Csongrád Megyei Hirlap, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-01 / 282. szám

_______ Az életszínvonal emelése • Jó eredményekkel zár a szocializmus építésének egy része a SestsLib termelőszövetkezet Megkezdődött a Vasas Szakszervezet kongresszusi vitája A Vasas Szakszervezet XXII. kongresszusa szombaton reggel megkezdte a vitát a központi vezetőség beszámolója és a számvizsgáló bizottság jelentése felett. A szombati ülésen megjelent Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. Az elnöklő Mekis József javaslatára öttagú küldöttséget választottak, amely Sollner Józsefnek, a munkásmozgalom halottjának temetésén képviselte a kongresszust. A küldöttséget Sugár Lajos, a Kohó -és Gépipari Minisztérium küldötte vezette. Ezután Joó István, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke jelentésében megállapította, hogy a küldöttek 97,5 százaléka jelen van, és így a kongresszus határozatképes. A kongresszuson megjelent és felszólalt Kádár János az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Kádár János elvtárs beszéde Beszéde bevezető részében Kádár elvtárs üdvözölte a kongresszus részvevőit. A Vasas Szakszervezet tanácskozása — mondotta többek között — mindenképpen nagy esemény a magyar munkásmozgalom életében is, ahol proletárdiktatúra van. Az utóbbi időben — folytatta Kádár elvtárs — nagyon sok vita folyt a felszabadulás eredményeiről. Sokat beszéltünk a régi hibákról és szidjuk a hibákat. De amikor olyan emberek, akik még életükben két kiló kőpor ára értéket sem termeltek, gyalázzák a magyar nép 12 éves munkájának eredményeit, azt, elvtársak, nekünk meg kell védenünk. Az ellenforradalom utáni konszolidációban benne van a vasipari munkásság becsületes munkája is. Ez nagyon fontos számunkra. Most, amikor a szakszervezet itt tanácskozik, nemcsak arról tanácskozik, hogy mi a baj, mert hiszen az nagyon primitív dolog volna, ha csak azt azért, amit ők tettek, állapítanánk meg, hogy sok, vagy kevés a lakás. Erre a kérdésre könnyű válaszolni: kevés a lakás. Ma az országban ez a legfontosabb feszítő szociális kérdés. De ugyanakkor állítom azt is, ha ezt közelebbről megvizsgáljuk, akkor kitűnik, hogy a lakáskérdés is magasabb fokon jelentkezik ma a dolgozók számára, mint ahogyan ezelőtt 20—25 esztendővel jelentkezett. Mi arra is tudunk válaszolni, hogy miért. Megemlítem azt a vasárnapot, amikor itt megtudtuk, hogy a hitleristák megtámadták a Szovjetuniót. Ez a nap, egyúttal az a nap is volt, amelynek törvényszerű logikája szerint Magyarországon százezrével meg kellett semmisülniök a lakásoknak. Miért? A Hitler-fasisztákért.. Nem mi semmisítettük meg, hanem a Hitler-fasiszták, az imrédyk, meg a bárdossyk, akik eladták a népet és ezt az országot. Mi nem felelhetünkrülmények között a szakszervezeteknek nem lehetett nagy politikai szerepük. De most egészen más a helyzet. Mi a pártban azt a vonalat visszük, hogy inkább egy kicsit kevesebb tag legyen, de olyan emberek, akik egységesek és harcolni készek a kommunizmusért. Hiszen a párton kívül is vannak rendes munkások százezrével, egy-kétmillió ember, akit nevelni kell. És a szakszervezeteknek kell őket nevelni politikailag is, hogy a népi állam igen fontos valami, amely nélkül a munkás nem boldogulhat és nem létezhet. Ez is a szakszervezet feladata. A termelésben is van persze feladata a szakszervezetnek. Itt van ezeknek az üzemi tanácsoknak a kérdése. Gondolkoztunk, mit csináljunk. A munkástanácsok megszűntek. De úgy gondoltuk, valamire szükség van, hogy a dolgozók közvetlenül beleszólhassanak az üzem dolgaiba. De