Csiki Lapok, 1929 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-06 / 1. szám

£ 22. -- • Í­ V­î­­* a’ -**■ I XLI évf. Mercurea-Ciuc—-I^fkaieVâdî, TdS? Țanuâîr o. 1. axăm. Laptulajdonos : IÉS^jjÉ *V'|^ Elöflzetési ár: özv. vakar lajosné. ililllfl I » Us 11# ”..: Us Z: Felelős szerkesztő ff W, |E? tÉBa M 31 N­ Wkialé& gj ff«® Negyedévre . . . „ 50.­RÉSZEGH VIKTOR. f| g Bpg f| I| «fi SP^ ij R |g|| Külföldre egy évre „ 440.­K1 adóhivatal: || H m É| ItfM fe 1 |k KM |§ 11 R 11 Hirdetési dijak a leg-Vákár könyv-és papirkeres­ fi 0 K K *1 IBM W 1­1 N­­ 1 | 1 olcsóbban számíttatnak, kedése Csíkszeredán, hová fsL K flfc jgy jg|% H| Mls jrf Jigs SB SB gffe Kéziratok nem adatnak vissza a hirdetések és ^0 ^Mf IW ■BÉH HR KSIH !■ RB­­Hl ^/f CHIB Nyílttéri­tési dijak előre küldendők. dija soronkint Lei 25.— Egyes szám­ára Lel 5.— POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP, a*—* Reflexiók. A váltó szabad... Az idő express-vonata bele­­fü­ttyent az éjszakába s a szokásos garnitúrával átro­bog az 1929-es őrház előtt és száguld tovább a messze­ségbe, az 1930 as őrház felé... A táj nem változott. Folyók, patakok ugyanúgy folydogálnak egy mélyebb pont felé, mint más, annyi százados és ezeredéves utján a vonatnak... Ott állnak a hegyek is, hol fehér, hol smaragd koronával fejükön s lábaiknál lethargikus nyugalommal pihennek a falvak, magukba fojtva sokkal több bánatot, szomorúságot és keserűséget, mint régen, mikor ez a vonat becsat­togtatta kerekeit a holdvilágos csillagsziporkás éjsza­kába és kacagva szelte a végtelent, mert kacagott körülötte a mindenség is... Akkor is kívántak az emberek egymásnak boldog ujesztendőket, minima, akkor is felharsant Isten templomaiban az ének : Oh szép Jézus ez uj eszten­dőben, légy híveiddel... Akkor is leöldösték a mala­cok millióit, hogy szerencse lakozzék az emberek haj­lékaiban, mint akárcsak ma, — akkor is eljárt a pos­tás, a kéményseprő, a borvizes, a szenes, a szemetes, a villanyos, mint ma... Mégis valahogy más volt akkor az uj­év. Volt a boldog újévi k­­ánságban, valami őszinteség, valami lelkiség. A mai boldog újévi üdvözletben van valami különös mellék­zönge, amely azt susogja a füledbe : köszönd meg, hogy jókívánság közben le nem hara­pom az orrodat. Eljár ma is a kéményseprő, szenes, szemetes, borvizes, de ezek nem a régiek. Mély barázdákat szántott arcaikra az élet s szemeikből valami feléd nyilalik, ami kiparancsolja nadrágod zsebéből az utolsó 20 lejesedet... És felvonul a hivatalnokok fekete­serege ma is üdvözölni a főnököt az újév alkalmából, de ez az üdvözlés nem a régi idők spontán megnyi­latkozása, hanem legtöbbször éhező, elégedetlen és szenvedő emberek tradicionális kényszerdemonstrációja. hv.im­ogzik m­a is léten templomaiban a*. „GA szép Jézus“, de ebben az énekben van valami fog­­vicsorgatás a sors ellen, amely oly sok szenvedést és megpróbáltatást mért az örökké nyomorultabb és sze­rencsétlenebb emberre. Bármerre tekintünk, bármerre nézünk, csak pa­nasz, szenvedés, szomorúság és nyomorúság az élet, mert az emberiség nem keresi a társadalmi szolida­ritásban azt az erőt, amely egyedül képes felvér­tezni az embert azzal a páncéllal, amelyről vissza­pattan az emberiség sorsát intéző tucatok minden ön­érdekkéjelg­ése. A boldogabb ujesztendőhöz az emberiség töme­geinek ideális eszméken