Csiki Lapok, 1940 (52. évfolyam, 1-33. szám)
1940-01-06 / 1. szám
LII. évf. Mercurea-Cluc (Csíkszereda), 1940 január 6 Vad. Iui LUDOVIC VAKÁR ^ ^ T ^ ^ ^ ^ A K.a« W,_.poa..b|l: _______________________gj % I| ■& P B IB gp' II Ip, VICTOR RÉSZBQH Inreg. la Tribunalul Cin?, sab ||| 0 jjp feji §n Ey IS Sk||| Egj j|f§ Efcj Inginer-Agronom N„ >1940-,938. D„,. No. 27 W |üP Ä || A| U Í» JL O JUg, ZIUBUL CIUCULUI) • 1 g«éa. Im G. Boldogabb uj esztendőt. Irta: Dr. Abrahám Ambrus Ismét tovatűnt egy év megrakodva buva, és örömmel. Ismét szegényebbek vagyunk buban, szegényebbek vagyunk örömben és szegényebbek vagyunk feslő reményekben. Tovatűnt az ó év, de itt hagyta az önzést, itt hagyta a hatalom vágyat, itt hagyta a féktelen gyűlöletet, itt hagyta az agyarkodást s itt hagyta e maroknyi létben a szebb jövő után szüntelenül hiába vágyó és hiába váró, fáradt emberi lelket. Itt hagyta a véres, fagyos csatatereket s itt hagyta az elvesztettek után szüntelenül siró, szenvedő anyákat s a mindenüktől megfosztott panaszos árvákat.. Fagyos, véres csatatereken tovább ömlik a vér, csendes, boldog családi otthonokban tovább szakad az élet. Valami ma még nem is sejthető szomorú vég körvonalai kezdenek kibontakozni a kulturember gépekkel felfokozott, féktelen, kegyetlen s borzalmas harcából. Ijesztő hangjával minden ház tetején ott vijjong a kuvik s a béke angyala halk szárnycsattogással szalad vén Európa viharvert házsorai közűl... Nincs az a lángelme és nincs az az őrült, nincs az az idegrendszerében megsérült és szellemében megvénült ember, aki a vesztébe egykedvűen rohanó emberiségnek meg ne tudná mutatni az utat, amely a megértéshez vezet. A porból kikelő s a porba ismét visszahulló arasznyi lét szakadékba került s az isteni szózat ha atára egykedvűen tovacammogó ember nem látja már többé, hogy merre vezet az u*ja. „E'ig van az embernek v&j két napja a azt es igy kell eltölteni.“ irta egyszer nekem egyik a sors csapásai alatt megroppanó székely atyámfia.... 3 sz ember mégis kezdi száműzni a viharban, a bajban, a vészben egyedül vigasztaló és egyedül segitő Istent s a nagy kérdések nyomasztó súlya alatt árván maradva eszeveszetten rohan a vesztébe. Mert nem titok és minden földi ember számára világosan vagyon törvénybe írva észben, könyvben, célban, útban és reményben, hogy az élet nagy kérdéseire Isten nélkül nem jön a felelet. Mert nem titok az sem, hogy voltak mindig és vannak ma is próféták és uj szellem bőségével megrakott megváltók, akik a tömegeknek utat irnák elő, de szentül bizonyitja minden csepp vér és minden bombarobbanás, hogy ez az ut selymekes talajon épült s a rajta haladok alatt megnyitja a földet.... Nincs ember és nincs tudomány, nem volt ember és nem volt tudomány, nem lesz ember és nem lesz tudomány, amely az ut s a cél nagy kérdéseire feleletet adna. Az élet értelmét, az élet célját, az élet kezdetét s az élet végét Isten nélkül megmagyarázni nem lehet. Ahogy véges a lét és véges az emberi elme úgy véges a tudás és véges a végtelen kérdésekhez irányuló emberi ut is. Ott, ahol megszűnik a hit s ahonnan száműzve van a segítő, a bajban vigasztaló s az élet nagy céltalanságában és sötétségében egyedül utat mutató személyes Isten ott komor a nappal és borús az éjjel, ott sötét a vég és céltalan az élet... Világvezérek eberi szónoklataiba (ágyúdörgés, puskaropogás, bombarobbanás vegyül s az élesre fent szuronyok hegyéről párolgó, piros embervér csepeg. Erőtől és élni akarástól duzzadó ifjak, sápadt arcú aggok és gőgicsélő gyermekek ajkán nem sejtett pillanatban némul el a szó, az imádság és a dal s mit az emberi