Csillag, 1951. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)

1951-01-01 / 1. szám - Háy Gyula: Az élet hídja

lévő pillérek távolsága kétszer 57 és egyszer 80 méter. A híd teljes hossza 400 méter. Szélessége: kétszer 2 méter 25 gyalogjáró és 7 méter kocsiút. GONDA: Kitűnő, kitűnő. RE­VK A középső tartó alakja ehhez a rajzhoz képest módosul. Körülbelül ilyen formán. (Ceruzája végével mutatja a híd végleges formáját.) Az eredeti elgondolástól eltérően ugyanis a Duna fölötti rész nem fából fog készülni, hanem vasból.­A szükséges famennyiséget lehe­tetlen a rendelkezésre álló idő alatt előteremteni. KARDOS: És a szükséges szögvasanyag biztosítva van? RÉVI: Szögvasanyag nincs. Az egyetlen vasanyag, amely Magyarorszá­gon ma kellő mennyiségben készen áll: olajfúráshoz való vascsövek. Ebből fogjuk a hidat építeni. KARDOS: Rossz vicc! Pardon. Abból lehetetlen hidat építeni, kollegám. MÁRKI: Eleinte én is azt hittem. Nem. Nem lehetetlen. GONDA: Értem. No nem baj. É­ értem. Hanem akkor egy más kérdésem volna Révi Tibor öcsémhez. RÉVI: Tessék, Kálmán bátyám. GONDA: Itt kétségkívül hosszabb lélegzetű munkáról van szó. Úgy van, jó hosszú lélegzetűről, azt már látom. Történt-e gondoskodás, fiam, a mérnöki kar megfelelő — hangsúlyozom, megfelelő — élelmezé­séről? RÉVI: Kálmán bátyám szerint most ez a legfontosabb kérdés? GONDA: Uraim, ostrom után állunk, alighogy kimásztunk a pincéből... Csont és bőr az ember... Csont és bőr... Én nagycsaládú ember vagyok. KARDOS: Nézd, Kálmán, minden egyetlen kérdésen múlik. Az élelmezés is, még tán az is, hogy lehet-e fából vaskarikát — vagy, ha úgy tetszik, vasból fahidat — csinálni. Egyetlen kérdés: hol a biznesz? RÉVI: Biznesz? Kinek? KARDOS: Akárkinek. Az mindegy. Én világot láttam, kollegák, nem va­gyok gyerek. Ekkora munkát nem kezdenek, ha valakinek nem biznesz. Szaftosz, igazi biznesz. RÉVI: Úgy látszik, Kardos kolléga mégsem látott elég világot. GONDA: Pardon, nem szeretem, ha elbagatellizálják a kérdéseket. Lehet, hogy az uraknak nincs mit veszíteniük, ha most beülnek egy ilyen irodába. Lehet, hogy nincs családjuk, aki naponta néhányszor egy­szerűen le-le ül az asztalhoz és várja, hogy valami legyen a tálban. Hát nekem például van. És én például horgász vagyok. Valódi Gregersen rendszerű háromrészes norvég dobóbotom Dé-Gé-Bé peremorsóval átvészelte az ostromot. Ez kincs, uraim. Ha minden kötél szakad, én azzal jóllakatom a családomat. MARKI: Kollégák! Én fiatal koromban a merev és félmerev vasszerkeze­tekre specializáltam magam. Ötvennyolc éves vagyok. Egész éle­temben nem sikerült akár csak egyetlen komoly, nagy munkánál is szóhoz jutnom. És most, micsoda feladat! Könyörgöm, ne beszél­jünk horgászatról. GONDA: Márki kolléga kissé egocentrikus. De nekem nagy családom van. KARDOS: Mondd meg, hogy kinek biznisz és én megmondom, mi lesz belőle. 54

Next