Csiki Lapok, 1923 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-10 / 23. szám

33. Mám.____________________CSÍKI LAPOK___________________3-ik oldal. Konvencionális paripák. Az utóbbi időben gyakran tapasztalni azt a sajnálatos tényt, hogy helybeli iparosaink minden kulturális, társadalmi mozgalom és összejöveteltől teljesen távol maradnak. Minden olyan irányú akció, mely őket ezen a téren közelebb hozni igyekszik egymáshoz, meddő marad. Aki figyelemmel kíséri iparo­saink mindennapi életét arra a meggyőződésre jut, hogy ez nem csupán a mai drága meg­élhetési viszonyok következménye, hanem a különféle társadalmi osztályaink irántuk tanú­sított grandomániájának a szüleménye, mely az olyan szépen fejlődésnek indult, habár ke­vesebb műveltséggel biró iparos társadalmat elszigeteltségre kárhoztatja. És hogy kik ennek a maghintőji ? meg­mondom : oly egyének, akik a mai konjuktu­­rákon felkapaszkodva az uborkafára, nem res­­telik fennen hirdetni minden fent emlitett alka­lomkor, hogy „nem mehetünk, mert csak cse­lédek és iparosok jelennek meg ott“ s aztán ezenkívül még ott vannak azok a megrögzött korifeusai a rend- és társadalombontásnak, akik mindenre és mindenkor pereatot kiáltanak, ha b. személyük megnyugtatására nincs kilátásba helyezve, még a céh­rendszer idejében dívó potya tokány és borocska. Ilyen és ehhez hasonló még sok egyéb, teljesen elégséges arra, hogy azt a szűkebb társadalmi körben mozgó szerény igényű iparost teljesen elidegenítse attól, hogy ő is, mint a társadalomnak egyik fontos tényezője minden kulturális mozgalomban részt vegyen és nemes szórakozásain megjelenjen. Sajnálattal kell megállapítani, hogy váro­sunkban a kaszt hóbort ma sokkal nagyobb mérvben uralkodik, mint a világháború előtt és akik ezt próbálják fenntartani nem azok, akik születésük, tudásuk vagy társadalmi állá­suknál fogva azt maguknak megkövetelhetnék, hanem amint már említem, a mai konjuktúrák favoritjai s éppen ezért ezek nem is ismerhetik azt a magasztos hivatást, amely kötelességévé teszi az erősebbnek a gyengébb támogatását , a bölcsebbnek a tudatlan oktatását. Tehát nem azért látogatatlanok a kulturális és más társas összejövetelek helyei, mert ipa­rosaink hiányában volnának a szép és nemes iránti érzésnek, hanem igenis azért, mert érzé­kenységüknél fogva rossz­májú emberek leki­csinylő bánásmódja távolmaradásra kényszeríti őket. Szűnjön meg a tendenciózus rosszakarat megnyilvánulása és jöjjön el a megértés, egy­más megbecsülésének korszaka, amely minden becsületes munkás embernek helyet biztosít a társadalom széles rétegeiben. Ez ó. jogi állapotok tűzték a szerző zászlójára. Amint ő maga mondja — „Nem hirtelen fellobbanás vagy lágy elérzékenyülés, hanem évtizedeken át leszűrt meggyőződés beszél belőlem“. Min­den húsz év előtti írása erős a dokumentuma annak, hogy minden időkben a román-magyar fegyverbarátság eszméjének volt a szerző el­szánt és lelkes harcosa. Azoknak hát, akik lelkükön viselik a mai áldatlan viszonyok között a kibontakozás, kon­szolidáció labirintusában elbolondultak sorsát, nagy haszonnal lehet e könyvnek forgatása. Annak az eszmének fonalán, melyet e könyvnek szerzője dr. Gyárfás Elemér nyújt a labirin­tusban céltalanul, égő kinok között bolygó Theseusoknak, könnyen napvilágot láthat az elveszettnek, utópiának gondolt, kölcsönök sze­retésből, együttdolgozásból fakadó szociális­ jólét és boldogság. Dr. Gyárfás Elemér nagyértékű könyve kap­ható lapunk kiadóhivatalában. Vén taligáé. Mutatvány Virágok a Golgotáról c. verse a könyvből. Néhány napon megállt a munka Feküdtem fáradt­ betegen, Mig élek én, a harcos élet Csak Így ad pihenőt nekem ! De