Csiki Lapok, 1934 (46. évfolyam, 2-53. szám)
1934-01-07 / 2. szám
XLVI évi. Merturea-Giae—Giikiiareáa, 1984 január 7 Laptalaj donoft iM| IIP V IP JÉ JÄfi BPB^ BlóÖ..t..i öbv.vákar LAJosNft II fi I 1/ I I fi 11111/ Föléli» nerkeszt* fl fik B Bfi B B VB B B ffifi Negyedévre .... 40.SäSSIGH VIKTOR. jfi Éj |||| B 1 fi ® » B gSt Külföldre egy évre . «40.Kiadóhivatal: |sl| tt H S Bg^ fi fi «| SimpL R B B jflTW: Hírdeté»l dijak a leg-Vákár könyv- és papírkere»- gS m fi fii fi rfi fi jjfi fi S3 jjfi H fi B B fik olcsóbban számíttatnak. kedése Csíkszeredán, hová m M fi Ji Jfi fi fi JS B fi M jfi Jfi fi Ji B Ml. Kéziratok nem adatnak vissza a hirdetések árai és elifize- Sp RRflB fll BBBI Bl BB BB RfifiP Nyílttéri közlemények tési dijak elére küldendők. dija soronkint Lel 25— ■gye. .**■>in L«i I.— POLITIKAI, KÖZGAZDASAGI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap 2. isá« Siculicidium. Ezt a gyászos emlékezem szét, ezt a kronoszikont irta gróf Lázár János. Azt jelenti: székely öldöklés, székelyek legyilkolása. Ha nagy betűkkel írjuk s az egyes betűket mint római számokat összeadjuk, megkapjuk az évszámot: 1764. Ma, január 7 én van 170 ik szomoru évfordulója annak a vérfürdőnek, melyet 1764 január 7 én hajnalban Madéfalván, az osztrák katonai önkény rendezett a székely határőrség szervezésével kapcsolatosan. Nem akarunk történelmet írni, mert hiszen a székely határőrség felállításának s a mádéfalvi vérengzésnek történetét több egykorú és későbbi szakavatott történeti író részletesen megírta. Gróf Teleky Domokos, Benkő József, Kővári László, Orbán Balázs, Szádeczky Lajos és vármegyénk szülötte Dr. Balló István, valamennyien alapos tanulmányokat írtak az akkori eseményekről. A már beheggedt régi sebeket sem akarjuk felszaggatni csak mint az idők krónikásai regisztráljuk az eseményeket, hogy felfrissítsük emlékezetünket s ádázhassunk nemzeti vértanúink emlékének az évforduló alkalmával, hogy okuljanak a mai törpe kislelkek. A székelységnek ide települése óta főfeladata volt Erdély védelme és a keleti határok állandó őrzése. De e mellett, amint azt Mátyás és II. Ulászló előírták, a királyok, vajdák és székely ispánok felszólítására bármely táborozásban kötelesek voltak saját költségükön részt venni s előnyomulásnál a sereg előtt, visszavonulásnál pedig leghátul a sereg után járni. Joggal írhatták tehát 1492- ben Ulászló királynak, hogy az ő vérük patakokban ömlött idegen országokban s a mellett a keleti határokat is megvédték, mert mig a más határokat nagy költséggel védik, addig a keleti határok védelme az országnak semmibe sem kerül. Az erdélyi fejedelemségnek Apaffy halálával történt megszűnése után a Habsburg uralom nem akarta igénybe venni a székelyek hadiszolgálatait, sőt mivel a magyar önállósági törekvéseknek legerősebb támaszai voltak, igyekezett lefegyverezni. A török tatár beütések s az állandó török veszedelem miatt Mária Terézia elhatározta a határőrség felállítását. Erdély katonai főparancsnokát Buccov Adolf lovassági tábornokot teljhatalmú királyi biztossá nevezte ki s a szervezéssel megbízta. A székelyek a terhes kényszerkatonáskodástól ősi jogaikat féltve, ellenszegültek s kijelentették, hogy készek mint eddig, úgy ezután is fegyverrel szolgálni a hazát, de csak az ők ősi jogaik és szokásaik szerint. 1763-ban a szervezés ügyét szárhegyi Gróf Lázár János elnöklete alatt egy vegyes polgári és katonai bizottság vette kezébe és jött Csiktaploczára, hogy a fegyverfeladás körüli nehézségeket elhárítsa. A nép azonban az erdőkbe menekült s tiltakozott az erőszakos fegyverfeladás ellen. Ide gyűltek Csikba a Kászoniak és Háromszékiek is s a csomortáni Szalonka völgyből küldöttek üzenetet a bizottságnak. 