alapuló megszervezéséhez van szükség. Megkívánta a boldog ujesztendőt a kormány is s hogy semmi csalódás ne érjen senkit, istenigazás adókat szabott újból a terhek súlya alatt roskadozó tömegek vállaira. Felemeltették 20 °­ o-al a különféle bélyegilletéket, nem különben a sör-, bor- és szeszadót. Nem baj, legalább 75%-ban nem, mert ennek az adóemelésnek bizonyos erkölcsnemesitó célzata is van. Nem fizet felemelt illetéket ez, aki nem pörösködik, nem fizet termelt sör-, bor- és szeszadót, aki nem iszik Az újévben legyen több esze a székelynek s­pó­roljon kevesebbet és igyák kevesebbet mint addig, hogy minél kevésbbé neheze­djenek vadaira az uj adók terhei. Gőzerővel letárgyalta a parlament az 1929 évi költségvetést. Azt hittük, hogy az annyiszor megígért kisebbségi kulturális államsegély benne lesz a költség­vetésben... Nincs benne, mert még nem bűnhödte meg a magyar eléggé a múltat s jövendőt... Majd ha fagy,­­ majd, ha meglesz a kisebbségi „organikus” tör­vény... Majd valamikor, majd, amikor nem lesz gyü­mölcs a fán, melynek nincs virága... Nem kell akkor majd államsegély, addig pe­dig te jó magyar fizessed az adót rendületlenül, hadd folyjon a pénz a kultur­­zónákban. Vagy Anghelescu-féle kulturzóna, vagy kulturállamsegély. Úgy látszik az előbbi jobban tet­szik az uj kormánynak is s azért nem lehetett a kul­­turzóna költségeiből biztositani a kisebbségek állam­segélyét. Csalódás az élet. 7. A városi tanács utasította Kajtsa Jolán volt óvónőt, hogy a városi tanács útján kérelmezze meg a minisztériumtól állásába való visszahelyezését. 8. Antal Brigita ideiglenes óvónő részére méltá­nyosságból a spor diferencia kifizetése elhatároztatott. Végül az indítványok tárgyalása alkalmával kije­lölte a közgyűlés a városi taxa kivetési, továbbá az állami adó­kivető és felebbezési bizottságok tagjait. A városi tanács közgyűlése. A városi tanács folyó hó 3-án délután 3 órai kez­dettel tartotta meg az idei, első tanács ülését. Ez alka­lommal a tárgysorozat első pontjaként az előző tanács­ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése esz­közöltetett. 2. pontnál az állandó választmány terjesztette elő a legutóbbi pénztárvizsgálat eredményét, mely szerint a pénztár kezelés teljesen rendben találtatott. 3. Az 1929. évi költségvetés újból való tárgyalá­sánál módosítások eszközöltettek amennyiben egyes rendkívüli bot otusek A rendű.. bevem k­­üld­!."- irat­tak át és viszont egyes rendkívüli kiadások a rendes ki­adási oldalon számoltattak el. Ez alkalommal a tiszt­viselők megállapított spor diferenciái a költségvetésbe teljes összegükben felvétettek és beállittatott a városi rendőrség felállítása céljából 2 rendőr fizetése és fel­szerelése. Ezen sürgős személyi kiadások fedezésére redukáltatott a hitelnyitási alap 99000 Leivel és ezen­kívül az egyes előirányzati rovatok alatt felvett össze­gek 212000 Leivel, mely összegből az állami iskola többlet szükségleteire is 20000 Lei beállittatott. Vég­eredményben azonban a költségvetés bevételi és kiadási 5348400 Lej végösszege változást nem szenvedett. 