most, hogy könnyebben vagyok már, Pihennem többé nem szabadi Rovom tovább a rögös ösvényt, Amig az utam megszakad... A vén taligás künn az uccán Pihenni hagyja a lovát — Egy percre csak! Aztán nyakára Vág ostorával: „Gyi, további“ Mert türelmetlen szörnyű módon És azt megérzi a lova — S beletörődve végzetébe Nagy csendesen kocog tová Oh, vén taligás ez az élet ! Lám, noszogat is már tovább: Nyakam fölött már rázogatja Fáradhatatlan ostorát... És addig-addig űzi, hajtja kifáradt, reszkető lovát, Mig egyszer csak kidől a pára És nincs tovább... és... nincs további Szabó Jenő. Erdélyi problémák. Az erdélyi könyvpiacnak szenzációs szocio­lógiai terméke látott napvilágot az Erdélyi Iro­dalmi Társaság kiadásában. írója dr. Gyárfás Elemér volt főispán, az erdélyi magyarságnak ma egyik legmélyebben látó politikai vezér­­férfia, aki­­ Erdélyi problémák“ címen a köl­csönös megértésnek, egymásrautaltságnak és megbecsülésnek évek hosszú során kijegece­­sedett, prófétai ihlettel megáldott, tisztán látó gondolatait magas irodalmi értékeiben bocsássa az itt élő testvérnemzetek egymásrautaltságá­nak megértéséből fakadható, szebb és jobb sorsra érdemes jövőjének őszinte szolgálatába. Dr. Gyárfás Elemér fenti cím alatt húsz évi munkásságának a kölcsönös megértésre törő gondolatait foglalja össze. Az erdélyi magyarság küzdelmének irányát, célját kutatva, oda konklu­­dál, hogy »az erdélyi magyarságnak az az Istentől elrendelt, világtörténelmi hivatása, hogy összekötő kapocs legyen a Középeurópa ten­gelyében elhelyezkedett román és magyar nép­­faj között. Amint ma Öntestében kell végig­szenvednie a két népfaj egymás iránti gyűlöle­tének ostorcsapásait, úgy két kiterjesztett s ma még keresztre szegezett karja kell, hogy összekösse, egymáshoz fűzze, egymás mellé állítsa azt a két népfajt, mely testvérek nélkül, idegenül áll ellenséges érzületü tömegek között Európa közepén s mely csak egymásra támasz­kodva és egymást erősítve vetheti meg szi­lárdan lábát azon a földön, hova a Gondviselés állította. A magyarság küzdelmének ezen új irányát hangsúlyozzuk — nem a megváltozott köz­ KÜLÖNFÉLÉK. A vármegye gyásza báró Jósika Samuért. Báró Jósika Samu szenátorunk ha­lálát a vármegyeházán kitűzött gyászlobogó adta hírül, Csikvármegye közönsége, legmé­lyebb, legőszintébb, legfájdalmasabb gyászának igaz megnyilvánulásaként.­­­ A magántanulók a felekezeti isko­lákban is vizsgázhatnak. Annak a rendel­kezésnek, amely épen év végével bevágta a felekezeti iskolák kapuit a magántanulók orra előtt, számos elkeseredett érdekeltje van min­den vonalon. Az erre vonatkozó rendeletnek méltánytalan és sértő nyomása alatt, városunk elég tekintélyes számmal érintett iskoláztató érdekeltsége; ennek a megszigorításnak enyhí­tésére teendő lépésekben St. Spatar Csikvár­­megye prefektusának véleményét és jóindulatú támogatását kérte ki. A prefektus magáévá téve a szülők ez irányú kérését, ez ügyben személyesen járt el a közoktatásügyi minisz­tériumban. A prefektus közbejárásának ered­ményeként utalunk a Közokt. Min. 58869/1923. rendelkezésére, mely aziránt intézkedik, hogy magántanulók kivételesen ebben az évben, felekezeti iskolákban is vizsgázhatnak egy az állam részéről delegált bizottság előtt. Fenti rendeletet már az illetékes iskolák is mint generalis jelegű intézkedést megkapták. — DALEGYLET ALAKULÁS VÁRMEGYÉNKBEN. Már előí8 lap­­számunkban közöltük, hogy Csikszentmártonban, Alcsik központjában aalegylet alakul. E hó 4-én az egyesület formálisan is megalakult. Ha az az érdeklődés, mely kisérte már az első lépést, csak ezen nívón megmarad, szép jövő áll az új aalegylet előtt A több mint hetven meghívott közül csak