Csongrád Megyei Hirlap, 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-01 / 100. szám

JiMie&­ Cheeps p­iramisa ÉS AZ ALFÖLDI KÖBALTA MESÉI___ A MÚZEUMLÁTOGATÓ leggyakoribb kérdése, ha ré­gészeti kiállításon jár, így hangzik: »Honnan tudják azt, hogy ezek a régi cserepek, eszkö­zök ennyi, meg ennyi ezer évesek? Miből állapítják meg a leletek korát? Ez a kérdés sokfélekép­pen elhangzik és ha a tárlat­vezetőnek nincs módja arra, hogy hosszabb fejtegetésekbe kezdjen, bizony nehéz fel­adat előtt áll. Röviden, egy-két mondat­ban nem is lehet erre a kér­désre megfelelni, hiszen a régészeti leletek korának megállapítása hosszas kuta­tómunka eredménye, amihez egy sor más tudományágat is segítségül kell hívni. A leletek korának eldöntésében a földtan (geológia), az állat­tan, a növénytan, a csillagá­szat és újabban az atomku­tatás is segítségünkre van. Ez utóbbi, természeténél fogva valamennyi említett tudományág közül a legfia­talabb, módszereit még nem alakították ki. Hazánkban eddig még kísérletképpen se alkalmazták, úgyhogy eredményeiről egyelőre nem sokat mondhatunk. AZ EMBERISÉG TÖRTÉ­NETÉNEK legrégebbi idő­szakát őskőkornak, idegen szóval paleolith kornak ne­vezzük. Ennek kutatásában a geológia, az állat- és nö­vénytan nyújtanak a legtöbb segítséget. Az egyes földré­tegek keletkezésének ide­jét, a bennük talált ősállat­­csontok (mammuth, barlangi medve stb.), a faszénmarad­ványok korát határozzák meg ezek. A csillagászati számítások pedig a jégkor­szakok időtartamát állapít­ják meg. Ezeknek alapján tudja a régészet kb. tízezer­éves pontossággal megálla­pítani az őskori leletek ke­letkezésének idejét. Ez a »pontosság« azonban koránt sem olyan kis dolog, ha ar­ra gondolunk, hogy most időszámításunknak csak az 1957. évében járunk, az em­beriség történelme pedig, ép­pen ezeknek a számítások­nak alapján 350—400 ezer évvel ezelőtt kezdődött. Talán még ennél is nehe­zebb feladat az újkőkor és az utána következő fémko­rok (réz-, bronz- és vaskor) idejének megállapítása. Itt már nem sokat segítenek a földrétegek, hiszen itt alig ezer éves különbségekről van szó, amit ezeknek a vál­tozása nemigen tükröz. Az állat- és növény­ leletek sem jelentenek különösen sokat, mert ez alatt a viszonylag kisebb időszak alatt, Európa klímája nem változott olyan nagyot, hogy e leletekben teljes biztonsággal lemérhe­tő lenne. Az állattani és növényi leletek, ha csökkent érték­ben is, mégsem hagyhatók teljesen számításon kívül az egyes korok időbeli helyze­tének megállapításakor. Ezek mellett azonban már az új­­kőkor idején is rendelkezé­sünkre állnak bizonyos írott források, amelyeknek segít­sége megadja a korok idő­rendi helyzetének kulcsát. Ezeket a forrásokat azon­ban hazánk területén, épp­úgy mint Közép- és Észak­európában nem találhatjuk meg. JÓVAL TÁVOLABBI, dé­li vidékekre visz utünk, ha az első írásos emlékeket ke­ressük. Ismeretes ugyanis az a tény, hogy a Földközi-ten­ger vidékén, Egyiptomban, Mezopotámiában, majd Kré­ta szigetén és Görögország­ban már az ie. 3—4. évez­redben fejlett állami élet alakult ki, ahol a szervezett