Csiki Lapok, 1931 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1931-01-04 / 1. szám

.. . ^ J J .... ..TM... Zz XLIII <Wf. Mer«are»­Ci?|#~“Cfi­ks»..?öi», 1931 január­i *Z 1. g3is& I . . ....... ------------------------------------ ..................------- -------­L*ptal&jűonos: JBMjEji WfL­ *|S|» yrí S| wy ElöilH«téal *?: Kiadóhivatal: A ■ | Bf WffiE­M­j|| u| fg % g Ml Hirdetési dijak ileg-VTak­ár könyv-és papirkeres- íjra I H IBS •§& £ [UNK] ljj| M IgR SB R n äää lg^ olcsóbban számíttatnak, kedése Csíkszeredán, hová H^jpp JBk^ wfL› jrei BS^ JhL^H^ Kéziratok nem adatnak vissza tési dijak elére küldendők. Jija soronkint Lel 25.— S67....to»„ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. «n—“»*—«•**••» 1931 küszöbén Autonómiát 1599 1931 1919 Irta: Venczel József. Fáradt voltam. Benkő ném&go*-ja nem tudott lekötni s letettem. A betűk , a múltnak mögöttük zokogva ujjongó csodás zenéje még egy darabig körül zsibongtak, aztán minden elhallgatott. S én bámulatos merészséggel álltam oda az esztendők elé s gondolat­ban oly érzésem támadt, mintha Wels elképzelésében a fantasztikus 2001 et látnám. Vonzottak: szerettem volna bennük élni, újraélni. Szerettem volna nyitott szemmel, tiszta látással s meggondolt célokkal végíe menni ezeknek az éveknek poros, sáros, havas utján: januártól decemberig. S képzeletben valóban ott jártam. A székelyeknek a Csabák ködébe vesző őstörté­nete most nem izgat. A sok elmélet az Európa tipró Attila hunjairól vagy a magyar honfoglalók „előliről (szék­elő — székel — székely) vagy a dunántúli tele­pesekről most nem érdekel. De nem is érdekelhet, mert azt látom, hogy a mai praktikus embert inkább érdekli a megfogható, konkrét lét, mint a Hidak­ útja elképzelésébe vesző kezdő lét, születés va­gy a lét előtti misztikus világ. A lét kérdése pedig máma ép úgy, mint a múlt­ban, egy szó köré fonódik és ez a jog. Kétségtelen az, hogy, ,jogában él a székely nem­zet­, ez adja az öntudatot, az erőt, a lelket, a bátor­ságot, a „mersz“-et, ez a kapocs az elmúlt és eljövendő székely századok között; ez a mozgató rugó, ez a tradíció. Ha most az így elképzelt jogot konkretizáljuk, a történelem mesét mondó foliánsain keresztül, azt látjuk, uu £ j athjan­ í-í. iuul'.-ú. i­ aduul a 'o«ukc £ y-Ltö a történelem a „van“ dogmáját kimondhatja, akkor ezen idők mindenhatóinak küzdelme a népek örök homlokára véres csókként nyomja rá bélyegét a feudális jogok árnya alatt Nagy Károly 800-beli meg­koronázása óta, míg ezzel szemben a székely­­ tény“ egy elzárt, automatikusan szervezett földről (Land­­allftm) beszél, amelyet az európai feudális mozgalom csak a lét­kérdés, az önvédelem tekintetében érintett, amennyiben a királytól függött automatikusan. Szó­val a feudális Európa és a székely szervezet két ellen­tétes pólust képviseltek. S amint a rómaiaknál a latifundiumok hűbéri rendszere idővel az impériumnak adott létalapot, és úgy alakult át pár évszázad alatt a Nagy Károly féle hűbériség is az abszolutisztikus jelszavak alatt. Az abszolutizmus pedig automatikus jogokat nem nagyon ismer. 