Csongrád Megyei Hirlap, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-01 / 51. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! - a MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJAI III. évfolyam, 51. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1958. március 1. A baráti látogatás egyik epizódja Forró lelkesedéssel fogadták a magyar párt- és kormányküldöttséget Romániában mindenütt. Képünkön, nyitott gépkocsiban az ünneplő tömeg sorfala között halad­nak el Kádár János, Gheorghiu-Dej és Apró Antal elvtársak Elutazott Bukarestből a magyar párt- és kormányküldöttség Bukarest­ (MTI). Csütörtökön éjfélkor elutazott Bukarestből a Magyar Szocia­lista Munkáspárt és a forradalmi mun­kás-paraszt kormány küldöttsége. A ké­ső éjszakai óra ellenére a bukaresti dol­gozók nagy tömege gyűlt össze a banea­­sai­ pályaudvaron, hogy búcsút vegyen a vendégektől. A magyar párt- és kormányküldöttség tagjainak búcsúztatására Gheorghiu-Dej és Chivu Stoic­a elvtársak vezetésével a román párt és állami élet számos veze­tője megjelent a pályaudvaron. Ott voltak a Bukarestben akkreditált egyes diplo­máciai képviseletek vezetői, a Magyar Népköztársaság nagykövetségének tagjai, a román és a külföldi sajtó képviselői. A román és a magyar Himnusz hang­jai közepette Kádár János elvtárs, Ghe­­orgiuv.-Dej elvtárssal együtt ellépett a díszszázad előtt. Egy fiatalokból álló cso­port virágot nyújtott át a magyar kül­döttség tagjainak. A vendégek búcsút vettek a diplomáciai testületek tagjaitól és a megjelent hivatalos személyiségektől. A magyar és a román állami- és párt­­vezetők baráti kézszorítással búcsúztak egymástól, Kádár János és Gheorghiu- Dej elvtársak melegen összeölelkeztek. A pályaudvaron összegyűlt lelkes tömeg hosszasan éltette a magyar és a román nép örök Barátságát. A magyar párt- és kormányküldöttsé­get Malnaseanu külügyminiszterhelyettes és Caius Fratilescu, a külügyminiszté­rium protokollosztályának vezetője elkí­séri a magyar—román határig. A ma­gyar küldöttséggel utazik Ion Popescu, a Román Népköztársaság budapesti nagy­követe is. A Romániából hazatérő Gheorghiu-Dej és Chivu látogatás eredményeképpen magyar párt- és kormány- Stoica elvtársakat, a román még tovább mélyül a magyar küldöttség a határról táv­ nép vezetőit. Üdvözletükben és a román nép testvéri ba­­bratban köszöntötte Gheorghe kifejezésre juttatják, hogy a rátsága. Átlépte a magyar—román határt a magyar párt- és kormányküldöttség A Román Népköztársaság- A vonatról lelépő párt- és Ezután Kádár János elv­­ban járt magyar párt- és kormányküldöttség tagjait társ ellépett a csapatzászló­kormányküldöttség különje- Biszku Béla elvtárs, az­zal felsorakozott díszőrség nata pénteken délután fél 5 MSZMP Politikai Bizottsága­ előtt majd Gador Vororír órakor érkezett a magyar­nak tagja a belügyminiszter,­­ majd KTM határállomásra. Biharkeresz- sájldoz Jó etetó az elvtárs- az MSZMP Hajdu­­tere. Az aromásépület előtt MSZMP Központi Bizottság Bihar megyei bizottságának tett. AZ különvonat a Rákó- tának tagja, valamint a me- első titkára, köszöntötte a rá­­czi-induló hangjai mellett .Vei és a járási párt- és ta-­mamai útjáról magyar föld­gördült be a magyar határ-­nácsi szervek vezetői fogad- re érkezett párt- és kör­állomásra,­záko­mányküldöttséget. FOGADÁS BUKARESTBEN• Bukarest: Keleti Ferenc tg elvtárs, a Magyar Népköz- s társaság bukaresti rendkívüli­­ és meghatalmazott nagykö­­y­vete csütörtökön este a