birodalmak vezetői pontos történelmi feljegyzéseket is készíttettek. Az egyiptomi bi­rodalomban pedig igen ko­rán végeztek csillagászati megfigyeléseket is. Erre azért volt szükség, hogy a Nílus áradását, amely az egyébként terméketlen or­szágnak az életet jelentő vi­zet adja, minden évben megfigyelhessék és a víz fo­­­­gadására a kellő előkészüle­teket meg­tehessék. Ugyan­akkor pontosan számon tar­tották az egyiptomi kirá­lyok, a fáraók uralkodását is. összefoglaló királylistát egy Manethon nevű görög pap készített, aki valameny­­nyi fáraó nevét felsorolta, akik Egyiptomban uralkod­tak. Ennek alapján gondol­tak a kutatók arra, hogy az egyiptomi kultúra keletke­zésének ideje 8—10 ezer év­re nyúlik vissza. Ez a fel­fogás ment át a köztudatba is. Az újabb egyiptomi fel­tárások azonban fényt derí­tettek arra, hogy ez a ki­rálylista nem pontos. Ugya­nis az egyiptomi­ birodalom­ban a központi hatalom többszöri szétesésére vonat­kozó bizonyítékok kerültek napvilágra. Ilyenkor pedig több részre szakadt az or­szág, amelyeknek minden vezetője viselte a fáraó cí­met. Sok király pedig csak néhány napig, vagy hónapig uralkodott. A csillagászat megfigyelései sem, támogat­ják ma már azt a feltevést, hogy az egyiptomi kultúra 8—10 000 esztendős lenne. A régi csillagászati megfigye­léseket vetették össze a maiakkal és ellenőrizték le azokat. E két eljárásnak a következménye az, hogy ma az egyiptomi birodalom kez­deteit 3500—4000 évesnél (ie.) nem tartjuk idősebb­nek. A RÉGÉSZETI LELETEK kormegállapításának kulcsa tehát kezünkben van. De még így sem mondhatjuk, hogy ez könnyű feladat, mert most már meg kell ke­resni azokat a láncszeme­ket, amelyek pl. Alföldünket ezzel a távoli birodalommal összekapcsolják. Amikor ezekről a kérdésekről be­szélgetünk, akár a tárlatve­zetések során is, rögtön kész az ellenvetés: »Ugyan ké­rem, Egyiptomban fejlett kultúra, írás, művészet volt, nálunk pedig nyomorúságos sárkunyhókban laktak, kő­baltával vágták a fát. Hol lehet itt kapcsolatokról be­szélni!« Vitatkozó társunk­nak van igazsága is, de a kapcsolatok, ha nehezen, bonyolult módon is, de ki­mutathatók. újkőkor elején pl. olyan népek laktak Hód­mezővásárhely határában is, akik messze délről, a Bal­kán-félszigetről jöttek ide és leleteik között számos olyan jelenséget figyelhetünk meg, amelyek az első egyiptomi uralkodók, az egyiptomi ál­lamalapítás korára mutat­nak. Vagy nézzünk meg egy másik példát: az újkőkori telepeken gyakran találunk kis, pattintott pengéket, amelyek úgy néznek ki, mintha üvegből készültek volna. Ezek a kis eszközök vulkáni üvegből, tudomá­nyos néven obszidiánból ké­szültek. Ez pedig az újkő­­korban becses nyersanyag volt. A kereskedelem útján messze délre szállították egyik legnagyobb közép-, európai lelőhelyéről, Tokaj­ vidékéről.