Csongrádmegyei Hirlap, 1956. december (1. évfolyam, 11-35. szám)

1956-12-01 / 11. szám

A régi jóhírének megőrzéséért dolgozik mindenki a Hódmezővásárhelyi Majolikagyárban A napokban cikket közöltünk a Hódmezővásárhelyi Majoliskagyárról, amelyben a munka újbóli megindulásá­nak kezdeti nehézségeit elemeztük. Most levelet kaptunk Mészáros Jánosnak, a munkástanács elnökének és Deli Gyula műszaki vezetőnek aláírásával, akik közölték, hogy a cikk megállapításai nem helyesek, mert az az igazság, hogy a Hódmezővásárhelyi Majolikagyárban mindenki azt akarja, hogy megőrizzék az üzem régi jó hírnevét. Amikor a gyár vezetőinek és dolgozóinak ezt az elhatá­rozását a megye nyilvánosságával ksözöljük, megfogadjuk a majolikagyáriak jó tanácsát, s arra törekszünk, hogy az üzemükről jövőben közlendő tájékoztatásokat sokoldalúan vizsgáljuk meg. Bízunk abban, hogy a Hódmezővásárhelyi Majolikagyár munkástanácsa, műszaki vezetősége és dol­gozói az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletében biztosí­tott jogokkal élnek, s tovább virágoztatják­ ezt az üzemet. Tovább él a nemzet! A Szózat szavai jutottak eszünkbe, amikor a rádió és az újságok egyes híreit hal­lottuk, olvastuk. —■ Nyugat-Európában 80— 90 ezer menekült van., Na­ponta több ezerre tehető azoknak a száma, akik el­hagyják Magyarországot...­­— túlozza el a Szabad Euró­pa, amelyről közismert, hogy gyenge oldala az igazmondás.­­— Művészek, sportolók, poli­tikusok külföldön politikai menedékjogot kérnek... Na­ponta sok­­kalandvágyó fiatal kísérli meg, hogy Ausztriába, vagy Jugoszláviába kijus­son ,­­ a Jól tudjuk, hogy az elmúlt hetekben sorsdöntő esemé­nyek zajlottak le hazánkban. Fegyver dördült, — rom, bá­nat, félelem, kétség lett az eredménye. Az események láttán, vagy hatására való­ban százaik és ezrek hagyták itt az országot. Sokak a Rá­kosi—Gerő-féle nekivadult önkényt elégelték meg, má­sokat a nyugati demokrácia vélt nagyszerűsége csaloga­tott, másokat pedig a meg­gazdagodás, vagy éppen a kalandvágy vitt külföldre. Az okok különbözők voltak, de tény az, hogy sok ezren elmentek itthagyva hazáju­kat. Elmentek, hogy idegen­ben jobb életlehetőség után nézzenek! Elmentek, nem vállalva tovább sorsközössé­get a nemzettel! Jóllehet, hogy elsősorban azok távoz­tak külföldre, aki­k nem is olyan régen még oly hévvel szavalták, vagy énekeltél­ a Szózatot: »Hazádnak rendületlenül, légy híve óh magyar!« Ezrek mentek el hazánk­ból — nem baj! Ha valaki úgy érezte, s úgy érzi, hogy nem tud az új körülmények­ között becsületes magyar ■honpolgár maradni —, az menjen, s keressen idegenben új hazát! Bár — nagy érzés a hazaszeretet. A mi hazánk a magyar föld, jellegzetes tá­jaival, lelkünket örökre fog­va tartó bájaival. Ki feled­heti a kanyargó Dunát: a Duna­­két partjához simuló Budapest látképét, a szőke Tiszát, az alföldi rónaságot, a hullámzó Balatont, melynek hűs vizében az elmúlt évti­zedben sok ezer munkás, egy­szerű parasztember, paraszt­asszony és gyermek fürdött, isvergetőzött, élvezve a nyári szabadság örömeit; vajon ki feledheti szülővárosát, vagy szülőfaluját, ahová gyermek­kori élményei, első szerelmé­nek lángoló érzései, barátai ismerősei fűzik? Senki. Ezt az érzést csak azok tudják igazán értékelni, akik már éveket töltöttek külföldön, s az évekkel nemhogy elője­ként, de erősbödött honvá­gyuk! S ennek az érzésnek hatására az elmúlt években becsületes hazafiak százai tértek újra vissza, még olya­nok is, akik a szerencse foly­tán jól éltek külföldön. Nem olyan egyszerű dolog külföldön gyökeret ereszteni. Akad, aki