Csillag, 1952. január-június (5. évfolyam, 1-6. szám)
1952-05-01 / 5. szám - Ladányi László: Makronizosz
Ladányi László MAKRONIZOSZ Elrejti bűneit a barbár, tengerrel védi börtönét. Tenger sziszeg a sziget alján, tenger takarja szégyenét. Kopár a föld itt. Tar hegyoldal szikkad a forró ég alatt, halál jár feltűzött szuronnyal korbács süvöl és jajszavak. A «Szakadék», a pokol szája őrzi az élő holtakat... Széttört csontjukat egyre rágja, mint iszonyatos fogazat. Ez Makronitosz, ez Charadra, szabadsághősök börtöne. Kit sorsa itt vetett a partra gyors halál csak az öröme. Arcuk egyszínű lett a földdel, botolva járnak, mint a vak, van olyan, kit a téboly pörget és vannak néma férfiak, kiknek gégéjét zúzta széjjel a gyilkosoknak fegyvere, de mind kiált harcos szivével, s millió szív kiált vele: «Levágnak minket, mint a barmot, éhen vesz árva gyermekünk, vérünket veszi itt a zsarnok, segítsetek, mert elveszünk!» A szél s a tenger hordja messze e néma sajt hullámain, viszi a grammoszi hegyekbe: «Segítsetek, elvtársaim!» Hol partizántüzek lobognak s hol szabad földbe hull a mag, hol árva asszonyok zokognak a jajszó izzó lángra kap. E néma hang verjen fel éjjel, ez üssön fészket telkeden, a süketekhez is beszéljen, vakok szemét ez tépje fel.