Csiki Lapok, 1928 (40. évfolyam, 1-53. szám)
1928-01-01 / 1. szám
XL évf. Mercurea-Ciuc—Csíkszereda, 1928 január 1. Cenzurat: Prefectura Ciuc. 1. szám. Laptulajdonos: JRH «Pw HP BgP g§. Előfizetési ár: Özv. VÁKÁR LAJOSNÉ I ] || I 1/ g I 1 ■ 1 ff V 1/ *&T" ! “ SÍT Felelős szerkesztő B % B | fi MM Uf ff B BE Negyedévre . . . . 50.RESZEGH VIKTOR. lg ^ B MM g| Bl gg M B Külföldre egy évre „ 440. Kladőhivatal. B ■ m 9 B 9 Sj BRE I I I Hirdetési dijak a leg- Vákár könyv- és papirkeres B I H Égj B B M Egy; Kg IB B 9 B B aB olcsóbban számíttatnak, kedése Csíkszeredán, hová ^LM JB JH EB JB M B ^B ^B Kéziratok nem adatnak vissza, a hirdetések árai és előfize- W MlW fll BBB fli BBfli BBBBBB BBBB Nyílttéri közlemények tési dijak előre küldendők. ^ dija soronkint Lel 25.Egyes számára Lel 5.— POLITIKAI, KÖZGAZDASAGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. A 40 éves Csíki Lapok jövő feladata. A mai kor, a mai nap embere előtt szinte érthetetlen, ha arról olvas vagy arról beszélnek előtte, hogy egy kis heti újságnak, amilyen a „Csíki Lapok“ is, mily fontos szerep jutott egy vármegye kulturális, közgazdasági és társadalmi életében. Pedig a „Csíki Lapok“ Csíkvármegyének s a csíki székelységnek életében valóban számottevő tényező volt. Ennek megértéséhez szükséges tudni, hogy 40 esztendővel ezelőtt, sőt még azután is jó ideig a vármegyében nem volt vasút; a postát „Delizsáncz“ hordozta a nagyerdőn keresztül. Hírek az ország központjából, avagy pláne a a külföldről hetek múlva érkeztek. A kevés számú művelt úri társasága nagyon összetartott s mondhatni valóságos patriarchális egyetértésben élt, de a faluk népe jóformán arról sem értesült, ami a vármegye központjában történt. Igaz, hogy akkor már megvoltak összes kultúrintézményeink, kitűnő iskoláink,fájdalom, magasabb kulturnivón és jobb anyagi viszonyok közt mint ma, csak hiányzott az a közvetítő szerv, mely az eszméket közkinccsé teszi s mely a különböző áramlatoknak irányt szab és helyes utat mutat. A pusztában bolyongó zsidókat égi tűz vezette, a hegyek közé zárt csíki székelységnek nem volt Útmutató csillaga. Ebben a kietlen, fénytelen sivatagban, ebben a ködös, homályos szürkeségben egy néhány lelkes székely atyánkfia, Jmets F. Jákó, a csiksomlyói róm. kath. főgimnázium lelkes igazgatója. Dr. Bocskor Béla akkor fiatal, tetterős ügyvéd, Barta Ignác kir. ügyész és Györgyjakab Márton nyomdász összefogtak s mt gyújtottak a kultúra oltárán — oh nem egy lobogó díszes fáklyát, — csak egy kis olaj-mécsest, egy olyan kis világitó szerszámot, amilyen a falusi szegény ember nyirkos szobájában kis bádog kannában pislákol s amit találó humorral szegénykének nevez talán azért, mert szegényesen világít, talán mert szegény a gazdája vagy még inkább, mert mindketten szegények. Hát bizony ilyen kicsi mécsvilágból növekedett idők folytán az a szép nagy fáklya, a Csíki Lapok, melynek hivatása az egész Csíknak, sőt Csik határain is tűi minden csíki székelynek világítani. Nem feladatom, de nem is akarom a Csiki Lápoknak 40 éves múltját sem regisztrálni, sem kritizálni, sem dicsőíteni. Csak annyit jegyzek fel, hogy annak a feladatnak, melyet az alapítók eléje tűztek, becsületes igyekezettel megfelelt s egyes kisebb