Csongrád Megyei Hirlap, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

2 Read, 1959. szeptember . De Gaulle visszaérkezett Párizsba De Gaulle francia köztár­sasági elnök vasárnap befe­jezte négynapos algériai körútját és az esti órákban visszaérkezett Párizsba. Egyes vélemények szerint a francia államfő algériai útjának az volt a tulajdon­képpeni célja, hogy »kipuha­tolja az ott állomásozó fran­cia hadsereg hangulatát«. Erre azért volt szükség, mert de Gaulle az Eisenhower el­nökkel folytatandó megbe­szélései után majd »újsze­rűen igyekszik megközelíteni az algériai kérdést«. Ez a lépés időben egybeesik az ENSZ-közgyűlés újabb ülés­szakának megnyitásával, hogy »kifogja a szelet az ázsiai, illetve az arab orszá­gok vitorláiból«. Ezek az or­szágok szorgalmazzák ugyan­is az algériai probléma meg­vitatását az ENSZ-közgyűlés szeptemberben kezdődő ülés­szakán. De Gaulle algériai körútján, amelyet helikop­terrel tett meg, egyetlen na­gyobb várost sem érintett. Kevés részlet szivárgott ki Eisenhower és Macmillan megbeszéléseiről A londoni sajtó Eisenho­wer angliai tartózkodása óta nagy cikkekben ismerteti az elnök látogatásával kapcso­latos, aránylag kisebb jelen­tőségű részleteket is. Feltű­nő azonban, hogy az angol főváros lapjai a szombati és vasárnapi Eisenhower—Mac­millan megbeszélésekről alig közölnek valamit s inkább arról számolnak be tőmon­datokban, hogy a két kor­mányfő tárgyalásain a leg­fontosabb nemzetközi kérdé­sek játszották a vezető sze­repet. Feltűnő volt, hogy az an­gol külügyminisztérium, de a Fehér Ház szóvivője, il­letve sajtófőnöke sem mon­dott úgyszólván semmi lé­nyegeset Eisenhower és Mac­millan megbeszéléseiről. Emiatt a mintegy 400 angol és amerikai újságíró, aki részt vett a Londonban tar­tott vasárnapi sajtóértekez­leten, éles szavakkal bírálta a rendkívül hiányos és gyér tájékoztatást. Hétfőn este egyébként Eisenhower és Macmillan beszédet mondott az angol televízióban, majd Macmil­lan ünnepi vacsorát adott az amerikai elnök tisztele­tére. A Reuter angol hírszolgá­lat értesülései szerint Eisen­hower és Macmillan között egyetértés alakult ki a Hrus­­csoiuval folytatandó megbe­széléseket illetően. A hír sze­rint megállapodtak abban, hogy a két szovjet—ameri­kai találkozó között nem tesznek kísérletet csúcsérte­kezletre. Hazaérkezett a Szovjetunióból a magyar újságíróküldötség Hétfőn délelőtt hazaérke­zett a magyar újságírókül­döttség, amely Gyáros Lászlónak, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatala elnökének vezetésével két­hetes látogatást tett a Szov­jetunióban. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren a ma­gyar sajtó munkatársai, va­lamint V. A. Koroljov, a Szovjetunió budapesti nagy­­követségének sajtóattaséja fogadták. A hétfői Vecsernaja, Moszkva című szovjet lap első oldalán közli Gyáros Lászlónak, a Tájékoztatási Hivatal elnökének nyilatko­zatát a magyar újságírókül­döttség szovjetunióbeli láto­gatásáról. A különböző nagy­városokban rendezett szívé­lyes, baráti találkozókon szerzett élmények ismerteté­se után Gyáros László így fejezi be nyilatkozatát: »Küldöttségünk kitűnő hangulatban ér haza és ég a vágytól, hogy beszámol­jon a magyar dolgozóknak a szovjet nép teremtő mun­kájáról­. A szovjet—amerikai kapcsolatok megjavulása minden ország népének hasznára lenne (Folytatás az 1. oldalról.) szag népének, a nagy és ■kis népeknek egyaránt hasznára lenne, mert a népek nem akarnak háborút, hanem tartós bé­kére vágynak. Ma a szó szoros értelmé­ben minden embert érdekel és foglalkoztat a