Csiki Lapok, 1931 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1931-01-04 / 1. szám
.. . ^ J J .... ..TM... Zz XLIII <Wf. Mer«are»Ci?|#~“Cfiks»..?öi», 1931 januári *Z 1. g3is& I . . ....... ------------------------------------ ..................------- -------L*ptal&jűonos: JBMjEji WfL *|S|» yrí S| wy ElöilH«téal *?: Kiadóhivatal: A ■ | Bf WffiEMj|| u| fg % g Ml Hirdetési dijak ileg-VTakár könyv-és papirkeres- íjra I H IBS •§& £ [UNK] ljj| M IgR SB R n äää lg^ olcsóbban számíttatnak, kedése Csíkszeredán, hová H^jpp JBk^ wfL› jrei BS^ JhL^H^ Kéziratok nem adatnak vissza tési dijak elére küldendők. Jija soronkint Lel 25.— S67....to»„ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. «n—“»*—«•**••» 1931 küszöbén Autonómiát 1599 1931 1919 Irta: Venczel József. Fáradt voltam. Benkő ném&go*-ja nem tudott lekötni s letettem. A betűk , a múltnak mögöttük zokogva ujjongó csodás zenéje még egy darabig körül zsibongtak, aztán minden elhallgatott. S én bámulatos merészséggel álltam oda az esztendők elé s gondolatban oly érzésem támadt, mintha Wels elképzelésében a fantasztikus 2001 et látnám. Vonzottak: szerettem volna bennük élni, újraélni. Szerettem volna nyitott szemmel, tiszta látással s meggondolt célokkal végíe menni ezeknek az éveknek poros, sáros, havas utján: januártól decemberig. S képzeletben valóban ott jártam. A székelyeknek a Csabák ködébe vesző őstörténete most nem izgat. A sok elmélet az Európa tipró Attila hunjairól vagy a magyar honfoglalók „előliről (székelő — székel — székely) vagy a dunántúli telepesekről most nem érdekel. De nem is érdekelhet, mert azt látom, hogy a mai praktikus embert inkább érdekli a megfogható, konkrét lét, mint a Hidak útja elképzelésébe vesző kezdő lét, születés vagy a lét előtti misztikus világ. A lét kérdése pedig máma ép úgy, mint a múltban, egy szó köré fonódik és ez a jog. Kétségtelen az, hogy, ,jogában él a székely nemzet, ez adja az öntudatot, az erőt, a lelket, a bátorságot, a „mersz“-et, ez a kapocs az elmúlt és eljövendő székely századok között; ez a mozgató rugó, ez a tradíció. Ha most az így elképzelt jogot konkretizáljuk, a történelem mesét mondó foliánsain keresztül, azt látjuk, uu £ j athjan í-í. iuul'.-ú. i aduul a 'o«ukc £ y-Ltö a történelem a „van“ dogmáját kimondhatja, akkor ezen idők mindenhatóinak küzdelme a népek örök homlokára véres csókként nyomja rá bélyegét a feudális jogok árnya alatt Nagy Károly 800-beli megkoronázása óta, míg ezzel szemben a székely tény“ egy elzárt, automatikusan szervezett földről (Landallftm) beszél, amelyet az európai feudális mozgalom csak a létkérdés, az önvédelem tekintetében érintett, amennyiben a királytól függött automatikusan. Szóval a feudális Európa és a székely szervezet két ellentétes pólust képviseltek. S amint a rómaiaknál a latifundiumok hűbéri rendszere idővel az impériumnak adott létalapot, és úgy alakult át pár évszázad alatt a Nagy Károly féle hűbériség is az abszolutisztikus jelszavak alatt. Az abszolutizmus pedig automatikus jogokat nem nagyon ismer. 