Csiki Lapok, 1937 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-03 / 1. szám

XLiX évi. Msmrst-Cta«, iSc7^januSllr' JT ***• ^ J­J <$* 1 sáia. TM W Ér %% #% mw •»-•*.. I I Il­i If •'::L.“ 'S:­­MW KUF 8 R S Negyedévre .... 40.­9 B Wm *»««“» egy évre . 440.­£ tj&mm B N­­ 1W Hirdetési dl­*k­aleg. m Sí 1» lg |§ B 9 K olcsóbban számíttatnak. Reátok gondoltam Irta: Dr. Ábrahám Ambrus, Mikor a tiszamenti öreg platánok között a karácsonyfa piacon fiatal fenyő erdőben jár­tam, a vásárosok nagy zűrzavarában a fenyő­ket néztem s balzsamos, ózondus illatukat ön­feledten magamba szívtam, hargitai fenyők reátok gondoltam. Közöttetek jártam, susogó mesélő, égbenyuló sudár óriások s­zűzmarác ágaitok hideg csókja megégette az arcom, a szivem s a lelkem.... Mikor az emberi elme nagyságát s az al­kotó képesség csudálatos voltát örök időkre hirdető, nagy kéttornyú templom előtt a Dóm­téren gyermeki hangoknak tiszta muzsikáján felcsendült a Betlehemet járó pásztorok dala, mikor apró rongyos gyermekek, vonnyadtképű anyák, meggörbült hátú, lerongyolódott fényte­len szemű aggok lépkedtek az ajándék­csoma­gokkal dúsan megrakott asztalok felé s a ha­talmas karácsonyfa sűrü hajrái között elrejtőző színes lámpácskákban kigyulladt a fény, reátok gondoltam hó alatt hallgató tusnádi fenyők.... Mikor a Duna két partján végignyuló nagy világvárosban megállt a gyorsvonat s a váró teremben fényárban úszó nagy karácsonyfa fehér ágai közül rám mosolygott a béke an­gyala, reátok gondoltam zivatarban, szélben, fagyban, magányosan, dacosan álló kárpáti fe­nyők. Roátok gondoltam ti villámverdesett, sebzett, véresarcu titánok, a szivem hevesebbet vert a lelkemen úrrá lett az emlékezés. Szeret­lek benneteket ti napfényben hűsítő, esőben, borúban, szélben védő, hidegben melegítő tün­déri fák. Hisz lángotok mellett sült számomra az első mindennapi kenyér s testetekből való a hat deszkadarab, melyen megkoppan a gö­röngy, ha majd megállt az óra Mikor a nagy világváros uccáin végig öm­lött a fény, amikor a csábosan kiválgató boltok fölött szétáradt a szín s a hatalmas palotákban gazdaságba, pazar pompába és ragyogásba öl­töztek a fehér fenyőágak; amikor az életnek rettenetes harcát véresen és könnyesen vivő hazafelé siető munkanélkülinek rongyos ruhája alól kikandikált pár poros fenyőág, melyre levegőtlen, hideg szobácskában éhező gyerme­kek vártak, székely testvéreim reátok gon­doltam Amikor a mindenki karácsonyfáján meg­gyultak a gyertyák, a fa előtt megálltam, az ágakat néztem s a lelkem messze-messze szállt Messze a hegyek, a sziklák felé, hol ered a Maros s az Óit. A mindenki számára békét, megértést és szeretetet hirdető mindenki karácsonyfája mellől reátok gondoltam küzködő, szenvedő, székely testvéreim. Mikor a nagy világváros palota özönében valahol egy csendes ebédlőben az én kicsi karácsonyfámon is meggyultak a gyertyák, amikor a félhomályban sűrűn pattogtak, csillog­tak és elmúltak az apró fényszórók, a pislogó lángokat hosszasan néztem s reátok gondoltam kicsi házacskákból templomba készülő imád­kozó székely testvéreim....... Mikor az éjféli misén százak ajakáról fel­csendült az Isteni Mester születésén örvendező ének, székely testvéreim, kik alusztok immár csendben a hant alatt, avagy éltek vala­hol, szétszórtan, reátok gondoltam — B Újév, P. Réthy Apollinárisztól “ •­ POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI ,HETILAP, «ti— Klió, a történelem Múzsája ironját meg hegyezi s uj pergamenttekercset vesz elő ladi­­kájából, hogy a beinduló 1937 évnek minden eseményét tüzetesen feljegyezze. Újév, uj lap, uj élet... legalább igy kellene egymás után ezeknek következnie, mert ha már uj lapot nyitnak számunkra, uj életfejezetünk is kellene, hogy kezdődjék. A mu­i tapasztalatain okulnunk kell s a jövőt uj alapokra kell fektetnünk, ha