Csillagászati Évkönyv 1961 (Budapest, 1960)
Cikkek - Nagy István György: A csillagászat újabb gyakorlati alkalmazása
NAGY ISTVÁN GYÖRGY: A CSILLAGÁSZAT L.JAKíI! GYAKORLATI ALKALMAZÁSAI A csillagászat gyakorlati alkalmazásai az ősidőkbe nyúlnak vissza. Azt is mondhatjuk, hogy a csillagászat tudományának fejlődését igen számottevő mértékben éppen a mindennapi élet gyakorlati követelményei serkentették. Erre számos példa van a csillagászat történetéből; elegendő talán, ha itt a naptárproblémára, az időmérésre, a hajózási helymeghatározásra, a navigációra utalunk. Az utóbbi évtizedek folyamán a technikának új ágai alakultak ki, s jutottak el a fejlettség igen magas fokára. Kifejlődött a vezeték nélküli híradástechnika , a rádiótechnika, majd ebből a rádiónavigációs és a lokátortechnika. A tengeri hajózás mellett egyre nagyobb jelentőségre tett szert a légiforgalom, majd a pilóta vezette gépeken kívül megjelentek a különböző pilótanélküli eszközök is, s velük együtt az irányítástechnika. A kialakított korszerű rakéták megadták a lehetőséget a mesterséges égitestek felröpítésére, az űrkutatás, az űrhajózás első eszközeinek elindítására. A csillagászat új kutatási eszközökhöz jutott. Megszületett a rádiócsillagászat, mely technikai eszközeit tekintve a rádiótechnika, de még inkább a lokátortechnika gyermeke. A lokátortechnika újszerű eszközt adott a csillagászat kezébe a meteorok kutatására. A mesterséges égitestek szinte beláthatatlan távlatokat nyitottak meg a csillagászat fejlődése előtt. A csillagászat és a technika újabban kibontakozott ágai közötti kapcsolat azonban kétoldalú : a csillagászat újabb gyakorlati alkalmazásai jelentek meg, elsősorban az irányítástechnika és a híradástechnika területén. Mindenekelőtt a navigáció és az irányítástechnika újabb csillagászati eszközeiről kell szólnunk. Ezek különös fontosságra tettek szert az irányított lövedékek technikájában, de emellett a jövő űrhajózásában is nagy szerep vár rájuk. A messzehordó rakéták és a pilóta nélküli repülőgépek pontos célbavezetésének feladata az irányítástechnikával szemben igen nehéz követelményeket támaszt. Nagyobb távolságokon nem alkalmazhatók a távirányítás módszerei, ezért ezeket az eszközöket az úgynevezett program 162