Csiki Lapok, 1939 (51. évfolyam, 1-53. szám)

1939-01-01 / 1. szám

^ on H A, - |Bit Lt. évf. Mercurea-Ciuc 1939- jatNf Är^l îv,-i,J­­ 1 sí ám. ■ [UNK] [UNK] mi m­­i­f «n­mmmmmmmämmmS» fcágBBaaBÉMSBSBHi ^UnTír m­i nVim­ jglMffrííi rFéÉg~... i Mi ni m­t m ni bí fmfvrv I A1IAT7 -----­ ...... I I ■! I i I Hl Ml rili VICTOR RÉSZEOH Nr. í 1940-1938. Dos. No. 27. ■ J ^ IS ffe j||[ fi gj f || ■ J|| ---- -------------------­(ZIAEI7L CIUCTJLTJI) Az ország gazdasági életének fellenditése. Az Őfelsége által kezdeményezett uj államberen­­­dezkedés folytán sok intézmény erősebb ütemű hába kezdett. D Mitita Constantine BOU nemzetgazdasági miniszter. Milita Constantinescu nemzetgazdasági miniszter különösen nagy érdemeket szerzett az újjáépítés mun­kája körül. Az utolsó tíz hónapban az általa vezetett minisztérium számos reformot valósított meg. Az ország lakosságának nagy részt mezőgazda lévén, az idei kitűnő terméseredmények után igen fontos volt a ter­­ményértékesítés problémájának megoldása. A gazd­ag szövetkezetek révén tartani lehetett a gabona belföldi árait és pedig 50%/v al a vi'ágp­aci árak fölött, így el lehetett érni a falvak vagyoni helyzetének emelkedé­sét. De a reformok kiterjedtek az ipar, kereskedelem és bank­lét szabályozására is, külkereskedelmi tekin­tetben pedig jelentős eredmény a német és olasz ke­­reskedelm­í­­ e­gyezmények meglétére. A munkásság segélyezésére létesült az ipari hitel, a mócok támogatására pedig az aranytermelés fokozása révén talált módot. Miu­ta Constantinescu miniszter egész gazdasági tevékenységét a román elem támoga­tása a a román ipar és kereskedelem elősegítésének szemüvegén nézve, igen nagy eredményekről számol­hatok be. Az uj olasz követ letette az esküt­ Folyó év december hó 2- án tette le Szinajában őfelsége előtt az esküt Pellegrino Gigi, az újonnan kinevezett olasz követ. Az uj követ Őfelségéhez inté­zet beszédében hangoztatta, hogy az olasz—román barátság kiépítése és a fasiszta rezsim szolgálata a célja. E posztjának elfoglalásakor Ciano gróf olasz kü ügyminisztertől olyan utasításokat kapott, hogy a két ország közötti szivélyes kapcsolatok gazdasági, kulturális és patikai téren való kimélyitésén dolgozzon s e munkában Őfelsége legmagasabb támogatását kérte. Őfelsége rövid beszédben vála­zolt a követnek, azon eremének adva kifejezést, hogy a követ személye minden tekintetben garancia a két ország közt már eddig is a történelmi kapcsolatban alapuló barátságra . Az új gazdasági szerződés a régi jó viszony újra­kezdését jelenti s Őfelsége és kormánya a legteljesebb jóakarat­tal támogatnak minden olyan kezdeményezést, mely a jó viszony kimá'yízésére szolgál. Őfelsége a továbbiak­ban sok szerencsét kívánt a követnek, hogy hazája érdekeit országunkban sok éven át szolgálhassa. a Csikvármegye Közönségéhez! Közelgő újév alkalmával az igazságoss­g és törvényesség által vezettetvén, őszinte szivvel kí­vánok vármegyénk minden lakásának örömet és egészséget úgy az egyéni mint a közélet min­den megnyilvánulásiban. Adja az Isten, hogy a napról-napra közöttünk szorosabbá váló kölcsönös megértéssel s bizalom­mal induljunk az újévnek, hogy örömmel és bol­dogan láthassuk minden téren vármegyénk elő­menetelének megvalósulását; mindannyian büsz­kék lehessünk az általunk elvégzett munkára és arra, hogy Csíkiak