1764 ben január elején békés szándékkal, fegyvertelenül Madéfalván verődtek össze, hogy a teendőket megbeszéljék s a bizottságnak a választ megadják. Buccov és Sivkovits tábornokok azonban nem tárgyalni, hanem végezni s a népnek szerintük indokolatlan vonakodását megtörni akarták. Karató Manó ezredesnek parancsot adtak s megfelelő haderőt bocsátottak rendelkezésére, hogy a székelyek ellenállását törje meg. Karató 1764 január 7 én éjjel Madéfalvát minden oldalon körül fogatta katonáival, elkezdte 2 ágyújával lövetni, felgyújtotta s a védtelen fegyvertelen népet ölette s a menekülőket a Kálnoky huszárokkal a mezőn is üldöztette és lekaszaboltatta. A tömeggyilkolásnak 186 halott és 34 fyi^6V sebesült áldozata volt. Azonkívül mintegy 400 embert súlyos börtönbe bucoltak. E tömegmészárlás s a rákövetkező vizsgálatok, bebörtönzések elől a székelység egyrésze a szomszéd Moldovába menekült, honnan gróf Hadik András, Buccov kegyetlensége után, Erdély katonai kormányzója egy részüket Bukovinába telepítte, hol ma is népes falvakat alkotnak. A kibujdosottakat maga a székgyülés megható levelekkel hívogatta vissza. Úgyszintén Cserey Mihály a történetiró Rákos szülötte is szép levélben kéri, hogy „térjenek vissza s vessenek már véget sok bujdosásuknak“. Fel kell jegyeznünk Zöld Péter és Beke delei és szentléleki papok neveit, kik a martíromságot együtt szenvedték ártatlan híveikkel. Az ártatlanul legyilkoltak sírja fölé az idők folyamán különböző felirásokkal emlékkereszteket állítottak az utódok, míg aztán a mult század végén a csiki közönség közadakozásból a mai díszes emléket állította. Az emléket tervezte Csíkszeredai Tamás József budapesti műépítész, a turulmadarat pedig Köllő Miklós szobrászművész. Szárhegyi gróf Lázár János a határőrség szervező bizottság elnöke ép oly ártatlan volt a véres tett felidézésében, mint a gróf Tisza István a világháború kirobbanásában. Bizonyság erre, hogy a gyáva orgyilkolást legtalálóbban ő örökítette meg a Kronostikonnál: „Siculicidium“. Száz évvel ezelőtt 1833 ban egy német orvos Dániel von Scheint egy igen értékes könyvet irt Székelyországról. Csodálkozik, hogy a székelyek, kik annyi dicső tettet hajtottak végre, hol minden fűszál egy dicső eseményt hirdet, a múltat nem ünnepelik meg. Meg volt ennek is a maga oka. De a kérdésre felelni messze vezetne. Ott áll a diszes emlék! De ki törődik ma vele? Pedig nem ártana ha évenkint egyszer felidéznénk a múltat s megmagyaráznánk magunknak, hogy hát miért is rakták össze azokat a köveket a madéfalvi vasútiállomás közelébe s miért is tették a turulmadarat a tetejébe? És te székely atyámba, ki vonaton és szekéren annyiszor elhaladsz ez emlék mellett, meggondolhatnád mikor Ünnepiesen felöltözve mégysz a törvényszékre követet jelölni Legyen áldott emléke mindazoknak, kik a székely nemzet ősi jogainak védelmében vérüket ontották, mártírhalált, börtönt, száműzetést szenvedtek s inkább választották a nélkülözésekkel terhes vándor-koldusbotot, minthogy elárulják a székely szabadságot. Elekre kellene gondolnod január hó 7 én székely atyámba! A te őseidnek vérrel és könnyel, véres verítékkel irt több mint ezer éves története nyomta rá eltörölhetetlen bélyegét e földre. És ebben a történelemben nincs C«naurat ...Horvath egy makulányi, amit szégyelni kellene. Gondold meg mit cselekszel s ezt az ezeréves makulátlan múltat ne szennyezd be aljas