Csíki Hírlap, 2015. június (10. évfolyam, 102-123. szám)

2015-06-02 / 103. szám

AKTUÁLIS_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ Csíki Hírlap ■ kedd, június 2. / /­­ _ ^ 5 Támogatják a partiumiakat Közleményt juttatott el szer­kesztőségünkbe a Partiumi Au­tonómiatanács (PAT) elnöksége, amelyben felhívják a figyelmet: Csíkszereda tizenegy önkor­mányzati képviselője támogat­ja a Partiumi Autonómiatanács autonómiatörekvéseit, azaz Partium címerének és zászlójá­nak (felvételünkön) elfogadását. Mint a közleményben kitérnek erre, a Partiumi Autonómiata­nács „nagy örömmel veszi tudo­másul a Székelyföldről érkezett támogatást, különös tekintettel arra, hogy ezúttal pártállástól függetlenül, az Erdélyi Magyar Néppárt, a Magyar Polgári Párt és a Romániai Magyar Demokra­ta Szövetség városatyái közösen tettek nyilatkozatot a partiumi magyar autonómiatörekvések­kel való szolidaritásvállalás­ról". Kifejtik: a csíkszeredaiak lépésükkel igazolták azon meg­győződést, hogy Partium és Szé­kelyföld autonómiatörekvései nemhogy gyengítenék, hanem éppen ellenkezőleg, erősítik és kiegészítik egymást. „A cél kö­zös: az erdélyi magyarság szá­mára a lehető legszélesebb körű önrendelkezési jogkörök kivívá­sa, a szükséges intézményi és közigazgatási keretek megte­remtése" - áll a közleményben. A Csíkszeredai önkormány­zati képviselők a szóban for­gó támogatói nyilatkozatukban a következőt írják: „Fontos­nak tartjuk, hogy az ország minden régiója az önkormány­zatiság, a decentralizáció, a szubszidiaritás és a 2015-ös törvényben is szereplő helyi au­tonómia szellemében nagyobb önrendelkezésre törekedjen, hiszen a polgárok gondjait he­lyileg lehet a leghatékonyabban megoldani.­­ A következő önkormányzati képviselők látták el kézjegyük­kel a nyilatkozatot: Soós Szabó Klára, Tőke Ervin, Bokor Már­ton, Füleki Zoltán, Somay Péter, Lázár Anna, Fülöp Árpád Zol­tán, Vitos Attila, Veress Dávid, Orbán Zsolt, Máthé Tünde. . K.l. Hat megye gazdái tüntetnek Utcára vonulnak holnap hat megye állattenyésztői Sepsi­­szentgyörgyön. A tervek szerint­­ a megmozduláson több szá­zan vesznek részt, ugyanis az állattenyésztők elégedetlenek a kormány hozzáállásával: a tejártámogatás bevezetését, az üzemanyagpótlék kifizetését, a szarvasmarha- és juhexport tilalmának feloldását, a hát­rányos helyzetű övezetben élő gazdák elmaradt szubvenciójá­nak rendezését követelik. Ötvös Mózes, a Kovászna megyei Szarvasmarhatartók Egyesületének elnöke kifejtette, Brassó, Maros, Szeben, Hargita és Kolozs megyében is mozgó­sítottak, egyelőre Sepsiszent­­györgyön vonulnak utcára, de ha követeléseik nem érnek célt, akkor Bukarestben folytatják a tiltakozást. A gazdák korábban Daniel Constantin mezőgazda­­sági minisztert beadványban figyelmeztették az elégedetlen­ségről és a döntésükről, hogy tüntetést szerveznek. „A tej ára elérte a történelmi minimumot, több helyen mind­össze 50 bánit fizetnek egy li­terért, sőt a feldolgozó cégek több, a gazdák számára előny­telen feltételt szabnak, azzal szorítva sarokba őket, hogy ha ezeket nem fogadják el, nem vi­szik el a tejet. Elfogadhatatlan, hogy öt hónap alatt 30 száza­lékkal csökkent a tej felvásárlá­si ára, miközben az üzletekben egyáltalán nem érezhető, hogy olcsóbb lenne a tej vagy a tejter­mék. A nyereség a feldolgozók és a kereskedők zsebébe vándorol, miközben a gazdák csődközelbe sodródtak" - vázolta Ötvös a ki­látástalan helyzetet. Megkétszereződött a gyermeknevelési pótlék Gyermeknapi jó hír FOTÓ: SZIGETI VAJK ISTVÁN Gyermeknap alkalmából kihirdette hétfőn Klaus Johannis államfő a törvényt, amelynek értelmében kétszeresére, a jelenlegi 42 lejről 84 lejre emelik a 2 és 18 év közötti kiskorúaknak járó gyermeknevelési pótlék havi értékét A­z intézkedés évi 1,76 mil­liárd lejes pluszkiadást jelent az államkasszá­nak. A módosítást Cristina Pocora nemzeti liberális (PNL) képviselő kezdeményezte, mondván, pártja azt szeretné, ha a közbeszédben gyermek­pénzként emlegetett támoga­tás értékét 200 lejre növelnék - amennyit a gyerek kétéves koráig eddig is megkaptak a szülők -, de tisztában vannak vele, hogy ez csak fokozatosan valósulhat meg, első lépésben pedig a költségvetés az összeg megkétszerezését engedi meg. Emlékeztetett ugyanakkor, hogy a kiskorúaknak járó jut­tatást 2009 januárja óta nem módosították, holott az inflá­ció megkövetelte volna ezt, a fo­gyasztói árak ugyanis azóta 20 százalékponttal emelkedtek. A