Csiki Lapok, 1923 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-10 / 23. szám
33. Mám.____________________CSÍKI LAPOK___________________3-ik oldal. Konvencionális paripák. Az utóbbi időben gyakran tapasztalni azt a sajnálatos tényt, hogy helybeli iparosaink minden kulturális, társadalmi mozgalom és összejöveteltől teljesen távol maradnak. Minden olyan irányú akció, mely őket ezen a téren közelebb hozni igyekszik egymáshoz, meddő marad. Aki figyelemmel kíséri iparosaink mindennapi életét arra a meggyőződésre jut, hogy ez nem csupán a mai drága megélhetési viszonyok következménye, hanem a különféle társadalmi osztályaink irántuk tanúsított grandomániájának a szüleménye, mely az olyan szépen fejlődésnek indult, habár kevesebb műveltséggel biró iparos társadalmat elszigeteltségre kárhoztatja. És hogy kik ennek a maghintőji ? megmondom : oly egyének, akik a mai konjukturákon felkapaszkodva az uborkafára, nem restelik fennen hirdetni minden fent emlitett alkalomkor, hogy „nem mehetünk, mert csak cselédek és iparosok jelennek meg ott“ s aztán ezenkívül még ott vannak azok a megrögzött korifeusai a rend- és társadalombontásnak, akik mindenre és mindenkor pereatot kiáltanak, ha b. személyük megnyugtatására nincs kilátásba helyezve, még a céhrendszer idejében dívó potya tokány és borocska. Ilyen és ehhez hasonló még sok egyéb, teljesen elégséges arra, hogy azt a szűkebb társadalmi körben mozgó szerény igényű iparost teljesen elidegenítse attól, hogy ő is, mint a társadalomnak egyik fontos tényezője minden kulturális mozgalomban részt vegyen és nemes szórakozásain megjelenjen. Sajnálattal kell megállapítani, hogy városunkban a kaszt hóbort ma sokkal nagyobb mérvben uralkodik, mint a világháború előtt és akik ezt próbálják fenntartani nem azok, akik születésük, tudásuk vagy társadalmi állásuknál fogva azt maguknak megkövetelhetnék, hanem amint már említem, a mai konjuktúrák favoritjai s éppen ezért ezek nem is ismerhetik azt a magasztos hivatást, amely kötelességévé teszi az erősebbnek a gyengébb támogatását , a bölcsebbnek a tudatlan oktatását. Tehát nem azért látogatatlanok a kulturális és más társas összejövetelek helyei, mert iparosaink hiányában volnának a szép és nemes iránti érzésnek, hanem igenis azért, mert érzékenységüknél fogva rosszmájú emberek lekicsinylő bánásmódja távolmaradásra kényszeríti őket. Szűnjön meg a tendenciózus rosszakarat megnyilvánulása és jöjjön el a megértés, egymás megbecsülésének korszaka, amely minden becsületes munkás embernek helyet biztosít a társadalom széles rétegeiben. Ez ó. jogi állapotok tűzték a szerző zászlójára. Amint ő maga mondja — „Nem hirtelen fellobbanás vagy lágy elérzékenyülés, hanem évtizedeken át leszűrt meggyőződés beszél belőlem“. Minden húsz év előtti írása erős a dokumentuma annak, hogy minden időkben a román-magyar fegyverbarátság eszméjének volt a szerző elszánt és lelkes harcosa. Azoknak hát, akik lelkükön viselik a mai áldatlan viszonyok között a kibontakozás, konszolidáció labirintusában elbolondultak sorsát, nagy haszonnal lehet e könyvnek forgatása. Annak az eszmének fonalán, melyet e könyvnek szerzője dr. Gyárfás Elemér nyújt a labirintusban céltalanul, égő kinok között bolygó Theseusoknak, könnyen napvilágot láthat az elveszettnek, utópiának gondolt, kölcsönök szeretésből, együttdolgozásból fakadó szociális jólét és boldogság. Dr. Gyárfás Elemér nagyértékű könyve kapható lapunk kiadóhivatalában. Vén taligáé. Mutatvány Virágok a Golgotáról c. verse a könyvből. Néhány napon megállt a munka Feküdtem fáradt betegen, Mig élek én, a harcos élet Csak Így ad pihenőt nekem ! De