Csongrád Megyei Hirlap, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

Vasárnap, 1957. szeptember 1. Az egykori sáskajárta alföldi „szűzföldeken“ ma aranyat érő rss terem Mi van most Cserebökényben? Új élet kezdődött itt, mert a dolgozó nép jóvoltából, akaraterejéből, alkotó munkája nyomán behatolt ide a csatornahálózatokkal szabályozott egykori sziláj körös életet adó vize. őseink is a folyók közelségében telepedtek le, a mai ember is a víz segítségével hódította meg a kietlen pusztát, s teremt a jövőben is szebb életet magának. Ha Arany János feltámadna, nem hinné el, hogy az a kopár szik, amelyről ő költeményében oly találóan és igazán ír, ennyire megváltozott. Hátha még azt látná, hogy az egykori kubikos zsellérek a jó földeket otthagyva, itt alakítottak nagyüzemi gazdaságot, mint Balla Jánosék, akik Népszabadság néven termelőszövetkezetet alakítottak a kietlen pusztaságon ez év tavaszán. A tízkilométeres útszakasz közepe táján járunk, amikor az út mindkét oldalán, amerre csak a szem ellát, hatalmas haragoszöld és aranyos színbe hajló tengert látunk. Olyan látványosság zárult itt a Népszabadság Termelőszövetkezet központi épülete körül, amelyet alig több, mint 10 négyzetméter területen pár száz forint beruházással építettek a tavasz folyamán, terül el a milliókat érő hatalmas rizstenger. Bulla János, a szövetkezet elnöke úgy gyönyörködik a 80 centiméteres magasságú, haragoszöld és aranysárga színekben pompázó rizstengerben, mint egy uralkodó, ha hadiszemlét tart. Nem csoda, az ő és vele együtt a szövetkezet 15 tagjának alkotó munkáját a napnál is fényesebben bizonyítja ez a gyönyörű látvány. Minket is, akik sokfelé járunk, sok szépet látunk és tapasztalunk, lenyűgöz ez a kép. Ha éppen nem beszélgetnénk, azt hinnénk, hogy álom az egész, amit látunk. — Hát én magam sem győzök betelni ennek a szépen kifejlődött rizsnek látásával — mondja Balla elvtárs. — Úgy vagyunk itt ezzel mind a tizenöten, hogy nem bánnánk, ha este nem is lenne. Amíg be nem takarítjuk, szeretnénk mindig látni. as De hiszen csak elfáradnak egész nap... — vágunk bele Balla János szavaiba: — Már most nem sok munka van ezzel aratásig, hanem a tavasszal, mire a 110 holdas telepet beállítottuk, bizony nem sok időnk volt az alvásra. Sokszor még ebédelni is elfelejtettünk — folytatja az elnök, miközben örömtől csillogó szemével végigsimítja a némaságban végignyújtózó hatalmas táblát. Gránicz elvtárs, a Magtermeltető Vállalat rizsfelelőse nagy népszerűségnek örvend a gazdag rizstermést ígérő cserebökényi határban. Mit szól hozzá, Tóni bácsi? Ha szól az egyik most elénk, amelyet nem könnyű elhitetni olyan emberrel, aki mostanában nem járt Cserebökénynek ezen a részén. A hatalmas, egybefüggő rizstáblák azt a benyomást keltik, mintha egy hatalmas kerti ollóval nyírták volna egyenesre; odaérkezett egyéni termelő — az én rizsem is szép, nyilván több lesz 20 mázsánál holdanként, de ez viszont gyönyörű, még egyszer olyan szép, mint az enyém... — és amint később megnéztük, valóban igaza van. Balláék rizse a legszebb ezen a tájon, a mintegy négy és félezer holdas rizsbirodalomban, az egykori cserebökényi terméketlen földön. — Hogy mit szólok hozzá? Nem is tudom. Szép, nagyon szép! A megyében biztos, de talán az országban sincs szebb! Ilyen rizstermés, mint ami most ígérkezik, még nem volt ezen a tájon — válaszol Gránicz Antal, s közben egyre mondogatta: — Csak lassan eresszétek le a vizet. Balla elvtárs, csak olyan ütemben, mint ahogy az árasztás történt. Rizseteket vetőmagnak jelöltük ki, a vízben kell annak megérlelődnie. 