mellé odaszegődi­ a szerencse, de az ilyen sze­­rencséfia ritka. Látni kell a másik oldalt is, melyet egy­szóval emberkereskedésnek nevezhetünk. Az ausztriai tá­borokban — amelyekben na­gyon sok magyar van — nap­­jain­k­ban olcsó munkásokat keresnek a belga bányákba, — a belga bányákról pedig köztudomású, hogy életveszé­lyesei­, mert a bányatulajdo­nosok még a legelemibb biz­tonsági berendezésekről sem gondoskodnak. Munkásokat toboroznak a belga-kongói urániumércbányákba, Afri­kába,­­ oda, ahol a lepra, a malária és más tömegbeteg­ségek miatt hatalmas arányú a halál­ozás. Kellenek az ol­csó munkaerők a Ruhr-vidéki bányabáróknak is. Külföldön sem lehet mindenki vállal­kozó, vagy éppen mágnás, hanem az ezrekre a munka, az embertelen körülmények kö­zötti élet vár, ha élni akar­nak. Ma még néhány száz menekültet ajnároznak kül­földön, de csak azért, hogy politikai céljaikra felhasznál­hassák őket. Maga az ENSZ menekültügyi bizottsága álla­pította meg, hogy a Magyar­­országiból Ausztriába mene­kült magyarok helyzete két­ségbeejtő és maga az impe­rialista sajtó számolt be ar­ról, hogy a nyugat-németor­szági emigránsoknak milyen nyomorúságos a helyzetük. Tizenkét esztendeje, hogy már ott élnek, de nagy ré­szük még mindig táborok­ban van. Lám, nem olyan ró­zsás a külföldi magyarok helyzete sem! Bizonyára még ma is jó né­­hányan vannak, csak külföld­re szeretnének távozni. Eddig már ezrek mentek el, s még százak mehetnek el­­—, de milliók maradnak. Itt marad­nak a kétkezi munkások, a földművelő parasztok, s min­den olyan becsületes hazafi, aki nemcsak szóval, de igaz szívvel is magyar. A nép most is, mint már évszáza­dok óta mindig, átvészeli so­rainak megfogyatkozását. A magyarságot, mióta a Duna— Tisza -közén letelepedett, nem egy vihar érte. De évezredes történelmünk tanúsítja, hogy a magyarság mindig átvé­szelte a bajokat. Előbb a ta­tárok dúlták fel hazánkat, majd a törökök, akik — rá­adásul — 150 esztendeig nya­kunkon is ültek. A német be­folyás érvényesülése, majd az osztrák uralom négy év­százados volt —, a magyar­ság mégis megmaradt. Ak­kor is sokan cserbenhagyták, sorai megfogytak, mégis ma­gyar maradt a magyar. Átvé­szelte népünk ennek az év­századnak két világháborúját is már. Az elmúlt heteikben kelet­kezett súlyos sebek máris gyógyulnak: rövidesen sokat szenvedett fővárosunk,ismét hazánk egyik legszebb váro­sa lesz. Az eltávozottak he­lyére új nemzedék: a mun­kások, a dolgozó parasztok, az értelmiségiek nőnek. Lesznek újabb, műveltebb művésze­ik, tudósaink, íróink, politi­kusaink, sportolóink. Tovább él és virul itt a Duna—Tisza táján, a Kárpátok medencé­­­­jében a magyar nemzet! Szegváron rendes mederbe terelődik az élet Szegváron is azt szeretnék­ a dolgozók, mint másutt, hogy szilárd rend, nyugalom legyen,­­ élet- és vagyonbiz­tonság. Ennek érdekében szervezik a rendőrséget, de a község lakói magatartásuk­kal maguk is elősegítik az élet rendes mederbe terelé­sét. A Szegvári Kendergyár munkásai dolgoznak; a két termelőszövetkezetben, a Gor­kij és Puskin Tsz-ekben a tagság zöme továbbra is kö­zösen akar gazdálkodni, mert a kormány által nyújtott nagy lehetőségek alapján jö­vedelmező nagyüzemmé tud­ták kifejleszteni közösségü­ket. Ebből a községből is igen sokan dolgoznak vidéken. Várják, hogy javuljon a köz­lekedés, mert visza akarnak térni munkahelyeikre. Nap­ról napra egyre többen ülnek vonatra, hogy távoli üzemük, munkahelyük hívásán ismét dologhoz lássanak. A Szen­tesre bejáró diákok nagyobb része is vágyik már a rend­szeres tanulás után, s több