nem akarnak úgy járni, mint tavaly s nem akarunk életcsőd elé jutni a mi vesztünkre. Új bort nem szokás régi tömlőkbe tölteni. Újévben régi lélekkel ne folytassuk az életet, ne kezdj­ük meg az esztendőt. Az idővel taka­rékoskodni kell, alaposan felhasználni, mert a mai nap még az enyém, a holnapi már nem biztos. Ujugon meg hac lelkünk a mai napon! Kezdjünk egy uj életet, melyben több legyen az örömünk s mellyel legyünk majd megelé­gedve is, ha a végére érhetünk. Vessük be a végét, hagyjuk el, dobjuk el, ami elavult, minden legyen uj: szivünk, sza­vaink és tetteink. Vessünk el jóakaratot, hogy békét arassunk. Vessünk el szeretetet, hogy boldogságot arassunk. Vessünk el munkát, hogy kenyeret kaphassunk. Vessünk el hitet, reményt, szeretetet, hogy Istent megnyerhessük. Álljunk bele az élet kemény napszámába, törjük, szag­gassuk, szántsuk fel a parlagot, Hogy eredményt tudjunk felmutatni. Ne henyéljenek a keresek, se az aratók, ne legyünk Pató Pálok, mert a munkát magunknak kell elvégezni, helyettünk senki azt nem teheti meg. Mindenki adjon a posztjára, melyet az élet kijelölt s mindenki a maga mesterségét folytassa. Ne nézzünk se jobbra, se balra, hanem előre. Minden munka szent, ha jól és lelkiismeretesen végezzük. Nem az a fontos, hogy milyen az élethivatá­sunk, hanem az, hogy milyen lejekkel töltsük be. Ember küzdj és bízva bízzál. Dolgozzál és imádkozzál. Imádkozva dolgozzál és dolgozva imádkozzál. Tudd meg, hogy a társadalom egyéneken épül fel, az emberi szövetben egy fontos sejt vagy, tehát felelős vagy a munká­dért, mindenkinek össze kell dolgoznia, hogy a világ szebb, az élet boldogabb legyen ! Jusson eszedbe, hogy te az Isten embere vagy. Azért Istent sohase hagyd ki számítása­idból, így sohasem leszel atheista. Add meg Istennek is ami az Istené­s Ő megadja, ami téged illet. Gondolj arra, hogy te Krisztus testvére vagy. Azért minden ember felebarátod és testvéred, rokonod, nem szabad érzéketle­nül elmenned mások mellett, embertársaidnak ne fájdalmat, hanem vigaszt osztogass, ne kö­vet, hanem kenyeret adj, igy nem leszel soha sem kommunista. Ne feledd el, hogy lelked is van s a legszebb emberi tulajdonságok onnan belülről születnek, lelked örökké él, azt meg­semmisíteni nem tudod, igy sohasem leszel nihilista. Ezek a gondolatok legyenek életvágányaid mellett a sorompók és figyelmeztető táblák; vigyázz, nehogy az idő mozdonya mindent el­üssön, elvágjon: földi s örök boldogságot. Jól eszedbe tartsd: csak annyi örömre és boldog­ságra, szerencsére van jogunk és tarthatunk számot, amennyit másnak adunk és szerzünk Várjon Klió mit jegyez fel javunkra? Isten tudja, de tőled függ. Vessünk el jóakaratot könnyezve, hogy örömmel Istent meg­eshessük, B. u. é. k.l Isten kegyelme és áldása legyen mindenkivel, hogy ez év szerencsésebb legyen! B m. JP Jl W ■ Ml Éfc Kéziratok nem adatnak vissza M S M tSp mm W BMP Nyílttéri közlemények­re kü­ldendők. 41­» goxon^n­­l*i 25.— Uj feladat — uj erőpróba. Irta: Gyárfás Elemér. A szent estén bizonyára sok testvérem velem együtt megrendülve hallgatta a Szent­atya karácsonyi szózatát. A beszédnek komor, megható keretet adtak az aggasztó hírek a pápa egészségének megrendüléséről. Akiknek többször volt alkalmuk megcsókolni e nagy aggastyán áldás osztó kezét és sokszor olvastuk égető kérdéseinkről eligazító 03 irányító útmutatásait, kiérez­­tük az öl-elcsukló szavakból azt a halálos komolyságot, mellyel — valósággal az örökkévalóság küszöbéről — a láthatáron sötétlő uj nagy veszedelemre figyelmez­tette a világ minden országában élő fiait. Atyai szive fájdalmával panaszolta fel a spanyol­­országi véres es­­m­ényeket s rámutatott arra, hogy az „ellenséges ember“ újabb, minden eddiginél elszántabb és kíméletlenebb támadást készít elő Isten országa ellen. Ezúttal nem egyházfegyelmi