8 valóban alig alakul meg az uj, erdélyi „Princi­­patus“ dacára az udvarhelyi „közönséges Gyűlés“ 1562 évi protestáló feliratának, a lázongok Vaja mel­letti veresége ut­án a segesvári gyűlés végzése a szé­kelyektől megvonja az automatikus jogok legnagyobb részét , Így amikor a székely automatikus jogrendszer oly pompásan fedte volna a nyugateurópai városok po­garainak szintén automatikus törekvéseit, akkor ez az abszolutizmus uralma alá kerül, szemben a Nyugat akciójával, itt „először“ a reakció. De hiába, ez Erdélyben örök­ sors: hátrább lenni egy pár évszázaddal. S a Báthoriak ezen feudális jelleget bíró abszo­lutizmusának korában a székelység egyetlen vágya: az autonomia. így érünk el 1599-hez. 320 esztendővel nagyot fordul a világ Azok a jogcikkelyek, amelyek csak a perrel (az udvarhelyi 88 cikkely (1555) 1—19, 52—62, 66—70 §), az örökléssel (20—30, 52—62 §), a becsülettel (31—34 § ), a szándékolt, vérért kialtó oünökkel (36—51 § ), a székely föld zárlatával (63 §.), a székely szolgaim menésének rendszerével (64 §.), a ,kilakoltatással“ (65 § ) a különböző tisztségekkel (71—72, 75—82 §), a keres­kedéssel (73 §.), a Vajda urak hatáskörével (35174, 84 §.) stb foglalkoztak s amelyeken a székely autonómia is alapult, mindinkább kezdették jelentőségüket elve­szíteni, akkor, amikor jó ideig a vallás izgatta a kedé­lyeket, majd „Ratio educationis“-okat csináltak a fel­sőbb hatalmak. Szóval ebben az időben szemben a közigazgatási autonómiával, a vallási és a tanügyi autonómia kezdett aktuálissá válni. Az elsőt a vallás­­szabadság kimondása elvileg fölöslegessé tette, az utób­bit pedig az egyházak ragadták magukhoz. 1848-tól fogva pedig az Unió egyenesen fölöslegessé tett min­den autonómiát. 1919 cél azonban újra a Princepasus, meg a Gubernium helyzete állt elő egy egészen más formában : az imperialista eszmék egyenesen ,kisebb­ségi­ néppé sülyesztették alá a kezdet óta autonomi­­kus székely közösséget. Természetes tehát, hogy 1919- től fogva a többségi és kisebbségi harcok örök küzdel­mében az eddig fölöslegesnek hitt, de már vallási és tanügyi atonómia a székelység egyetlen vágya, így hagyjuk el 1930-at. 1599—1931 A székely autonomia tekintetében mintha mi sem változott volna. Akkoriban Mihály ,Vajvoda Valachiae Erdélynek újdonsült mai is kormányzója is­ it .A székelyek nemzete, amelyik az erdélyi uralko­dók alatt nagy földet lakott, úgy régebb, mint a leg­újabb időkben a harcias erény nem utolsó dicséretét érdemelte ki. Ezért amikor a székely nép visszaadandó régi szabadságáról van szó, amit a legújabb időkben néhány forradalmi mozgalom miatt elveszítettek s az állam szolgálatára kényszerítettek, ő császári és királyi Szent Felsegenek kegyes akaratát megértjük, hogy.... régi szabadságukat visszaadjuk és helyreállítjuk. Amiért is ő császári és királyi szent Felsegenek nyíltan ránk bízott és saját magunk tekintélyénél fogva....a székelye­ket együtvéve és külön-külön (universes et sengulos siculos).... minden későbbi utódaikat (posteros Successo­reeque universos) a szolgai helyzetből és feltételek alól s a Nemesek hatalmától (de Statu et Conditione Ser­vili Nobiliumque Potestate) megszabaditandókat, felmen­tendőket és kiemelendőket.... minden privilégiumaikban, szabadságaikban, praerogativáikban biztosítjuk, amelyek­ben nagyjaik és elődeik a régi szabadság fennállván valaha a magyar királyság időiben, különösen amikor Mátyás Magyarország királya uralkodott, éltek..... A katonáskodás és a „signatura