most, hogy könnyebben vagyok már, Pihennem többé nem szabadi Rovom tovább a rögös ösvényt, Amig az utam megszakad... A vén taligás künn az uccán Pihenni hagyja a lovát — Egy percre csak! Aztán nyakára Vág ostorával: „Gyi, további“ Mert türelmetlen szörnyű módon És azt megérzi a lova — S beletörődve végzetébe Nagy csendesen kocog tová Oh, vén taligás ez az élet ! Lám, noszogat is már tovább: Nyakam fölött már rázogatja Fáradhatatlan ostorát... És addig-addig űzi, hajtja kifáradt, reszkető lovát, Mig egyszer csak kidől a pára És nincs tovább... és... nincs további Szabó Jenő. Erdélyi problémák. Az erdélyi könyvpiacnak szenzációs szociológiai terméke látott napvilágot az Erdélyi Irodalmi Társaság kiadásában. írója dr. Gyárfás Elemér volt főispán, az erdélyi magyarságnak ma egyik legmélyebben látó politikai vezérférfia, aki Erdélyi problémák“ címen a kölcsönös megértésnek, egymásrautaltságnak és megbecsülésnek évek hosszú során kijegecesedett, prófétai ihlettel megáldott, tisztán látó gondolatait magas irodalmi értékeiben bocsássa az itt élő testvérnemzetek egymásrautaltságának megértéséből fakadható, szebb és jobb sorsra érdemes jövőjének őszinte szolgálatába. Dr. Gyárfás Elemér fenti cím alatt húsz évi munkásságának a kölcsönös megértésre törő gondolatait foglalja össze. Az erdélyi magyarság küzdelmének irányát, célját kutatva, oda konkludál, hogy »az erdélyi magyarságnak az az Istentől elrendelt, világtörténelmi hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a Középeurópa tengelyében elhelyezkedett román és magyar népfaj között. Amint ma Öntestében kell végigszenvednie a két népfaj egymás iránti gyűlöletének ostorcsapásait, úgy két kiterjesztett s ma még keresztre szegezett karja kell, hogy összekösse, egymáshoz fűzze, egymás mellé állítsa azt a két népfajt, mely testvérek nélkül, idegenül áll ellenséges érzületü tömegek között Európa közepén s mely csak egymásra támaszkodva és egymást erősítve vetheti meg szilárdan lábát azon a földön, hova a Gondviselés állította. A magyarság küzdelmének ezen új irányát hangsúlyozzuk — nem a megváltozott köz KÜLÖNFÉLÉK. A vármegye gyásza báró Jósika Samuért. Báró Jósika Samu szenátorunk halálát a vármegyeházán kitűzött gyászlobogó adta hírül, Csikvármegye közönsége, legmélyebb, legőszintébb, legfájdalmasabb gyászának igaz megnyilvánulásaként. A magántanulók a felekezeti iskolákban is vizsgázhatnak. Annak a rendelkezésnek, amely épen év végével bevágta a felekezeti iskolák kapuit a magántanulók orra előtt, számos elkeseredett érdekeltje van minden vonalon. Az erre vonatkozó rendeletnek méltánytalan és sértő nyomása alatt, városunk elég tekintélyes számmal érintett iskoláztató érdekeltsége; ennek a megszigorításnak enyhítésére teendő lépésekben St. Spatar Csikvármegye prefektusának véleményét és jóindulatú támogatását kérte ki. A prefektus magáévá téve a szülők ez irányú kérését, ez ügyben személyesen járt el a közoktatásügyi minisztériumban. A prefektus közbejárásának eredményeként utalunk a Közokt. Min. 58869/1923. rendelkezésére, mely aziránt intézkedik, hogy magántanulók kivételesen ebben az évben, felekezeti iskolákban is vizsgázhatnak egy az állam részéről delegált bizottság előtt. Fenti rendeletet már az illetékes iskolák is mint generalis jelegű intézkedést megkapták. — DALEGYLET ALAKULÁS VÁRMEGYÉNKBEN. Már előí8 lapszámunkban közöltük, hogy Csikszentmártonban, Alcsik központjában aalegylet alakul. E hó 4-én az egyesület formálisan is megalakult. Ha az az érdeklődés, mely kisérte már az első lépést, csak ezen nívón megmarad, szép jövő áll az új aalegylet előtt A több mint hetven meghívott közül