világ béké­jének biztosítása. Joggal tekintik ezt a kér­dést a nemzetközi élet fő problémájának. Hruscsov a továbbiakban rámutatott, hogy a nemzet­közi helyzet — ha a fő kér­dést, a béke fenntartásának lehetőségét tekintjük — már nem rossz, sőt azt mondhat­ni, hogy jó. Hruscsov beszélt Aden­auer nyugatnémet kancellár­nak a szovjet kormányfő augusztus 18-i üzenetére adott válaszáról is. Első olvasásra — mondot­ta Hruscsov — ez a válasz kedvező benyomást kelt. El­sősorban meg kell állapíta­nunk, hogy e válasz hangneme tartóz­kodóbb és ebben a vonatkozásban lényegesen különbözik a bonni kormány dokumentu­mainak eddigi stílusától. Adenauer üzenete igen fontos kérdéseket érint. Ki­fejezi azt az óhajt, hogy jussunk jobb megértésre e kérdésekről országaink együttműködésének fejlődése érdekében. Ha e szavakat tettek kö­vetik, akkor feltehető, hogy átléphetjük majd az elválasztó vonalat, azt, amely közöttünk a nem­zetközi helyzet megoldást sürgető kérdéseinek megíté­lésében fennáll, s lépéseket tehetünk a nemzetközi fe­szültség enyhítésének, a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság közötti viszony megjavításának út­ján.­­ Szeretnők, ha a Német Szövetségi Köztársaság kor­mánya részletesebben kifej­tené javaslatait olyan fon­tos kérdések megoldását il­letően, mint a leszerelés, a háború maradványainak fel­számolása, országaink együtt­működésének fejlesztése. Vé­leményünk szerint — ha a másik fél is úgy akarja — ezek a kérdések nem meg­­oldhatatlanok. Megoldhatók, ha a nyugati hatalmak is őszintén óhajt­ják az égető nemzetközi problémák békés rendezé­sét. Szeretnék hinni, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság kormánya a maga ré­széről valóban elő kívánja mozdítani a nemzetközi fe­szültség enyhítését — mon­dotta Hruscsov és megígérte, hogy válaszolni fog Aden­auer üzenetére. Beszédében Hruscsov a Szovjetunió gazdasági és kul­turális kérdéseivel, a hét­éves terv feladataival fog­lalkozott. Kifejtette, milyen nagy erőfeszítések történnek az SZKP XXI kongresszu­sán, valamint a párt Köz­ponti Bizottságának júniusi plénumán hozott határozatok végrehajtására, milyen szé­leskörű mozgalom fejlődött ki a szovjet városokban és falvakban a hétéves terv ha­táridő előtti teljesítéséért. Sikeresen teljesítjük és túlszárnyaljuk azokat a feladatokat, amelyeket a XXI. pártkongresszuson (Az MTI pekingi tudósító­jától.) Gyár az iskolában — a ta­nulás és a termelőmunka összekapcsolása. A politech­nikai oktatásnak ezt az új­szerű, modern változatát, amelyet a Szovjetunióban és másutt is alkalmaznak, Kí­nában is sikerrel valósítják meg. A kínai városokban a gyárak segítségével számos középiskolában létesítettek jól felszerelt műhelyeket, ahol a tanulók üzemi ter­melőmunkát végezhetnek. A pekingi »kísérleti« leány­középiskolában egy rádió­gyár rendezett be műhelye­ket, ahol egyszerre mintegy 150 diák bizonyos időközök­ben rendes tanulmányai mellett nem megerőltető termelőmunkát végez. A negyvenéves múltú kö­zépiskolában 1956-ban »ho­nosították meg« kísérletkép­pen a »termelés és munka« tantárgyat. Ez az új tárgy heti két órában kapott he­lyet a tantervben. A »terme­lés és munka« heti egy óra elméletet és egy óra gyakor­latot jelentett az alsó és a felső tagozaton egyaránt. A tanulókat az alsó osztályok­tól a felsőkig fokozatosan igyekeztek megismertetni az asztalos- és fémmunka, a megerősített hétéves terv ír elő — mondotta. Országunk helyzete ma igen jó — mondotta —, ez annak eredménye, hogy a nép megbonthatatlan egység­ben sorakozott fel szeretett kommunista pártja mögé. Hruscsov ezután Mihail Alekszandrovics Solohov írói munkásságát méltatta. — Az utóbbi években ?