hogyan csináljuk? Jugoszláv tapasztalat van előttünk és saját tapasztalataink. Azt javasoltuk, hogy üzemi tanácsokat kell alakítani. Szükség van arra, hogy a szakszervezetek vezetése alatt helyes irányban dolgozzanak az üzemi tanácsok, de azért kell egy kicsit alulról is zaklatni és ösztönözni a szakszervezeteket. F Ez úgy látszik, hasznos. Szükség van rá, mert ha nem ösztönözzük az embereket se alulról, se felülről, hiba származik belőle, elszakadnak a harc igazi céljaitól. — Itt van a pártszervezetek és a szakszervezetek kérdése. A pártszervezeteknek kötelességük a szakszervezetek munkáját segíteni — nem úgy, mint azelőtt csináltuk. Itt mi máris változtattunk és kell is, hogy változtassunk. Azelőtt úgy volt, hogy a pártbizottság ülést tart, elhatározza, hogy a szakszervezet ezt és ezt csinálja és rendben van. A szakszervezet pedig vagy csinálta, vagy nem, de a dolog el volt intézve. Most azután másképp kell csinálni. A pártbizottság foglalkozzék a legfontosabb kérdésekkel, amelyek a szakszervezetekkel kapcsolatosak, hozzon is határozatokat , és kötelezze a szakszervezetben dolgozó kommunistákat, hogy bizonyos álláspontért harcoljanak, mégpedig érvekkel! Lehet, hogy így egy órával tovább kell vitatkozni, de akkor meggyőzés alapján fog érvényesülni a párt szerepe. Erre feltétlenül szükség van — a szakszervezetek érdekében is. A lakáskérdés ma és a felszabadulás előtt Hogy néz most ki a lakáskérdés. Igaz, hogy szűk a keret, sok az igénylő, de nézzük meg ezt a kérdést is egy kicsit közelebbről. A legegyszerűbb dolgot veszem. Én hat esztendeig a VII. kerületben laktam egy kétszobás lakásban. Egy nagy szoba és egy kis szoba, meg egy konyha volt ebben a lakásban. A konyha deszkafallal ketté volt választva, de csak ember magasságban. Mi egyébként a konyhában laktunk. Ebben a lakásban négy család, 23 ember lakott. A lakbér magas volt, de még egy kicsivel több lakbért elbírtunk volna viselni. Az én családom így nézett ki: anyám segédmunkás volt, testvérem bőripari munkás, én pedig vasipari munkás. Kicsit többet kerestünk, mint amennyit ott fizettünk. Egyszer azt mondtunk anyámnak, menjünk el nagyobb lakásba. Három évig kellett harcolnunk anyámmal azért, hogy egy minden más nélküli egyszobás főbérletet el merjen vállalni. Miért? Azt mondta: Fiaim, ma dolgoztok, de nem tudom, hogy holnap dolgoztok-e. Itt mi albérlők vagyunk. Mi már sokszor voltunk adósok ottán, de azután megfizettük adósságunkat. Itt adnak nekünk haladékot — mondta —, ha nem tudunk fizetni, de ha főbérletet veszünk és egyszer nem fizetünk, akkor nincs lakás. És nem mentünk más lakásba. Azt hiszem, nem kell önöknek elmesélni, hogyan laktunk mi ott a Horthy-rendszer idején. De nézzük a különbséget. Akkor 10 ezer lakás volt kiadó Budapesten évszámra, de egy munkásember nem mert főbérleti lakásba bemenni. Mutassanak nekem ma egy vasipari szakmunkást, aki egy szempillantás alatt ne merne elvállalni egy ötszobás főbérleti lakást, ha valaki felkínálja neki. (Derültség.) Ez is a dolog lényegéhez tartozik. Gondolkozzunk tehát. Százezrével vannak olyan dolgozó emberek, akik igenis a föld alól jöttek ki és emberré váltak. Ezek az emberek az odúkból a lakásokba mentek. Ez is oka annak, hogy a lakáskérdés terén olyan feszült a helyzet. Nézzünk előre, mit kell megoldanunk? Szocializmust kell építeni, szocialista társadalmat kell építenünk. Emelnünk kell az életszínvonalat. Azt is megmondom, elvtársak, hogy jövőre és még azután a fő dolgunk nem az emelés lesz, nehogy becsapjuk az embereket. A fő dolgunk az lesz, hogy nagyon szilárd alapot építsünk