bourn” (ökörsütés) feltételei már pedig „Amelyekben igy határozván, mi, Isten kegyelmei­méből Erdély kormányzója, az elébbirt szabadságot hajdan használatban birt régi privilégiumaival, im­munitásával és praerogativáival.... ó császári és királyi szent Felségének és saját magunk tekintélyénél fogva az előbb bevett feltételek alatt visszaadjuk és vissza­állítjuk...." Akkoriban az egész Mihály esetről tudták, hogy az csak egy kis epizód­történet. Az okmány nem élt be történelmi jelentőséggel. Nem is lehetett jogerős, hisz Mihály 2 esztendős szereplése után az egész akció in­kább mint az ábrándos Dákó-Románia egyik ideálja volt ismeretes. De minket inkább a gesztus érdekel. Ez is ma kiváltkép azért, mert máma az egész Mihály-eszmevi­­lág Dakó-Romániaval együtt konkrétté vált. Hogy is kezdte ez a román a székely kérdést...?... Valahogy így kezdte 1919 is: .Románia hozzájárul ahhoz, hogy az erdélyi szé­kely és szász közületeknek a román állam ellenőr­zése mellett vallási és tanügyi kérdésekben helyi önkormányzatot engedélyezzen“. (A szövetséges és társult főhatalmak és Románia közti szerződés 11. cikkelye.) Ezt a szerződést 4. §-ával alátámasztja a kisebb­ségi szerződés is: .Az állam népének különböző nemzeti kisebbségeit autonóm szervezetekként ismeri el, amelyek, mint ilyenek egyenlő jogokkal bírnak és iskolákat és más vallási, nevelési, jótékonysági és szo­mii.c*t UbuyiKdii letti BrieU Toti igazgatói. ~ Vagyis, hogy Mihályra visszatérjek: „Sacrae Cae­­sareae Regiaeque Maj9statis authoritate“ : a Népszövet­ség ő szent Felségének tekintélye által —­ „et nostra quoque“, és Romania kegyelmessége jószivével — „Siculia Libertatem reddictimus et vestituimus“ : a sze­gény székelyeknek a­­ szabadságot*, az autonómiát visszaadta — de hogy a sok ócskasághoz egy kis „népszövetségi“ újságot tegyünk, csak papíron. Két írás került egymás mellé. Egyik 1599-ből. A másik 1919 ből. Mennyivel több .népszövetségi“,­­világbéke“, „pán” szellemű érzék van az 1599 beliben. 1919 — ha nem is szeret iskolába járni — de mind­máig, mint autodidakta eltanulhatta volna ezeket az elveket. De máskülönben Románia ép az „elv“-ből csinál autonómiát, elv-autonomiája pedig csapni­való. De erről mi igazán nem tehetünk. A mi autono­ 3­0 a „csíki lapok" tárcája. Csíki pantheon Irta: T. Nagy Imre. Nagy Imre (fitódi) A székely irodalom történet volna hivatott élet­rajzát megörökíteni, mert arra méltó volna. Annyi sok szép székely néprajzi és népismei közleményt adott a Vasárnapi Újságban és más folyóiratokban, hogy az akkori székely irodalomban tényezőnek kell őt elis­merjük. A »Gyulafejérvári füzetek« című füzetes kiad­ványban sok értékes közleménye jelent meg. A 60-as évek végén a csiksomlyói gimnázium igazgatója, azután gyulafejérvári kanonok volt. Általá­nos műveltségű és irodalmilag is képzett férfiú. Tár­sadalmi érintkezésben finom modorú, tanítványaival szemben szigorú, de a diákstiklik elnéző bírálója volt. Nehéz hallása miatt az általa tanított Purgstaller-Böl­­csészetből súgás után kitűnő feleleteket lehetett adni. Szülő kis falujában — Fitódban —elemi iskolát alapított s annak részére szép iskola épületet emelte­tett. Mig itthon lakott, élénk részt vett minden hazafias politikai és társadalmi mozgalomban. Falus Felei »Bangár«-nak nevezték