— mondotta — Mihail Alek­szandrovics nemegyszer tett utazást külföldön kiváló eredménnyel. Mindenütt, mint a legna­gyobb szovjet írót, mint a szovjet kultúra képviselő­jét fogadták. Önök tudják, hogy Eisen­hower elnök meghívására hamarosan az Amerikai Egyesült Államokba utazom — mondotta befejezésül Hruscsov. — Meghívom erre az útra Mihail Alekszandro­­vicsot. Azt hiszem, neki is hasznos lesz, ha közelebbről megismeri a mai Amerika életét. Menyílt a lipcsei vásár Vasárnap megnyílt a lip­csei őszi nemzetközi vásár. Heinrich Rau, az NDK kül- és belnémet kereskedelmi minisztere, megnyitó beszé­dében hangoztatta: Hruscsov és Eisenhower■ közelgő talál­kozása a nemzetközi feszült­ség enyhülésének, a kiala­kuló kedvező légkörnek a bizonyítéka. Az NDK felada­tairól szólva azt mondotta: a legfontosabb gazdasági tennivaló, hogy 1961-ig a Német Demokratikus Köz­társaság elérje vagy felül­múlja Nyugat-Németországot a fontosabb élelmicikkek és közszükségleti cikkek egy lakosra számított fogyasztá­sában. Az olasz rendőrség felháborító önkénye a torinói főiskolai játékokon A torinói főiskolai világ­­bajnokság nemzetközi ren­dező bizottsága a Kínai Népköztársaság sportolóit is­merte el Kína képviselőinek azzal a teljesen helytálló in­doklással, hogy Tajvan szi­getén nincsenek főiskolák és így főiskolai sportolók sin­csenek. A Kínai Népköztár­saság sportolói kisebb huza­vona után megkapták az olasz vízumot, s a kínai sportolókat Torinóban igen szívélyesen fogadták. Ennek láttára a csangkaj­­sekisták római diplomáciai képviselői aknamunkába kezdtek. El is érték, hogy a torinói rendőrség a pályaud­var előtti téren a részvevő országok zászlói közül eltá­volította a Kínai Népköztár­saság lobogóját. A főiskolai világbajnokság nemzetközi felügyelő és döntőbizottsága azonnal ösz­­szeült. A­ bizottság keleti és nyugati tagjai, az olaszokat is beleértve, egyhangúlag tiltakoztak a rendőrség ille­téktelen és jogtalan beavat­kozása ellen és úgy döntöt­tek, hogy ha a Kínai Nép­­köztársaság zászlaja nem maradhat az árbocon, akkor bevonják valamennyi rész­vevő ország zászlaját. Vasárnap hajnalban Schlei­mer, a Nemzetközi Főisko­lai Sportszövetség svájci el­nöke és Jaroszlav Silhavy, a Nemzetközi Diákszövetség Sporttanácsának titkára és a bizottság többi tagjai sze­mélyesen végrehajtotta a döntést és bevonta a zászló­kat. A rendőrség ezt nem akadályozta meg, de elvette Schleimer és Tilhavy útle­velét és további eljárással fenyegette meg őket. A vasárnap reggeli tori­nói sajtó pártkülönbség nél­kül elítéli a botrányt. Sötét folt az angol fővárosban Csütörtök este óta tartózkodik Londonban, illetve Angliában Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke, s folytat megbeszéléseket a brit kormányfővel s annak leg­fontosabb munkatársaival. A londoni lapok az év legna­gyobb angliai eseményének ítélik meg az amerikai elnök látogatását s egyöntetűen állapítják meg, hogy az Eisen­­hower—Macmillan-találkozó lényegesen kihat a nemzet­közi élet elkövetkező eseményeire. Az angliai kép e napokban tehát — legalábbis a lon­doni sajtó cikkeiből ítélve — ünnepi. Van azonban egy sötét foltja is ennek a képnek, méghozzá egy hivatlan vendég látogatása. Ez a hivatlan vendég nem más, mint Castello spanyol külügyminiszter, aki Eisenhower londoni tartózkodását használja fel alkalomnak arra, hogy az el­nökkel megbeszélést folytasson. Találóan jegyezték meg az angol lapok, hogy