és szervezeti kér­désekről van szó, nem biblia-értelmezésekről, még csak az isteneszme eltérő felfogásáról­­ sem, hanem a hárc egyenesen Isten ellen irányul, az Ő trónját akar­ják ledönteni e földön , az emberek szivében s ezzel együtt barbár módra elpuztitani készülnek mindazt, amit a kereszténység két ezredéven át megalkotott, felhalmozott és nagyra nevelt. A pogány római császárok véres keresztény­üldö­zéseinek leküzdése óta a katholikus egyház négyszer ment át nagy megpróbáltatásokon. A keleti egyház­szakadás, az izlám európai elitörése, a nyugati hitszakadás s a francia forradalomban kirobbanó felvilágosult liberalizmus téptek és rázták meg testét a századok folyamán s támasztottak olyan viha­rokat, melyek próbára tették az erős hitüeket is. Az a vihar azonban, mely most Moszkva felől indul, nemcsak a katholicizmust, nemcsak az egész 4AfVSiz.tAnvaaorei:­ham­m - -------­(] » —----- — •>MuUUitU| O CaCli felépült egész kultúrát is, hihetetlen elvakultsággal és sátáni kegyetlenséggel akarja szétzúzni. Érthető, ha me­grendü­l a Szent­atya lelke, mikor a szemmel lát­ható spanyolországi borzalmak hatása alatt arra a rettenetes veszélyre gondolt, mellyel ez az irányzat az egész földkerekség kereszténységét fenyegeti. Mi, erdélyi katholikusok, ezzel az áramlattal szemben ugyan­úgy előre tolt bástyája vagyunk most is az anyaszentegyháznak, mint a múltban, a történe­lem előző nagy erőpróbáinak idején. A keleti egyházszakadáskor északon Lengyel­­ország és keleten Transsylvania volt a katholikus egyház két szélső végvára. Anjou Nagy Lajos meg­kísérelte tovább vinni a határt kelet s főként délfelé, de csak átmeneti sikerei voltak. E bástyán belül azon­ban izmos katholikus kultúra termett e földön, melyről ma is beszélnek régi köveink. Ebbe a bástyába ütközött bele az izlám előtörése is. A nagy Hunyadiak érdeme, hogy az első rohamok el nem árasztották ezt a földet s később a politikai bölcsesség terelte el felőlük a fő támadási irányt. A nyugati hitszakadás még keményebb próbára tette nálunk a katholicizmust. Másfélszázadig pásztor nélkül áll a szét vert nyáj, melyből csak a csiksomlyói Mária palástja alá húzódó székelység maradt meg érintetlen épségben. — őreink azonban a püspökség be yebte ,státust*, elszéledt, megfogyatkozott papjaik helyébe „­icentiatusokat“ állítottak s e nehéz időkben kifejtett üilvédő buzgóságukról a vatikáni levéltár most feltárt fo iánsai is beszédes dokumentumokat szolgál­tatnak. A XVII. századvégi eszmeáramlatok nálunk is sok buzgóságot elfagyasztottak s különösen a jezsuita­­rend eltörlése okozott fájdalmas megtorpanást, de mind­ez lényegében nem akadályozta azt a rekonstruáló munkát, melynek eredményeképpen ma már az itteni magyarság jó felerésze, háromnegyed milliós tömegben nemcsak névleg vallja magát katolikusnak, de vállaira is vette — épp úgy mint az önálló fejedelemség pász­tor nélküli korában — a katholikus gondolat érvénye­sítésének, előbbre vitelének és megvédelmezésének nagy feladatát. Ez a kezdeményező és irányító katholikus akti­vitás nem volt járatlan­ut számunkra. Hogy egyebet ne említsünk, tavalyi Apor-ünnepályünk újabb értékes adatokkal igazolta, hogy az itteni románság jó részének a katholikus egyházzal való unióját milyen áldozatos buzgósággal , fajtestvéreik ellenérzésén és gúnyján felül emelkedő katholikus bátorsággal mozdították elő és támogatták őseink. Sok és nehéz küzdelmeink voltak tehát a száza­dok folyamán, de történelmi múltúnk miatt nem kell szégyenkeznünk, sőt e sikerrel megvívott harcokból és erős lelkű helyt­állásokból bízvást meríthetünk a jelen­­ adatainak méltó betöltésére is. MEGVESZEM báró Orbán fialáts: „Cs<»kelyföld“ című művének 3-ik (Háromsarkmegye) kötetét. — Cim a kiadóhivatalban rare Egy nagy szoba bútor nélkül kiadó, Cím a kiadóhivatalban

Next