30-nál nem adjuk alább... “ Mennyit várnak héldaként? — kíváncsiskodunk ott Balázs elvtárssal, a Magtermeltető Vállalat igazgatójával. Bállá elvtárs is, meg Gránicz elvtárs is most különösen szűkszavúak, nem akarják kimondani. Pedig már nemegyszer becsülték a várható termést. Kénytelen vagyok megtörni a hallgatást és rámondom: — Lesz vagy 25 mázsa holdján? Erre már megszólal a Népszabadság Tsz elnöke szokásos mély hangján. — Nem adjuk azt harmincnál alább, igaz-e elvtársak? — emeli fel a fejét, s közben a körülötte lévő tagokra veti tekintetét, még mosolyog is hozzá, mintha azt szeretné mondani: a többi meg ráadás lesz. Látni rajta is és a rizstáblán is, hogy szerény kijelentés volt a holdankénti 30 mázsa. — Mennyi a rizsnek mázsája, Gránicz elvtárs? — teszem fel a kérdést. —• 450 forint, de mivel ez vetőmag lesz, még hozzájön mázsánként 45 forint — mondja a termelési felelős. Csak röpke számítást csinálok, s máris mintegy másfélmillió forint tevődik össze a számokból. Ennyi, vagy talán még több a Népszabadság Tsz rizsből várható jövedelme. Persze, volt is és lesz is még kiadás, de bőven lesz miből. Arra a kérdésemre, hogy mennyi lesz egy-egy tag évi jövedelme, kitérően válaszol Balla elvtárs: — Nem akarunk előre dicsekedni, ha majd kiosztjuk a munkaegységre járó részesedést, pontosan megmondjuk — válaszolja. Amint az elnök és a tagok szeméből kiolvashatjuk, és a termést becsüljük, azt kell megállapítanunk, hogy kevés termelőszövetkezet lesz az országban, ahol ennyi értéket kap majd egy-egy tsztag évi munkája jutalmául, mint a cserebökényi Népszabadság Termelőszövetkezetben. A szövetkezet 237 holdon gazdálkodik, annak fele rizs, a másik felén 40 katasztrális holdon kukoricát termelnek 30 mázsát várnak holdanként az óvári 5-ös fajtából, mert mind a 40 hold ez a bőventermő fajta. Huszonhárom holdon cukorborsót is termeltek, közel 60 ezer forintot kaptak érte, mikor beszállították, az egész területre befektetett pénzösszeg jó részét fedezte. Ezenkívül árpát zabot és vörösherét is termelt a tsz. A szót — tezt követi — Mi a tervük a jövőt illetően? — kérdezzük Balla elvtárstól. — A jövőt illetően? Van biz’ nekünk szép tervünk — mondja. — Most a rizsért kapunk szénen pénzt, abba tartalékolni fogunk. Az alig több, mint 10 négyzetméternyi területen fekvő központi kunyhónk helyett 30 méter hosszú központi épületet akarunk felhúzni. Aranyat ér itt a föld. Jó téglát és vályogot lehet belőle verni. Arra törekszünk, hogy juhászától is állítsunk be, minden tagnak itt a kövesút mentén legyen családi háza és — a mucsiháti bekötőút felé mutat — legyen tehene, hízósertése, aprójószágja. Jövőre már minden tagunk motorkerékpáron jár a munkahelyre. Megérdemlik, mert olyan elvtársak ,akik kivétel nélkül jól dolgoznak — mondja büszkén Bálla elvtárs. — A rizsterületünket is bővítjük és megmondom őszintén, nem vagyunk megelégedve még az idei terméssel sem, látjuk, többet is ki lehet hozni ebből a földből, fokozzuk a termésátlagokat és növelni fogjuk taglétszámunkat is, hiszen minden egyéni szomszédunkkal jó viszonyban vagyunk, szeretjük egymást, már jelentkeztek, hogy a rizsaratásban is segítenek. Mindezeket olyan természetes hangon mondja el, hogy látni rajta, legboldogabb ember a környéken, sok szép tervük van, de ahogy őt ismerjük, semmi kétség nem fér ahhoz, hogy amit mondott, azt tett fogja követni. A fekete, szurkos dűlőket járva a cserebökényi határban, 4 és félezer hold rizsterület fölött tartottunk szemlét. Csak egyszerű számítást végeztünk az egykori sáska járta „szűzföldeken”, s kiszámítottuk, hogy többi mint 40 millió forintot érőt rizs terem itt az idén. Ilyen hát most az élet azt egykori kietlen szöcskejáráson, ahol ma már aranyat érőt magyar rizs terem. — Litovszky — Cserebökény 15 kilométer — jelzi egy irányt és távolságot jelző tábla a műút végén. Nemrégen még Szentes területéhez tartozott ez a vidék. Messzire volt a várostól, nem sokat törődtek, főleg a tőkés rend vezetői emberei Cserebökénnyel, ezzel a kietlen