­­ Sok ilyenfajta jelenség összevetéséből sikerült meg­állapítani, hogy az újkőkori műveltség hazánk területén ie. 3500—2500 között virág­zott. A híres egyiptomi nagy piramisok, köztük Cheops fáraóé, tehát egykorúak a vásárhelyi múzeumban őr­zött Kökénydombi Vénussal, amely az újkőkor fejlett sza­kaszából származik. Igaz, tehát az, hogy abban az idő­ben, amikor a fáraók nagy városai — Memphis és The­­ba — épültek, nálunk kis falvakban éltek a »kőbaltás emberek«, akik nemcsak hogy a csillagászat és a ma­tematika törvényeit nem is­merték, de az írásról sem hallottak soha. Sajnos az egyébként mozgékony egyip­tomi kereskedők — eddig tu­dásunk szerint — nem ju­tottak el vidékünkre, — földrajzi ismereteik legfel­jebb Kréta szigetéig és Gö­rögország déli tengerpartjai­ig terjedtek ki. Annyit sej­tettek legfeljebb, hogy a tengertől északra barbár né­pek élnek, akik vadászattal, halászattal és némi földmű­veléssel tengetik életüket. NEMCSAK AZ EGYIP­TOMIAK előtt volt ismeret­len a mi földünk, hanem jóval később a görög törté­netírók sem tudtak róluk többet. Ezt az északi terüle­teket képzeletük vadembe­rekkel és csodálatos ször­nyetegekkel népesítette be. Az első híradást csak ie. 5. század tájáról kapjuk, ami­kor a szkíták mesés gazdag­ságáról és kegyetlen szoká­sairól olvashatunk. Itt em­lítik a Maros folyó vidékét, amelyet ők Marys-nak ne­­­veztek. Az új­kőkor kezdete és a szkítákról szóló híradás kö­zötti időnél nincsenek írá­sos emlékeink. A régészek nehéz munkával, pl. a fém­korokban a bronz vegyi ösz­­szetételének vizsgálatával, vagy az erdélyi aranynak különböző területeken való fellépésével, esetleg egy edényforma és bizonyos dí­szítőelemek felbukkanásá­val kísérelték meg az egyes korszakok rögzítését. Minden újabb lelet, új je­lenségnek megfigyelése eset­leg sikeresen járulhat hozzá a régi korok még fnresebb megismeréséhez. Ezért fon­tos számunkra, hogy a fel­színre került régiséganyagot minél teljesebben megismer­jük, írásban, fényképfelvé­teleken rögzítsük. Sokszor jelentéktelennek tűnő dol­gok, pl. egy sírba tett pénz­darab fontos történeti kér­dések eldöntésének perdöntő bizonyítéka lehet. A föld mélye megőrizte tehát számunkra a régi ko­rok tanúit, az uralkodók fény­űző palotáját éppúgy, mint a kőkori ember sárkányhé­­berének készítőik életéről, ját a Tisza partján. Ezek az emlékek pedig megszólal­nak és beszélnek a mű el­­szokásairól. Gazdapusztai Gyula 4 HÍRLAP 1957. május 1. ­ „repülő­skint és más érdekességek a szovjet repülőgépgyártásról A szovjet légiforgalomban eddig dugattyús motorokkal működő repülőgépek teljesí­tettek szolgálatot. Csak nem­rég állították be a „TU— 104”­típusú turboreaktív gé­peket, amelyek nagy sebes­ségükkel tűnnek ki, igen hosszú légiutat tesznek meg leszállás nélkül, és rendkí­vül kényelmesek. Ezek azon­ban a leghosszabb útvona­lakra vannak beállítva, ami­lyen például a Moszkva—Ha­barovszk és a Moszkva— Taskent, stb. légijárat. Az utóbbi időben mind több turbinahajtású légcsa­varos utasszállító gépet épí­tenek. Ezeknél az egy utas­­kilométerre eső költségek 30 —50 százalékkal alacsonyab­bak, mint a modern dugat­­­tyús motorokkal felszerelt repülőgépeknél. Míg a turboreaktív gépek lényegében légi expresszek, amelyeknél a gyorsaság a fő, a turbinahajtású légcsa­varos repülőgépek a szab­vány légi vonalakon fognak elterjedni, a dugattyús mo­torokkal működő gépeket váltják majd fel. Ezeken az utazás nem kerül majd töb­be, mint vasúton helyjegy­gyel. Az „Ukrajna” utazósebes­sége óránként 600 kilométer. 