a már elért életszínvonal alá. A legnagyobb bűn volna a munkásemberrel szemben, ha eltűrnénk azt, hogy hajszálon lógjon az életszínvonal és elvárnánk azt, hogy mikor billenünk ki az egyensúlyból. Ezt mi nem engedhetjük meg. A szakszervezetben felelős emberek vannak. Meg kell szilárdítanunk az életszínvonalat éspedig abban a mértékben, ahogyan lehetőségeink engedik — és ez a termelési oldala a dolognak, mert eszerint fogunk előre menni. Megtanultuk, hogy nem lehet szocializmust építeni a tömegek nélkül. Nem lehet szocializmust építeni papíron, tervek alapján, hanem csak a néppel együtt. Ehhez hozzátartozik az is, hogy az életszínvonal emelése a szocializmus építésének egy része. Termelni kell és olcsóbban termelni, mint ahogyan most termelünk. A Szovjetunióban magasabb a termelékenység, mint nálunk és Svájcban szintén magasabb. Most vannak ilyen ifjú világhódítók tízezren, akik elmentek a paradicsomba megpróbálni, hogy ott hogyan is megy. (Derültség.) Komolyan mondom: ezeknek a disszidált fiatalembereknek és a svájci tőkéseknek egybehangzó a véleménye, hogy a magyar munkás nem bírja a nyugati munkatempót. Ez teljesen egybehangzó vélemény. Most nem nagyon keresik ott ezeket a magyar munkásokat, azok nem szoktak hozzá ahhoz a tempóhoz. A szakszervezeteknek fontos feladatai vannak Kádár János ezután a békeharc problémáiról beszélt, majd így folytatta: Korábban a szakszervezeteknek különlegesen nagyszerepük politikailag nem volt. Emlékezzünk csak, hogy közvetlenül az egyesülés után a pártnak egymillió kétszázezer tagja is volt és ilyen kö- Nem szabad engedni a demagógiának Novemberben és decemberben mi vitatkoztunk a szakszervezeti funkcionáriusokkal. Egyes szakszervezeti elvtársak azt hitték, hogy a szakszervezet tekintélyét úgy lehet visszaállítani, ha úsznak az árral és engednek a demagógoknak. Akkor azután ezt megbeszéltük és egyet is értettünk abban, hogy a párt és a szakszervezet kocsija össze van kapcsolva. Ha az egyik visszaszerzi tekintélyét — a másik is. Ha az egyik nem szerzi vissza — a másik sem. És vagy lesz tekintélye a pártnak, s ezzel a szakszervezet is visszakapja tekintélyét, vagy pedig, ha a pártnak nem lesz tekintélye, a szakszervezetnek sem lesz. És most már el lehet mondani, hogy a pártnak is van tekintélye és a szakszervezetnek is van tekintélye. Soha ne felelőtlen demagógok felé primtálódjék egyetlen egy szakszervezeti munkás sem, hanem mindig a szolid, a rendes munkásoksertés sztrájk idején is jelentkeztek, ezekre a rendes munkás emberekre, mondva, hogy valahogyan nem lesz az jó, hogy nem dolgozunk és mégis fizetést kapunk. Hiszen jó-jó, de munka nélkül nem lehet élni. Ezekre a dolgozókra kell tehát orientálódni, s ilyen a dolgozó emberek többsége. Mert a népet nem lehet úgy szortírozni, hogy az zavaros fejű ingyenélő emberekből, áll. Ez aljas rágalmazása a munkásoknak és a népnek. A munkások és a nép túlnyomó többsége igenis becsületes, tisztességes ember, akire lehet építeni s a zavaros, az ingyenélő embereket el kell szigetelni, azokkal szembe kell szálli. A szakszervezeti munka összefügg a nép harcával. Minden bajjal kell foglalkoznunk. Nem kell a panaszokat visszautasítani, hogy az demagógia, hanem válaszolni kell rájuk, és ebben a szakszervezetnek is ott kell lennie mert az emberek a kérdésekre választ követelnek. A vasmunkásság járjon az ipari munkásság élén Azzal szeretném befejezni, hogy pártunk Központi Bizottsága és nem hivatalos, hanem elvtársi értelemben a forradalmi munkás-paraszt kormány nevében kívánom, hogy a kongresszus és a megválasztandó központi