azért, mert ha megszorultak, hozzá fordultak kölcsönért. Száva Zakariás Közönségesen csak Zakinak hívták. Divatkeres­kedése Csíkszeredában, a mai Európa vendéglő helyén állott, faházban volt. Egyedül nála lehetett z­sárolni divatos női kalapot, glase-keztyolt, parizolt trüner-cipőt. Mikor ezeket kiszolgáltatta, szeretettel megsimo­gatta egyenként s ő maga pakkolta fel a szekér ládába. Ezek mellett — természetesen — fanyelű bicskát, faggyú gyertyát és subiczkos kefét is kellett áruljon, mert a divatcikkek azon nehány vevőjének igénye távolról sem fedezte egy külön divatkereskedés befek­tetéseit, mert a falusi asszonyok összes divatigénye egy sing főkötő, kötő pántlika vagy galand volt, melyet a leányok hajukba fontak, az asszonyok pedig főkö­­tőre kötöttek. Ezeket is a cigány asszonyok Brassóból hozták s a szatyor fülére kötve házról-házra árulták. Geréb Kálmán Keveset tudok róla mondani, mert kora ifjan halt meg. A hajdan Csikban virágzó és előkelő Geréb­­családból való volt. A 67-es alkotmány visszaállításá­val a szék­gyűlés törvénybirónak hívta meg a törvény­székhez s egy-két évig mint ilyen szolgálta vármegyéjét. Vig, mulatós fiú volt s minden előkelő családnak szí­vesen fogadott vendége. Családi háza Csicsóban máig is épen van. Nagy Sándor (fitódi) A fitódi Nagy­ok közül a Nagy Ferenc fia volt Öt is, mint fiatal jogászt a 67-es alkotmány vissza állításával hívta meg a szék törvénybirónak s a király törvényszéknél szolgált néhány esztendeig. Majd ügy­védi irodát nyitott s mint szorgalmas ügyvéd Csík­szereda társadalmi köreiben jelentős szerepre tett szert Mint Csíkszereda város ügyésze, a város akkori jog­ügyi helyzetének rendezése érdekében sokat fáradozott Társadalmi körökben mindig vidám temperamentumá­val kedveltette meg magát. Vezető és tevékeny tagja volt minden társadalmi és politikai mozgalomnak. Az akkor országszerte alakult tűzoltó-egylet Csíkszeredá­ban az ő főparancsnoksága alatt szerveztetett s amíg egységesen meg nem állapított tűzoltó egyenruházat mintájául olyan arany-ezüst sujtásos, sallangos és tábornoki tollas főparancsnoki egyenruhát csináltatott saját zsebére és tervei szerint, mindenféle kardokkal és kelevérekkel felszerelve, hogy a monakói fejedelem uralkodásának ötven éves jubileumán is megirigyel­hette volna. A kirukkolásoknál — lóháton ülve— daliás alakja a történelmi Nagy Sándort idézte emlékünkbe. Természetes, hogy az akkori jótékonycélu mulatságok­nak rendesen ő volt egyik védnöke, Győrffy Ignác. Sokáig ügyvédi gyakorlatot folytatott s feleségé­nek ajnádi birtokán gazdálkodott. A Becze alispánsága alatt a Magánjavak pénztárnoka lett s mint ilyen hű­séggel szolgálta a vármegye érdekeit. A hajdani szé­kely pátriárkák megelevenült ősalakja. A konzervatív erények letéteményese s a mellett a függetlenségi esz­mék politikai harcosa. Nem sokat beszélt, de mikor kezével legyintett, azzal végérvényesen jelezte a szóban levő tárgy feletti véleményét. Sok jó barátja volt, mert maga is szerette a jó barátokat s azokért áldozatra is kész volt. Bors István (borzsovai) Megyei árvabiró, majd árvaszéki ülnök. A »szom­batosok« közé tartozott, mert minden szombaton haza tartott Borzsovába, hol kis birtoka volt. Könnyen hivő, jámbor öreg ur volt, kivel hivatal­társai sok minden

Next