8 valóban alig alakul meg az uj, erdélyi „Principatus“ dacára az udvarhelyi „közönséges Gyűlés“ 1562 évi protestáló feliratának, a lázongok Vaja melletti veresége után a segesvári gyűlés végzése a székelyektől megvonja az automatikus jogok legnagyobb részét , Így amikor a székely automatikus jogrendszer oly pompásan fedte volna a nyugateurópai városok pogarainak szintén automatikus törekvéseit, akkor ez az abszolutizmus uralma alá kerül, szemben a Nyugat akciójával, itt „először“ a reakció. De hiába, ez Erdélyben örök sors: hátrább lenni egy pár évszázaddal. S a Báthoriak ezen feudális jelleget bíró abszolutizmusának korában a székelység egyetlen vágya: az autonomia. így érünk el 1599-hez. 320 esztendővel nagyot fordul a világ Azok a jogcikkelyek, amelyek csak a perrel (az udvarhelyi 88 cikkely (1555) 1—19, 52—62, 66—70 §), az örökléssel (20—30, 52—62 §), a becsülettel (31—34 § ), a szándékolt, vérért kialtó oünökkel (36—51 § ), a székely föld zárlatával (63 §.), a székely szolgaim menésének rendszerével (64 §.), a ,kilakoltatással“ (65 § ) a különböző tisztségekkel (71—72, 75—82 §), a kereskedéssel (73 §.), a Vajda urak hatáskörével (35174, 84 §.) stb foglalkoztak s amelyeken a székely autonómia is alapult, mindinkább kezdették jelentőségüket elveszíteni, akkor, amikor jó ideig a vallás izgatta a kedélyeket, majd „Ratio educationis“-okat csináltak a felsőbb hatalmak. Szóval ebben az időben szemben a közigazgatási autonómiával, a vallási és a tanügyi autonómia kezdett aktuálissá válni. Az elsőt a vallásszabadság kimondása elvileg fölöslegessé tette, az utóbbit pedig az egyházak ragadták magukhoz. 1848-tól fogva pedig az Unió egyenesen fölöslegessé tett minden autonómiát. 1919 cél azonban újra a Princepasus, meg a Gubernium helyzete állt elő egy egészen más formában : az imperialista eszmék egyenesen ,kisebbségi néppé sülyesztették alá a kezdet óta autonomikus székely közösséget. Természetes tehát, hogy 1919- től fogva a többségi és kisebbségi harcok örök küzdelmében az eddig fölöslegesnek hitt, de már vallási és tanügyi atonómia a székelység egyetlen vágya, így hagyjuk el 1930-at. 1599—1931 A székely autonomia tekintetében mintha mi sem változott volna. Akkoriban Mihály ,Vajvoda Valachiae Erdélynek újdonsült mai is kormányzója is it .A székelyek nemzete, amelyik az erdélyi uralkodók alatt nagy földet lakott, úgy régebb, mint a legújabb időkben a harcias erény nem utolsó dicséretét érdemelte ki. Ezért amikor a székely nép visszaadandó régi szabadságáról van szó, amit a legújabb időkben néhány forradalmi mozgalom miatt elveszítettek s az állam szolgálatára kényszerítettek, ő császári és királyi Szent Felsegenek kegyes akaratát megértjük, hogy.... régi szabadságukat visszaadjuk és helyreállítjuk. Amiért is ő császári és királyi szent Felsegenek nyíltan ránk bízott és saját magunk tekintélyénél fogva....a székelyeket együtvéve és külön-külön (universes et sengulos siculos).... minden későbbi utódaikat (posteros Successoreeque universos) a szolgai helyzetből és feltételek alól s a Nemesek hatalmától (de Statu et Conditione Servili Nobiliumque Potestate) megszabaditandókat, felmentendőket és kiemelendőket.... minden privilégiumaikban, szabadságaikban, praerogativáikban biztosítjuk, amelyekben nagyjaik és elődeik a régi szabadság fennállván valaha a magyar királyság időiben, különösen amikor Mátyás Magyarország királya uralkodott, éltek..... A katonáskodás és a „signatura