Csongrád Megyei Hirlap, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

.4 Jut-e e­ég könyv és szórakoztató já­ék a tanyára? Volt valamikor egy szép moz­galom, amelynek »Adj egy könyvet­« vagy valami hason­ló volt a neve. Az volt a célja, hogy a falusi könyvtá­rakat, tanyai olvasóköröket kis könyvtárakkal lássa el, h­ogy a nyomtatott szón ke­resztül is növekedjék a szel­lemi világosság. Százak és ez­rek ajándékoztak e nemes mozgalom céljaira egy-egy könyvet magánkönyvtárukból, üzemek ifjúsági szervezetei mozdultak meg, akik előadást tartottak erre a célra, a szak­szervezetek szintén tevékeny­kedtek. Emlékszünk, hogy a mozgalomból legderakasabban a nőszervezetek vették ki ré­szüket. A vásár­helyi városi tanács legutóbbi ülésén és a Hírlap levelezőinek értekezletén több felszólalás hangzott el a ta­nyavilág kulturálódásáról Az állam tervszerűen előmozdítja ezt: iskolafejlesztéssel és más módon. A vásárhelyi városi tanács nemrégiben 10 ezer fo­rint értékű könyvet vásárolt az olvasóköröknek. De több kel­lene, mert az igény ennél sok­kal nagyobb. A város ismét, a tanyavilág segítségére siethet­ne és a mozgalmat talán a Hazafias Népfront karolhatná fel A szocializmus építésének egyik központi problémája ma a mezőgazdaság szocialista át­szervezése. Az ismeretek ter­jesztése, a tanyai lakosság műveltségének könyveken, fo­lyóiratokon keresztül történő emelése hozzájárulhat a hala­dó eszme és a haladó terme­lési mód megértéséhez és elfo­gadásához. Szerelem — csak ágyban? It­­ mondja senki, hogy ez a modern kor jelensége. Ne mondja senki, hogy az egyik pesti színpadon bemutatott darab cselekménye — amely három órán át az ágyban bo­nyolódik le — • modernség megnyilvánulása. Azt te mondja senki, hogy a filmek­ben — s ma már alig akad másmilyen magyar és nyugati film! — az ágyban történő szerelmi jelenet: neorealizmus! Hát a szerelem, a szenvedély ábrázolása csak afffcor művé­szi, ha a szerető, vagy a hit­ves ágyának intimitását a nagyközönség elé tárják, vagy ha nem is tárják, de félre­érthetetlenül sejtetik! Nem álszemérem, ami benn­nünket a szóemelésre készte­tett, hanem egy feltűnő jelen­ség jelzésének szándéka. A gyakori ágyjelenetek nem pó­tolhatják azt a maradandó él­ményt, amelyet egy-egy film vérszegény témája a művészet ízléses, erkölcsös eszközeivel s­em tudott megoldani. Miért van az, hogy például a szov­jet filmekben két ember egy­más iránti nagy szenvedélyét nem lágyjelenettel ábrázolják? (Lásd: a Csalódás című film­ben). S miért van, hogy a nyugati filmek többségében (pedig hozzánk a közerköl­csöt túlságosan már nem bán­tó filmek jutnak ell), mind­egyikben az általunk kifogá­solt eszközökkel történik a nagy szerelem megmutatása. Úgy véljük, ennek magyará­zata a család, a szerelem, a­ hitvesi hűség szocialista szel­lemű felfogásával magyaráz­ható. Nyugaton viszont azzal, hogy abban a világban, amely­ben a pénz, a haszon diktál­ta kapitalista erkölcs szabá­lyai szerint a sem­m se erkölcs­­leten, ami jövedelmet hoz, ez alól még a haladó gondolatot ápoló nyugati filmek sem tud­ják kivonni magukat. S egyes magyar filmszakemberek vi­szont ezeknek a filmeknek ha­tása alól.de A külpolitika -------hírei-------­röviden Varsó: Lengyelországban a tanácsválasztások napja ugyan február 2, de a nagy­üzemi választási körzetek­ben pénteken kora hajnal­ban, az ország egyes részein pedig már közvetlenül éjfél után megkezdődtek a tanács­választások. A varsói lapok első oldalon közlik a válasz­tások menetét, első eredmé­nyeit. A jelölőlistákra a nép legjobbjait vették fel, a párt és a nép államának odaadó híveit, régi munkásmozgal­mi harcosokat,­ mérnököket, technikusokat, munkásokat. * New York: Az Algériai Nemzeti Felszabadítási Front csütörtökön levelet intézett Hammarskjöld ENSZ-főtit­­kárhoz, amelyben kérte, jár­jon közben Franciaországnál, hogy az »Algéria független­ségének alapján« számolja fel algériai háborúját. Az amerikai hadsereg mes­terséges holdjának tervezett kilövését ismét elhalasztot­ták. Nagyon valószínű, hogy a mesterséges holdat hordozó Jupiter (?-ro­kétát a közeljö­vőben kilövik. * Iff Levelezhet-e a magyar diák jugoszláv búval?­ től kaptam, írtam is mindjárt magyarul, s két hét múlva je­lentkezett a címzett, s örült a barátságnak. Már több levelet váltottunk, a mindegyikkel jobban megismertük egymást Szóval: »Haverok« lettünk. Levelünkben soha nem írtunk olyat, ami sértené rendsze­rünket. Levelünk tartalma fő­leg irodalomról, természetről, a békéről, írókról, költőkről, színésznőkről stb. szól. Külö­nösen vitatjuk a nálunk be­mutatott­­ jugoszláv filmeket és az ott bemutatott magyar filmeket írunk az ismert szí­nésznőkről, például az »iste­ni« Lollobrigidáról. Szüleim nem akarják, hogy levelezzek. Azt mondják, abból bajom lesz, a rendőrségre kerülök a levél miatt...« S végül a szentesi fiú tőlünk kér taná­csot: folytassa-e a barátság ápolását, vagy szakítsa meg a levelezést. Szülei aggodalmának van valami alapja, illetve emléke: azokból az időkből, amikor még a két egymás mellett élő, szocializmust építő népet a hi­bás politika elválasztotta egy­mástól. A magyar és jugo­szláv barátság azonban ma már ismét fejlődik, s az ilyen baráti levelezések előmozdít­ják ezt a barátságot. Ezer és ezer magyar fiatal levelez nemcsak szocialista országok fiaival, de a kapitalista or­szágokban élő haladó gondol­kodású fiúkkal és lányokkal is. Minden maggyar fiatal szá­mára ezeknél a levelezéseknél egy követelmény van: hűség a magyar népi demokráciá­hoz, hűség a népek testvéri­ségéhez, hűség a békeszerető emberekhez. Ez viszont mindenki szá­mára alapvető követelmény! Sokfajta kérdéssel fordulnak hozzánk olvasóink. Ezek kö­zött akad, amelyről írója úgy véli, magánjellegű, pedig na­gyon is közérdekű. Azt kér­dezi egy szentesi diák, aki ►Levél­« jeligére kér a lapban választ, hogy levelezhet-e ju­goszláv diákokkal? A levélben a fiú ezt írja: »Én levelezek egy jugoszláv fiúval. Címét a Világ Ifjúsága című folyóirat szerkesztősége- Nyílt levél a paraszti jövendőről egy kisgazdához Kedves István bátyám! Elöljáróban is engedél­­­­et kérek, hogy a múlt na­pokban egyik beszélgetés so­rán a maga által felvetett kérdésekre — a nagy nyil­vánosság előtt — az újság­ban válaszolok. Teszem ezt azért, mert jól tudom, hogy ezek a kérdések, melyeket maga felvetett, nemcsak a maga bensőjét rágják, ha­nem sok ezer