csak páran nem jelentek meg, míg a működő tagok száma a harminc körül van. Miután a „Csikszentmártoni Székely Dalkörének alapszabályai megállapittattak, a tisztviselői kar és választmány választatott meg. Közfelkiáltással Dr. Nagy Jenő ügyvéd választatott meg elnöknek, ki lelkes beszédben mutatott rá az egyesület fontosságára s arra a hatásra, mely el nem fog maradni, ha a tagok buzgalma nem hanyatlik, — e hatás pedig a faji öntudat emelése és a faji kultúra fejlesztése egyfelől, — az általános művelődés felé haladás másfelől. A dalkör működésének sikerét a tagok buzgalmán és a vezetőség odaadásán kívül az biztosítja, hogy Nádasdi Béla tb, szolgabiró személyében oly karmestert nyert, kinél kitünőbb szakembert megyénkben nem igen találhatni. Rég ismert művész és karvezető megyénkben, kinek sokoldalú zenei tudását nem egy hangversenyen élvezte a közönség már. Ezúttal is megjegyezzük, hogy az elnökön és karmesteren kívül a megalakítás közül Nagy Antal esperes, Szabó Lajos, Péter Balázs és Péter István tanítóknak van különös érdemük, kik részben a tisztviselői kar, részben a választmány tagjai lettek. —ÉRCPÉNZT KAPUNK. A kamara elfogadta a kormány azon javaslatát, hogy az 1, 34, 5 lejes bankjegyek 600 millió lejig érő Pénzzel kicseréltessenek. — Hímen: Lempert Fanni és Rosenfeld Henrik jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) — A gyimesbükki jegyző elmozdítása. Megelőző számunkban jelentettük volt, hogy a gyimesbükki jegyzőt a subprepektur elmozdította állásától. Még élénk emlékünkben van, hogy ezelőtt 2 évvel a midőn ezen jegyző fel volt függesztő, milyen monstre deputációval járt el a község lakossága városunkban, a hatóságok fejeinél, közbecsülésnek örvendő jegyzője érdekében — és pedig teljes eredménnyel. Amint értesülünk, most is megnyilvánult irányában a község lakosságának szeretete, mégpedig oly mértékben, hogyha éppen ezen elmozdított jegyzőnek tapintata és a község egy néhány vezető emberének higgadtságra intő felhívása nem mérsékeli a kedélyeket, egy óriási botrányba fulladt volna az egész iroda átadási eljárás. Érdekes, hogy éppen a román lakosság tart ki bizalmával ezen jegyző mellett. Érdeklődtünk ezen feltűnő jelenség okáról és sikerült megállapítani, hogy Kovács Gábor jegyzői, érdektelen, igazságos és méltányos eljárása mellett, azért becsüli annyira a románság, mert 1916-ban amidőn a román katonaság visszavonult s a front megállapodott Gyimesbükk község határában, a magyar katonaság ki akarta ürittetni Bálványospatakot, ahol 120 tiszta román család lakik, és akkor ezen elmozdított jegyző addig nyargalt a polgári és katonai hatóságok fejeinél, amíg az ő személyes erkölcsi és anyagi — saját életével vállalt — fellelősségére, a román lakosságot a lakóhelyén meghagyták. Ilyen emberiséges eljárásra valló példát nem hisszük, hogy sokat lehetne Erdélyben felmutatni. A lakosság tudja, hogy ki a jóttevője és ezért ragaszkodik hozzá. Tehát mégis van hála a mai önző világban is. — Báró Jósika Samu életrajza. Az erdélyi magyarság elhalt ősz vezére Branyicskai báró Jósika Samu 1848 augusztus 23-án született Salzburgban. Atyja báró Jósika Lajos, anyja Bethlen Adél grófnő. Tanulmányait Nagyszebenben kezdette meg, Párisban és Angolországban fejezte be. 1870-ben Hunyad, majd 1872-ben Kolozs vármegye főjegyzőjévé választják. 1885-ben Kolozs vármegye főispánjává nevezik ki. Három év múlva mint a kolozsi kerület képviselőjét a képviselőházban találjuk. 1893-ban belügyi államtitkár, Hieronymi belügyminiszter oldalán. 1895-ben a Bánffy kabinetben a király személye körüli miniszteri tárcát kapja. 