Csíki Hírlap, 2015. június (10. évfolyam, 102-123. szám)
2015-06-02 / 103. szám
AKTUÁLIS_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ Csíki Hírlap ■ kedd, június 2. / / _ ^ 5 Támogatják a partiumiakat Közleményt juttatott el szerkesztőségünkbe a Partiumi Autonómiatanács (PAT) elnöksége, amelyben felhívják a figyelmet: Csíkszereda tizenegy önkormányzati képviselője támogatja a Partiumi Autonómiatanács autonómiatörekvéseit, azaz Partium címerének és zászlójának (felvételünkön) elfogadását. Mint a közleményben kitérnek erre, a Partiumi Autonómiatanács „nagy örömmel veszi tudomásul a Székelyföldről érkezett támogatást, különös tekintettel arra, hogy ezúttal pártállástól függetlenül, az Erdélyi Magyar Néppárt, a Magyar Polgári Párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség városatyái közösen tettek nyilatkozatot a partiumi magyar autonómiatörekvésekkel való szolidaritásvállalásról". Kifejtik: a csíkszeredaiak lépésükkel igazolták azon meggyőződést, hogy Partium és Székelyföld autonómiatörekvései nemhogy gyengítenék, hanem éppen ellenkezőleg, erősítik és kiegészítik egymást. „A cél közös: az erdélyi magyarság számára a lehető legszélesebb körű önrendelkezési jogkörök kivívása, a szükséges intézményi és közigazgatási keretek megteremtése" - áll a közleményben. A Csíkszeredai önkormányzati képviselők a szóban forgó támogatói nyilatkozatukban a következőt írják: „Fontosnak tartjuk, hogy az ország minden régiója az önkormányzatiság, a decentralizáció, a szubszidiaritás és a 2015-ös törvényben is szereplő helyi autonómia szellemében nagyobb önrendelkezésre törekedjen, hiszen a polgárok gondjait helyileg lehet a leghatékonyabban megoldani. A következő önkormányzati képviselők látták el kézjegyükkel a nyilatkozatot: Soós Szabó Klára, Tőke Ervin, Bokor Márton, Füleki Zoltán, Somay Péter, Lázár Anna, Fülöp Árpád Zoltán, Vitos Attila, Veress Dávid, Orbán Zsolt, Máthé Tünde. . K.l. Hat megye gazdái tüntetnek Utcára vonulnak holnap hat megye állattenyésztői Sepsiszentgyörgyön. A tervek szerint a megmozduláson több százan vesznek részt, ugyanis az állattenyésztők elégedetlenek a kormány hozzáállásával: a tejártámogatás bevezetését, az üzemanyagpótlék kifizetését, a szarvasmarha- és juhexport tilalmának feloldását, a hátrányos helyzetű övezetben élő gazdák elmaradt szubvenciójának rendezését követelik. Ötvös Mózes, a Kovászna megyei Szarvasmarhatartók Egyesületének elnöke kifejtette, Brassó, Maros, Szeben, Hargita és Kolozs megyében is mozgósítottak, egyelőre Sepsiszentgyörgyön vonulnak utcára, de ha követeléseik nem érnek célt, akkor Bukarestben folytatják a tiltakozást. A gazdák korábban Daniel Constantin mezőgazdasági minisztert beadványban figyelmeztették az elégedetlenségről és a döntésükről, hogy tüntetést szerveznek. „A tej ára elérte a történelmi minimumot, több helyen mindössze 50 bánit fizetnek egy literért, sőt a feldolgozó cégek több, a gazdák számára előnytelen feltételt szabnak, azzal szorítva sarokba őket, hogy ha ezeket nem fogadják el, nem viszik el a tejet. Elfogadhatatlan, hogy öt hónap alatt 30 százalékkal csökkent a tej felvásárlási ára, miközben az üzletekben egyáltalán nem érezhető, hogy olcsóbb lenne a tej vagy a tejtermék. A nyereség a feldolgozók és a kereskedők zsebébe vándorol, miközben a gazdák csődközelbe sodródtak" - vázolta Ötvös a kilátástalan helyzetet. Megkétszereződött a gyermeknevelési pótlék Gyermeknapi jó hír FOTÓ: SZIGETI VAJK ISTVÁN Gyermeknap alkalmából kihirdette hétfőn Klaus Johannis államfő a törvényt, amelynek értelmében kétszeresére, a jelenlegi 42 lejről 84 lejre emelik a 2 és 18 év közötti kiskorúaknak járó gyermeknevelési pótlék havi értékét Az intézkedés évi 1,76 milliárd lejes pluszkiadást jelent az államkasszának. A módosítást Cristina Pocora nemzeti liberális (PNL) képviselő kezdeményezte, mondván, pártja azt szeretné, ha a közbeszédben gyermekpénzként emlegetett támogatás értékét 200 lejre növelnék - amennyit a gyerek kétéves koráig eddig is megkaptak a szülők -, de tisztában vannak vele, hogy ez csak fokozatosan valósulhat meg, első lépésben pedig a költségvetés az összeg megkétszerezését engedi meg. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy a kiskorúaknak járó juttatást 2009 januárja óta nem módosították, holott az infláció megkövetelte volna ezt, a fogyasztói árak ugyanis azóta 20 százalékponttal emelkedtek. A Pocora által beterjesztett indítványban az is szerepel, hogy az Európai Unióban a gyerekpénz átlagosan 210 euró, miközben egy Romániában élő kiskorú alig 10 eurót kap havonta, az ország ezzel a sor végén szerepel. „Mintegy 3,6 millió gyermekről beszélünk, akiknek több mint 48 százalékát veszélyezteti a szegénység és a társadalmi kirekesztés, ezért rendkívül fontos, hogy megtaláljuk a szükséges forrásokat a támogatásukra" - hangsúlyozta Cristina Pocora. Forrást is meg kellett volna jelölni Az intézkedéssel kapcsolatban Victor Ponta miniszterelnök korábban úgy nyilatkozott: a kormány és az általa vezetett Szociáldemokrata Párt (PSD) ugyan támogatja a gyerekpénz növelését, de hiányolja, hogy a kezdeményezők nem jelölték meg azokat a finanszírozási forrásokat, amiből fedezni lehet a közel 1,8 milliárd lejes pluszkiadást. A kormányfő szerint ebben az évben és jövőben még sikerül kiszorítani a szükséges összeget, de „mégiscsak meg kellett volna jelölni egy hosszú távú forrást". A kezdeményezésre egyébként az RMDSZ képviselői is igennel szavaztak. Máté András Levente, a szövetség képviselőházi frakciójának vezetője akkor leszögezte, elfogadhatatlan, hogy Romániában mint az Európai Unió tagállamában a gyerekpénz értéke ennyivel kisebb az uniós átlagnál. dm Gyermeknapi rendezvény Csíkszeredában. A szülők Bukarestből kaptak jó hírt Milyen jó neki! „Sétálgatunk, sétálgatunk?" - tettem fel a kérdést némiképp irigykedve egyik ismerősömnek az utcán. Mert mit látok? Miközben egy megbeszélésre rohantam, és azt pörgettem végig, hogy aznap még mennyi tennivalóm van, ő kényelmesen sétált a verőfényes napsütésben. Bezzeg, megengedheti magának, hogy hétköznap délben csak úgy sétálgasson, mert semmi dolga nincs, nyugodtan gyönyörködhet a kertekben pompázó virágokban, amelyekre én csak egy futó pillantást tudok vetni, hallgathatja a madarak énekét, amit én meg sem hallok a saját gondolataimtól. Milyen jó is neki! „Á, sajnos" - hallottam a hátam mögött a válaszát, miközben elsuhantam mellette. „Be van gyulladva a vakbelem, most megyek a patikába kivenni a gyógyszereket. Ha elérek odáig." Magamban restellkedve kívántam neki jobbulást, majd továbbszáguldottam. Ő pedig sétálgatott tovább, minden megtett lépés kínszenvedés volt számára, úgy érezte, nincs tovább, ekkora fájdalmat nem lehet elviselni. Egy fiatal srác biciklizett vele szembe. „Milyen jó neki” - gondolta a betegünk, hisz ő is nagyon szeretett biciklizni. „Csak úgy biciklizik, szabadon, érzi, ahogy a szél az arcába fúj, és öt perc alatt ott tud lenni a város bármelyik pontján." Mire ezt kigondolta, és utánafordult, a bicajos srác már el is tűnt a tömbházak között. Talán arra rövidebb, vélte a bicajos srác. Nemrég hívták fel, hogy a nagymamája rosszul lett, mentővel vitték be a kórházba. A műhelyben, ahol épp dolgozott, kölcsönkérte kollégájától a biciklit, és most inaszakadtából tekert, hogy mihamarabb odaérjen. Sietségében szinte elütött egy kislányt, aki hatalmas iskolástáskával a hátán, maga elé bámulva álldogált egy ház előtt. „Milyen jó neki, nincs még semmi gondja. Boldog gyermekkor, addig jó, amíg iskolába járhat az ember!” A kislány megijedt ugyan, hogy szinte elütötte a biciklis, de eszébe jutott, hogy igazából még jó is jött volna, ha kicsit megsérül. Nem nagyon, csak épp annyira, hogy sajnálják. Akkor talán ügyet sem vetnének arra a szülei, hogy egy otromba négyes éktelenkedik már megint az ellenőrzőjében. Emiatt ácsorog már egy fél órája a kapuban, fél bemenni, nem tudja, hogy mondja el ezt otthon. Egy tűzpiros autó parkol le nem messze tőle, ajtó kinyílik, magassarkú cipő koppan az utcán, illatfelhőt libbent a szél, elegáns nő száll ki a kormány mögül kis retiküllel, napszemüveggel. „Milyen jó neki, már felnőtt, nem kell beszámoljon a szüleinek a jegyeiről" - bámulta a nőt a kislány. Ő egy röpke mosolyt küldött feléje, majd befordult a sarkon. Idős házaspár jött vele szembe. „Milyen jó nekik, együtt megélni ilyen szép kort" - jutott eszébe a nőnek, és könny szökött a szemébe. Épp a válóperes ügyvédtől jött. Az idős házaspárt egy fiatalember előzte meg. „Milyen jó neki, valamikor nekem is ilyen ruganyos lépteim voltak” - jutott eszébe az öregnek. Ekkor jöttem én szembe, mert elmaradt a megbeszélés. „Sétálgatunk, sétálgatunk?” - szegezte nekem a kérdéstes fiatalember... PÉTER BEÁTA CD CD CD Z^Z -I ,1..1