Csiki Lapok, 1923 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-07 / 1. szám

XXXV. firt - Mercurea-Cin­e—pRik-RBPrerta. 1923. januar 7. csíki lapok 1 rz. POLITIKAI, KÖZGÁZ!)ALAGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. / __________________________________________________________________________________________________________ Szerkesztőség: Gimnásium­ ntc. 56. filcfizeteet ér: Egész évre 72 Lel. (KQN­Sldre 18(1 L) Zékár kén,­.. ... C.tks.er.di», FeleléS 68 l»Ptulajd lon»8 . Félékre 86 Le,. Segédekre 18 Lek %y„. szem ,.50 hová a hirdetések és előfizetési dijak küldendők. VAKÁR LAJOS: Kobrátok nem adatnak vissza. Megjelenik minden vasárnap - Hirdetési dijak a legolcsóbban számíttatnak Csíkszereda város polpmesterének elmozdítása. (­sikszereda, 1923. január 4. Napok óta szájról szájra jár azon hír, mi­szerint Tetlu Aurel polgármesterünket állásá­­ból elmozdítják. E hir nem uj keletű, nem először üti fel fejét. A múltban is, valamint jelenben is a polgárság összessége megdöbbe­néssel vette ezen képtelennek látszó intézke­dést, mert hisz köztudomás szerint polgármes­terünk azon ritka kivételek közé sorozható vezető tisztviselő, aki úgy a reá bízott hiva­tali teendőket, mint a város közönségének ér­dekeit mindenben szemelért tartotta. Puritán jelleménél, megértő emberbaráti érzelmeinél fogva mindenkinek szívesen állott rendelkezé­sére s így magatartásával a város közönségé­nek széles rétegét hódította meg. Ami eddig mende-monda volt, az ugy lát­­szik azonban a jelenben komoly alappal bír Ugyanis a „Brassói Lapok“ közlése szerint polgármesterünket a lefolytatott vizsgálat ered­ménye alapján a belügyminiszter állásától fel­függesztette és helyébe dr. Mantz Dimitriet nevezte ki. Ismerve a „Brassói Lapok‘­ hírforrásainak megbízhatóságát, valamint tudva azt, hogy a közelmúltban tényleg volt polgármesterünk ellen vizsgálat lefolytatva, ezúttal fájó érzéssel kell tudomásul vennünk az elmozdítás bekö­­vetkeztetését, mert látjuk és tudjuk, hogy az elmozdíthatóság jogcíme nem Tellu Aurél meg­bízhatatlanságában kereshető, hanem sokkal mélyebben fekvő okok idézik azt elő. Részünkről, mint a nagy nyilvánosság szó­csöve és ellenőre elfogulatlanul akarunk e kér­déshez hozzászólani. — Tudjuk, miszerint az államhatalomnak discretionalis joga, miszerint tisztviselői fölött rendelkezzen. Természetesen e rendelkezés állampolitikai szempontból akként kell történjen, hogy végeredményben a maga­sabb közérdekek tartassanak mindenekben szem előtt, így a magasabb közérdek kívánja meg azon intézkedést, hogy a valamely pozí­cióban kiváló képességgel és megfelelő rutin­nal bíró tisztviselő nemcsak meghagyassék, hanem ambíciójának fokozásául elismerésben is részesíttessék. Elismerjük az államhatalom azon jogát, hogy a bűnös és hivatalos hatalmával vissza­élt tisztviselőt szigorúan büntetnie kell. Nem is akarjuk véleménynyilvánításunkkal ezt befo­lyásolni, szerintünk ha Tellu polgármester a legcsekélyebb visszaélést is követte volna el, ezért igenis el kellene vegye méltó büntetését. Ha elismerjük mindezt, viszont ezzel szem­ben jogosan követeljük annak elismerését is, hogy mint elfogulatlanul ítélkezők a nagy nyil­vánosság előtt leszögezhessük azon vélemé­nyünket, miszerint Tellu polgármester legjobb tudomásunk szerint semmiféle