vezetőség sikerrel dolgozzék, sok eredményt érjen el. A mi rendszerünkben nem boldogulhatnak külön az egyes munkáskategóriák, ha a nép ügye közben csúszik lefelé. Ha a nép emelkedik, akkor benne emelkedik a munkások, köztük a vasmunkások életszínvonala is. Kérem, hogy iyen értelemben dolgozzanak és harcoljanak. A perspektívától félni nem kell! A perspektíva mi mellettünk van, mert a tavalyi események éppen ezt bizonyították be, hogy az ellenség mennyire gyenge és hogy a szocializmus ügye milyen erős, és hogy igenis, de nem frázisszerűen, hanem a szó igazi értelmében: a magyar nép óriási többsége a szocializmus mellett van. Én kívánom, hogy a vasmunkásság általában járjon az ipari munkásság élén, mint ahogyan ezt már egy jó néhány évtizeden keresztül a saját dicsőségére meg is tette! Kádár János nagy tetszéssel, hosszan tartó tapssal fogadott beszédével a kongresszus szombati munkája befejeződött. A tanácskozást ma reggel folytatják. Gyöngyfűző részleg a Háziipari Szövetkezetben A Háziipari Szövetkezet új részleget szervez, ahol gyöngyfűzéssel foglalkoznak majd az asszonyok , leányok. Külföldön ugyanis ismét divatba jött a dédanyáink korában viselt fűzött gyönggyel hímzett retikül. A táskákat részben exportra, részben a belföldi megrendelők számára készítik. Iiarczis Anna, a Höldművelésügyi Minisztérium szövetkezetpolitikai főosztályányának vezetője nyilatkozott a termelőszövetkezeti mozgalom idei eredményeiről, a zárszámadások eddigi tapasztalatairól és többek között a következőket mondotta: — Megpróbáltatásokkal teli, küzdelmes esztendő után került sor termelőszövetkezeteinkben az idei zárszámadásokra Az ellenforradalom vihara ugyan erősen megtépázta őket, s sokukat el is sodorta, most azonban már bátran elmondhatjuk: ami megmaradt, az többségében szívós szövetű, egészséges fejlődésű közösség, s ezekre szilárdan számíthatunk a továbbiakban is. ■— Ebben az évben 2546 mezőgazdasági termelőszövetkezet készít mérleget, s körülbelül 50 százaléka már be is fejezte a számvetést. A végleges eredmények összegezése előtt máris megállapíthatjuk, hogy a termelőszövetkezetek túlnyomó többsége eredményesen zárta az idei gazdasági évet., A nagyüzemi, kollektív gazdálkodási mód fölényét bizonyítja az a tény, hogy állami gazdaságaink és a sok nehézséggel küzdő termelőszövetkezeteink a legdöntőbb jelentőségű termelvényekből egy holdra, vagy számos állatra számítva jóval többet állítanak elő, mint a kisparaszti gazdaságok. 1950-ban például búzából holdanként átlagban 18, rozsból 28, cukorrépából pedig 12,5 százalékkal, tejből tehenenként 11 százalékkal termeltek többet az egyéni gazdáknál. Az idén ezek a különbségek még szembetűnőbbek lesznek. Ami a tagok jövedelmét illeti, az eddigi adatok szerint előreláthatóan mintegy 25— 30 százalékkal növekszik a tavalyihoz képest. De meg kell mondanunk azt is, hogy egyes parasztgazdaságok, s különösen a jómódú, középparaszti családok jövedelmét ma még nem minden termelőszövetkezet eredményei érik el, illetve haladják meg. Az eddig elkészült zárt számadások alapján általában kimutatható, hogy a termelőszövetkezetek vagyona különösen a szervezetileg szilárd termelőszövetkezeteké, az elmúlt évekhez képest jelentősen növekedett. Érdemes külön is megemlíteni a békéscsabai Előre Termelőszövetkezetet, amelynek tiszta vagyona a múlt év óta 1 663 308 forinttal emelkedett, s az 1951. évi saját erő beruházása 162 418 forint. Ennek ellenére egy-egy mun... .... ..kaegységre több mint 41 forintot fizetnek. — De szén számmal akadnak olyan szövetkezetek, ahol ennél jóval nagyobb