Csiki Lapok, 1933 (45. évfolyam, 1-52. szám)

1933-01-01 / 1. szám

_______________________cs­i­K­I­LAPOK ______1. _fa_ az államnak, vagy legalább is ilyen esetben morató­rium alá esnek az állam követelései is, mert roppant nagy igazságtalanság — erre számos fájdalmas példát tudunk — hogy jelentéktelen összegekért végrehajtást vezetnek és árverést foganatosítanak különféle válla­latok berendezése és iparosok szerszámaira, holott az államnak is vannak kiegyenlítetlen tartozásai ezekkel szemben. Szenátor Urak, a mezőgazdasági adósságok sza­nálására vonatkozó Argetoianu-féle törvény rendelke­zései alól kivetettek a külföldi hitelezők, ami lehetővé tette, hogy ezek kiaknázhassák ezt a kedvezményt, amint erre már annak idején felhívtam volt­a ügyei­met. Azt vártuk volna, hogy ez a törvény megszüntesse ezt az egyenlőtlen elbánást, azonban fájdalom, vára­kozásainkban csalódtunk, ami annál sajnálatosabb, mert hiszen most csak 4—5 hónapos moratóriumról van szó, melyet ezekkel szemben is engedélyezni lehetett volna annál inkább, mert csupán az árverés tényének fel­függesztéséről van szó. Szenátor Urak, az én megítélésem szerint a pénz­­forgalom fenntartása érdekében e moratórium első fel­tételeként azt kellett volna előírni, hogy azok az adó­sok, kik ennek kedvezményében részesülni óhajtanak, legalább kamatot fizessenek, bármily csekélyet is, de fizessenek valamit. Ezekkel az észrevételekkel és abban a remény­ben, hogy az ülésszak végéig a kormány olyan törvény­javaslatot fog beterjeszteni, mely a hitelező és adós közötti egész jogviszonyt egységes elvi alapon, egyenlő módon és akként fogja szabályozni, hogy nem nyújt majd előnyöket és kedvezményeket egyeseknek s nem tagad meg ilyeneket másoktól — s abban a meggyő­ződésben, hogy a javaslat mégis csak könnyítést jelent az adósok egyik jelentős csoportjának — kijelentem úgy a magam, mint Magyar Párt nevében, hogy helye­seljük és megszavazzuk ezt a törvényjavaslatot, a kor­mányra hárítva ennek meg nem felelő intézkedéseiért a teljes felelősséget. (Taps a többség padjaiban.) Fopovici igazságügyminiszter, a törvényjavaslat vitá­jában elhangzott felszólalásokra válaszolva, részletesen ismer­tette a kormánynak a végleges adósságrendezésre vonatkozó terveit , ezzel kap­solatosan egyebek között az alábbi érde­kes adatokat közölte: Minthogy ma sokan kizárólag elméleti alapon szólnak hozzá e kérdésekhez s támadják törvényjavaslatu­nkat, bizo­nyára azért, mert nincsenek tisztában a reális helyzettel, enged­jék meg, hogy az Igazságügyminisztérium statisztikai hivat­la által gyűjtött néhány számadattal fáraszthassam Önöket, me­lyek kimutatják az adósságok mai helyzetét az országban. Birói szanálást kért 16839 mezőgazdasági adós 10 hek­táron felüli birtokkal, akik 11 százalékát teszik ki az összes 10 hektáron felüli birtokosoknak, kiknek száma 154525 , 16839 adósnak, akik a törvény kedvezményét kérték, 887 573 hektár művelés alatt álló területük van, ami 26 szá­zalékát teszi ki az ország közép- és nagybirtokosai 4,453.046 hektár összterületének. E 16 839 adós mezőgazdasági tartozásának összege 14 milliárd 970 millió 795 ezer 536 lej. Ezek az adatok többé-kevésbbé már eddig is ismerete­sek voltak. Nem voltak azonban ismeretesek eddig a jog sze­­rinti kedvezményében részesülők adatai, minthogy a statisz­tika csak két nappal ezelőtt készült el, mert a bíróságok csak m st küldték be a végleges adatokat. A 10 hektáron aluli mezőgazdasági adósok közül a tör­vény kedvezményeit veszi igénybe 2 474.881 adós, akik 64 