Castello nem más, mint betolakodó, ugyanis őt nem az angol kor­mány hívta meg a fővárosba. Nem is hívhatta, mert Mac­millan tisztában van azzal, hogy Castello Londonba való invitálása az angol közvélemény felháborodását váltaná ki s hátrányosan érintené a konzervatívok választási esélyeit. Az angolok ugyanis még nem felejtették el, hogy Castello a hírhedt spanyol Kék Hadosztály tagja volt, s Hitler vaskereszttel tüntette ki. Castello a »Führer« jószívűségé­­nek­ viszonzásául könyvet írt, amelyben ujjongva üdvözölte az európai »új rendet«, a nácik uralma alatt. Castello emellett nem átallotta, hogy Gibraltárt, valamint több af­rikai angol területet Spanyolország számára követelje. Hogy mennyire gyűlölt Castello az angol közvélemény előtt, mi sem bizonyítja jobban, hogy amikor Franco 1951-ben Spanyolország londoni nagykövetévé nevezte ki, az angol kormány nem járult hozzá e kinevezéshez. Nos, most Franco e sötétmúltú diplomatáját küldte Londonba, hogy tárgyaljon Eisenhowerral. Nincs hír ar­ról, hogy Eisenhower és Castello között miről esett szó. Ennek ellenére Londonban már azt is tudni vélik, hogy a spanyol külügyminiszter Eisenhowert kéri meg pártfogóul Gibraltár, Spanyolországhoz való csatolása érdekében Bármiről folyjék is a szó találkozásukon, megbeszélésük bizonyára kiváltja majd a NATO-tagállamok neheztelését. Elvégre — vélik e tagállamok, s nem alaptalanul —, Ei­senhower kevés idejét fontosabb személyiségekkel való tár­gyalásokkal is eltölthette volna. Másrészt a világszerte gyű­lölt Franco-rendszer támogatásának ekként kifejezett kész­sége semmiképpen sem növeli az Egyesült Államok tekin­télyét még közvetlen szövetségesei körében sem. Új típusú kisipari szövetkezetek létrehozását tervezik Hétfőn az OKISZ központ­jában összehívták a kisipari szövetkezetek 85 tagú vá­lasztmányát. Ferenci Tibor elnökhelyettes elmondotta, hogy 1645 kisipari szövetke­zetben 174 000-en dolgoznak. A szövetkezeti ipar tavaly 103 százalékra teljesítette tervét, exporttervét pedig 40 százalékkal túlszárnyalta. A kisipari szövetkezetek mind­inkább közvetlenül a lakos­ság ellátását akarják szol­gálni. Ezért úgynevezett át­állítás folyik. Növelni kíván­ják a lakosság részére vég­zendő javító és szolgáltató tevékenységet, több építési munkát akarnak elvállalni. Tervezik még az export­gyártmányok készítésének fo­kozását is. Az OKISZ foglalkozik ú­j­­típusú termelőtársulások, úgynevezett kézműves szö­­vetkezetek alakításával is. Ezeknek tagjai csak kisipa­rosok lehetnek, kizárólag kézműipari és javító-szolgál­tató tevékenységet űzhetnek, munkájukat a meglevő kis­ipari műhelyekben folytat­hatják. 1959 első félévében a kis­ipari szövetkezetek a terve­zettnél 33 millió forint ér­tékű áruval adtak többet a lakosságnak. Százával érkeznek a Hruscsovot meghívó levelek az amerikai szovjet nagykövetségre Az amerikai szovjet nagy­­követségre, a külügyminisz­tériumba és a Fehér Házba tovább özönlenek a levelek, amelyek írói arra kérik a szovjet miniszterelnököt, amerikai utazása során láto­gasson el hozzájuk — jelen­ti a Reuter. Több üzletember és szá­mos klub küldött a szovjet miniszterelnöknek meghí­vást. Kérik, mondjon beszé­det és vegyen részt a tiszte­letére rendezendő villásreg­gelin, illetőleg ebéden. Egy Oroszországból 50 év­vel ezelőtt kivándorolt, je­lenleg Milwaukkoban élő asszony levelében arra kéri Hruscsovot, vegyen részt egy baseball mérkőzésen. Rádiógyár az iskolában Hogyan oldották meg a politechnikai oktatást egy kínai leányközépiskolában? növénytermesztés és ker­tészet, az