4. A községi erdő kitermelés ütemterve teljesen még nem lévén elkészítve, annak jóváhagyása a követ­kező ülésre halasztatott el. 5. Részegh Mihály és Tőke Imre vállalkozók elleni peres ügyben előzetes bírói szemle megtartása hatá­roztatok el. 6. Az Orbán Gáspár és nejével kötött csere­szer­ződés jóváhagyatott. Az Oltáreuesület Szilveszter estélye. Nagyon kedves műsoros programmal búcsúztatta az Oltáregyesület agilis vezetősége az 1928 évet. És ennél a decentumnál, ennél a tízéves évfordulónál önkéntelenül meg kell állnunk egy pillanatra és meg kell köszönjük városunk kisebbségi kulturegyesületei élén álló agilis hölgyeknek és uraknak azt az eléggé meg nem hálálható temperamentumos harci készséget, melyet egyesületeink érdekében azok fennmaradásáért kifejtettek és megvívtak. Sajnálattal kell regisztrálnunk azon szomorú meg­állapításunkat, hogy az állam, megye és a város a tízéves nehéz atmoszféra miatt vagy egyáltalán nem, vagy csak igen kis mértékben érezte át kötelességét ezen egyesületekkel szemben a támogatást illetőleg, úgy­hogy ezek a kultur-végvárak majdnem kizárólag kisebbségi garasokra támaszkodhattak. Pedig nemzeti és vallásfelekezeti különbség nélkül hány arcról töröl­ték le a nyomorúság sajtolta könnyet, hány mezítlábas didergőnek adtak cipőt, fázó testnek ruhát, éhes gyo­mornak betevő falatot, beteg testnek javulást hozó orvosságot. Nem akartunk panaszkodni, de az uj hajnalha­sadás határkövénél az illetékes hatóságok szíves figyel­mét fel akartuk kelteni ezen kultur, karitatív és huma­nisztikus munkát kifejtő egyesületek iránt, melyekre már nagyon ráfér egy kis állami támogatás, megyei segítség, városi istápolás. Ami a program­mot illeti, arról csak a legjobba»1 írhatjuk. A műsort a zeneegyesület Bach­ E-moll kon­certje nyitotta meg Domokos Pál Péter vezetése mellett. A primhegedűt Nagy István, a budapesti zeneakadémia hallgatója játszotta. Ennek a fejlődésre hivatott ifjú zenésznek sok szerencsét kívánunk a további küzdel­mekhez és érezze át azt a jóleső örömünket, amelyet kiváltott belőlünk itt lakó csikiakból, akik láttuk és hallottuk játékából a nagyrahivatottságot. Kíséretül ügyesen illeszkedett hozzá az egyesület vocósgárdája. Fegyveressy Médi „Fiam lakodalma“ c. székely monológjával bizonyította be újra, hogy a legjobb műkedvelők egyike. Heldvig Ella és Tauffer Miklós a Mágnás Miská­­ból adtak elő táncos duettet frenetikus siker és újrá­zás mellett, amit nagyon megérdemeltek. „A nyúl“ című bohózat következett ezután. Új műkedvelő mutatkozott be özv. dr. Novák Albertné személyében, akinek nagyszerű beszéd­orgánuma és játszó­készsége meglepetés volt nekünk. Ezután min­dig látni akarjuk a műkedvelő gárdában. Ambrus Kató a „csíki Lapok" tárcája Az öreg cigány. Lenn a falu végén, dinora-dánom járja, Mulatókkal telve az alszegi csárda. Táncosok árnyéka rezg a fehér falon, 8 oly keservesen szól az a vén cimbalom, az a vén cimbalom, Bus a cigány arca, redős a homloka, Két szemében mintha pár könnycsepp csillogna Cimbalom-verője remeg a kezébe, Tán ép most haldoklik beteg felesége, beteg felesége, Életünk. Nem a miénk a Jelen és a Múlt, Nyíló rózsa, mely félig elvirult. Ami volt, az már is elveszett, Ami van, még egyszer nem lehet. Csak az a Jövő szép előttünk, Az a miénk, mit el nem érhetünk, Délibáb, mit vagyunk átölel, Sóvárgott üdv, mi soha nem jön el. — lrla Karácsony Csikmenaságon János Károly as ős székely, népi alkotások, a menasági énekkar és a felejthetetlen éjféli mise. Többeknek büszkén emlegettem, hogy az éjféli m­isét Menaságon fogom meghallgatni. Csodálkozva