szá­zalékát teszik ki a 10 hektáron aluli összes birtokosoknak, kiknek száma 3,863 683 Ezeknek az adósoknak birtoka 5,675.620 hektár és szá­zalékban 58 százalékát teszi ki a 10 hektáron aluli kisbirto­kosok összesen 9,641 537 hektár összbirtokának. Ezeknek az adósoknak tartozásai 37,376 797.700 lejre rúgnak, mely összegből 9,061 300 374 vagyis 24 százaléka a hitelszövetkezeteknél áll fenn, 16,557.854.756 lej vagyis 44 szá­zalék más hitelintézeteknél és 11,757.642.570 vagyis 32 száza­lék pedig magánosoknál. Az általános helyzet az, hogy a szanálási törvény ked­vezményét kérte 2,474.880 10 hektáron aluli és 16.839 10 hek­táron felüli birtokos, vagyis összesen 2,491.720 adós. Területben 5,675 620 hektár a 10 hektáron aluli adósok birtoka és 887 573 hektár a 10 hektáron felülieké, vagyis ös­­­szesen 6,593.193 hektár van érintve. Összegekben a 10 hektáron aluliak mezőgazdasági tar­tozásai 37,67b 797.700, a 10 ha­-n felülieké pedig 14,970 795.536 lej, összesen tehát 52,547.593 236 ej. így most már láthatják önök ezekből az adatokból, hogy mi a helyzet a mezőgazdasági adósságok tekintetében. Tartományonként: 10 hektáron felül a régi királyságban 10,224.249 539, Beszaráb­ában 966,611 696, Erdélyben és Bánátban 3,236 225.348 és Bukovinában 524,708 953 lej. 10 hektá­rn alul a régi királyságb­a 17,566.208 030 lej, Beszarábiában 2 536 910 717 lej, Erdélyben és a Bánságban 15,u66 561.392 és Bukovinában 2,067.117 561. És mi tudjuk, mit jelent ez a megváltoztatott álláspont. Azt, hogy újabb tíz esztendőt kell miniszteri előszobákban ácsorogni, kérni, kilincselni, jóindulatot kunyerálni. Bukarestet járói összeroccsolt, megcsonkí­tott testtel, elgyötört lélekkel, egy világháború minden gyalázatos bélyegével. Oh, Ioanitescu miniszter úrnak fogalma sincs, mit jelent ez. Ó ép, fiatalos, mondhat­nám egészen csinosnak konzervált miniszter, akit sze­rencsésen elkerült a háború egészséget tépő vihara. Neki tehát joga van nem átérezni csonka emberek miniszteri kínzását. Joga van a megoldást elodázni. Ő, a miniszter nem is sejti, hogy ebbe emberek fognak beleőrülni Emberek, akiknek idegeit tönkretette az a háború, amelyet miniszterek szoktak elhatározni. Ő nem látja azt, hogy Bukarestben már élő valóság egy baj­társunk, aki naponként a katedrális harangjait akarja félreverni, amelyekkel együtt akarja befordí­tani a világba, hogy az erdélyi hadirokkantakkal mi­képpen bánnak el. Ő csak hallott Kaiser Jánosról is, a szintén hadibolondról, akiről csak mostanában hasá­bos leleplezéseket közöltek a lapok. Pedig szegény Kaiser mit csinált? Nem bírta ideggel a 15 éves foly­tonos elutasítást. Megháborodott hát szabályszerűen és írni kezdett mindenhová. E panaszolta a 15 esztendős komiszságot a világ minden tája felé. Nyitott Brassó­ban mindannyiunk elképedésére egy nemzetközi rokkant­irodát Berendezkedett és napest­g memorandumokat szerkesztett az erdélyi hadirokkantaknak arról a meg­szégyenítő nyomoráról, amelyet a ragáti lelketlenség okoz.. És ezeket elküldte: Gentbe, Herriotnak, az angol királynak, Rómába, minden vöröskeresztnek és az összes nemzetközi sóhivataloknak. És most választ kapott. Ott ül a brassói ügyészség fogházában. Tizenöt esztendő mérlegeként pedig Erdély ősz­­hadirokkantjai fajra és felekezetre való különbség nél­kül ott állnak teljesen lerongyolódva, minden gondos­kodás nélkül, nyomorultan, elhagyatva, utolsó remé­nyükben is leütve Ioanitescu miniszter úr nyilatkoza­tával. A rokkant legénységnek pedig van egy törvénye, mely 1933 tól 1936 év végéig ígéri