és szinte lakatlan pusztasággal. A műutat, amelyen most járunk, az úri rend minden képviselőválasztáskor ígérgette, de csak az ország birtokosaivá vált dolgozó nép építette meg. Még ma is látni ezen a vidéken jókora területeket, amelyekről önkéntelenül is eszünkbe jut Arany János „Toldi”-jának első két verssora: „Ég a napmelegtől a kopár szik sarja, Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta”. Néhány évvel ezelőtt ezen a kopár sziken, melynek egy részén még a legigénytelenebb fű sem eresztett gyökeret, a bíbiceken kívül még a madár sem járt. A bíbic is csak azért, mert sok volt ott a szöcske. Cserebökény azóta új köntösbe öltözött, mert a száraz, fakó színű sok ezer holdas földdarab jelentős részét most haragoszöld növényi kultúrák borítják. Azon a földön, amelyről a régi népi mondás azt tartotta, hogy „csak azért van ott, hogy ne legyen lyukas a földö’, most milliókat érő érték terem. A rizstenger partján Vendéglátóipari napok Vásárhelyen A vásárhelyi vendéglátóipari vállalat üzemegységeiben szeptember 7-én és 8-án megrendezik a vendéglátóipari napokat. A különböző italboltok, vendéglők, cukrászdák a legjobb készítményeiket árusítják ezeken a napokon. Elsősorban az éttermekben szolgálnak fel magyaros ételeket, de megtalálhatók lesznek a legjobb magyar borfajták is. Szombaton és vasárnap a Kossuth téren borkóstolót állítanak fel, míg vasárnap a Békeszálló rózsaszín termében cukrászipari termékek bemutatóját tartják meg. VÁSÁRHELYI * vázlatkönyv . REDŐ FERENC: VÁZLAT MINDSZENTI RÉVRŐL Ma délután nőgyülés ♦ Csongrádon A Nőtanács ma délután fél ♦ öt órai kezdettel nőgyűlést tart Csongrádon a Kossuth Művelődési Házban. Előadást tart Lakatos Éva elvtársnő, az MSZMP országos központja politikai munkatársa. sz'V'W-« _3_ Köszöntjük hős bányászainkat! A Dunántúl dimbesdombos városainak, falvainak lakói, a Felvidék szénmedencéinek bányászai nagy ünnepre virradtak, a hetedik bányásznap köszöntött rájuk. Ma összegezik azt a nagy harcot, amit az elmúlt évi bányásznap óta vívtak lent a föld mélyén. S előre kell bocsátani: bányászainknak nem kell szégyenkezniök a számadáskor, mert a lehető legtöbbet adtak hazánknak az ipar kenyeréből, a szénből. Pedig ez az esztendő sokkal nehezebb volt az előbbieknél, mert az októberi ellenforradalom szedett-vett bányavidéki bizottságai sztrájkra és a termelés csökkentésére uszították a bányászokat. Megtiltották nekik —mind Tatabánya, mind Dorog környékén —, hogy csákányt, lapátot vegyenek a kezükbe és legalább a fenntartási munkákat elvégezzék. Nem csoda tehát, ha ellepte a víz a vágatokat, összeomlottak a szénfalakhoz vezető bányajáratok és amikorra a munkásparaszt kormány erélyes intézkedésére megkezdődött a munka, tönkrement a bányák egy része. Csak Dorog vidékén több millió forint kár származott az ellenforradalmárok garázdálkodásából. Az október-november-decemberi károknak akár semmi nyoma sincs a bányákban. Amellett, hogy a kórházaknak, a napközi otthonoknak és az egész ipar termelésének megindulásához a bányászok adták a szenet, még helyrehozták a károkat is. E kettős nagy munkában nagyszerűen megállták helyüket és elmondhatni: októberben és november elején az ellenforradalom nagyobb ereje ellen a hegyekbe menekült kommunista bányászoké a legnagyobb érdem. Fegyverrel harcoltak az ellenforradalom erői ellen, és amellett az elsők között álltak a szénfal mellé. Volt olyan bánya is egynéhány, mint a Hatvan környéki Petőfi-bánya, amely Budapest áramellátásához adja a szenet, hogy csak napokra tudták megállítani a termelést az ellenforradalmárok. De a salgótarjáni bányász is hitet tett a proletárdiktatúra mellett az október-novemberi napokban, mert például az 1956 decemberi véres ellenforradalmi tüntetés és utcai harc sem a munkáshatalmat jelentő vörös csillag