páran nem jelentek meg, míg a működő tagok száma a harminc körül van. Miután a „Csikszentmártoni Székely Dalköré­nek alapszabályai megállapittattak, a tisztviselői kar és választmány választatott meg. Közfelkiáltással Dr. Nagy Jenő ügyvéd választatott meg elnöknek, ki lelkes beszédben mutatott rá az egyesület fontosságára s arra a ha­tásra, mely el nem fog maradni, ha a tagok buzgalma n­em hanyatlik, — e hatás pedig a faji öntudat emelése és a faji kultúra fejlesztése egyfelől, — az általános művelődés felé haladás másfelől. A dalkör működésének sikerét a tagok buzgalmán és a veze­tőség odaadásán kívül az biztosítja, hogy Nádasdi Béla tb, szolga­­biró személyében oly karmestert nyert, kinél kitünőbb szakembert megyénkben nem igen találhatni. Rég ismert művész és karvezető megyénkben­­, kinek sokoldalú zenei tudását nem egy hangverse­nyen élvezte a közönség már. Ezúttal is megjegyezzük, hogy az elnökön és karmesteren kívü­l a megalakítás közül Nagy Antal esperes, Szabó Lajos, Péter Balázs és Péter István tanítóknak van különös érdemük, kik rész­ben a tisztviselői kar, részben a választmány tagjai lettek. —­ÉRCPÉNZT KAPUNK. A kamara elfogadta a kormány azon javaslatát, hogy az 1, 3­4, 5 lejes bankjegyek 600 millió lejig érő­ Pénzzel kicseréltessenek. — Hímen: Lempert Fanni és Rosenfeld Henrik jegyesek. (Minden külön értesítés helyett.) — A gyimesbükki jegyző elmozdítása. Meg­előző számunkban jelentettük volt, hogy a gyimes­bükki jegyzőt a subprepekt­ur elmozdította állásától. Még élénk emlékünkben van, hogy ezelőtt 2 évvel a midőn ezen jegyző fel volt függesztő, milyen monstre deputációval járt el a község lakossága városunkban, a hatóságok fejeinél, közbecsülésnek örvendő jegy­zője érdekében — és pedig teljes eredménnyel.­­ Amint értesülünk, most is megnyilvánult irányában a község lakosságának szeretete, még­pedig oly mér­tékben, hogyha éppen ezen elmozdított jegyzőnek tapintata és a község egy néhány vezető emberének higgadtságra intő felhívása nem mérsékeli a kedélye­ket, egy óriási botrányba fulladt volna az egész iroda átadási eljárás.­­ Érdekes, hogy éppen a ro­mán lakosság tart ki bizalmával ezen jegyző mellett. Érdeklődtünk ezen feltűnő jelenség okáról és sikerült megállapítani, hogy Kovács Gábor jegyzői, érdekte­len, igazságos és méltányos eljárása mellett, azért becsüli annyira a románság, mert 1916-ban amidőn a román katonaság visszavonult s a front megálla­podott Gyimesbükk község határában, a magyar ka­tonaság ki akarta ürittetni Bálványospatakot, ahol 120 tiszta román család lakik, és akkor ezen elmoz­dított jegyző addig nyargalt a polgári és katonai hatóságok fejeinél, amíg az ő személyes erkölcsi és anyagi — saját életével vállalt — fellelősségére, a román lakosságot a lakó­helyén meghagyták. Ilyen emberiséges eljárásra valló példát nem hisszük, hogy sokat lehetne Erdélyben felmutatni. A lakosság tudja, hogy ki a jóttevője és ezért ragaszkodik hozzá. Te­hát mégis van hála a mai önző világban is. — Báró Jósika Samu életrajza. Az erdélyi ma­gyarság elhalt ősz vezére Branyicskai báró Jósika Samu 1848 augusztus 23-án született Salzburgban. Atyja báró Jósika Lajos, anyja Bethlen Adél grófnő. Tanulmányait Nagyszebenben kezdette meg, Párisban és Angolországban fejezte be. 1870-ben Hunyad, majd 1872-ben Kolozs vár­megye főjegyzőjévé választják. 1885-ben Kolozs vármegye főispánjává nevezik ki. Három év múlva mint a kolozsi kerület képviselőjét a képviselőházban találjuk. 1893-ban belügyi államtitkár, Hieronymi belügyminiszter oldalán. 1895-ben a Bánffy kabinetben a király személye körüli miniszteri tárcát kapja. 