az ügyük rendezését. Egyelőre tehát úgy néz ki ismét a helyzet, hogy az erdélyi hadirokkantakat a kormány elevenen akarja halálra gyötörni és irgalom nélkül kipusztítani. Éppen ilyen fájdalmas körülmények között vetette fel Kertész István úr azt a gondolatot, hogy a társadalomnak nem szabad elhagynia a háború áldozatait. Rokkant­napokat kell rendezni a c­iki részeken és gondoskodni kell köz­ségenként a háború legszerencsétlenebbjeiről. A hadirokkantak hálás szívvel látják, hogy ebben a lerongyolódott magyar társadalomban van még szív Egyesekben él még a segíteni akarás lelkülete és em­beri­es érzéssel látják, milyen felháborító magatartást tanúsít ez a gazdag ország a polgáraivá lett erdélyi rokkantakkal. De mégis nem várnak mi a társadalomtól ennél egyebet. Nem kérünk mi ettől az elkoldusodott, tönkre­ment magyar társadalomtól a tiszteleten kívül mást. Annál erőtelesebben harcolunk azonban az állam­mal szemben a minket megillető jogokért. O­t, ahol milliókat lopnak évenként, kell jus­on azoknak a szá­mára is, akik mindenüket feláldozták a hazáért. Nekünk meg kell hagyjuk a minket megillető jogainkat. Nem a magyar társadalomtól, amely szin­tén koldus, hanem az országtól, amelynek éppen olyan állampolgárai vagyunk, mint más. A rokkantkérd­ést az államnak kell mego­dania, mert a mi társadalmunk a mai nehézségek között amúgy sem bírná el az erről való gondoskodást. És mi hisszük, hogy az állam, amelynek kormá­nyában ma erdélyiek is ülnek, megér­i az erdélyi rok­kantak vergődését. Akiben még közülünk erő és ideg van, a végsőkig kitartunk abban a küzdelemben, amely végül is jogaink elismeréséhez kell juttasson. Hozzászólás a rokkant napok ratemi piolatára. A „Cakes“ című kap a romániai frontharcosok és hadirokkantak Bukarestben megjelenő hivatalos lapja. Decemberi számában beszélgetést közöl D. R Ioani­­tescu miniszterrel arról, hogy miképpen oldja már meg egyszer az erdélyi hadirokkantak ügyét. A miniszter, miután sok küldöttségünk előtt egészen bizakodó han­gulatot festett, miután Maniu Gyu­a előtt­ ígéretet tett, hogy az erdélyi rokkantakkal 15 éve űzött igazságta­lanságot még karácsony hetében a szenátussal meg­szüntetted, — mondom ez a Ioanites­cu miniszter most a következőket mondja: Nem lehet ezt a problémát mego­dnni, mert nagy terhet jelent az államra. Azután nincs pontos státus az erdélyi hadirokkantairól. Először felül kell vizsgálni. (Mindenható Isten, eddig éppen százszor vizsgáltak felül mindenkit !) Ha ez megtörté­­nik, akkor is csak a lehetőségek szerint lehet gondolni arra, hogy az ország mai helyzetében az erdélyi rok­kantak ügyét rendezzük. Tehát megint egy elodázó, lelketlen felfogás. A miniszter úr, aki éppen egy velem folytatott beszél­getése alkalmával nyugateurópai lelkületra hivatkozott, vallotta, hogy az erdélyi rokkantak sorsát megérti és lehetetlennek tartja, miszerint éppen ezek a szerencsét­lenek még 15 év múlva is egyenlőtlen elbánásban sor­vadj­anak, már megint más álláspontot vall. Olvasóinkhoz! A „Csiki Lapok” január hé­­­vel a 45-ik év­folyamba lép Soha nehezebb időket nem élt ez a lap, mint éppen ma, amikor az egész magyar tár­sadalom, a lapot fen­tartó csiki közélet és az ország gazdasági helyzete a legképtelenebb válságok napjaiban vergődik. Az új esztendő csak fokozni fogja bajainkat. Sehol semmi vigasztaló remény. Készülnünk kell arra, hogy még keményebb meg­próbáltatások felé sodródunk. Ebben az eljövendő emberfeletti küzdelemben alig marad számunkra egyéb támpont, mint egymás megbecsülése, sze­retete