visszaélést el nem követett, ilyennel meg se vádoltatott, ha­nem meggyőződésünk szerint személyi gyűlöl­ködés és áldatlan politikai hajsza következté­ben kell odahagyja polgármesteri székét. Fak­tum ez, melyet azzal szögezünk le, nagyon rossz szolgálatot tesz a kormány itteni képvi­selje kormányának akkor, amidőn eszközül adja magát ilyen felháborító igazságtalanságok kierőszakolására. Ezideig a kifogástalan maga­viseletét tanúsított románsággal a legjobb egyetértésben élt magyarságunk s joggal tar­tunk tőle, ha éppen ezen bizalmunkat és ra­gaszkodásunkat bírók üldöztetnek, ennek kö­vetkezménye a megértés felborulása lesz. Óva­intjük tehát a kormány képviselőjét, hogy rossz tanácsadókra hallgat, veszedelmes lejtőre lépett, melyen ha csak egy lépést is tesz tovább, aligha lesz már megállás. Egyebekben városunk adófizető polgárainak mintegy 100—120 - a tehető polgára, folyó hó 3-án este a Dacia étteremben állást foglalt Tetiu polgármester felfüggesztése kérdésében. Balogh Géza vezér­igazgató méltatta Tella polgármester érdemeit. Szerinte ugyan a múlt­ban a becsületes köztisztviselői működés csu­pán kötelesség­teljesítés volt, ma a változott viszonyok között azonban igenis érdemül kell betudnunk azt, ha valaki vezetőállásban köte­lességtudó és egyben— becsületes is. Tetiu polgármester pedig köztudomás szerint az lé­vén, javasolta a mellette való állásfoglalást A megjelentek ^,­és ovációval fogadták a Tetiu polgármester érdemeit méltató szavakat s egyhangú helyesléssel találkozott azon pro­­pozíció, hogy a belügyminiszternél távirati uton tiltakozzon a város közönsége Tetlu polgám­es­­ter iirattalan feljavatlá­sa elj,,n. val ■­­ ugyan­­csak helyesiessel fogadták azon javaslatot is, miszerint Spatar prefectet hazatérte után Balogh Géza vezetése alatt egy küldöttség keresse fel, mely a város közönségének e kérdésben való felfogását és véleményét tolmácsolja. Az értekezlet határozata következtében Ba­logh vezérigazgató és társai a következő távi­ratot intézték a Belügyminiszterhez Artur Vaiioianu belügyminiszter București Mercurea-Ciuc város közönsége megdöbbe­néssel szerzett tudomást azon hajszáról, me­lyet Aurel Tetiu polgármester ellen indítot­tak. Nevezett az egész város közönségének osztatlan bizalmát, szeretetét és ragaszko­dását birja nemzetiségre való tekintet nélkül, mert a magasabb államérdekek becsületes védelmével és szolgálatával mindenkoron össze tudta egyeztetni a mi érdekeink igaz­ságos védelmét is. Nem óhajtjuk fellépé­­sünkkel a magas minisztériumot befolyásolni, ha polgármesterünk törvénybe ütköző cselek­ményt vagy vétséget követett volna el, úgy törvényeink értelmében ez fegyelmileg álla­píttassuk meg és vegye el méltó büntetését. Ellenben tekintettel arra, hogy nyitott könyv­ként áll előttünk több éves becsületes mun­kássága s e könyvben lapozva csak szépet, jót és mindenki által követhető dicséretre­­méltó magatartást olvashatunk, viszont sze­mélyi vagy politikai hajszával szemben vá­rosunk egész közönsége polgármesterünk mellett áll. Őt törhetetlen bizalmáról és ra­gaszkodásáról biztosítja. Folyó hó harmadikán este városunknak mintegy egyszáz legtöbb adót fizető po­gára a város közönsége nevé­ben hozta ezen határozatát és alulírottakat utasította közbelépésre. Kérjük Belügyminiszter urat, méltóztasson a város