bu-­­­karesti Hadsereg Házában­­ fogadást adott a Román­­ Népköztársaságban tartózko­­s­dó magyar párt- és kor-­or­mányküldöttség tiszteletére. ” NAPONTA 60 ALUMINIUMVAJLING Gyorsan forog a fémnyomópad korongja és percek alatt formálódik az aluminiumlemez kerek vájlinggá. A vásár­helyi Fémipari Vállalat két dolgozója, Palócz Lajos fém­­nyomó és Kocsis János segédmunkás egymás után készíti az 56 centiméteres átmérőjű alumínium-vajlingokat — a háziasszonyok örömére. Naponta 60 vajling kerül ki kezük alól. (Kiss Gy. felvétele) A jól dolgozó szakszervezetek döntő tényezői társadalmi életünknek Megkezdődött a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában péntek reggel fél kilenc órakor megkezdődött a magyar szak­­szervezetek XIX. kongresszusa. A háromnapos tanács­kozáson a kongresszusi küldöttek beszámolnak a XVIII. kongresszus óta végzett munkájukról, összegezik a szak­mai szakszervezetek kongresszusainak tapasztalatait és megjelölik a magyar szakszervezetek további feladatait. A kongresszuson megjelent dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Marosán György államminiszter, Biszku Béla belügyminiszter, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Ott volt a kormány több tagja, a KISZ, a Hazafias Népfront, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság és a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának több vezetője. A kongresszuson részt vesz Louis Saillant, a Szak­­szervezeti Világszövetség főtitkára és a világszövetség három titkára, továbbá a szovjet, az arab, a francia, az olasz, az osztrák, a lengyel, a csehszlovák, a román, a német, a bolgár, az albán, a jugoszláv, a koreai és a vietnami szakszervezetek, valamint a vegyipari dolgozók szakszervezetei nemzetközi szövetségének küldöttei. A megnyitó beszédet Somogyi Miklós, a SZOT el­nöke mondotta. Javaslatára a kongresszus részvevői egyperces néma tisztelgéssel adóztak az elmúlt kg­resszus óta elhunyt magyar és külföldi szakszerv, harcosok emlékének. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a napirendet, amely a következő:. A Szakszervezetek Országos Taná­csának beszámolója, a számvizsgáló bizottság beszámo­lója, a magyar szakszervezetek alapszabályainak módo­sítása, a vezető szervek megválasztása. Ezután­­megválasztották a különböző munkabizott­ ,­ságokat, majd Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára tartotta meg beszámolóját.­­ Gáspár Sándor: Ez évi legfontosabb feladatunk, élet­­színvonalunk megszilárdítása Bevezetőjében a XIX. kongresszus jelentőségéről beszélt, majd a szakszerveze­tek szerepéről szólt és he­lyéről a szocializmust építő társadalmunkban.­­ A szak­­szervezetekhez való tartozás végső fokon a munkáshata­lom elismerését jelenti. Ha a szakszervezetek jól dolgoznak, döntő tényezői lehetnek és kell hogy le­gyenek társadalmi életünk­nek a szocializmus építé­séért vívott harcban. 1958-ban — mondotta — a dolgozó nép termelő mun­káját megtestesítő nemzeti jövedelem 4,3 százalékkal, a munkások és alkalmazottak reálbére 4,6 százalékkal emelkedik a tervek szerint — jórészt az 1957-ben hozott intézkedések eredményekép­pen, részben az idén elő­ször szétosztásra kerülő nye­reségrészesedéssel. A tervek számolnak az­zal, hogy a régebbinél gazda­ságosabban, alacsonyabb ön­költséggel dolgozunk, taka­rékoskodunk az anyaggal, pontosan tervek szerint ter­melünk és a beruházások is a terveknek megfelelően ala­kulnak. Enélkül nem jutha­tunk