Csicsó - Csicsói Hírmondó, 2018 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2018-03-30 / 1. szám
Csicsói Hírmondó — 2018. március 30. Képeslapírás régen... © Képeslapírás régen. Gyerekkoromban húsvét vagy karácsony közeledtével elmentünk édesanyámmal a postára, vagy éppen a vasasba (Csicsón vasasnak hívták a háztartási boltot), hogy megvegyük a képeslapokat, melyeket aztán megírt a távoli rokonoknak és ismerősöknek. Iskolás koromban már nekem jutott ez a szép feladat. Szépen írtam és a tintás tollal öröm volt rajzolni a betűket. Az iskolában arra is megtanítottak bennünket, hogyan kell megcímezni a képeslapot, borítékot. Tehát kezdődött azzal, hogy megszólítottuk az illetőt a „T.c.” jelöléssel, ami azt jelentette, hogy „Tisztelt címzett”. Utána írtuk a vezeték és keresztnevet. Általában a családfő neve került ide és azután még oda lehetett írni azt is, hogy „és b. cs.” ami azt jelentette, hogy „és becses családjának”. Ezek után következett az utca megjelölése és a házszám. Majd az irányító szám és a község vagy város neve. Hajdanán mielőtt bevezették volna az irányítószámot, úgy is meg lehetett határozni, hova tart a küldemény, hogy odaírtuk, melyik járáshoz tartozik a település. Abban az esetben, ha külföldre ment a képeslap, akkor még az ország neve is odaíródott. Az irányítószám a postai küldemények rendeltetési hely szerinti csoportosítását segítő azonosító kód, amely állhat tisztán számokból vagy betűkből és számokból. Az országok túlnyomó többsége használ irányítószámokat, de vannak kivételek is, például Írország és Panama. Irányítószámokat először az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságban vezettek be 1932 decemberében, de 1939-ben felhagytak a használatukkal. Következőként Németország vezetett be irányítószámokat, 1941-ben, majd Argentína 1958-ban, az Egyesült Királyság 1959-ben, az Egyesült Államok 1963-ban, és Svájc 1964-ben. Csehszlovákiában 1973. január 1-vel vezették be, ahogy Magyarországon is, csak ott négyjegyű számokból áll, míg nálunk ötből. Biztosan többen emlékeznek még arra, hogy a magyar televízió milyen társadalmi célú hirdetéssel ismertette, hogyan kell pontosan írni az irányítószámot. Siménfalvy Sándor színművész volt a reklámozó a fekete varjúval a vállán. Az én gyerekkoromban Csicsón a falu öregebbik részében Szabó Tibi bácsi volt a postás. (A képen Szabó Tibor, 1928-1998) A mi utcánkba mindig dél felé került, hogy hozza a napi újságot, vagy éppen levelet, képeslapokat. A 70-es években még nyugodtabb volt a közbiztonság, nem kellett a kapukat kulcsra zárni. Mindig volt kutyánk, ő volt a biztos csengő. Jó hangosan csaholt, ha megérkezett Tibi bácsi. Néha bizony a sapkájával riogatta el az ebet, hogy nehogy odakapjon a lábához. A postás bácsi bejött, anyám hellyel kínálta, ő magaelé vette a postástáskáját és kirakta a postai küldeményeket. Nemcsak ünnepnapokkor, hanem sokszor kaptunk levelet, mivel én szerettem levelezni. Akkor még az egynapos kiránduláskor is szokás volt hazaírni, küldeni az ottani városból, kirándulóhelyről képeslapot. Azt szoktuk ráírni, hogy: Szívélyes üdvözletünket küldjük innen és onnan... Nagyon jól érezzük magunkat...Aztán aláírtuk. Pionírtáborból is így jeleztünk haza, hogy milyen szép hegyvidéken vagyunk. Nemcsak én, hanem a lányok zöme gyűjtötte is a képeslapokat. Sőt abban a szocialista érában a felsőbb tagozatosoknak kötelezően kellett levelezniük a Szovjetúnióba, egy ottani diákkal. Emlékszem én egy Donyecki velemkorú iskolás fiúnak, egy Iván nevezetűnek írtam oroszul. Hogy miről? Hát arra már nem emlékszem, de biztos megírtam neki, hogy nálunk www.csicso.eu 2. oldal