kilengéseket leszámítva, mind e mai napig megmaradt azon élethivatása mellett, hogy a csiki székelység közérdekeinek mindenek felett szókimondó, bátor harcosa legyen s szem előtt tartotta, hogy benne és általa mi csiki székelyek harcolunk a közérdekért, az elnyomott igazság diadaláért. Amint 10 évvel ezelőtt a világrengető vérzivatar földre terítette az ezeréves tölgyet és azok, akiket századokon át részben-viharban védelmezett, szétdarabolták s darabjait széthordták , a Csiki Lapokra is uj teher nehezedett. A csiki székelységet, mint a viharos tengeren hajótörést szenvedett büszke árbócosnak egy kicsi roncsát ellenséges vizekre kényszeritették a hatalmasabb mérges szelek, leszakították az anya kebeléről, elválasztották fajtestvéreitől s beleékelték, hatalmi szóval belekényszerítették Nagyrománia testének csaknem közepébe, a gyomrába. A kisebbségi sorsban nemcsak a megélhetésért, a mindennapi kenyérért kell dolgozni, küzdeni, hanem ezek mellett küzdenie kell létéért, fajának fennmaradásáért, magyarságáért, nyelvéért, hitéért, kultúrájáért, egyházáért, iskolájáért. És itt ebben a küzdelemben, mondhatnám élet-halálharcban a legnagyobb feladat: a vezető, irányító szerep egyetlen sajtóorgánumunkra, a Csiki Lapokra hárul. A sajtó kell, hogy világító fáklyánk legyen az uj helyzetben és azoknak, akik hivatva vannak táplálni, ápolni e fáklyának lángját, bele kell lehelniük a betűkbe, a sorokba egész magyar lelküket. És fel kell vértezni magukat a mi igazságunk, a mi jogaink vértjével, és készen kell lenniök arra, hogy aki másoknak világít és az elnyomottak fáklyáját fennen lobogtatja, az ki van téve az üldözéseknek és szenvedéseknek. Mert olyan fáklyásokra, kik csak öntetszésből, dicsvágyból vagy önző érdekből világítanak, vagy a hatalomnak tömjéneznek, vagy előtte meghunyászkodnak, a csiki székelységnek nincsen szüksége. A mi utunk tövisekkel, nehéz keresztekkel van kirakva; aki sima úton akar járni, nem a mi igazságunkért jár. A Csiki Lapok is ha letérne az útról, lehetne Csiki Lapok, de többé már nem a csiki székelység lapja. A Csiki Lapok jövő feladata tehát adva van a mi kisebbségi sorsunkban. Legyen e lap tele hűséggel, lojalitással az ország iránt, melynek valamennyien hű polgárai vagyunk. Tartsa távol rgát ezután , mint eddig, az irredentizmusnak az árnyékától is és még a gyanúra se adjon okot, mert itt a hatalom vidéki exponensei ökör alatt is keresik a borjút. De annál törhetetlenebb erővel, egyenes gerinccel, felemelt fejjel szálljon síkra az igazság védelmében még akkor is, ha biztosan tudja, hogy mártír sorsra jut. Becsülje meg, tüntesse ki, bátorítsa s ha szükség a nyilvánosság erejével védelmezze mindazokat, akik az ország közjaváért, a magyarság közérdekeiért küzdenek, harcolnak, de kérlelhetetlenül bélyegezze meg és üldözze a renegát gazembereket és mindazokat, kik közéleti működésükben az országnak, a köznek, egyeseknek vagy testületeknek akár tudatlanságból, akár az annyira elharapódzott korrupt magánérdekből kárt okoznak, vagy a szegény népet különböző törvénytelen módon zaklatják, zsarolják, nyúzzák. — Állítsa pellengére azokat a kaméleon szinü két kulacsos gyászmagyarokat, kik önző érdekeikért elárulják fajukat , a magyar ügyet