Csillag, 1951. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)
1951-01-01 / 1. szám - Háy Gyula: Az élet hídja
lévő pillérek távolsága kétszer 57 és egyszer 80 méter. A híd teljes hossza 400 méter. Szélessége: kétszer 2 méter 25 gyalogjáró és 7 méter kocsiút. GONDA: Kitűnő, kitűnő. REVK A középső tartó alakja ehhez a rajzhoz képest módosul. Körülbelül ilyen formán. (Ceruzája végével mutatja a híd végleges formáját.) Az eredeti elgondolástól eltérően ugyanis a Duna fölötti rész nem fából fog készülni, hanem vasból.A szükséges famennyiséget lehetetlen a rendelkezésre álló idő alatt előteremteni. KARDOS: És a szükséges szögvasanyag biztosítva van? RÉVI: Szögvasanyag nincs. Az egyetlen vasanyag, amely Magyarországon ma kellő mennyiségben készen áll: olajfúráshoz való vascsövek. Ebből fogjuk a hidat építeni. KARDOS: Rossz vicc! Pardon. Abból lehetetlen hidat építeni, kollegám. MÁRKI: Eleinte én is azt hittem. Nem. Nem lehetetlen. GONDA: Értem. No nem baj. É értem. Hanem akkor egy más kérdésem volna Révi Tibor öcsémhez. RÉVI: Tessék, Kálmán bátyám. GONDA: Itt kétségkívül hosszabb lélegzetű munkáról van szó. Úgy van, jó hosszú lélegzetűről, azt már látom. Történt-e gondoskodás, fiam, a mérnöki kar megfelelő — hangsúlyozom, megfelelő — élelmezéséről? RÉVI: Kálmán bátyám szerint most ez a legfontosabb kérdés? GONDA: Uraim, ostrom után állunk, alighogy kimásztunk a pincéből... Csont és bőr az ember... Csont és bőr... Én nagycsaládú ember vagyok. KARDOS: Nézd, Kálmán, minden egyetlen kérdésen múlik. Az élelmezés is, még tán az is, hogy lehet-e fából vaskarikát — vagy, ha úgy tetszik, vasból fahidat — csinálni. Egyetlen kérdés: hol a biznesz? RÉVI: Biznesz? Kinek? KARDOS: Akárkinek. Az mindegy. Én világot láttam, kollegák, nem vagyok gyerek. Ekkora munkát nem kezdenek, ha valakinek nem biznesz. Szaftosz, igazi biznesz. RÉVI: Úgy látszik, Kardos kolléga mégsem látott elég világot. GONDA: Pardon, nem szeretem, ha elbagatellizálják a kérdéseket. Lehet, hogy az uraknak nincs mit veszíteniük, ha most beülnek egy ilyen irodába. Lehet, hogy nincs családjuk, aki naponta néhányszor egyszerűen le-le ül az asztalhoz és várja, hogy valami legyen a tálban. Hát nekem például van. És én például horgász vagyok. Valódi Gregersen rendszerű háromrészes norvég dobóbotom Dé-Gé-Bé peremorsóval átvészelte az ostromot. Ez kincs, uraim. Ha minden kötél szakad, én azzal jóllakatom a családomat. MARKI: Kollégák! Én fiatal koromban a merev és félmerev vasszerkezetekre specializáltam magam. Ötvennyolc éves vagyok. Egész életemben nem sikerült akár csak egyetlen komoly, nagy munkánál is szóhoz jutnom. És most, micsoda feladat! Könyörgöm, ne beszéljünk horgászatról. GONDA: Márki kolléga kissé egocentrikus. De nekem nagy családom van. KARDOS: Mondd meg, hogy kinek biznisz és én megmondom, mi lesz belőle. 54