Dr. Komáromy András és Pettkó Béla (szerk.): Nagy Iván családtörténeti értesítő 3. (1901)
Értekezések és önálló czikkek - Dr. Komáromy András. Jobbágynemesítés
jobbágynemesítés. Azt tanítják az iskolában, hogy a magyar nemesség mindig hazafias érdemek jutalma, »laurea virtutis«a katonai és polgári erények koszorúja volt. Ámde régen igazi virtusnak csak a vitézséget tartották, mert a magyar megbecsülte ugyan a deáki tudományokat is, de mindenekfelett »katonás« nemzet volt, »kész a harczra, lóra termett, kezébe való volt a nyíl, a kard, a lándzsa, a veszélyt, a küzdelmet sohasem kerülte, soha semmit, csak azért, mert veszedelmes, abba nem hagyott« (Pauler Gyula: A magyar nemzet története. II. k. 618. 1.). Épen azért, sok idő múlt el addig, míg a királyok a birtok és nemesség adományozásánál az úgynevezett polgári erényeket is méltányolni kezdték. Mindazonáltal találunk már erre példát az Árpádkorszakban is, mert hiszen az uralkodót a felségjogok gyakorlásában senki sem korlátozta. Puszta, lakatlan föld, gazdátlan telek, urafogyott vagyon volt elég az országban s annak ajándékozhatta, a kinek épen kedve tartotta. Az udvarába tartozó — jóllehet paraszt származású — belső emberek pedig: a szakács, borbély, az íródeák, a trónörökös kiszolgált dajkája vagy tanítója stb. bizonyára voltak előtte olyan kedvesek, mint az a sohasem látott várjobbágy, aki vére hullásáért földjére és személyére nézve szabadságot kért tőle. De mégis aránylag elenyésző csekély azoknak az adományleveleknek a száma, amelyekben a király a polgári pályán szerzett érdemeket jutalmazza. Mert elsősorban az várhatta, sőt — középkori felfogás szerint — követelhette is a maga jutalmát, a ki a király és a szent korona ellenségeivel harczolt, s a csatatéren vérét hullatta. Míg a várszerkezet fennállott, csak az olyan föld nemesített, mely birtokosára nézve a fegyverviselés jogán és kötelességén kívül semmiféle más teherrel nem járt, de annak utánna, a kinek az uralkodó jószágot adott, az ipso facto nemes emberré, a szent korona tagjává lett. Ezt hirdeti a nagy törvénytudós Werbőczy István a maga »Hármas könyveiben, mondván : »Mert mihelyt fejedelmünk bármely állapotú embert jeles tetteiért és szolgálataiért várral, vagy mezővárossal, akár pedig majorral vagy más birtokjoggal megajándékoz, az a fejedelemnek ilyen adománya által (ha ezt törvényes iktatás követi) azonnal valóságos nemessé lesz és a parasztság állapotának minden igája alól kikerül.« I. rész 4. cz. Kolozsvári és Óvári fordítása. Ez volt a nemességszerzésnek ős eredeti módja, melyet a régiek »jószággal való nemesedésnek« mondtak. Nagy Iván. «