általános villa­mosság, a vas- és fémeszter­­gálás, a gépkocsiszerelés és vezetés, a villanymotor- és rádiószerelés alapelemeivel. Ez a módszer azonban — az iskola véleménye szerint — nem adott kielégítő ered­ményeket. Nehézségeket oko­zott a megfelelő képzettségű tanerő, a felszerelés és az anyag hiánya. A heti két óra kevés volt ahhoz, hogy a tanulók kellő gyakorlatra tegyenek szert. Az elkészí­tett tárgyak minősége sem ütötte meg a mértéket. Később változtattak ezen, s egészen új utakon keres­ték a helyes megoldást. 1957-ben a Kínai Kommu­nista Párt felhívta az isko­lák figyelmét arra, hogy a munkára nevelés sikere ér­dekében teremtsenek szoros kapcsolatot a gyárakkal, a munkásosztállyal. A pekingi »kísérleti« leányközépiskola ettől kedve arra törekedett, hogy a diákokat együtt ne­velje az iskola és a gyár. 1958 első felében már gyá­rakba küldték a tanulókat, hogy ott megismerkedjenek a munkásokkal, a termelés­sel. Négy pekingi gyárral: a filmtechnikai, a fémfeldol­gozó, a villanymotor- és a rádiógyárral vették fel ily­­módon a kapcsolatot. A diá­kok hetenként egy fél na­pot töltöttek az üzemekben. Bármennyire is hasznos­nak bizonyult az iskola és a gyár kapcsolata, ez a mód­szer még tökéletlen volt, ja­vítani kellett rajta. A mun­kásoknak a gyárban ugyan­is nem volt idejük arra, hogy a diákokkal kellően foglalkozzanak. A hetenkénti fél nap he­lyett később 6—7 hetes idő­közönként egy teljes hétre bővítették a gyárban töltött időt.­ Az üzemben az iskola tanárai választották ki a diákoknak az elmél­i isme­retekhez kapcsolódó mun­kákat. Az eredmények így jobbak voltak, de még ko­rántsem kielégítőek. Az 1958—1959-es tanév­ben a politechnikai oktatást lényeges változtatással fej­lesztették tovább. A pekingi »kísérleti« leányközépiskola ettől kezdve csak a rádió­gyárral tartotta meg kap­csolatát. Most már azonban nem a diákok mentek a gyárba, hanem a gyár köl­töztette át egyik részlegét az iskolába. Négy műhelyt — a lakatos-, transzformátorké­szítő-, a gép- és szerelőmű­helyt — rendeztek be a szükséges berendezésekkel az iskola épületében. A ter­meléshez a gyár adja a nyersanyagot és a műszaki irányítást is. Minden mű­helyben a gyár egy-egy szakembere az iskola ügye­letes tanárával karöltve szervezi, vezeti és ellenőrzi a tanulók munkáját. Az »iskolai gyár« százöt­ven munkahelyén az osztá­lyok meghatározott időkö­zönként váltják egymást. Az alsó tagozatú tanulók heten­ként két alkalommal fél-fél napot dolgoznak. A felső ta­gozat osztályai már bonyo­lultabb munkákat kapnak. Munkaidejük is több: min­den hatodik hét. A 12—18 éves lányok »gyárukban« igen bonyolult szerkezetű berendezéseket készítenek: nagyteljesítmé­nyű erősítőket és katódsu­gárcsöves oszcillográf nevű elektrofonikus mérőműsze­reket. A nagy kézügyességet és precizitást követelő mun­ka egyáltalán nem jelent nagy megerőltetést számuk­ra. Ilyen »iskolai gyárban« dolgozni lényegesen többet jelent holmi »fúrás-faragás­nál«, »barkácsolásnál«, vagy laboratóriumi kísérletezge­tésnél. A tanulók itt nem­csak szerszámokat és gépe­ket látnak maguk előtt, ha­nem érzékelik a szorosan egymásba kapcsolódó mun­kafolyamatok láncolatát, a munkamegosztás szerepét, fontosságát, a termelési fo­lyamat egész mechanizmu­sát. Anyagi haszon — bár ez nem különösebb célja az is­kolának — szintén szárma­zik a tanulók munkájából. A rádiógyár megfizeti a végzett munkát. A kapott pénzösszeget kirándulások, nyári táborozások költségei­nek fedezésére, könyvtárbő­vítésre, sportfelszerelések beszerzésére fordítják.

Next