1898-ban megválik a miniszteri széktől s azután egy darab idfyre nem vesz aktív részt a politikában. 1912-ben a főrendiház elnökévé nevezi ki az uralkodó A világháború utáni nagy változások, melyek Kolozsváron találják báró Jósika Samut, az erdélyi ma­gyarság élére szólítják, a nagytudásu, értékes diplomáciai tapasztalatokban gazdag főurt. 1921. évi julius hó 6-án a Magyar Szövetség alakuló nagygyűlésén egyhangú lel­kesedéssel választják meg a Magyar Szövetség később a Magyar Párt elnökének. Magas kora dacára utolsó lehe­letéig fáradhatatlan irányítója a magyarság nehéz küz­delmeinek. Ma, mikor a legsúlyosabb, legkritikusabb na­pokban ragadja el öt körünkből a halál; az erdélyi ma­gyarságnak lesújtott, komor gyásza alig talál vigasztalást. Báró Jósika Samu június 3-án halt meg, temetése, kíván­sága szerint, a lehető legegyszerűbb keretek között június 5-én volt Kolozsváron. — Egy budapesti étlap. Pusztán kuriózum­­képen leközöljük a budapesti „Kispipa“ vendéglő egyik legfrissebb keletű étlapját. Tekintetbe véve a fennálló valuta diferenciát, az árak nem is olyan fantasztikusak. Leves: lassany 32 korona, vagout 60, marhahús: paradicsom 850, főzelék: káposzta 120, feltéttel 240, tészta: darázsfészek 280, tortaszelet 220, kispipa 110, köret: rizs 80, burg 70, saláta: fejes­ vegy. 80, burg-ubor. 60, sajtok: pusztabőry 180, trapista 180, körített 180, János-retek 120, vegy. bef. 320. Előételek: tok­tartárral 1100, ponty rántva 980,pirít, borjumáj 780, velő tojással 780, omettanst cerwell 750. Készételek: párolt roastbeef 1100, papr. süz.sült 1100, sertésfricandó 1000, sertéskaraj 1050, borjuszegy virs. 960, borjupörkölt 780, paradics. nyelv 780. Rög­tönsültek :­­/» rántott csirke 1400, hirt, rostélyos 1050, sertés collett 1050, borjú steak 1300, filet imperial 1600, párizsi szelet 1200, borjú epigram l­OO, kumpf steak 1300. Asztali borok: 1 liter ezerjó 250, 1 liter vadk. kad. 300, 1 liter burgundi 350, 1 liter püspöki 400, 18% porter sör 400, 16*­0 tavaszi sör 200. Palackborok: furmint szem 700, arany reserve 800, burgundi 650, muskotály 650, 11% udvari korsó 130, pohár 90 korona. Benedek Elek szerkeszti az erdélyi gyermek­­világ legtartalmasabb képes hetilapját, a „Cimborát“, amely megérdemli, hogy ott legyen minden gyermek asztalán. Benedek Elek, aki évtizedeket szentelt a magyar gyermekújságok szerkesztésének, most az erdélyi gyermekeket boldogítja pompás tollával, ra­gyogó szerkesztő kiválóságával. Benedek Eleknek gondja van arra, hogy a Cimborában ne csak a kis gyermek, de a serdült ifjúság is megtalálja a maga olvasnivalóját és éppen ezért kérjen mutatványszámot a kiadóhivataltól, Szatmárról úgy a kis elemista, mint a legénnyé serdült gimnazista is, mert mindkettő­jükről egyenlően bő marokkal gondoskodik az ősz­i székely mesemondó. HL — UJ RENDSZERŰ MOTORNÉLKÜLI REPÜLŐGÉPET TALÁLT FEL EGY MAGYAR PILÓTA. Hosszu István pilóta Sziszeken új szer­kezeti­ motornélküli gépet állított össze, amellyel több sikeres próba­­felszállást is tartott. Az új szerkezetű gép iránt már több külföldi állam is érdeklődött és amerikai tőkések egy millió dinárt kínáltak érte feltalálójának. — Helyreigazítás. Lapunk múlt számának „Nyilt­­tór“ rovata alatt közölt Kovács Jánosné-féle nyilat­kozat második bekezdésének utolsó mondata hibásan szedetett, amit az eredeti kézirat szerint helyreiga­zítunk e képen: „Aki tehát ennek dacára tőle vesz, az rosszhiszemű vásárlónak tekintetik“. Halálozások: Török Elekné szül. Molnár Te­rézia életének 89-ik évében május hó 21-én Borszéken elhunyt. — Koncz Tamásné szül. Székedy Viktória, 64 éves korában, folyó évi junius hó 5-én meghalt Csi­­csóban Mindkét halottat kiterjedt rokonság gyászolj­a

Next