Csillagászati évkönyv 1980 (Budapest, 1979)

Vargha Domokosné: Régi könyvek között a Szabadság-hegyi Csillagda könyvtárában

Pasquich János, az intézet „praeceptora” 1814-ben épp Bécsben tartózko­­dott. November 9-én bécsi keltezéssel adott át a nádornak egy feljegyzést — már a másodikat — a gellérthegyi csillagvizsgáló számára szükséges könyvbeszerzés­ről. Merész ötlettel állott elő. Saját könyveit ajánlotta fel az épülő csillagvizs­gálónak, azzal a kikötéssel, hogy térítsék meg neki a könyvek árát, ő pedig az így kapott összegből újabb beszerzésekkel gazdagítja a létesítendő könyvtárat. Végleges választ 1816. március 15-én kapott. Értesítették, hogy a Kancelláriá­tól leirat érkezett a Helytartótanácshoz, mely elrendelte számára a kért 600 Ft kiutalását. Pasquich 1817. december 20-án számolt be az újonnan beszerzett könyvekről. Annak a jegyzékének az eredetije, melyben az általa ajándékozott könyveket sorolta fel tételszerűen, ma is megvan könyvtárunkban. Ha felmegyünk a könyvtár harmadik szintjére, a régi gellérthegyi könyvek jó részét ma is megtaláljuk. Könyvet kedvelő halandó számára már messziről is vonzóak ezek a könyvek, bőrkötésük kopottas aranyozása megragadja a szemet, s itt-ott egy-egy sárgás-fehér pergamenkötés is látható közöttük. Elsevir, Finnin Didet, Trattner, Länderer stb. — ezek mind ismerős nevek a könyvészetben jártas ember számára, ahhoz azonban már huzamosabb ismeretség is szükséges, hogy a könyvekben rejtőző kézírásos bejegyzések napfényre kerüljenek, hogy megértsük jelentőségüket, és könyveink, könyv­tárunk régi történetét olvassuk ki belőle. Mert hogyan is kerültek hosszú kalandozás után, 1928-ban az akkor felépült új Svábhegyi Csillagvizsgálóba a régi gellérthegyi könyvek? Budavár 1849-es ostroma idején a csillagvizsgáló épülete megrongálódott, berendezése tönkre­ment. Néhány műszert és a könyvtár egy részét Pestre vitték, és az egyetem fizikai intézetében helyezték el „ideiglenesen”. 1928. február havában Tangl Károly professzor ezeket a könyveket — szám szerint 529 tételt — átadta csillagvizsgálónknak. Még ebben az évben visszakerült a gellérthegyi könyvek másik része is. Albert Ferenc a szabadságharc bukása után Egerbe került, s odavitte a Gellérthegyről a megmaradt könyvek egy részét is. Elsősorban a saját könyveit és szeretett tanítójának, Tittel Pálnak az örökségét. Albert hagyatékát Podmaniczky Géza báró és felesége, Degenfeld-Schomburg Berta grófnő vette meg, 1884-ben létesített kiskartali csillagvizsgálójuk részére. Örökösük, Degenfeld Pál az obszervatórium megszűnése után a harmincezer kötetet is meghaladó, nagy értékű Podmaniczky-féle könyvtár néhány száz csillagászati könyvét 1928 októberében ugyancsak az újonnan létesült sváb­hegyi intézménynek ajándékozta. De most kerüljünk beljebb a polcok közé, és emeljünk le néhányat a régi könyvek közül! (XL tábla). Kopott kötésű barna könyvecske, kapcsos imakönyvhöz hasonlít. A cím­lapon: „Ioannis de Sacro Busto Libellus de Sphaera, Wittenberg, 1531." — „Joannes Sacro Busto könyvecskéje az égi szférákról, Wittenberg, 1531.” A kötet előszavát Melanchton Fülöp írta. Mindjárt az előszóban magyar 295

Next