gimnazista véleménye: ha már beutaznak Szentesre, ak­kor várják tanáraiktól, tanuló társaiktól az oktatás rend­szerességének elősegítését. Sokféle nézet csap össze itt is vitákban. A földmunkások és az egy-két holdas egyéni parasztok valamiféle szerve­zetet szeretnének alakítani. Nem a DÉFOSZ-t, vagy a FÉKOSZ-t szándékoznak fel­újítani, de mégis egy olyan szervezetbe tömörülni, amely egyrészt érdekvédelmüket szolgálná, másrészt ahová egybe gyűlhetnének beszélget­ni, vitatkozni, időt tölteni. A többféle elgondolás megvita­tása után bizonyára sikerül majd közösen megállapod­­niok. Szervezkedik a községben a Magyar Szocialista Munkás­párt is, s elsősorban a volt kubikosok, a volt MDP-te­rek jelentkeznek. Eddig mintegy 80—100 tagot számlálnál; az eddig alakult öt alapszerve­zetben. A tagság úgy határo­zott, hogy a volt közsé­g párt­titkár, Kovács István nem kaphat vezető tisztséget. Az MSZMP községi intézőbizott­sága is megalakult, amely irányítja a további pártszer­vezést. Vannak hónapi, a köz­ségben, amelyek az egyszerű párttagokat is felelőssé akar­ják tenni a Rákosi—Gerő­­sciikk bűneiért és még sokat kell vitatkozni, hogy a dolgo­zók többsége megértse: az MSZMP gyökeresen szakított a régi politikával, s az MSZMP az a párt, amely kö­vetkezetesen képviseli a dol­gozók érdekeit, amely ki tud­ja vezetni az országot a mai nehéz gazdasági és politikai helyzetből. Egy dolgot azonban sokan nem értenek Szegváron, s kü­lönösen a kubikosok, a kis­­parasztok, a kétkezi munká­sok. Olyan embert nem talál­tak volna a szegvári dolgozók között, aki valóban az ő érdek­ke­,­ez képviselné a tanácsi há­zán? Mert ezt dr. Ternay Lászlóról, a jelenlegi v. b.­­titkárról aligha lehet elmon­dani. Ternay segédjegyző volt Szegváron a Horthy-rend­­szerben, majd közellátási megbízott. Sok kubikos mun­kás és kétkezi dolgozó emlé­kezik arra, hogy a turcsefe­­féle beszolgáltatási és pont­rendszer idején három évig is nem juthattak cipőhöz, talphoz, ruhaneműhöz Ternay jóvoltából, mert ritkán jutott ruhajegy a dolgozóknak, de bőven a nagygazdáknak. Jog­gal feltehető a kérdés: isme­rik-e, megnézték-e előzőleg ezt a Ternayt, mielőtt bizal­mukról biztosították volna? Most már higgadtabb fejjel érdemes lenne ismét­­ fonto­lóra venni ezt a döntést! A faluban a földművesszö­vetkezeti üzletben fogytán az áru. Nem csoda, hiszen akad­tak, akik 15—20 ezer forin­tért vásároltak iparcikket. Sokaknak megrendült, bizal­muk a forintban. Pedig a ma­gyar munkásság elszánt elha­tározása, hogy megvédi a fo­rintot, elejét veszi az inflá­ciónak azzal, hogy minden nappal többet és többet ter­mel. A szegvári becsületes embereknek iss ez a törekvé­sük. Dócon önkéntes földművesszövetkezet létesül Az elmúlt napokban Déc köz­ségből egy héttagú küldöttség kereste fel a MESZÖV-öt Vá­sárhelyen. A küldöttség tagjai elmondották, hogy a községben földművesszövetkezeti gyűlést tartottak. Ezen a gyűlésen 180 tag megválasztotta a földműves­szövetkezet igazgatóságát. Mi­vel a termelőszövetkezet a köz­ségben feloszlott, a földműves­szövetkezet részére kapnak épületet és darálót is, Hús­széket is szeretnének nyitni. A két ve­gyesboltot és az italmérést is, valamint a baromfi felvásárlási telepet is kezelésükbe szeretnék venni. Előreláthatólag ennek nem lesz akadálya, mert a munkás­­paraszt kormány támogatja az önálló földművesszövetkezetek megalakítását a falusi parasztság soraiból. A küldöttséget azzal bocsátották útnak, hogy feltétle­nül elintézik ezt az ügyet. A küldöttség tehát kielégítő válasszal térhetett vissza Dócra. Régebbi