és támogatása. A Csiki Lapok tovább is harcosa akar ma­radni ennek a gondolatnak és a magyar újságbetű erejével szolgálni akarja mindvégig ennek a záto­nyok felé irányított népnek keserves küzdelmét. Kérjük olvasóinkat, barátainkat, jóakaróinkat, hogy támogassanak minket a munkánkban. Kérjük újítsák meg bizalommal előfizetéseiket, kérjük a hátralékosainkat, hogy bármilyen részletekben igyekezzenek megfizetni elmaradt előfizetési hátra­­lékaikat. Hiszen a Csiki Lapok­nak egyedüli alap­ját az évi 160 lejes előfizetési díjak jelentik. Ha csak valaki egyszer nem fizeti meg ezt a díjat megérezzük. Ma különösen, amikor a papírt min­dankor csak azonnali készpénzfizetés mellett lehet megkapni, amikor a nyomdának senki nem hitelez. A lapnak nagy hátralékai vannak az előfizetőknél, amelyekre számítanunk kell a további fennmara­dásunk biztosításánál. Éppen ezért szeretettel ké­rünk mindenkit arra, hogy a lehetőségek szerint megértően teljesítse kötelességét a Csiki Lapok­kal szemben. Hozzon az Isten mindannyiunknak egy tigabb esztendőt, amelyben könnyebben tudunk eleget tenni sok irányú kötelezettségeinknek. Egy kis senki. A csíkszeredai Oltáregyesület rendezésében 1933 január 7-én hozzák színre a Vigadó nagytermében az „Egy kis senki“ című, rendkívül kedves és szórakoztató 3 felvonásos vígjáté­kot. A darab maga igen ügyes, fordulatos, élénk megépítésű, amely bizonyára mindenkinek egy kellemes, jó estét biztosít. Meglepetés lesz, hogy úgy mondjam, a majdnem új műked­velő garnitura, amely sok nagyszerű tehetséget hoz felszínre ebből a kitűnő talajunkból. A darab szereposztása a következő : Monti Péter bankelnök, dr. Nagy András; Katinka, a leánya, Zakariás Ibi; Ulrik Pál banktitkár, Sz Cseh András; Jozefa, Monti testvére, Dürrné Hellwigh Ella, Kádár kisas­­­szony, Major kisasszony, Schatz kisasszony, hivatalnokok a bankban, Veress Magda, Moldován Olga, Ziharie Hédi; Ke­gyelmes úr, Hellwigh Vilmos; Szívós igazgató, Dóczy János; Huba igazgató, Csedő György; Jácint, Sprencz György ifj.; Ágostonné, Dazbek fiús; Braun igazgató, Simó Ferenc; Pez­­derka, Fried László; Jazz-karmester, S­záka István; Karola kisasszony, Dazbek Jolán ; Manói fodrásznő, Szabó Pici; Mas­­­szőr, Moldován Gábor; Titkár, Csedő György; Bankszolga, Hellw­gh György; Báró, Schmidt József; Szépasszony, Karda Zsóka Az egyébiránt művészien összetanult darabot táncbeté­­tek szöv­i át, melyeknek szereplői: Zakariás Ibi — Oțetea Ruțu, Karda Zsóka — Schmidt József Moldován Jolán — Norldsány Bandi, Fried Magda — Fried László — Nuridsány Marói. Az Oltáregylet megmozdulása városunk életében méltó helyet foglal el A dr. Nagy Béniné dr Zakariás Jenőné és Gubodiné ren­dezésében közönségünk olyan művészi értéket és szórakozást kap január 7-én, amely megérdemli a támoga­tást. Az előadást egyébként reggelig tartó tánc követi. Meglepődtek Csikszentgyörgyön. Csíkszereda és Vidéke Ipartestülének az alap­szabályai szerint tagjai Csikszentdomokostól le Kőszé­nig mindazon kisiparosok, akik valamely képesítéshez kötött ipart űznek. Eszerint a Csíkszeredai Ipartestület tagjait képe­zik Csikszentgyörgy és Bánk­falva iparosai is, akik számszerint 24-en megjelentek 1932 év december havá­ban az elnökségnél és írásbeli beadványban arra kér­ték, hogy részükre állíttasson fel községükben az Ipar­testület kulturszakosztálya, amelynek keretei között az ottani kisiparosság társadalmi életet folytathat. Az Ipartestületnek eddig több kulturtagozata mű­ködik a Csíkszeredai központi elnökség felügyelete mellett. Soha egyik