földhözjutta­­tott és régi tulajdonos gaz­daemberét is. Miről is van hát szó? Nem másról, m­int a mai helyzetről. Erről maga szó szerint így nyilatkozott: — Meg vagyok én elé­gedve a helyzettel, kedves öcsém, törjön ki a nyel­vem, ha panaszkodom. Lá­tom, hogy a magamfajta parasztember, ha megfogja a dolog végét, szépen el­boldogul. Meg van minde­ne, ami az egyszerű dolgos ember életéhez kell. Hiába, meg kell hagyni, Kádárék jobban csinálják a politi­kát, mint Rákosiéit. De egy valami nem tetszik, kedves öcsém. Hogy mi? Az, hogy már megint sokat beszél­nek a tszcs-ről, hogy a nagyüzem így, a kollektív gazdaság amúgy, hogy a paraszt ott találja meg a boldogulását. Ugyan, bol­dogulok én így is, meg­élek én így is, minek kell ijesztgetni a parasz­tot ilyesmivel. Ha megélt a kisgazda száz évig a kis darab földjén, akkor megél a másik kétszáz évig is. Kedves bátyám!, mivel beszélgetésünk akkor félbe­szakadt, nem tudtam az ál­tala felvetett kérdésekre vá­laszolni, azért most­ itt meg­próbálom. Hát, először is. Furcsának tartom, hogy Pista bátyám olyan hangsúllyal mondta azt, hogy megélt a kisgazda a földjén száz évig, mintha már a hetedik ükapja is kis­gazda lett volna és maga annak örökségén gazdálkod­na. Furcsának tartom azért, mivel maga mesélte el, mi­kor az uraságnál együtt dol­goztunk, hogy pendelyes ko­rától mindig a más keze­­lába volt és hogy már az öregapja is a grófok, bárók cselédje volt. Ha nem jön a földosztás, akkor maga sem hagyhatna egyebet az utó­dokra a megkopott cselédta­risznyánál, pedig éjjel-nap­pal dolgozott becsületesen. Nem megsérteni, csak em­lékeztetni akarom erre. Térjünk csak rá a másik kérdésre. Azt mondja Pista bátyám, a mostani kormány jól dolgozik, csak az a baj, hogy megint a tszcs-ről be­szélnek, hogy megint ijeszt­getik a parasztot és hangjá­ban ott bújkált a következ­tetés: nemsokára újra­­ erő­szakkal hajtják a parasztot a szövetkezetbe. Erre a következőket mond­hatom: A párt és a kormány ta­nult az elkövetett hibákból és nem fogja azokat ismét elkövetni. Az 1950—52-es időszak megmutatta: nem lehet a szocialista me­zőgazdaságot létrehozni máról-honnanra és különö­sen nem lehet a kispa­raszti gazdaságok tönkre­tétele árán, a dolgozó kis­tulajdonosok meggyőzése nélkül. Ezért a párt és a kormány szembeszáll minden olyan irányzattal, amely a régi módon, erőszakkal, gazda­sági és politikai nyomással akarná a parasztságot szö­vetkezésre bírni. Tehát nem ijesztgeti ma­gát senki, ha nem akar a nagyüzem szervezésében köz­reműködni, erre nem kény­szerítheti magát senki, de nem is lenne értelme ennek, bátyám! De engedjen meg egy kér­dést! Mikor tett a kormány ígéretet arra, hogy a jövő­ben nem fog a szövetkezés­ről beszélni, hogy lemond a szövetkezeti gazdaságok szer­vezéséről és támogatásáról? Úgy tudom, nem tett ilyen ígéretet! Úgy tudom, megalakulásának első nap­ján nyilatkozatban szögez­te le, hogy a munkások, parasztok kormánya, s alapvető célja a munká­sok, parasztok érdekében az elmúlt 12 esztendő szo­cialista vívmányainak meg­védése és továbbfejlesz­tése. A továbbfejlődés sarkalatos kérdése a mezőgazdaságban a szocialista termelési mód megteremtése, a dolgozó