és vörös zászló porbahullásával végződött, hanem a karhatalom, a proletárdiktatúra erőinek győzelmével. Sokra méltatja a bányászok hősi helytállását népi államunk. Éppen ma kapják kézhez a hűségjutalmat, amely az évi keresetnek 3-tól 16,5 százaléka, attól függően, hogy mennyi a bányában eltöltött évek száma. Kosiba András, az annavölgyi X-es akna szénelővására, aki évi keresetének 16,5 százalékát kapja kézhez, 5277 forint hűségjutalmat: Kondor Sándor, aki szintén a X-es akna vására, 4132 forintot kap. Nem ritka például a nagyobb termelési eredménnyel dolgozó bányáknál a 6 7 ezer forintos hűségjutalom sem. Ezenkívül a munka megbecsülését jelző magas kormánykitüntetések sora is illeti ma a bányászokat. És hányan mennek ma haza az új motorkerékpárral, amit a bányavidékek dolgozóinak rendkívüli juttatásként biztosított az állami kereskedelem. A mai bányásznap egy győzelmes műszak befejezését is jelenti, amely során sok száz tonna szén került a felszínre terven felül. Még augusztus közepén megkezdődött a verseny a bányavidék szerelőcsapatai között, hogy alkotmányunk ünnepére és a bányásznap tiszteletére melyik csapat ad több szenet a hazának. Dorog vidékén például az annavölgyi bányászok kezdeményezték a versenyt, amelynek nyomán bányánként 18—20 tonnával, sőt helyenként 40 tonnával is emelkedett a termelés. És ezeknek a nagy széncsatáknak az eredménye az elkövetkezendő téli hónapokban mutatkozik majd meg, amikor egyetlen iskolában, kórházban, szülőotthonban és egyetlen házban sem lesz szénhiány, amikor majd egyetlen üzemi munkásnak sem kell attól félnie, hogy az áramkorlátozás, a szénhiány miatt napokig, hetekig leáll a termelés, kenyér nélkül marad a család. Dorog, Tatabánya, Pécs, Salgótarján, Miskolc és a többi iparvidék bányászai ma nemcsak az eddigi eredményeiket ünnepük meg, hanem hitet tesznek az új széncsaták sikeres megvívására, az ország szénnel való jobb ellátására is. Köszöntjük hős bányászainkat ünnepükön és kívánunk nekik jó egészséget és a munkájukhoz jószerencsét! Erdetivédelmi bizottságot alakítottak a mindszenti fiatalok Mindszent község KISZ-szervezetének tagjai elhatározták, hogy érdekvédelmi bizottságot hoznak létre. Javaslatukat a taggyűlésen vitatták meg, majd megválasztották a bizottságot, melynek tagjai: Király Endre, KispálIstvánné és Pusztai János. Az érdekvédelmi bizottságot azért hozták létre, mert sok fiatal magánkisiparosnál tanul szakmát és nem minden esetben foglalkoztatják úgy őket, ahogy azt szakmai fejlődésük megkívánná. A bizottság feladata lesz az, hogy érvényt szerezzen a kisipari tanulók érdekeinek és esetleges szabálysértés esetén eljárjon érdekükben. Opera esteket rendez a TTIT Hírt adtunk már arról, hogy a TTIT az opera széleskörű népszerűsítése s az opera történetének széleskörű megismertetése céljából operaest-sorozatot rendez a megye városaiban. Szeptemberben az olasz opera estjeit s a következő hónapokban a magyar, az orosz, a német és a francia opera estjeit rendezi meg kiváló operaénekesek közreműködésével s a zenetörténészek, műkritikusok összekötőszövege ismerteti az egyes operák keletkezésének körülményeit, a nagy zeneszerzők estjeit. Az olasz opera estjét elsőnek Makón és Csongrádon rendezik meg. Szeptember 7- én, szombaton este 8 órakor a makói, 8-án, vasárnap este 8 órakor a csongrádi szabadtéri színpadon. A leghíresebb olasz operák (Verdi: Traviata, Trubadúr, Aida, Rigoletto; Puccini: Pillangókisasszony, Tosca; Mascagni: Parasztbecsület; Leoncavallo: Bajazzók; Rossini: A sevillai borbély) legszebb áriái, duettjei és kvartettjei szerepelnek a műsoron kiváló operaénekesek, mint Gyurkovics Mária Kossuth-díjas kiváló művész. Szabó Miklós, Tóth Lajos, Moldován Stefánia, Komlósy Erzsébet előadásában, a Rádió Kisegyüttesének zenekari kíséretével.