szellem örömére termelt romokban hever. Világnézetek harcába jajkiáltás vegyül s a vallás vigasztalásától is megfosztva milliók keserve kétségbeesésbe merül.... Ezernyi bajjal, ezernyi jajjal megrakodva itt hagyott a j ó év s mi kiket a Mindenható áldó és védő keze megtartott idáig, mélyen megilletődve állunk a nagy ravatalnál. Szivünkét fájdalom marja, lelkünket tépdesi a bu s elménket megüti a ború Mögöttünk a véres, fagyos mult, előttünk a titokzatos jövő. Utunkon nőnek az árnyak, lábunk alatt megkoppan a hideg föld, fejünk felett felhős és borús az égbolt. Reményeink ágá a csípős, hideg szelekkel küzdődnek a bontakozó rügyek, de szívünkben ott él a hit, ott él a szeretet és a birodalom. Hogy túl minden sötétségen és túl minden reménytelenségen, túl a földön és túl az égen van Valaki, és Valaki, aki ércet termel a szenvedő emberi szívre, aki letörli a könnyet az elborult emberi arcról s isteni békéjével meghozza nekünk a boldogabb uj esztendőt. Székely testvéreim, kik csak valahol éltek, dolgoztok, bizakodó lélekkel s teljes reménységgel Istenhez imádkoztok, szeretettel köszöntelek s kívánom szivemből, hogy adjon a Mindenható Isten nektek szebb jövőt — és boldogabb uj esztendőt. A nagy munka éve. Az elmúlt év a nemzetvédelem nagy készülődésének éve volt úgy erkölcsileg, mint anyagilag, még pedig nem támadó szándékkal, hanem azért, hogy szükség esetén a területi épséget és a történelmi jogokat védeni lehessen. Erkölcsi szempontból, őfelsége a király kezdeményezésére, megerősödött a lelki egység a Nemzeti Újjászületés arcvonalán belül. Ezalatt pedig őfelsége a hadsereg felszerelésének nagy művét vitte véghez, megadva ennek a legjobb szervezési és pénzügyi alapot. Az ország vezetőinek minden gondja azokra és azok családjaira irányult, kik arra vannak hivatva, hogy az ország határain őrt álljanak. Ezek megélhetésére nagy könnyítéseket tettek a beindított nagy mérvű segélyakciók által. A helyi közigazgatási hatóságok, a tartományok, megyék és községek gazdaságos alapon való megszervezése lehetővé tette, hogy e szervek a bevonultak szűkölködő családjainak jelentős segélyeket adhassanak. Az 1939 év hasonlóképpen az ország gazdasági és pénzügyi megerősödését is jelentette a költségvetés kiegyensúlyozása által, biztosítva a kellő fedezetet az ország óriási szükségleteinek ezekben a nehéz időkben, az új mezőgazdasági irányelvek pedig a termények szaporulatát eredményezték. A gabonaértékesítés terén bevezetett bölcs rendszabályok és a gabonaraktárak építése, a búza és kukorica szabad versenye, a mezőgazdasági termények iparosítása, mind az ország gazdagságát gyarapították s segítettek az összes szükségletek kielégítésében. A mezőgazdaságnak a román reménységek előterébe való helyezését jelképezik az őfelsége által a szorgalmas gazdák között kiosztott nagy lelkű eke és gazdasági eszköz adományok is. A népegészség, mint a nemzetvédelem fontos tényezője, nagy előmenetelt tanúsított a faluk egészségügye iránt eddig soha nem látott gondoskodás által. A nagy közmunkák terén beindított mozgalom tovább folytatódott. Új utak és vonatok épültek, mint a Kisilva—Dornavatrai vonal, az Apahida-Tövis, Brassó Campiana stb. vonalak. Megerősödött a hit is, az ország Nicodim őszentségét patriarchává választotta és uj mitropolitákat választott Fontos iskolaügyi törvények az ifjúságnak a praktikus pályák felé való irányitását eredményezték. Az ország a legbékésebb érzelmektől áthatva, semlegességének érintetlen megőrzésében, de minden lehetőségre felkészülve erős léekkel és reménnyel, Istenbe és Uralkodójának bölcseségébe vetett