1898-ban megválik a miniszteri széktől s azután egy darab idfyre nem vesz aktív részt a politikában. 1912-ben a főrendiház elnökévé nevezi ki az uralkodó A világháború utáni nagy változások, melyek Kolozsváron találják báró Jósika Samut, az erdélyi magyarság élére szólítják, a nagytudásu, értékes diplomáciai tapasztalatokban gazdag főurt. 1921. évi julius hó 6-án a Magyar Szövetség alakuló nagygyűlésén egyhangú lelkesedéssel választják meg a Magyar Szövetség később a Magyar Párt elnökének. Magas kora dacára utolsó leheletéig fáradhatatlan irányítója a magyarság nehéz küzdelmeinek. Ma, mikor a legsúlyosabb, legkritikusabb napokban ragadja el öt körünkből a halál; az erdélyi magyarságnak lesújtott, komor gyásza alig talál vigasztalást. Báró Jósika Samu június 3-án halt meg, temetése, kívánsága szerint, a lehető legegyszerűbb keretek között június 5-én volt Kolozsváron. — Egy budapesti étlap. Pusztán kuriózumképen leközöljük a budapesti „Kispipa“ vendéglő egyik legfrissebb keletű étlapját. Tekintetbe véve a fennálló valuta diferenciát, az árak nem is olyan fantasztikusak. Leves: lassany 32 korona, vagout 60, marhahús: paradicsom 850, főzelék: káposzta 120, feltéttel 240, tészta: darázsfészek 280, tortaszelet 220, kispipa 110, köret: rizs 80, burg 70, saláta: fejes vegy. 80, burg-ubor. 60, sajtok: pusztabőry 180, trapista 180, körített 180, János-retek 120, vegy. bef. 320. Előételek: toktartárral 1100, ponty rántva 980,pirít, borjumáj 780, velő tojással 780, omettanst cerwell 750. Készételek: párolt roastbeef 1100, papr. süz.sült 1100, sertésfricandó 1000, sertéskaraj 1050, borjuszegy virs. 960, borjupörkölt 780, paradics. nyelv 780. Rögtönsültek :/» rántott csirke 1400, hirt, rostélyos 1050, sertés collett 1050, borjú steak 1300, filet imperial 1600, párizsi szelet 1200, borjú epigram lOO, kumpf steak 1300. Asztali borok: 1 liter ezerjó 250, 1 liter vadk. kad. 300, 1 liter burgundi 350, 1 liter püspöki 400, 18% porter sör 400, 16*0 tavaszi sör 200. Palackborok: furmint szem 700, arany reserve 800, burgundi 650, muskotály 650, 11% udvari korsó 130, pohár 90 korona. Benedek Elek szerkeszti az erdélyi gyermekvilág legtartalmasabb képes hetilapját, a „Cimborát“, amely megérdemli, hogy ott legyen minden gyermek asztalán. Benedek Elek, aki évtizedeket szentelt a magyar gyermekújságok szerkesztésének, most az erdélyi gyermekeket boldogítja pompás tollával, ragyogó szerkesztő kiválóságával. Benedek Eleknek gondja van arra, hogy a Cimborában ne csak a kis gyermek, de a serdült ifjúság is megtalálja a maga olvasnivalóját és éppen ezért kérjen mutatványszámot a kiadóhivataltól, Szatmárról úgy a kis elemista, mint a legénnyé serdült gimnazista is, mert mindkettőjükről egyenlően bő marokkal gondoskodik az őszi székely mesemondó. HL — UJ RENDSZERŰ MOTORNÉLKÜLI REPÜLŐGÉPET TALÁLT FEL EGY MAGYAR PILÓTA. Hosszu István pilóta Sziszeken új szerkezeti motornélküli gépet állított össze, amellyel több sikeres próbafelszállást is tartott. Az új szerkezetű gép iránt már több külföldi állam is érdeklődött és amerikai tőkések egy millió dinárt kínáltak érte feltalálójának. — Helyreigazítás. Lapunk múlt számának „Nyilttór“ rovata alatt közölt Kovács Jánosné-féle nyilatkozat második bekezdésének utolsó mondata hibásan szedetett, amit az eredeti kézirat szerint helyreigazítunk e képen: „Aki tehát ennek dacára tőle vesz, az rosszhiszemű vásárlónak tekintetik“. Halálozások: Török Elekné szül. Molnár Terézia életének 89-ik évében május hó 21-én Borszéken elhunyt. — Koncz Tamásné szül. Székedy Viktória, 64 éves korában, folyó évi junius hó 5-én meghalt Csicsóban Mindkét halottat kiterjedt rokonság gyászolja