néztek reám. Nem tudták elképzelni, hogy miért aka­rok pont Menaságra, a 25 kilométer távolságban lévő falucskába menni s még­hozzá nem is a nappali, ha­nem az éjféli misére. Csupán annyit jegyeztem meg, hogy Menaságon szebb az éjféli mise, mint máshol. A menaságiak meg őszintén örülnek a kicsi Jézus szüle­tésének. Igaz örömüknek olyan énekekkel adnak kife­jezést, amilyeneket más falvakban, pláne városokban egyáltalán nem ismernek. Tovább csodálkoztak, én pedig mentem megtölteni a szivemet, lelkemet igaz örömmel egy egesz esztendőre. Mentem, hogy lássam közvetlen közelről azokat, akik jobbak és hallani őket, kik még tudnak énekelni, kiket még hála Istennek a „zenei tudás“ nem rontott el. Már kora délután megérkeztem a minden oldalról zárt völgyecskébe épült székely faluba. Először is a templomot néztem meg. A templom szentéjének freskói egészen bámulatba ejtettek. Az ujjonnán átfestett templomban áldott szerencsére — és a kedves jó plé­bános úr határozott akaratára — a freskók teljesen sértetlenül maradtak, sőt egy régebbi, tapintatlan be­­meszelés titkai is napfényre kerültek. Öt, a tudomány által eddig ismeretlen bibliai alak lett láthatóvá a fő­oltárral szemben lévő boltozat szentejhez tartozó részén. Nagy kár, hogy a múltkoriban Csikba járt nagy tudó­sok és műértők éppen a legjellegzetesebb falut kerül­ték el; hogy Csikón, elődeikhez méltó módon csak éppen átszaladnak nyilván azért, hogy nagy újságcik­kekben elmondhassák, hogy Csíkban is jártak. Az, ki Csíkban járt és Menaságot nem látta, Rómát járta meg anélkül, hogy a pápát látta volna. A templomból az ős székelyhez, János Károlyhoz siettem. Sajnos nem beszélhettem vele. Udvarát, istá­­lóját, házát, kertjét, kerítését láttam és megcsodáltam. Könnyű volt a kapuján be nem menni. Be volt ugya­nis zárva. Olyan módon volt bezárva, hogy azon a kapun se ember, se állat a János Károly hozzájárulása nélkül be nem mehet. Háza, istálója, kertje, kapuja, szekere és minden eszköze saját keze munkája. Egyet­len vasszeg, egyetlen cifraság nincs ez alkotmányokon. Csaposok, gömbölyű fák, kéreg, gyökér összealkalma­­zásából jöttek azok létre. János Károly nem szánt. A pityókára ásás előtt ráveti a rozsot és az ásással szán­tást, boronálást úgy elintéz, hogy terem olyan rózsa, mint másnak. Mindezekről, az ő beszédeiről azonban kár beszélni. Látni kell őt odahaza és megcsodálni. Ezután burjánnal festett „festékest” tulipántos ládát, fazárat, varrottast, csempét, jármot, sulykot, gu­­zsalyat, küpüllőmezőt, világi nótát kerestem és talál­tam. Mindezek érdekesek, szépek és jellemzők a székely­­ségre. Egy világi nótájukat ide iktatom Ludaim, ludaim, tizenketten vattok Mind a tizenketten hófehérek vattok Kettő köztük tarka, harmadik az anya Elküldöm uramat aj hogy hajcsa haza Uram vesszen oda ludam jöjjön haza Met én urat kapok de ludat nem kapok. Derék munkás vezetőm, a kedves jó kántor ur Ferencz Jenő ezután megmutatta a dalárdáját. Olva­sóim — különösen a városiak — csodálkozni fognak: saját magukat lelkiismeretlenséggé vádolva kérdezik, hogy az a nép, amely olyan rendkívül nehéz életkörülmé­nyek között él, még arra is rá­ér, hogy dalárdába jár­jon, hogy hetenként egyszer-kétszer énekeljen ? Bizony így van. Csik enaságnak dalárdája, még pedig igen jó férfikara ve .­ E munkás emberek a napi verejtékes

Next