közönségének elfogulatlan vélemény­­nyilvánítását határozatának hozatalában figye­lemre méltatni és polgármesterünket, mint aki bizalmunkat bírja, állalában meghagyni. Balogh Géza vezérigazgató, Vlad Izidor lelkész, dr. Nagy Béni ügyvéd, Barbat Octavian szesznagykereskedő, dr. Dara­­dics Félix ügyvéd Ezúttal nem óhajtunk a vizsgálati kérdés, anyagával érdemben foglalkozni, mert hisszük és reméljük, hogy az eltávolítani szándékolt polgármester még ellenfelei szerint se követett el semmi olyan hibát, ami ilyen megbélyegző és súlyos következményekkel járó elmozdítást vonhatna maga után. -a ­linesen megbocsátás. Amikor a magyar tisztviselő, az eskü szeni fogalmának,, kötelező súlya alatt, becsületes tisztességes lelkének sugalatát megnyilváni­­totta; amikor elszánt, férfias jelleme a tollát szennyet és piszkot nem ismerő kezéből ki­ütötte, másként állt a világ erkölcsi felfogása, más fogalmak képezték a hivatali tisztesség határait mint ma. Lehet, hogy elítélendő, mert nem zárja magában a materiális javak fölötte gyors össszehalmozási lehetőségeit lehet, hogy kárhozatos, mert puritán becsüle­tességre oktatott az a rendszer, melynek em­lőin­­ jól végzetessé váló nyomorúság jut­tató f ^ /eket Ezf^*t magába az SÍlUUL idők vzv^^Leje. Akkorban sem tartozott a jövedelméül* mesterségek sorába a kötelessé­get, lelkiismeretet magától értető bürokrata állásfoglalás. Azonban a büszkeség páncélja övezte, a közért rongyoskodóknak azt a tiszta szivét, melynek minden mozdulatát, önzetle­nül átszellemült nemes gondolkozás dobbantott Akadhatnak ma sokan, akik az egykor ne­héz próbában brilliánsul viselkedők fölött, a legsötétebb bosszú gyilkos kardját forgatják de ugyanott lehetnek, hazájukat szerető romá nok, kik elismerik, belátják, hogy egy ország­nak talpkövét olyan polgárok összesége ké­pezi, mely erkölcsi öntudatban a fejlődésnek azon fokán áll, hogy egy eskünek még meg­próbáltatások árán is érezni tudja kötelező hatalmát Szomorú, még ott tartunk miszerint az előbbi elv a domináns. Négy év sem volt elég idő arra, hogy azok, kik az eskü megtagadá­sában akkor ellenszegülést láttak, ma némi­­képen megmásítsák az annyi szenvedést okozó bosszúra ösztökélő, csalfa látományt. Épen három év óta tartja függőben a törvény az esküre jelentkezett tisztviselők sorsát. Hosszú esztendők eredménytelen kiengesztelő lépései pattantak vissza a kormányok nemtörődöm állásfoglalásán. S még ma sincs megbocsátás. Hát csakugyan olyan főbenjáró bűnt követtek el a becsület martyrjai, hogy ez állam kere­tein belül többé soha nem kaphatják vissza az alkotó munkában rájuk háruló megbízatást. Hát az állam valóban megtagadja nyugdijuk folyósitását. Az állam, kinek segítő keze ott kell legyen mindenütt, hol az alattvalók kö­zött tanyát vert a minden bajnak csiráit táp­láló nyomor; ma a vizbefuló elől elrántja még azt a szalmaszált. A tisztviselőktől meg­tagadja még a legkétségbeesettebb utolsó próbát is, hogy ahoz a társadalomhoz, mely­nek érdekeit évtizedeken keresztül szolgálta, bizalommal forduljon könyöradományért . Az emberek egymás gyűlöletének is meg van a határa. Elvetemült az az ember, ki nem tud megbocsátani a szenvedőnek halálos ágyán Túl is ugyanaz a Krisztus születik ma, kinek fö­di útja a szeretet, s ki előtt ismeretlen ez a hosszasan tartó gyűlölet.

Next