vagyunk. Ilyen jóakarattal fogom meghallgatni a vár­­megye minden szükségét s azonnal intézkedni fogok azok orvoslása iránt s igy az idők követelményei­nek megfelelően, hitvén a vezetőinkben, akik mindenkinek javát akarják, Istenben vetett biza­lommal fogjunk országunk javára a becsületes munkához, megszerezvén ezáltal Uralkodónk Őfel­sége II Károly király legmagasabb bizalmát. Csikvérmegyének előre kell haladnia s előre is fog haladni, segítségetek által. Boldog Újévet s egészséget az Újévben ! Csikvármegye Prefektusa: Colonel VICTOR MIHAIL. bSG A Iszi ki az időnek 1st­a: Dr. Ábrahám Ambrus. völtjjTcíl volt. H d-g volt. A Tusnád patakán fél méteres volt­­ a jégtakaró, öreg bt.m­efa csűrünkön pattogott a drárbca s a malomkereke jégkatlanban forgott. H­­almas betenger ülte meg a Mitácsot, a Csem­id tetőt, mikor a tusnádi templomban utoljára hangzott fülembe és markolt érzelmekkel cserdu­tig megtelt szivembe ódon-zamatu szövegével és gyönyörű dallamával a csodaszép szilveszteri ének­ .Itten, ki ez időnek hi­á’át kimérted S atyai bölcseséggel sorsunkat intézted­.. . Azóta sok felé vezetett életemnek útja. Azóta sok Satiy<szter estén dobbant meg a szívem és sok év múláskor lett könnyen a szemem. Azóta sok örömet és sok bánatot adott rém az élet Azóta sokan messzire, nagyon messzire mentek azok közül, kikkel együtt szántam énekem :z Égnek, ;zita sokan itt hagytek ezek közül, akikkel a legtisztább szeretet érzelmeivel , a vérség kötelezőivel kfip3S0lt össze az élet. Azóta sok mindenbennel lett üresebb és szegé­nyebb a lelkem.. Azóta sok szl­vfSíUr­eBtén sok »etro’omban álltam meg szótlanul egy-egy oszlop mellett, hallgat­tam a hála szavát, amint szerető szivekből szállt, szállt fal od­a, ahol van a hit, a szeretet s a remény, ahonnan gyógyirek ereje száll a szenvedő falé, de a lelkem mindig messzi», messze volt... Messze valahol, túl a nagyvárosok kőtengerén, túl a rónán és a folyón. Valahol messze ott, ahol az alcsiki róna szögletében két hatalmas fenyősor végén őrt áll egy ódon templom tornya, val­»hol messze, ahová vissza visz a vágyam, ahová köt az álmom, ahol ké­kebb az ég, ahol szebb az ének, ahol színesebb a virág és sokkal jobb az ember... Az­óta hosszú, hosszú évek rohantak tova az idők végtelenségében­, azóta kutató szemem tiszta tükre mellett mélyebbé válott a ránc. Azóta bent éltem Berlin zajában, London nyúzott nagy mozgalmasságá­­ban, élveztem a nyári nap • v*tő sugarait az A­penek­­nek mindig hóborito­ta c­uc^án s a kéklő Adrián. Voltam a Thirheni tenger habjain s a Vezúv tűzben gomlygó kietlen kráterén. E nézegettem Anglia parti fehér szikláit, gyönyörködöm K­orn és I­n*ia bazalt oszlopaiban s örökzöld üde takarójában. B­le bámultam a R»jn« habjaiba s hallgattam az É zaki tenger part­ján a futó szél zúgását. Megcsodáltam a niv­­rpooli katedrális óriási méreteit s térdre roskaoltam a római Szent Páter temp­ómban a Micdeoható s az embert alkotó szellem nagysága előtt. Vizsgáztam sokat szi­gorú tekintetű öreg urak előtt , világítottam szellemi lámpával itthon és kü­földön nemzetközi nagy össze­jöveteleken. Álltam nagy fényességben, fürödtem nagy dicsőségben, de ha leszólt az est és ha elszáll az év, ott voltam lélekben mindig, ahol az omladozó nyires­­oldal felett Szilveszter­ estéjén fa­csendül az ének: Isten, ki az