ellen sem volt panasz. A főszol­­gabíróságok mint iparhatóságok a legteljese­bb megér­téssel és támogatással nézték az Ipartestület keretei között alakított vidéki iparos-kulturmunkát. Az Ipar­­testület maga pedig úgy látta, hogy ezek a vidéki alakulatok határozott előnyére válnak a közös iparos ügynek és áldásos tevékenységet jelentenek éppen abból a szempontból hogy fiatal iparos társada­lunk ne kerüljön ártalmas befolyások alá a vidéken se. Ezzel az elgondolással született meg a Csíksze­redai Ipartestületnek a Csikszentgyörgy—bánkfalvi kul­­turtagozata, amelynél az ellenőrzést elsősorban az Ipartestü­let elöljárósága látja el, de munkáját szemmel kiséri a főszolgabíróság és esendőr , amelyek a meg­alakulás pillanatában erre megbízást is kaptak az ille­tékes hatóságtól. Az alakulat tehát nem földalatti. Nyilt és törvé­nyes. Szerepe az, hogy együtt tartsa a két község falai közé szorul kisiparosságunkat, a központi ellen­őrzés és irányításban köteléket adjon tagjait­aak, amely megőrzi a mellékvágányokra való csúszástól, lehető­séget nyújtson a kisiparos mindenkor szervező tehet­ségének a kulturmunkához és a szakmai közösség érdekkörében tömörítsen a kisipar védelmére. Szóval ezzel a becsületes elgondolással működnek a csiki részeken az ipartestület kulturtagozatai. Ezzel hívtuk életre a Csikszentgyörgyi-bánkfalvit is. „Meglepődtünk­ magunk is egy eJkszentgyörgyi .Székelyének szón levelén, amely arra hívja fel a Csíkszeredai Ipartestület figyelmét, hogy a Csikszent­­györgy—bánkfalvi kultur-tagozatunkkal jóhiszimü*n keretet adjunk arra, hogy „fiatal iparosaink“ „zavarta­lanul terjeszthessék lomminista eszméjüket s az azt hirdető „Falvak Népét.‘ M­után alaposan bemázo­ja a szentgyörgyi fital iparosokat a „Székely“ aláíró a ím­­i idők egyik legveszedelmesebb vádjaival, végül is oda következtet, hogy: „De ha ezen „kulturszakosztály“ működése nem is volna káros a két székely község lakossága erkölcsére, náma tartjuk helyesnek a sok csip- Csup egyesület felburjánzását.“ Az Ipartestület elnöksége mindenesetre hálásan fogadja a levél első részét, mely óvatosságra inti. M­ais kérnünk kell, hogy szíveskedjék esetleg az elnök­­s­­éghoz konkretizált adatokat juttatni a váddal kapcso­latosan, mert hiszen az Ipartestületnek éppen az a célja, hogy a kisiparosságot minden súlyával és a tömörülés szervezettségével a becsületes munka útjain irányítsa. Az Ipartestületnek megvan a módja arra, hogy leg­­erenyesebben kiközösítse magából és egyedül hagyja azokat, akik megpróbálnak visszaélni avagy szembe­helyezkedni az ipartestületi szellemnek alapjaival, a polgári gondolkodással. És éppen ezért szükséges az Ipartestület vidéki szervezete. Nem cs­pcsüp felbur­­jánzása akar ez lenni vidéken az egyesületi életnek, hanem közös védelem éppen azon aggodalmakkal szem­ben, amelyek a levélben is élnek. Az Ipartestület Csikszentgyörgy—bánkfalvi tago­zatának tehát annál is inkább élni kell, minél inkább fennállanak a csikszentgyörgyi levél riadalmai. Éppen az a hivatásunk, hogy az iparos összetartás erejével, az ipartestületi szellem összefogó becsületével, a kis­iparos gondolkodás közösségével neveljünk, fékezzünk és tagjainkat megtartsuk az államépítő munkának. Ha valaki közülünk földalatti utakon jár, azt elin­tézi minden hatósági beavatkozástól mentesen az a belső fegyelem, amely évszázadokon keresztül építette ki a kisiparos intézményeket s amelynek ma is joga van, hogy kitaszítsa, megbélyegezze azokat, akik az Intézmény mindenkor építő elvei ellen vétenek.

Next