óhajuk teljesül egáltan, hogy a sándorfalvi földműves­­szövetkezettől különválhatnak. A kilátások szerint mintegy ezer tagra emelkedik fel a dóci föld­mű­ves szö­vetkezet taglétszáma. A dóci parasztság termelvényeit szövetkezetén keresztül szabadon értékesítheti majd, ugyanakkor árubeszerzéssel is foglalkoznak, s ezáltal a lakosság ruházati és egyéb közszükségleti igényeit ki tudják majd elégíteni. Ötszáz szentesi szövetkezeti kisiparos szövetkezeteik önállóságáért A szentesi szövetkezetek mun­kás tanácsai egységesen, a szövetkezetek önállóságá­nak kidomborítása és végle­ges rögzítése érdekében az alábbi pontokban összefoglalt határozatokat hozták: 1. Szövetkezeteink ügyme­netét a múltban különböző rendelkezéseteket erősen aka­dályozó megyei KISZÖV-re szükségünk nincs. Annál is inkább, mert önállóságunk veszélyeztetve van a szövet­kezeteink egyéni sajátosságait teljes mértékében nem isme­rő KISZÖV-ök helytelen és sok esetben önkényes mun­kája miatt. 2. Abban az esetben, ha a szövetkezeteink által előállí­tandó cikkek gyártásához szükséges anyagféleségek to­vá­bbra is anyaggazdálkodás alá tartoznak, úgy szövetke­zeteink számára az egységes és helyes anyagelosztás lebo­nyolítására javasoljuk, misze­rint a helyileg illetékes taná­csok iparügyi osztályán belül szervezzenek meg —­­kiizáró­lag a tanács hatáskörébe tar­tozó — csoportot, az anyagel­osztások lebonyolítására. 3. A megyei KISZÖV-ök szükség szerinti megszünteté­se, illetve megszűnése követ­keztében, mi, szentesi szövet­kezetek egyöntetűen elismer­jük a helyi tanács iparügyi osztályának önállósá­gunkat nem sértő el­lenőrzését. 4. Szövetkezeteink helyte­lenítése ellenére, annak idején megalakították az úgyneve­zett KSZKBI-szerveket, mely szervek fenntartása, ezen ke­resztül szövetkezeti tagjaink biztosítása tetemes költséget jelentett számunkra. Éppen ezért munkástaná­csaink szövetkezeteink össz­­tagságának véleménye alap­ján úgy határozott, hogy tag­jaink biztosítási jogviszonyát a KSZKBI-vel szemben meg­szünteti és helyette az SZTK kötelékébe áll át, mint biz­tosított. Ez az intézkedésünk lehe­tővé teszi azt, hogy szövetke­zeteink kisebb ráfordítással, tagjaink szociális biztosított­ságának sértetlenül hagyásá­val ezt a problémát is meg­oldjuk. Ebből adódóan tehát kijelentjük, hogy a KSZKBI- szervező működésére szüksé­günk nincs. 5. Fenti követeléseinkből természetszerűen következik az a tény, hogy a KISZÖV- ök munkáját és a szövetkeze­tek­ ellenőrzését országos szinten végző OKISZ műkö­dését sem kívánjuk. Az el­múlt időkben ugyanis szövet­kezeti önállóságunkat nagy­mértékben akadályozta ezen szervek működése. 6. Tisztában vagyunk azon­ban azzal, hogy minden egyes társuláson alapuló intézmény működését végső soron irá­nyítani és összefogni kell. Éppen ezért javasoljuk, hogy az illetékes minisztérium ke­belén belül állítsanak fel egy úgynevezett szövetkezeti osz­tályt, ahol a szükséges irá­nyítási és ellenőrzési munkát kisebb apparátussal ,is elvég­zik, melynek működése azonban szövetkezeteink ön-,­állóságát és belső életét sem­mi körülmények között nem sértheti. Bízunk abban, hogy mun­kástanácsaink határozatát —­­amely 500 szentesi szövetke­­zeti tag kívánságát foglalja magába — teljesítik. A szentesi szövetkezetek munkástanácsainak nevében: A Szentesi Mezőgazdaság Kst. Szentesi Háziipari Szö­­vetkezet, Szentesi Vas- és Fémipari Kisipari Termelő­­szövetkezet, Szentesi Cipész Kisipari T­ermelőszövetkezet, Szentesi Épületjavító- és Kan­bantartó Ksz, Szentesi Aszta­­los Kisipari Termelőszövetke­­zet, Szentesi