pa­rasztok összefogásával együtt modern szövetkezeti nagy­üzemek létrehozása. E nél­kül nincs kulturált, sok árut termelő mezőgazdaság. E nél­kül nem lesz szocialista tár­sadalom. Márpedig a cél ennek a megteremtése, olyan társadalomé, amelyben min­den ember úgy részesül a termelt lávákból, ahogy köz­reműködött azok létrehozá­sában. Úgy gondolom, ettől nem kell félnie azoknak, akik becsületes, dolgos em­berek voltak. Azt hiszi, Pista bátyám, hogy a munkáspárt, a mun­­kás­kormány azért forszíroz­za a szövetkezést, hogy ma­gának vagy a többi paraszt­embernek gondot, álmatlan éjszakákat okozzon? Ne higgye ezt! Nézzen egy ki­csit jobban széjjel: a tudo­mány, a technika hihetetle­nül gyorsan fejlődik, akkora gyárak vannak, hogy többen dolgoznak benne, mint egy kisebb város lakossága, a Föld körül műholdak szalad­gálnak, az emberek már a Mars meglátogatását terve­zik és maga, bátyám még az ősszel is úgy vetette el a búzát, hogy kézzel elszórta, aztán belefogásolta a földbe, így csinálták ezt már két­száz évvel ezelőtt is. Hát maradhat ez így? Az egyik oldalon szédítő iramú fejlődés, a másikon pedig lemaradás? Nem maradhat és nem is marad így! Szerte a világon felzárkó­zik a mezőgazdaság az ipar mögé. Ha az iparban a nagyüzemi termelés az uralkodó — márpedig ott az —, akkor a mezőgazda­ság is ez irányban fejlő­dik. Így van ez Nyugaton is, ahol — ahogy maga mondja — nem ijesztgetik szövetke­zettel a parasztot. Hát akkor ott hogyan fej­lődik ki a nagyüzem? Úgy, hogy az erősebb és nagyobb birtokok kiszorítják a ki­sebb, gyengébb birtokokat. És hogy ez nem kommunista propaganda, annak bizonyí­téka az, hogy Nyugat-Né­­metországban tagosítási tör­vényt hoznak, hogy elősegít­sék a kisparcellás gazdasá­gok felszámolását. Nemrégi­ben olvastam a Nemzetközi Szemlében egy nyugati köz­gazdász cikkét, amelyben sok más egyéb mellett arról volt szó, hogy az utóbbi tíz-húsz év alatt hogyan gyorsult meg a főbb nyugati orszá­gokban a kis- és törpegazda­ságok felszámolása, magya­rul a kisbirtokosok tönkre­tétele és helyükbe nagy me­zőgazdasági üzemek kiala­kulása. Ez ott azt jelenti, hogy a föld egyre nagyobb része kerül kevés nagybirto­kos kezében. Még egy megjegyzést fű­zök ahhoz, amit maga úgy hangsúlyozott, hogy a kispa­­raszt megállta a sarat száz éven át a kisparcellán. Ked­ves bátyám, ha visszatekin­tünk az utóbbi száz évre, akkor azt kell megállapíta­nunk, hogy ez nem így volt. Nem bizony, mert ha így lett volna, nem lett volna nincstelen agrárproletár, cse­léd, napszámos milliószámra. Az igazság az, hogy az utóbbi 30—40 év során 1945-ig a kisgazdaságok százezrei aprózódtak fel, mentek tönkre és váltak a volt földtulaj­donosok nincs­telen cseléddé, napszá­mossá. Hogyan? Elmondok egy esetet, amelynek személye­sen tanúja voltam. A harmincas évek dere­kán a makói csókási határ­ban élt egymással szomszéd­ságban két gazdálkodó. Az egyiknek 45 hold földje volt és hozzá egy gyereke, a má­siknak 10 hold és hozzá nyolc élő gyermek. Amikor megismertem őket, a nyolc gyereknek már csak az anyja élt, aki az otthon levő csa­ládtagokkal igyekezett egyen­súlyban tartani a kis birto­kot. Rövidesen meghalt azon­ban az anya is. És ahogy