bourn” (ökörsütés) feltételei már pedig „Amelyekben igy határozván, mi, Isten kegyelmeiméből Erdély kormányzója, az elébbirt szabadságot hajdan használatban birt régi privilégiumaival, immunitásával és praerogativáival.... ó császári és királyi szent Felségének és saját magunk tekintélyénél fogva az előbb bevett feltételek alatt visszaadjuk és visszaállítjuk...." Akkoriban az egész Mihály esetről tudták, hogy az csak egy kis epizódtörténet. Az okmány nem élt be történelmi jelentőséggel. Nem is lehetett jogerős, hisz Mihály 2 esztendős szereplése után az egész akció inkább mint az ábrándos Dákó-Románia egyik ideálja volt ismeretes. De minket inkább a gesztus érdekel. Ez is ma kiváltkép azért, mert máma az egész Mihály-eszmevilág Dakó-Romániaval együtt konkrétté vált. Hogy is kezdte ez a román a székely kérdést...?... Valahogy így kezdte 1919 is: .Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi székely és szász közületeknek a román állam ellenőrzése mellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen“. (A szövetséges és társult főhatalmak és Románia közti szerződés 11. cikkelye.) Ezt a szerződést 4. §-ával alátámasztja a kisebbségi szerződés is: .Az állam népének különböző nemzeti kisebbségeit autonóm szervezetekként ismeri el, amelyek, mint ilyenek egyenlő jogokkal bírnak és iskolákat és más vallási, nevelési, jótékonysági és szomii.c*t UbuyiKdii letti BrieU Toti igazgatói. ~ Vagyis, hogy Mihályra visszatérjek: „Sacrae Caesareae Regiaeque Maj9statis authoritate“ : a Népszövetség ő szent Felségének tekintélye által — „et nostra quoque“, és Romania kegyelmessége jószivével — „Siculia Libertatem reddictimus et vestituimus“ : a szegény székelyeknek a szabadságot*, az autonómiát visszaadta — de hogy a sok ócskasághoz egy kis „népszövetségi“ újságot tegyünk, csak papíron. Két írás került egymás mellé. Egyik 1599-ből. A másik 1919 ből. Mennyivel több .népszövetségi“,világbéke“, „pán” szellemű érzék van az 1599 beliben. 1919 — ha nem is szeret iskolába járni — de mindmáig, mint autodidakta eltanulhatta volna ezeket az elveket. De máskülönben Románia ép az „elv“-ből csinál autonómiát, elv-autonomiája pedig csapnivaló. De erről mi igazán nem tehetünk. A mi autono 30 a „csíki lapok" tárcája. Csíki pantheon Irta: T. Nagy Imre. Nagy Imre (fitódi) A székely irodalom történet volna hivatott életrajzát megörökíteni, mert arra méltó volna. Annyi sok szép székely néprajzi és népismei közleményt adott a Vasárnapi Újságban és más folyóiratokban, hogy az akkori székely irodalomban tényezőnek kell őt elismerjük. A »Gyulafejérvári füzetek« című füzetes kiadványban sok értékes közleménye jelent meg. A 60-as évek végén a csiksomlyói gimnázium igazgatója, azután gyulafejérvári kanonok volt. Általános műveltségű és irodalmilag is képzett férfiú. Társadalmi érintkezésben finom modorú, tanítványaival szemben szigorú, de a diákstiklik elnéző bírálója volt. Nehéz hallása miatt az általa tanított Purgstaller-Bölcsészetből súgás után kitűnő feleleteket lehetett adni. Szülő kis falujában — Fitódban —elemi iskolát alapított s annak részére szép iskola épületet emeltetett. Mig itthon lakott, élénk részt vett minden hazafias politikai és társadalmi mozgalomban. Falus Felei »Bangár«-nak nevezték