hittel várja az eljövendő évet. — Hozzon az 1940 ik év betét e földre és megegyezést az emberek közé. Újév. Az emberi élet határmesgyéjén a*kötődő évek mérföldkövek, melyek jelzik az megtett utat. Szilveszterkor hátra néztünk, hogy eddig mekkora utat tettünk meg, most újévkor előre tekintünk, hogy még mennyi van hátra. Minden óévkor zárszámadást készít az élet vándora, újévkor megcsinálja a költségvetést, az előirányzatot, de vigyáz arra, hogy a múlt veszteségeit a jövő nyereségei helyrehozzák s így a mérleg egyensúlyba kerüljön. Óévkor sokan szomorúan megállapították hogy múltjukban nincs öröm, mert érdemleges eredményeket nem mutathattak fel, most nem mernek biztatólag előre tekinteni, mert félnek, hogy a sok mínuszt kiegyenlíthetik, sőt hogy még pluszra, többletre is legyen kilátásuk Pedig a veszteseknek nem szabad kétségbe esniök, kedvüket elveszteniük, mert mindent helyre s rendbe lehet hozni. Utána kell nézni, hogy mi az oka a veszteségnek. Mint ahogy a kátyúba jutott autót azonnal nem helyezik forgalmon kívül s dobják az ószerre, hanem alaposan megvizsgálják, tüzetesen megnézik minden apró srófját, hogy a hibát megkapják, kijavítsák s újra használatba vegyék, úgy emberi életünket is töviről-hegyire átrevidiálni kell, hogy rájöjjünk s meglássuk azt a kis gigszert, ami napjainkat, igy évünket is nehezebbé tették. Azt hiszem, a legelső hiba onnan ered, hogy az embereknek az életről helytelen, hamis fogalmuk van. A földi életüket kényelmesen rendezik be, hogy semmi hiányt ne szenvedjenek. rrthatninak, küzdenek, gyűjtenek, harácsolnak, hogy öreg napjaikat nyugodtan, flottul, gond nélkül tölthessék el. Ha közben számításuk nem válik be, életuntak lesznek, sorsüldözötteknek vallják magukat s folyton arról jajgatnak s panaszolnak fűnek-fának, hogy nem tudják, miért, de az élet megtagadta tőlük a boldogságot. Nem tudják elképzelni, hogy milyen nagy bűnt követhettek el, hogy az élet hozzájuk mostoha, rideg és idegen. Pedig csak egyszer élünk itt a földön s ha az is szerencsétlen, akkor mit is ér az élet? Semmit 1s adják rá azonnal a választ s kész a megoldás: tehát el velü ! dobjuk el magunktól azt az életet, mely csak tövist, keresztet, sebet adott — jelentett számukra. Milyen előre gondolkodás s helytelen felfogás ez! Az életre háritani a felelősséget s megijedni tőle: a legnagyobb gyávaság. Csak a nyulszivü, félénk emberek futnak az élettől. Az emberi élet nem csupán a földre korlátozódik, mint ezt a szerencsétlen flotások vélik, hanem tovább halad, a halállal az örökkévalóságba beletorkolódik s ott pompázik teljes szépségében. Ahogy ezt a liziői kis szent Terézke oly szépen mondogatta az édesapjától tanult költeményben: „Az élet csak hajód s nem a te otthonod“. Az élet hajótöröttjeivé azért lettek a mai modern emberek, mert az életet, ezt a földet, rövid siralomvölgyi tartózkodásunkat véglegesnek, igazinak, egyedülinek s örökösnek tartották. Azt valották, hogy a földi életen túl csak a Nirvana, a nagy megsemmisülés van. Pedig a földi élet csak hajó, mely minden Szilveszterkor újabb kikötőbe befut, kitatarozzák s újévkor megint a nagy vizekre engedik, az idő óceánjára, hogy majd igazi otthonába, valódi hazájába befusson s a halál révpartján örökre kikössön. Mert ha tudom, hogy az életem csak hajó, akkor másként értékelem, rendezem be, mert meggyőződtem arról, hogy nincs itt maradandó hazánk, hanem az örökkévalóságot kell keresnem, mert csak ott nyugodhatom meg biztosan. Az élet célja nem a föld, hanem az ég. A földi élet hajónk, mely hazánkba, Isten országába visszavisz, mert Istentől jöttünk a Istenhez