az ilyenkor lenni szokott, meg­indult a vita, hogyan osszák el a vagyont? A testvére­ik mindegyike arra törekedett, hogy a ráeső földrésszel együtt a tanyát is megka­parintsa. Hosszú háborúsko­dás után végül abban egyez­tek meg, hogy eladnak min­dent és a pénzt elosztják egymás között. Több se kel­lett a nagygazda szomszéd­nak, úgy kifizette érte a vé­telárat, mint a pinty. A test­vérek közül pedig az érezte magát a legszerencsésebb­nek, aki ottmaradhatott a volt tanyájukban tanyásbé­resnek, így lett a gazdag szomszéd még gazdagabb és így vált nyolc ember nincs­telen agrárproletárrá. A földek elaprózódásának folyamata ma is tart. Isme­rek nem egy olyan földhöz­­juttatottat, aki 10—15 hold földet kapott, ami életképes birtoknak számít. Azonban mi történt? Megnőttek a gyermekek, széthúzták a föl­det és két-háromholdas élet­­képtelen gazdaságok lettek belőle. Azt kérdezem ezek után: haladhatunk-e mi azon az úton, amelyen a nyugati országok mezőgazdasága jár? Megengedhetjük-e, hogy egy­két évtized múlva megjelen­jenek a nagygazdasággal ren­delkezők szűk csoportjai és másfelől a nincstelen agrár­proletárok tömegei? Biztos vagyok benne, hogy István bátyám is azt mondja: nem! — ezt nem szabad megen­gedni! Akkor pedig csak egyet tehetünk. Kövessük az orosz, a kínai, a bolgár, a csehszlo­vák parasztok példáját, akik lassan pontot tesznek annak a társadalmi problémának végére, amelyen mi még most kezdünk alaposabban rágódni, össze kell fogni az erőket, a kisparasztok, a kö­zépparasztok erejét, hisz az emberi összefogás, a közös akarat csodákra képes. Meg­győződésem, ha ezt tesszük, a bőség országává változtat­juk hazánkat, Magyarorszá­got! Őszinte tisztelettel üdvözli: Kerekes Imre A lottósorsolások februári menetrendje A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság elkészítette a lottósorsolások következő havi ütemtervét. Ennek alapján februárban négy húzást rendeznek, amelyből hármat vidéken tartanak. Február 7-én Budapesten a XVII. kerületi Új Világ Filmszínházban sorsolják az esedékes heti nyerőszámo­kat. Ugyanakkor húzzák a januári tárgynyereményeket is. Február 14-én Székesfe­hérváron, február 21-én pe­dig Kiskunfélegyházán per­dül a lottógömb. A hónap utolsó sorsolását Szegeden, a Szabadság Filmszínházban tartják. Szombat, 1958. február 1. Has Ucettd USS. február­­, szombat ’ Ignác napja A Na­­kél 7 óra 12 perckor és nyugszik 18 óra 44 perc­kor. A Hold két I8 óra 52 perckor és nyugszik 4 óra 27 perckor GYENGÜL A HIDEG A brit-szigetektől a Fekete­tenger vidékéig magasnyomású gerinc húzódik párás, ködös időjárással. Az enyhe óceáni léghullámok lassan előnyomulva,­ elérték az Alpok és a Kárpátok vonalát. Várható időjárás szombaton estig: felhős, párás, ködös idő, keleten egy-két helyen kisebb havazás, vagy ónos eső. Gyen­ge légáramlás. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton: nyuga­ton plusz 2,mínusz 1, keleten plusz 2—mínusz 1 fok között. ZKc­it hallunk MA ESTE a rádióban• Vörös zászló a „Sankt Georg**-on Nevezetes eseményről emléke­­zik meg a Petőfi-adó 19.40 per­ces adásában, mert nevezetes napja volt 1918. február­­ az első világháború történetében. Az osztrák—magyar monarchia legjobban dédelgetett fegyver­neme, a hadiflotta elégelte meg a már negyedik éve tartó vér­­zönt: Cattaróban felkelés tört ki... A „Sankt Georg” cirkálón kez­­dődött, éppen déli 12 órakor. . . A delet jelző harangjelzésre a fedélzeten összegyűlt legénység „hurrá” kiáltásba tört ki, le­­fegyverezte a tiszteket és fel­vonta az árbocra a forradalom vörös lobogóját. A cirkálóhoz legközelebb horgonyzó „Gea” torpedó-anyahajó minden kése­delem nélkül követte a példát és néhány órán belül valameny­­nyi Cattaróban lévő osztrák— magyar hadihajóra felkerült a vörös zászló Negyven éve már ennek, és azóta sem merült feledésbe a tattarói hős matrózok emléke. Ezúttal ketten állnak a mikro­fon elé közülük, s a Hadtörté­neti Intézet egyik tudományos munkatársával együtt emlékez­­nek a négy évtized előtti neve­­zetes február 1-re. FILMSZÍNHÁZAINK műsora: Hódmezővásárhely* Terv Mo­zi: Isten és ember előtt. Né­met film. 5 és 7. Műsoron február 5-ig. Vasárnap délelőtt matinéi Holnap már késő. Olasz fam-Béke Mozi: Makrancos fele­ség. Francia film. Fél 6, fél 3. Műsoron február 5-ig. Makó: Vörös Csillag Mozi: Emberek vagy őrmesterek. Olasz filmvígjáték. Fél 6. fél 8. Műsoron február 5-ig. Vasárnap délelőtt matiné: Bécsi komédiások. Német film. Szabadság Mozi: Az éjszaka lányai. Francia film (16 éven belülieknek). 5 és 7. Műsoron február 2-ig. Szemes: József A Hűn Mozi: Oké Néró. Olasz filmvígjáték: Fél 6, fél 8. Műsoron február 2-ig. Szabadság Mozi: Szerelem, ahogy az asszony akarja. Nyu­gatnémet film. (16 éven felü­lieknek) 6 és 8. Műsoron feb­ruár 4-ig. Vasárnap délelőtt matiné: Napoleon ellen. Szovjet film. Csongrád: Szabadság Mozi: Naplemente előtt. Nyugatné­met film. Fél 6, fél 8. Műso­ron február 5-ig. Vasárnap délelőtt matiné. Mexikói, szovjet film. Matiné-előadások kezdete va­sárnap délelőtt a helyi viszo­nyoknak megfelelően. SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ műsora : Szombat este fél 8 órakor: Víg özvegy. — Bérletszünet. MÚZEUMI HÍREK A vásárhelyi Tornyai János Múzeum kiállításai: Régészet-, né­pművészet-, ásvány-, képző­művészet és Szántó Kovács Já­­nos-emlékszoba (Szántó K. J. u. I0.). Nyitvatartása: Kedd, szer­da remek, szombat 15—19, va­sárnap 10—13 és 15—20 óráig. A Tornyai—Medgyessy Tárlat a Petőfi Művelődési Házban. Nyitva: kedd, péntek 15—19, va­sárnap 10—13 és 15—20 óráig. Sikkasztó postást lepleztek le Magyarcsanádon A rendőrség befejezte a vizsgálatot a magyarcsanádi községi postás bűnügyében. Takács B. Mihály, 20 éves magyarcsanádi lakos 1957. áprilisától decemberéig volt postai alkalmazott. Ez alatt több alkalommal névaláírá­sokat hamisított és külön­féle pénzösszegeket vett fel, amelyeket saját részére köl­tötte el. A nyomozás során bebizo­nyosodott, hogy a sikkasztó postás Keresztúri József, ma­gyarcsanádi lakos régiére ér­kezett 2000 forintot sem jut­tatta el jogos tulajdonosának. Popovics György magyarcsa­nádi lakos 5154 forintját is elsikkasztotta. Takács B. Mihály hét hónap alatt csak­nem 8000 forintot vett fel jogtalanul. A tolvaj kézbesítőt társa­dalmi tulajdon sérelmére el­követett sikkasztásért és közokirat hamisításért rövi­desen felelősségre vonják.

Next