1­84 utast szállíthat, és ezen felül 3,5 tonna rakományt is vihet. Ném­ motoros gép, de két motor üzemképtelen­sége esetén is biztonságosan folytathatja útját. Korszerű navigációs felszerelése lehe­tővé teszi, hogy bármilyen időjárás esetén végrehajthas­sa a fel- és­ leszállást Nincs szüksége beton fel- és leszál­lóhelyre . 8—10 ■­ ezer méte­r magasságban teszi meg az utat, de az utasok ezt nem is érzik, miután hermetiku­san el vannak zárva a kül­világtól, a kabinokban még a motorok zaja is alig hall­ható. A három tágas szalon­ban kényelmes, puha karos­székek, asztalkák vannak. Hideg, meleg ételek állandó­an kaphatók. ........... Elkészült a Szovjetunióban a „repülő bálna”, egy új szál­lítórepülőgép első példánya is. Ez a gép autókat, bulldózereket, nagy szerszámgépeket és egyebet tud szállítani. Ez a nagy teherbírású gép egészen kis területről képes felszállni és arra leszállni. A gép egyszerű kezelésű és gazdaságos az üzemanyagfogyasztása is. Képünk az új gépet, a „re épülő bálnát” mutatja. Híradás a KSRről Az év első negyedében alakult 790 Kölcsönös Segítő Takarék­­pénztárral együtt ma már 1121 KST működik az országban. A vidéki munkahelyeken 520 KST-nek közel 40 ezer tagja van. Csupán Csongrád megyében több mint 2160 dolgozó lépett be 29 üzemi KST-be. A KST-k összbetétállománya december 31-e óta 5 700 000 fo­rintról 10 700 000 forintra emel­kedett. Egy tag átlagos havi megtakarítása országos viszony­latban 50 forint December 31. és március 31-e között több mint 10 ezer KST tag 5 400 000 forint kölcsönt ka­pott havi félszázalékos kamattal. Csongrád megyében közel 75 000 forint kölcsönt folyósítot­tak 142 tag részére. Az év má­sodik negyedében újabb KST-k meszalakulása várható. LEVÉL -kiízombari fiatal&kmL Iskolánk II. Rákóczi úttörő­­csapatának létszáma fokozato­san emelkedik. Az elmúlt két hét alatt 3 százalékos az emel­kedés. A csapat bekapcsolódott a Népakarat által kezdeménye­zett „A gyermekek városáért“­­mozgalomba és a gyűjtést meg­indította. A május 1-i felvonu­láson színpompás csoportokkal vesz részt, színvonalas kultúr­műsort ad, ezzel is bebizonyít­­ja, hogy a csapat él és dolgozik. Községünkben megalakult a Z­KISZ. Vezetőségében a fiatal pe­dagógusokon kívül képviselve van a község paraszt ifjúsága, a mezőgazdasági üzemekben dol­gozó fiatalság is. A vezetőség programtervezetet terjesztett a tagság elé, amely elsősorban a KISZ május 1-i munkájával fog­lalkozott A tagság a mai felvo­nuláson már saját jelvénye, táb­lája alatt vesz részt Programban van a taglétszám emelése, az if­júság politikai és kulturális ne­velése, valamint a sport és já­ték is helyet kapott benne. A programtervezetet a tagság meg­vitatja és ha módosítani valót talál benne, azt módosítja és a vezetőség a tagságra támaszkod­va végrehajtja. A KISZ munkáját az idősebb elvtársak is nagy szeretettel ka­rolják fel, és mindenben a leg­messzebbmenőkig segítik. A helybeli pártszervezet a KISZ munkáját irányítja, hasznos ja­vaslatokat ad az ifjúságnak, hogy a szervezet valóban meg­feleljen hivatásának.