azért, mert ha megszorultak, hozzá fordultak kölcsönért. Száva Zakariás Közönségesen csak Zakinak hívták. Divatkereskedése Csíkszeredában, a mai Európa vendéglő helyén állott, faházban volt. Egyedül nála lehetett zsárolni divatos női kalapot, glase-keztyolt, parizolt trüner-cipőt. Mikor ezeket kiszolgáltatta, szeretettel megsimogatta egyenként s ő maga pakkolta fel a szekér ládába. Ezek mellett — természetesen — fanyelű bicskát, faggyú gyertyát és subiczkos kefét is kellett áruljon, mert a divatcikkek azon nehány vevőjének igénye távolról sem fedezte egy külön divatkereskedés befektetéseit, mert a falusi asszonyok összes divatigénye egy sing főkötő, kötő pántlika vagy galand volt, melyet a leányok hajukba fontak, az asszonyok pedig főkötőre kötöttek. Ezeket is a cigány asszonyok Brassóból hozták s a szatyor fülére kötve házról-házra árulták. Geréb Kálmán Keveset tudok róla mondani, mert kora ifjan halt meg. A hajdan Csikban virágzó és előkelő Gerébcsaládból való volt. A 67-es alkotmány visszaállításával a székgyűlés törvénybirónak hívta meg a törvényszékhez s egy-két évig mint ilyen szolgálta vármegyéjét. Vig, mulatós fiú volt s minden előkelő családnak szívesen fogadott vendége. Családi háza Csicsóban máig is épen van. Nagy Sándor (fitódi) A fitódi Nagyok közül a Nagy Ferenc fia volt Öt is, mint fiatal jogászt a 67-es alkotmány vissza állításával hívta meg a szék törvénybirónak s a király törvényszéknél szolgált néhány esztendeig. Majd ügyvédi irodát nyitott s mint szorgalmas ügyvéd Csíkszereda társadalmi köreiben jelentős szerepre tett szert Mint Csíkszereda város ügyésze, a város akkori jogügyi helyzetének rendezése érdekében sokat fáradozott Társadalmi körökben mindig vidám temperamentumával kedveltette meg magát. Vezető és tevékeny tagja volt minden társadalmi és politikai mozgalomnak. Az akkor országszerte alakult tűzoltó-egylet Csíkszeredában az ő főparancsnoksága alatt szerveztetett s amíg egységesen meg nem állapított tűzoltó egyenruházat mintájául olyan arany-ezüst sujtásos, sallangos és tábornoki tollas főparancsnoki egyenruhát csináltatott saját zsebére és tervei szerint, mindenféle kardokkal és kelevérekkel felszerelve, hogy a monakói fejedelem uralkodásának ötven éves jubileumán is megirigyelhette volna. A kirukkolásoknál — lóháton ülve— daliás alakja a történelmi Nagy Sándort idézte emlékünkbe. Természetes, hogy az akkori jótékonycélu mulatságoknak rendesen ő volt egyik védnöke, Győrffy Ignác. Sokáig ügyvédi gyakorlatot folytatott s feleségének ajnádi birtokán gazdálkodott. A Becze alispánsága alatt a Magánjavak pénztárnoka lett s mint ilyen hűséggel szolgálta a vármegye érdekeit. A hajdani székely pátriárkák megelevenült ősalakja. A konzervatív erények letéteményese s a mellett a függetlenségi eszmék politikai harcosa. Nem sokat beszélt, de mikor kezével legyintett, azzal végérvényesen jelezte a szóban levő tárgy feletti véleményét. Sok jó barátja volt, mert maga is szerette a jó barátokat s azokért áldozatra is kész volt. Bors István (borzsovai) Megyei árvabiró, majd árvaszéki ülnök. A »szombatosok« közé tartozott, mert minden szombaton haza tartott Borzsovába, hol kis birtoka volt. Könnyen hivő, jámbor öreg ur volt, kivel hivataltársai sok minden