Csapó-Híradó, 1984-1985 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1984-1985 / 1. szám
2 Jelenből a jövőbe, avagy iskolánk újjászületése Aki nyitott szemmel jár-kel az iskola területén az észrevehette, hogy jelentős építkezés folyik. Gondolom, sokan elgondolkodhattatok azon, hogy mindez milyen változásokat jelent a diákok és az intézmény dolgozói számára. Ezekről a változásokról érdeklődtünk Barkóczi Nándortól, iskolánk gazdasági igazgatójától, aki 1983. novembere óta látja el felelősségteljes feladatát. Ő gondoskodik az évi 13 millió forintos költségvetés helyes felhasználásáról, az oktatás feltételeinek biztosításáról. Az építkezés első szakaszában az új épület kerül átadásra, a tervek szerint ennek határideje 1984. dec. 31. Itt lesz az új 500 adagos konyha és ebédlő. Ezután nem kell vacognunk az udvaron az ünnepélyek alatt, mert itt meg lehet rendezni őket. Ebben az épületben talál otthonra a könyvtár és a klub, sőt játékszoba is lesz. A kollégium négyágyas szobái is ebben az épületben találhatók. A beruházás költségeit a városi tanács fedezi, a kivitelezést, a TOTÉV végzi. Második lépés a régi épület korszerűsítése. Ez újabb 20 millió forintba kerül. Az V. épület önálló kollégium lesz, ahol 13 hatágyas és 24 négyágyas hálóban laknak majd a diákok. Az átalakítás után megszűnik a mászkálás, hiszen a tantermek nagy része egy épületbe kerül. Az utolsó fázis a központi fűtés beszerelése lesz, már épül is az új kazánház. A tervek szerint 1985—86 táján fejeződik be az építkezés, s utána már viszonylag gondtalan diákélet következik. „Végül engedjetek meg egy gondolatot — mondta Barkóczi igazgató-helyettes — ez az építkezés a ti és az utánatok következő diákok gondtalanabb, kulturáltabb körülményeinek a biztosítása érdekében történik. Becsüljétek meg azt, amit az iskola nyújt, hogy tanulmányaitokat zavartalanul tudjátok végezni.” —Dávid Tibor, Szabópál Zoltán— N. E. Majd megindultunk a klub felé, ahol néhány tanárunk és igazgató úr is megjelent. Végül megérkezett az is, akinek a tiszteletére mind összegyűltünk: Baka István, szekszárdi születésű költő, aki az Ünnepi Könyvhét keretében látogatott iskolánkba. Nem jött egyedül, dr. Töttös Gábor a megyei könyvtár munkatársa és versmondók kísérték. A köszöntők után meghallgattuk „Döbling” című Széchenyiről szóló versét, amiből igaz nem sokat értett a diáksereg, de a vers pergő ritmusa, dallamossága megnyerte a tetszésünket. Feltettünk egy-két kérdést, majd mi is kirukkoltunk versmondással. Kovács Attila és Simon Ildikó mondott egy-egy verset a „Magdolna-zápor” című kötetből. Baka István prózai műveket is ír, novellákat, amit még a mi korosztályunk is jobban megért. Végül megszólalt a csengő, már csak a búcsúzásra maradt idő. Előkerült hat szál szegfű, ezzel köszöntük meg a vendégeknek, hogy eljöttek hozzánk. Ezután minden folytatódott tovább a megszokott, rendes ütemben, de azok, akik részesei voltak ennek a találkozónak, élményekkel gazdagodva távoztak, s még néhány napig téma volt a diákok körében. Köszönjük Baka Istvánnak, hogy eljött hozzánk! —Gyalus Boglárka— III. E. Az elmúlt tanév eseményeiből Vendégünk volt: Baka István költő 1984. május 29. Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi ilyenkor év végén. A diákok pontban fél nyolc előtt két perccel hosszú, nyugodt léptekkel, a tavaszi fáradtságtól, esetleg a tanulástól elgyötört arccal megjelentek az iskolában. A harmadik óra vége felé a II. egészségőr osztályban egy kis izgatottság támadt, ami később nyüzsgéssé fejlődött. CSAPÓ-HÍRADÓ Ez történt Törökbálinton A törökbálinti építő „láger” minden évben várja a vállalkozó kedvű fiatalokat nyári barackszedésre. Iskolánkban idén 24-en jelentkeztünk erre a munkára. Milyen volt? Keményen kellett dolgozni. Az ébresztő a délelőttös brigádoknak hajnali fél ötkor. Aztán irány a gyümölcsös! A norma fejenként másfél konténer volt, amibe kb. 350 kg barack fért. Ennek egy része exportra ment, így nem volt mindegy, hogyan dolgoztunk, összeszedtük magunkat, mégsem kerültünk az élvonalba, így fizetésről nem is álmodhattunk. De nem bántuk meg! A koszt jobb volt, mint a palánki, igaz, kellett is az erő. A tábor környékén négy szórakozóhely található, belépés csak táborlakóknak. Sőt, csupán 6 kilométerre van Törökbálinttól hazánk fővárosa, Budapest, ami szintén felfedezésre várt. Sajnos, ide csak minden másnap lehetett bejutni, 2—3 órás kimenővel, no és sok pénzzel. De aki a táborban maradt, annak sem kellett elkenődni, hiszen általában kétszer annyi volt a lány, mint a fiú, és a lányok nem hercegről, meg fehér lóról álmodoztak. Este többször volt előadás, program vagy diszkó. És ott volt a park padokkal és menedéket nyújtó fákkal. Remélem, sikerült kedvet csinálni az építőtáborozáshoz, és jövőre veletek is találkozunk valamelyik táborban! HALÁSZ TAMÁS II. E.