Szabó Ksz, Szett­­fest Fodrász Kisipari Szövet­­kezet megbízottai. Hagyma alá szánjanak a Desz­ki Gépállomás lánctalpas traktorai A Deszki Gépállomás kör­zetében, amíg a hó le nem esett, 42 traktor végezte a vetőszántást A havazás kö­vetkeztében azonban a vető­­szántás és a gabonavetés szü­netelt. A gépállomás jelen­tése szerint a körzetéhez tar­tozó községeikben már mind­össze kétszáz hold vetnivaló maradt búzából. A gépállomás Sz 80-as és DC 413-as lánctalpas trakto­rai ugyanakkor hagyma alá szántanak. Jelenleg a kübek­­házi határban a ferencszállási hagymatermelő szakcsoport­nak mélyített mélyszántással szántják a földjét. A lánc­talpas traktorok az elmúlt három nap alatt 35 hold föl­det szántottak fel. Most hogy üzemanyagkiutalást kapott a gépállomás, minden lehető­ség megvan arra, hogy né­hány napon belül befejezik­ a még hátralévő 40 hold hagymaföld szántását. Kéthly Alma a Ma­gyarországi ellenforradalomra Mint az Österreichische Volksstimme írja, Herbert Wehner, a nyugatnémet szo­ciáldemokrata párt vezetősé­gének tagja, a napokban be­szédet tartott Hamburgban a nyugatnémet szociáldemok­rata párt funkcionáriusai előtt. Wehner részt vett a Szocialista Internacionale bé­csi vezetőségi ülésén és ham­burgi beszédében részletesen ismertette Kéthly Annának november 2-i bécsi beszámo­lóját a magyar helyzetről. Az österreichische Volks­stimme a következőket idézi Wehner beszédéből: ..Amikor Kéthly Anna be­számolóját tartotta Bécsben,­­ már megállapította, hogy a­­ magyar népmozgalmit a az a veszély fenyegeti, hogy más erők befolyása alá kerül. Azt mondotta, az ÁVO elleni gyű­löletből tömegőrület lett, amelyben mindenkit meg akartak­ semmisíteni, akit az­zal vádoltak, hogy kommu­nista párttag és funkcioná­rius. Nemcsak ezeket, hanem gyerekeiket és feleségeiket is üldözték, megölték és nem­csak megölték, hanem olyan módon gyilkoltál, se,­hogy azt le sem lehet írni. Kéthív Anna azt mondta,­­ hogy ezeket az eseményeket­­ csak azokhoz a borzalmas­­ időkhöz lehet hasonlítani,­­ melyeket a magyarok 1919- ben a magyar Tanácsköztársa- s ság megdöntése után a Hor­­thy-u­taloró idején éltek át­Kéthly kijelentette, hogy Mindszenty bíboros, akit ezekben a napokban bocsá­tottak szabadon, lett ezeknel a — mint mondotta — fehér elemeknek a zászlaja. Magá-­ nak Mindszentynek sem volt­ fontosabb dolga, minthogy­­ beszédeiben a régi földbirtok­­viszonyok helyreállítását és a katolikus egyház javainak visszaadását követelje. Októ­ber 31-én a budapesti felke­lő diákok felszólították a bí­borost — mondotta Kéthly —, hogy szüntesse be aláak­názó tevékenységét“ — idézi az osztrák lap Wehner beszé­dét. (A Népszabadság 1956. no­­­vember 29-i számából.) 1 Új hentesüzlet nyílt Szentesen Hetek óta javult a városok hús- és zsírellátása. A hen­­­tes­üzletek általában kielégí­tik a környék lakóit. Ott, ahol problematikus volt az ellátás, azokon a helyeken rövidesen javítanak a körül­ményeken. Szentesen a na­pokban új hentesüzlet nyílt a Vörösmarty utcában. Az új üzlet a Felszabadulás Tsz-é, s a lakosság ellátására ebben az évben 200 hízott sertést, 200 birkát s mintegy 35—40 marhát vág le, ad el a ható­­­­sági árnál alacsonyabb áron. Az új üzletet nagyon kedve­lik a szentesiek. fiess. a fotel A koleopterek a hangsebessé­gen alul a hordószárny bel­sejébe épített légcsavarokkal, a hangsebességen felül pedig sugárhajtással repülnek víz­szintesen. Elöl: egy koleopter indulásra készen. Baloldalt fenn: a koleopter, miután el­érte a kívánt magasságot, irányt. változtat. Szombat, 1956. december 1. 3

Next