időnek határát kimerted . Atyai bölcseséggel sorsunkat intézted... Az élet megindult. Mikor indult meg, hogyan indult meg, eszünk törvényével fel­fogni nem tudjuk, csak az Inteni Mindenhatóság fénye világítja meg az ismeretlen utat, csak a hit világa oldja meg a titkot. A földre esett magból növény lesz s a növény kivirág­zik. A virágillatárban színes rovarvilág fürdik, keres­gél és zümmög, ciripel, mókázik és szeret. A virág elhullik, illata elmúlik , a magházban megérik a mag. És nem akad senki, aki elő tudná állítani a magot és nem akad senki, aki zöldbe tudná borítani tavasszal az elárvult ga’yat és bimbót tudna fakasztani a levelek között. Csak Ő az, egyedül az Isten, kinek szavára megjön a tavasz, érik a határ és hószemfedő alá megy aludni az élet.­ Az ember megszületik, esztendőkig csak vár, mindent másokat vár, nézi a világot és nem lát belőle semmit. És aztán megindul. Megindul a lába, az esze, a s­­zeme, megindul és érez É-es örömet és érez fájdl­met. Lelkét megüli a 1 ú és szeméből kicsordul a könny. Eszét­ szivét és karját acéllá veri az idő Agyában fényesség gyu­lád, szeretetnek lángja kapcsolja azokhoz, kik mel­lette vannak, kiktől életet, kenyeret s szeretetet kapott s kiknek a kincse, á’ma, vágya és mindene... És a kerék fordul. A ul kerül minden ami eddig fent volt. A szálak vékonyodnak, fogynak és szakad­nak. Megjön az újév és megjön a Szilveszter. A ván­dor lépeget, ruháját belepi az ut pora, megtépi az ág, lábát megsebzi a tüske és mikor visszanéz, fáradt te­kintete, keres, kutat, ds hiába, mert messzire vannak már azok, akikkel elindult. Éz ilyenkor milyen jó, ha fülébe cseng a dal, a r­égi vigasztaló ének­ .Itten, ki az időnek határát kimerted, S atyai bölcseséggel sorsunkat intézted“... Ripcs után haladó, bizó, székely népem, kinél »skárói Ég felé szállott a szilveszteri halaadó ének, lelkedet emeld az uj esztendőben is Istened felé és ne feledd soha, hogy egyedül Ő az, aki örömnek, búnak, szenvedésnek ós reménynek határát kiméri b atyai bölcseséggel sorsunkat intézi.... • • Üzen az élni akarás.. Jól fűtött szobában, dussan terített asztal mellett gondol-e arra Magyar Testvérem, hogy vannak gondtalannak látszó fiatalok, a magyar társadalom élni akaró reménységei, akiknek talán még karácsonyuk sem volt ? Akik fűtetlen padlás­szobában vagy hideg pincelakásban szegényes körülmények között, ezer betegséget rejtegető nyomorúságos száraz étel mellett, de kötelességük­nek teljes tudatában készülnek az életre. Üzent az élet és az idő! — Az üzenet hiva­tásra figyelmeztet, a hivatás pedig kötelessége lett immár a magyar ifjúságnak, hogy egyéni célkitű­zésein át érezze a társadalom hívó szavát, mely tartó oszlopot lát ifjúságában. Ezért az ifjúságért, jövőjéért és életéért fele­lős a társadalom. Az idén közel kétszázan jöttünk össze Bucu­­resti­ben magyar főiskolai hallgatók. Nekünk ott kétszeresen nehéz, sok bajjal küzdő az életünk. De sohasem feledkezünk meg társadalmunkról, mely eredményes munkát és rendíthetetlen kitar­tást remél tőlünk. Ez az egyetlen biztosítékunk, melyet adhatunk most cserébe tanulmányi éveink alatt, amikor támogatást kérünk. — Úgy érezzük, hogy mi mindannyian részt veszünk a terhek vi­­selésében és lelki kapcsolatban vagyunk mindenki­vel, aki magyar társadalmunkkal közösséget vállal s