értékű munkaegységekkel számolnak. Igaz, vannak termelőszövetkezetek, ahol alig 28 —30 forint értéket osztottak az idén a munkaegységekre, de éppen ezek közül sokan halastavakat, rizsteleneket létesítenek, öntözőcsatornákat építenek, korszerű gazdasági épületeket emelnek, gépeket, tenyészállatokat vásárolnak, tehát növelik a jövedelem folyamatosságát biztosító beruházási és üzemi alapokat. Vannak ugyan nehézségek és hibák is a termelőszövetkezeti életben. A termelőszövetkezetek előrehaladását gátló okok között elsőnek kell megemlíteni azt, hogy a termelőszövetkezetek befelé fordulnak, a volt termelőszövetkezeti tagokat, ha jelentkeznek is felvételre, általában nem szívesen látják és nem sok hajlandóságot mutatnak arra sem, hogy idei jó eredményeik széleskörű propagálásával az egyéni parasztokat közelebb hozzák a termelőszövetkezeti mozgalomhoz. Hasonlóan sok problémát okoz a megengedettnél nagyobb háztáji földek és állatállományok dolga is. Az ilyen termelőszövetkezetek nem egészségesek, előbbutóbb álszövetkezet lesz belőlük. Súlyosabb esetekben, — mint például nemrég a Bölöskei Bizalom Tsz-nél — a megyei tanács megvonta a működési engedélyt az ilyen álszövetkezetektől. Noha csak szórványos esetekről van szó, mégsem árt, ha most, a zárszámadások alkalmával a termelőszövetkezetek az eredményeket és a hibákat egyaránt összegezve, készítik el a jövő évi terveiket. Most, a zárszámadások alkalmával kell javítani a termelőszövetkezetek és a gépállomások kapcsolatában mutatkozó hiányosságokon is. — Összefoglalva, megállapíthatjuk, hogy termelőszövetkezeti mozgalmunk erősödőben, felvirágzóban van. A számbeli csökkenés nagy részét természetes szelektálódásnak tekinthetjük. A jelenleg működő termelőszövetkezetek szervezetileg sokkal erősebbek, mint akár egy évvel ezelőtt voltak, a munka megszilárdult, megnőtt a termelési kedv. Minden okunk megvan tehát arra, hogy bizakodással, de egyúttal új harcokra felkészülve tekiütsünk az elkövet■kező új esztendő elé — mondotta befejezésül Márczis An Vasárnap, 1951. dec.mber. ■ taL— — _ . Jól fizet a lottó Hivatalos nyereményjegyzék a lottó 39. játékhetéről A lottó 39. játékhetére beérkezett kettőmillió 676 ezer 78 lottószelvény. A nyertes szelvények között felosztásra kerül 4 millió 14 ezer 102 Ft. Öttalálatos szelvény nem volt. Négy találatot öt szelvényen érdekel. A nyereményösszeg egyenként 401410 Ft. A háromtalálatos szelvények száma 1102,, nyereményösszeg egyenként 911 forint 25 fillér. Két találatot 40183 szelvényen értek el. Egy-egy kéttalálatos szelvényre 25 forint nyeremény jut Bélyeghamisítókat lepleztek le Budapesten A Belügyminisztérium közlemény A Belügyminisztérium szervei Budapesten nagyszabású bélyeghamisító bandát lepleztek le. A banda tagjai nagy mennyiségű »megszállási bélyeg« néven ismert felülnyomást hamisítottak és ezeket a bélyeggyűjtők körében hozták forgalomba. A bűnbanda tagjainak túlnyomó része a régi úri rend deklasszált elemeiből került ki, mint például Móricz Sándor, a volt magyar királyi alezredes, dr. Násfai Antal nemesi lovagi család leszármazottja (gyakorló ügyvéd), gróf Kreith Béláné és társai: Diamant Emil volt bankigazgató, Szlovák László volt tőzsdebizományos, Horeczki Károly nagytőkés, Gasparik Kálmán, volt bélyegnagykereskedő. Nevezettek bűnös tevékenységük révén havonta több tízezer forint haszonhoz jutottak. A házkutatás során több százezer forint értékű bélyeget és felülnyomást szolgáló technikai eszközöket foglalt le a rendőrség. A banda tagjai őrizetben vannak. A nyomozás folyik a népgazdaságot ért kár felmérésére.