viselkedéseddel, mert az örök mindenható Isten számonkéri egykor a te tetteidet székely atyámba! Az Országos Magyar Párt — Duca miniszterelnök ravatalánál. Január 2-án délután temették el Duca miniszterelnököt, aki politikai merénylet áldozata lett. A temetési szertartás délután 2 órakor kezdődött, amely időben városunkban is gyászistentisztelet volt az összes katonai, polgári hatóságok és városunk egyesületeinek részvétele mellett. A gyászmise végeztével Dr. Oretea Valér főispán méltatta a meggyilkolt miniszterelnök kiválóságát. Beszélt a politikumról, a nagytudásu államférfiről, az érző szívü, mérsékelt irányzatú nagy románról, a mindvégig egyszerű körülmények között élő puritán emberről. A gyásznak, a veszteségnek megdöbbenését tolmácsolta azzal a merénylettel szemben, amely a legkiválóbb, a legértékesebb román hazafinak az életét oltotta ki. Románia magyar népe is a részvétnek legteljesebb gyászával ál'otta körül a Duca koporsóját. Megértő ember volt, akiről a magyar kisebbség csak jót hallott. Duca ravatalára az Országos Magyar Párt nevében Dr. Wilier József képviselő gyönyörű élővirágkoszorút helyezett, a következő felírással: „Uolsó üdvözlet a Magyar Párttól“. Ezután a következő beszédet mondotta: — A romániai magyarok nevében őszinte szomorú szvvel adunk kifejezést résztvétünknek a gyászoló család, a lesújtott hazafiak és mindenki előtt, kik e ravatalt körülállják. A gyilkos kéz egyforma csapást mért Romániára és a kisebbségi népekre. Duca György egyike volt azon keveseknek, akik az első perctől kezdve kiváltak gnom lényükkel és elfordultak mindattól, ami igazságtalan, tisztességtelen. Duca tudta, hogy mi a kötelessége és tudta, hogy a kisebbségeknek boldogulni kell, ha ország boldogulni akar. Ezért szívélyes volt hozzánk mindig, mert így diktálta ezt az élet. A politikai élet elkerülhetetlen harcaiból nem maradt utána szívünkben egyetlen sértő szónak, egy bántó gesztusnak az emléke sem, mert ő a legkényesebb pillanatokban is nyugodt, előkelő, szívélyes és szellemes tudott maradni. — Koporsója előtt vessünk le minden gőgör éb előítéletet, hiszen mindannyian gyenge gyarló emberek vagyunk, játékszerei a kifürkészhetetlen végzetnek. Hajoljunk meg az úr akarata előtt és küldjük utolsó fájdalmas üdvözletünket a távozónak. Legyen számára könnyű a föld. Január 9: Nyomortea Di Hirsch Hugóné rendezésében január hó 9 án a Vigadó színház termében tartják meg a nyomorteát. Városunk egész társadalmát ezúton is szeretettel meghívja arra a rendezőség. — Mindenkit áldozatosságra kér a nyomorakció nemeslelkű vezetősége, akik megértik a segítés emberbaráti kötelességét. — Dr. Hirsch Hugóné páratlan rendezői készsége gondoskodott, hogy a nyomortea nagy közönsége kellemes szórakozást találjon. A 6 órakor kezdődő műsoros tea délután alkalmat nyújt arra, hogy egy pár fejjel lerójja áldozatát a város és vidékén példásan megszervezett Csíkszeredai nyomorakció iránt, amely leghasznosabb, legproduktívabb intézménye ennek a vármegyének. Segít, támogat, könnyet töröl és mindenütt jelen van, ahol arra rászorult, szegény embereken segíteni kell. — Hisszük tehát, hogy az őszinte meghívást felfogja Csíkszereda társadalmának minden rétege. Faji, felekezeti külömbség nélkül egyaránt várja a január 9 iki nyomortea minden áldozatos lelkü tagját Csíkszereda és környéke társadalmának. ELŐFIZETŐINKHEZ! Tisztelettel kérjük, hogy akik előfizetési hátralékaikat még nem egyenlítették ki, azt postafordultával szíveskedjenek beküldeni, ellenesetben lapunk továbbküldését kénytelenek lessünk beszüntetni,