ifjúságának jövőjével szemben felelősséget érez. 1939 február 18-án rendezendő Diikbálunk a fővárosban egyetlen eszközünk és címünk, hogy támogatást kérjünk attól a társadalomtól, melynek munkás tényezői akarunk lenni valamennyien. — Egyedül vagyunk, magunkra hagyatva és az uj­­esztendő küzdelmei előtt bekopogtatunk a magyar vendégszeretet jogán, hogy boldog újévet kíván­junk minden velünk együttérzőnek. București, II, Strada Sfrotii Voivozi 52. szám Bőjthy András címen, 200 fővárosban tartózkodó főiskolás diák vár támogatást küldő feleletet min­den megy ni emb ~r‘ő' ~k, ki" ----— s­i fogta, meghallotta és megértette segítséget kérő szavunkat. Egy diák. A „harisnyás“ püspök. Az erdélyi magyarságnak öröm ünnepe volt az a nap, amelyen a legfelsőbb egyházi fórum Márton Áront, az erdélyi egyházmegye apostoli kormányzóját, ugyanez­t egyházmegye püspökévé kinevezte. S ha ez a nap öröm ünnepe volt az erdélyi magarságnak, százszorosan öröm ünnep ez nálunk, Csikban, ahol az uj püspöknek nem csak bölcsőjét ringatták, de ahonnan fölfelé ívelő pályafutása is elindult. Csak igen kevesen tudják ebben a megyében, hogy M­árton Áron ienét, Csikból, a balánbányai me­szes hegyek aljából indu­l el a lelkek nevelésének nehéz útjára. Csikszentdomokos a szülő­faluja Márton Áron püspöknek; az a falu, melynek határában még ott omladozik a bíboros gyilkosság emlékére emelt kápolna, a 340 évvel ezelőtt legyilkolt pásztor helyett végső vezeklődképp­en uj pásztort adott az erdélyi katholikusságnak. S Marton Áron valóban pásztor, születésétől fogva. Szálai egyszerű harisnyás székely emberek, kik ott túrják az ősi rögöt a kemény falvaik­ talajon ma is. Ugyanezen a talaján, a történeti Pásztor­­baka a a Grécen oldalán telt el Márton Áron ifjúsága is, hogy aztán a hegyi pásztor székely harisnyáját a reverendával felcserélve, a lelkek pásztorkodatának még nehezebb és felelősség­teljesebb utján haladjon előre a mai eredmény: a püspöki pásztorbot felé. A nyáj, az erdélyi magyar katholikusság nyája uj pásztort kapott Márton Áron személyében s mikor kinevezését o y kitörő örömmel üdvözli, azon bizalmá­nak is kifejezést ad, hogy az uj pásztor a rábizott feladatnak a legtökéletesebben meg is fog felelni. A mai nehéz, válságos idők egész embert kívánnak min­den olyan helyre, mely a nép szellemi és lelki veze­tésére van hivatva. S kilöoösen egész embert kiván az a feladat, mely elé a 42 éves Márton Áront a leg­felsőbb bizalom ilyen fiatalon oda állította. Az erdélyi egyházmegye zilált anyagi viszonyainak rendezése a az ezzel járó ügyvezetés időrabló vesződségén kivül ott vár rá a másik, a sokkal emberibb feladat, melyet Erdély milliónyi katholikus hivőjének a helyes irány­ban való lelki nevelése jelent. Nagy dolog máma iga­zán katholikusnak lenni s a keresztény hit alapvető fogalmait a politika köntösében hozzá tapadó ájesz­­méktől mentesen érvényesíteni tudni. De ha mindezen feladatok megoldását a legfőbb egyházi hatalom bi­zalma M­rton Áronra ruházta, úgy még inkább előle­gezi neki ezt a bizalmat Erdély magyar katholikussága s hiszi, hogy M­árton Áron az erdélyi katholikusság fölötti pásztorkodásában tud majd jó adminisztrátor, őszintén katholikus és jó magyar maradni. Márton Áront mindenképpen az idők állították az erdélyi katholicizmus élére. A nagy idők, amelyek

Next