és tévútra vezetik a hatalom vezetőit is. Legyen e lap olyan, mint a régi pogánykori székely áldozati tűz, melynek égő parazsát szétvitték őseink palotákba és kunyhókba, otthon ápolták, folyton élesztették és kialudni nem hagyták a szent tüzet. Hadd élessze lelkünkben az égi szikrát s hevítsen tettekre és áldozatkészségre! Legyen olyan, mint az imakönyv, hogy mindenki kezébe vehesse! Legyen minden szava igaz, mint a szent írás, tiszta mint a hó, friss, mint a forrás vize, üde, mint a harmat, illatos, mint a virág és tápláló, mint az égi Manna! Mert nem betűt, de szivet lelket tápláló menyei mannát vár ma az elcsigázott, agyongyötört, szomjas székely lélek. Legyen az emberi szellemnek a tudásnak terjesztője, az eseményeknek hű regisztrálója. Egyházunknak, iskoláinknak, magyar kul ur intézményeinknek védelmezője, az elnyomottaknak, a szenvedőknek oltalmazója és vigasza. Legyen az igazságnak szókimondó bátorharcosa, a közerkölcsöknek hirdetője, az erkölcstelenségnek, a becsteleségnek, az igaztalanságnak, a sérelmeknek ostorozója. — Ostorozza a közéleti visszásságokat, de tartsa szentnek a magánélet küszöbét, melyen belől az „újság”-nak nincs mit keresnie, nem szabad lépnie. Legyen olyan, mint az utszéli fa, mely viharban, esőben, hóban védelmet, hőségben árnyékot ad, melynek gyümölcseit, leveleit széthordják az utasok, de azok helyett folyton újakat, szebbeket termel. Legyen olyan, mint a Vezúv által 2000 év előtt Pompejiben eltemetett őrálló katona, hogyha a nagy Hargita ránk szakad, akkor is a helyén marad. Legyen olyan, mint az őseink lármafája a hegyeken: jeladásra mindig készen! Legyen olyan, mint a béres sas a Hargita szikla ormán éles szemekkel figyelve a völgyekbe ! Legyen készen mindent áldozni, mindent merni, mindent kockára tenni a magasztos eszmékért, az igazságért a közérdekért. Legyen bátorsága a hatalomtól sem meg nem retteni, sem meg nem alkudni. A trianoni szerződés egyik szakasza a székelyek és szászok részére egyházi és iskolai téren u. n. kultur autonómiát biztosit. Ezt a szerződést a kisebbségi jogok respektálásával, védelmével együtt Románia elfogadta s alaptörvényei közé iktatta. Kérdem: hol van ez az autonómia ? Kicsoda az, aki megvalósításáért még csak egy lépést is tett akár a kormányok, akár a magyarság részéről ? Senki. Sőt egyesek még közülünk is félreharangoztak, félre „Balogh“-oltak. Ehelyett a kormány agyonsajtolt szegény községeinkkel román tannyelvű iskolákat építtet tűzzel-vassal az erőszak jogán, hogy meglévő ősi hitvallásos iskoláinkat végkép eltüntesse. Legyen az autonómiának tántorithatlan, állandó harcosa s minden számában dörögje fülébe a hatalomnak és a Magyar Párt intézőinek egyaránt, hogy a kulturautonómiát, — ha másként nem lehet, — a nemzetek szövetségének segélyével is meg kell valósítani. És végül tanítson meg mindnyájunkat hinni, remélni és szeretni. B. A. „Transsylvania“ Bank R.-T. Alba-Julia—Gyulafehérvár Alapittatott 1872. évben. FIÓKINTÉZETEI: Csíkszeredán Gyergyószentmiklóson Kézdivásárhelyen Ditrón és Tordán ELFOGAD: betéteket, LESZÁMÍTOS: váltókat, ÁTUTALÁSOKAT és meghitelezéseket az ország bármely piacára gyorsan teljesít. Vezérképviseletét bírja a „Gazdák Általános Biztositó R.-T.“-nak.