Pocora által beterjesztett indít­ványban az is szerepel, hogy az Európai Unióban a gyerek­pénz átlagosan 210 euró, mi­közben egy Romániában élő kiskorú alig 10 eurót kap havon­ta, az ország ezzel a sor végén szerepel. „Mintegy 3,6 millió gyermekről beszélünk, akik­nek több mint 48 százalékát ve­szélyezteti a szegénység és a társadalmi kirekesztés, ezért rendkívül fontos, hogy megta­láljuk a szükséges forrásokat a támogatásukra" - hangsúlyozta Cristina Pocora. Forrást is meg kellett volna jelölni Az intézkedéssel kapcsolat­ban Victor Ponta miniszterelnök korábban úgy nyilatkozott: a kor­mány és az általa vezetett Szo­ciáldemokrata Párt (PSD) ugyan támogatja a gyerekpénz növe­lését, de hiányolja, hogy a kez­deményezők nem jelölték meg azokat a finanszírozási forráso­kat, amiből fedezni lehet a közel 1,8 milliárd lejes pluszkiadást. A kormányfő szerint ebben az év­ben és jövőben még sikerül ki­szorítani a szükséges összeget, de „mégiscsak meg kellett volna jelölni egy hosszú távú forrást". A kezdeményezésre egyéb­ként az RMDSZ képviselői is igennel szavaztak. Máté András Levente, a szövetség képviselő­­házi frakciójának vezetője ak­kor leszögezte, elfogadhatatlan, hogy Romániában mint az Eu­rópai Unió tagállamában a gye­rekpénz értéke ennyivel kisebb az uniós átlagnál. dm Gyermeknapi rendezvény Csíkszeredában. A szülők Bukarestből kaptak jó hírt Milyen jó neki! „Sétálgatunk, sétálgatunk?" - tet­tem fel a kérdést némiképp irigyked­ve egyik ismerősömnek az utcán. Mert mit látok? Miközben egy meg­beszélésre rohantam, és azt pörget­tem végig, hogy aznap még mennyi tennivalóm van, ő kényelmesen sétált a verőfényes napsütésben. Bezzeg, megengedheti magának, hogy hét­köznap délben csak úgy sétálgasson, mert semmi dolga nincs, nyugodtan gyönyörködhet a kertekben pompázó virágokban, amelyekre én csak egy futó pillantást tudok vetni, hallgat­hatja a madarak énekét, amit én meg sem hallok a saját gondolataimtól. Milyen jó is neki! „Á, sajnos" - hal­lottam a hátam mögött a válaszát, miközben elsuhantam mellette. „Be van gyulladva a vakbelem, most me­gyek a patikába kivenni a gyógysze­reket. Ha elérek odáig." Magamban restellkedve kívántam neki jobbulást, majd továbbszáguldottam. Ő pedig sétálgatott tovább, minden megtett lépés kínszenvedés volt számára, úgy érezte, nincs tovább, ekkora fájdal­mat nem lehet elviselni. Egy fiatal srác biciklizett vele szembe. „Milyen jó neki” - gondolta a betegünk, hisz ő is nagyon szeretett biciklizni. „Csak úgy biciklizik, szaba­don, érzi, ahogy a szél az arcába fúj, és öt perc alatt ott tud lenni a város bármelyik pontján." Mire ezt kigon­dolta, és utánafordult, a bicajos srác már el is tűnt a tömbházak között. Ta­lán arra rövidebb, vélte a bicajos srác. Nemrég hívták fel, hogy a nagyma­mája rosszul lett, mentővel vitték be a kórházba. A műhelyben, ahol épp dolgozott, kölcsönkérte kollégájától a biciklit, és most inaszakadtából te­kert, hogy mihamarabb odaérjen. Si­etségében szinte elütött egy kislányt, aki hatalmas iskolástáskával a hátán, maga elé bámulva álldogált egy ház előtt. „Milyen jó neki, nincs még sem­mi gondja. Boldog gyermekkor, addig jó, amíg iskolába járhat az ember!” A kislány megijedt ugyan, hogy szinte elütötte a biciklis, de eszébe jutott, hogy igazából még jó­ is jött volna, ha kicsit megsérül. Nem nagyon, csak épp annyira, hogy sajnálják. Akkor ta­lán ügyet sem vetnének arra a szülei, hogy egy otromba négyes éktelen­kedik már megint az ellenőrzőjében. Emiatt ácsorog már egy fél órája a kapuban, fél bemenni, nem tudja, hogy mondja el ezt otthon. Egy tűzpiros autó parkol le nem messze tőle, ajtó kinyílik, magassarkú cipő koppan az utcán, illatfelhőt libbent a szél, elegáns nő száll ki a kormány mögül kis retiküllel, nap­szemüveggel. „Milyen jó neki, már felnőtt, nem kell beszámoljon a szü­leinek a jegyeiről" - bámulta a nőt a kislány. Ő egy röpke mosolyt küldött feléje, majd befordult a sarkon. Idős házaspár jött vele szembe. „Milyen jó nekik, együtt megélni ilyen szép kort" - jutott eszébe a nőnek, és könny szökött a szemébe. Épp a válóperes ügyvédtől jött. Az idős házaspárt egy fiatalember előzte meg. „Milyen jó neki, valami­kor nekem is ilyen ruganyos lépteim voltak” - jutott eszébe az öregnek. Ekkor jöttem én szembe, mert elma­radt a megbeszélés. „Sétálgatunk, sétálgatunk?” - szegezte nekem a kérdéstes fiatalember... PÉTER BEÁTA CD CD CD Z^Z -I ,1..1

Next