Csicsó - Csicsói Hírmondó, 2017 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2017-04-14 / 1. szám
Csicsói Hírmondó — 2017. április 14. Feltámadás folyt. / / Olvassunk (írjunk) nek a bizonyságtétele a mi küldetésünk és szolgálatunk. 3. „Ti pedig elmenvén...” Jézus a maga ígéretét nem valamely statikus állapothoz kötötte, hanem aktív, cselekvő szolgálathoz, mert az Élő Isten ma is cselekvő Isten, aki hatalommal bír és uralkodik az övéiért. Az evangélium hirdetése Isten szent ügye, amely mellé mindent odarendel és odaállít. Az apostoli kornak az erejét sokszor visszasírjuk, de az az erő hiteles, önfeláldozó szolgálat mellé adatott az Élő Istentől. Kedves Testvéreim, tavasszal a természet újraéled és csodálatos pompába öltözik! Sokszor elgondolkoztam már a természet csodálatos egységén, harmóniáján. Figyeljétek meg, a természet minden szereplője azt teszi, amire predesztinálja hivatása és küldetése. A víz csobog és éltet, a fák ontják a tiszta levegőt és kiállják az idők próbáit, a virágok illatoznak, és senki sem akarja a másik dolgát elvenni esetleg a másikkal elcserélni. A természet újjáéled és csodálatos pompájával hirdeti az élet Urának gondviselő szeretetét és hatalmát! Tanuljunk a természettől, mi emberek, és cselekedjünk úgy, hogy mi is tudjunk békés, boldog és hasznos életet élni Isten és a felebarátunk javára. Isten adjon szép, bensőséges ünneplést mindannyiunknak! Magyaratád, 2015 húsvétja alkalmából Kálmán Csaba Végül idézzük egy keresztyén vers utolsó sorait (idős Bödők Dénes gyűjtése) A feltámadás reggelén Eléborulva néznek arcára, Tündöklő égi csodára! Kezén, lábán a szegek helye, Visszatér lelkük ereje! „Ne féljetek, vígan hirdessétek: Halott voltam, de íme élek!” Olvassunk (írjunk) A Csicsói Hírmondó 4. évfolyamának 2. számában hírt adtunk Szomolai Tibor könyvbemutatójáról. Sajnos ismert gyakorlati okok miatt nem tudtam részt venni rajta. Azóta már elolvastam a könyvet. A Felvidéki saga szülőföldünk múlt századi történelmét írja le egyetlen, képzelt nagycsalád életén keresztül. Bár írója vallomása szerint nem történelemkönyvet és nem család- vagy falukrónikát akart írni, hanem regényt - ez kiválóan sikerült neki -, akár még történelemórán is lehetne belőle tanítani. A regény bár terjedelmes, de minden lapja, minden sora élvezetes és mondanivalót hordoz számunkra. Lapozgatva a könyvet, felvetődött bennem, hogy úgy tűnik, helyettünk is megírták történetünket. Akkor szükség van-e a Csicsói történetek harmadik részére? Kételyeimre ezt a választ kaptam: ha minden család megírná külön-külön a történetét, az sem lenne hiábavaló.Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.” (Gabriel García Márquez) Mikor 2015-ben mi, csicsóiak megírtuk emlékeinket a nagy árvíz 50. évfordulójára, megtapasztaltuk ennek az idézetnek az igazságát. Belegondolva, újabb 50 év után leszármazottaink a könyvet olvasva újból átélhetik az eseményeket, úgy, mintha mi is velük lennénk. Nem vágyunk erre? Másrészt a múlt emlékei segítenek a jövő döntéseinek meghozatalában, példával szolgálhatnak. Ezekre az indokokra hivatkozva, jó szándékkal biztatok minden csicsói lakost, írja meg saját, családja, egy kedves falubelije vagy egy csoport történetét, ossza meg velem, a szerkesztőséggel azzal a céllal, hogy a Csicsói történetek harmadik részében közre tudjuk adni. Ahogy a Hírmondó korábbi számaiban és a mostaniban is megjelentetjük. Köszönöm. Nos, nehéz a Felvidéken magyarnak lenni? Teszi fel regénye végén Szomolai Tibor a kérdést. Igen, feleljük. Ám, ha mi is tesszük a dolgunkat, segítjük egymást és összetartunk, akkor az Úr is megsegít bennünket, és nincs az az erő, amely ebből a földből kitéphetne minket. Mondja a szerző. (Nagy Amália ) 2. oldal www.csicso.eu