­­ * A helyi kultúrotthon és a KISZ színjátszó csoportja hosz­­szas készülődés után nagy siker­rel mutatta be húsvét mindkét napja estéjén a Dankó Pista ze­nés népszínművet. Az előadás után reggelig táncmulatság volt. A nagy sikerre való tekintettel közkívánatra az előadást vasár­nap este megismétlik. Szó van vidéki szereplésről is, mert mi­­­érkeztek erre vonatkozóan vidé­ki ajánlatok. Itt meg kell dicsér­­­ni a rendezőket, a szereplőket külön-külön azért a fáradsága nem ismerő munkáért, melyet a felkészülés és az előadás alatt tanúsítottak. Jantos Lajor iskolaigazgató Hárman „az életbe indulást” közül Érettségiznek a vásárhelyi gimnázium diákjai A vásárhelyi Bethlen Gábor Gimnázium eb­ben az esztendőben is a fiatal fiúk és lányok bizakodó faját, az érettségizőket bocsátja el fa­lai közül, akik, bár fájó szívvel hagyják el má­sodik otthonukat, de jövendő hivatásuk is fog­lalkoztatja már képzeletüket és valamennyien gazdagok tervekben és elgondolásokban. Az érettségiző diákok sorából mutatunk be három fiatalt. MÓRICZ FERENC a IV/c. tanulója kiemelkedő fi­zikusi és matematikai érzékkel rendelkezik. Éppen, ezért olyan pályára készül, ahol érvényesül­nek tulajdonságai és ha sorsa jól halad, földműveléssel foglal­kozó édesapja néhány év múl­va matematika tanárt üdvözöl­­het­­ fiában. Osztálytársai talpig­­ becsületesnek, megbízhatónak ismerik; csendes természetűnek, jóki tudásával tűnik ki. Tanárai is is nagyon jó véleménnyel van­nak róla és különösen logikáját dicsérik. Most ő is szorgalmasan tanul a nagy erőpróbára, az érettségire. KÁDÁR MARGIT munkás szülők gyereke, a IV/a. osztályba jár és rendkívül sze­rény és szorgalmas tanuló. Min­den tantárgyból egyenlő jó tel­jesítményt nyújt. Nagyon szere­tik osztálytársai. Szívesen segít mindenkinek és ezért nincs meg a vonakodás iránta a többiek részéről, mint ahogy sok emi­nens diákkal kapcsolatosan tör­ténni szokott. Emellett sportol, részt vesz a vívóversenyeken, de sohasem szenvedett ezért kárt tanulmányi eredménye. Érdek­lik a reáltudományok és az érettségi után a Műszaki Egye­temre szeretne iratkozni, hogy ott is sikerrel kamatoztassa ké­pességeit. BIRÓ LAJOS a IV/d. osztályban tanul, értel­miségi család sarja. A legjobb nyelvi képességekkel rendelke­zik a gimnáziumban, kiváltképp a latint tanulmányozza, de is­mer több más nyelvet is. Latin­­szakos nyelvtanár akar lenni, amihez már eddig is széles ala­pokat szerzett. Kitűnő tanuló, és olyan tantárgyakból is kivá­lóan felel, amelyeket kevésbé kedvel. Társai szeretik, mindig élenjár a közösségi munkában, az osztály egyik szellemi vezére. Bár érdeklődését a nyelvészet köti le, a reál tantárgyakat is kiválóan elsajátítja. Tanárai nagy jövőt jósolnak neki. ­ A lottó hatodik fordu­lójában Hódmezővásárhe­lyen, Faludi Miklós tűzolt­­főhadnagynak négyes talá­lata lett. Egyedül a 28-. számot nem találta el, er­lvette a 47-es számot tippel­te. Faludi elvtárs tegnap délelőtt az OTP helyi fiók­jában vett fel tisztán 12 430 forintot.

Next