előbbre az életszínvo­nal alapjainak megerősíté­sében. Az 1958-as terv arra épül, hogy ebben az esztendőben lé­nyegében már saját erőnk­ből kell tovább szilárdí­tani gazdasági helyzetün­ket. A terv szerény. Teljesítése mégis sokkal fegyelmezet­tebb, jobb munkát követel. Le kell vonnunk a tavalyi gazdálkodás során elköve­tett hibák tanulságait. Az 1958-as terv eredményes tel­jesítésének legfontosabb fel­tétele, hogy mindenütt a gazdaságossági szemlélet jus­son érvényre. Az előadó ezután megálla­pította: a szakszervezetek fe­lelősek a bérből és fizetésből élők életszínvonalának ala­kulásáért. De természetesen ezt nem lehet elvonatkoz­tatni az ország adott gazda­sági fejlettségétől. Sokan ha­sonlítják össze a magyar munkások életszínvonalát nálunk jóval fejlettebb és más történelmi körülmények között kialakult tőkés orszá­gok dolgozóinak életviszo­nyaival. Reális képet azon­ban csak úgy kapunk, ha azt vetjük egybe, hogy a megtermelt új értékekből — tehát a nemzeti jövedelem­ből — milyen arányban ré­szesülnek a dolgozók, és ha ilyen összehasonlítást te­szünk, azonnal kiderül, hogy a magyar munkásosztály kibírja az összehasonlítást a fejlettebb tőkés országok dolgozóinak életszínvona­lával. Az életszínvonal alakulá­sáért kimondott felelőssé­günk a mai helyzetben min­denekelőtt azt jelenti, hogy a jelenlegi életszínvonalat védeni, biztosítani kell. Meg kell akadályozni min-­­ den olyan bürokratikus tö­­■­eévést, amely a kialakult életszínvonalat csökkentené — akár a bérek, akár pedig a szociális juttatások oldalá­ról. " Ezután , rátért a nyugdíj-­­ kérdésre. Szó sincs arról,­­ hogy nyugdíjrendszerünk egészében rossz volna és alapjaiban át kellene szer­vezni — mondta. — Kiállja­­ az összehasonlítást valameny­­nyi tőkés országéval. De még nagy az aránytalanság a régi és az új alapon megál­­­­lapított nyugdíjak között. Az aránytalanság a keresetek emelkedése miatt állandóan növekszik. Ez sérti a dolgo­zók igazságérzetét. Nyugdíj­­rendszerünk másik fogyaté­kossága, hogy nem veszik eléggé számításba a munká­ban eltöltött éveket, ugyan­akkor rövid a várományi idő. Jelenleg 600 ezer nyugdí­jas van. A rendezés hatal­mas összegeket igényelne. Csak a legégetőbb problé­mák megoldásához több mint félmilliárd forintra volna szükség. Helyes volna, ha a kongresszus úgy foglalna áll­í­lást, hogy a hároméves tervben az élet- és munkakörülmé­nyek javítására rendelke­zésre álló alapokat minde­nekelőtt erre a célra hasz­náljuk fel. Társadalmi összefogással a kérdés megoldását előbbre lehet hozni. Az előadó ezután arról be­­szélt, hogy ellenséges ele­mek teljesíthetetlen követé­ssék napirenden tartásával , a munkáshatalom elleni bi­­zalmatlanság felkeltésére, de­magóg hangulat kialakítá­sára törekszenek. A szakszervezeteknek kö­telességük a legnyíltabban és legőszintébben feltárni. (Folytatás a 2. oldalon.) .................................................................. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■••■■ Március 2-án, vasárnap délelőtt 9 órakor termel aszíkietkezeti nagifgijuth Tőédmezaaderh­elgen a Béke Szálló nagytermében __ Előadó: V­QSS N­HFG, az MSZMP városi végrehajtó bizottságának tagja, a városi tanács v. b. elnöke A nagygyűlésen részt vesz DOCI­01 XIRTG, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a forradalmi munkás­paraszt kormány földművelésügyi minisztere is Bgiwiiiti»ssisiimwiims»isiws>is»ewwMewii■■w—Mmiisiss«inwss»siBB»w«»siMiBBWMBwn———— W

Next