Csongrád Megyei Hirlap, 1959. október (4. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-01 / 230. szám

A világ köszönti a tízéves Kínai Népköztársaságot Új acélkombinát A­z emberiség történelmének egyik legjelentősebb fejezete kezdődött meg tíz évvel ezelőtt, 1949. ok­tóber elsején. Ezen a napon kiáltották ki Pekingben a Kínai Népköztársaságot, miután a kommunista párt ve­zette kínai népi felszabadító hadsereg a négy évig tartó harmadik forradalmi polgárháborúban döntő és végleges győzelmet aratott a Csang Kaj-sek irányította Kuomin­­tang-rendszer felett. A világot akkor meglepetésként érte a kínai népi erők hatalmas győzelme, amelynek értékét növelte az a körülmény is, hogy olyan csangkajsekista seregekkel szemben érték el, amelyeket az amerikaiak képeztek ki és látták el a legkitűnőbb minőségű hadianyaggal és fel­szereléssel. 1945 szeptembere, a japánok feltétel nélküli kapi­tulációja után az 1921 júliusában alakult Kínai Kommu­nista Párt küzdött csupán annak megvalósításáért, hogy Kína valamennyi haladó pártjának koalíciója kormá­nyozza az országot. A csangkajsekisták azonban azt hit­ték, hogy amerikai támogatással egyedül is fenntarthat­ják uralmukat, s a japánok kiebrudalása u­tántól kezdve következetesen kommunistaellenes politikát folytattak. Kína népe azonban egyre inkább a kommunista párt politikáját támogatta, azt a törekvést, hogy Kína legyen egységes és független. Ez hatalmas erőt és lendületet adott a népi felszabadító hadsereg akcióinak. Az első nagy győzelmet a népi erők 1948. október 30-án aratták, amikor elfoglalták Északkelet-Kínát, a korábbi Mandzsú­riát. Ettől kezdve a nagy sikerek egész sora született, jelentős győzelem volt Nanking, a csangkajsekista fővá­ros 1949. április 23.-i elfoglalása. 1949 szeptemberének vé­gén a csang kajsekisták veresége teljes és végleges volt. Pedig Csang Kaj-sek tanulhatott volna a múltból. Az 1924-től 1927-ig tartó első forradalmi polgárháború­ban a Csang Kaj-sek vezette Kuomintang ugyanis csak a kommunista párt segítségével tudta egyesíteni Kínát és tette Nankingot fővárossá. S amikor arról volt szó, hogy e győzelmek döntő részét kivívó kommunista párt mini­mális jogaihoz jusson, Csang Kaj-sek reakciós kormányt alakított és a kommunistákkal minden további együtt­működést megszakított. Ilyen körülmények között a kí­nai kommunisták sem tehettek mást, minthogy harcol­tak igazságukért és a kínai nép jogaiért, a kínai haladó erők egységéért. A harc 1927-től 1936 végéig folyt, s e harcok során valósította meg a Dél-Kínában alakult tanács­kormány a történelemben azóta emlékezetessé vált­­­nagy menetelését, vagyis azt, hogy áttette székhelyét az észak­kínai Jenanba. A japánok bevonulása után a Kínai Kom­munista Párt a betolakodók elleni eredményes harc ér­dekében kiegyezett Csang Kaj-sekkel és lényegében a kínai kommunisták voltak azok, akik a japánok ellen harcoló legszervezettebb és legerősebb kínai katonai egy­ségeket jelentették.­­ Csang Kaj-sek elbukott, mert ál­k­ok volt, mert a nép ellen harcolt. A­zóta világhatalommá lett a Kínai Népköztársaság. Eredményei, sikerei a haladó emberiség teljes el­ismerését váltották ki, s a felszabadulásukért küzdő né­pek előtt a Kínai Népköztársaság követendő példaként áll. S a világ büszke a Kínai Népköztársaságra. ÚJ ÉPÜLETEK PEKINGBEN Peking, a Kínai Népköztársaság fővárosa az elmúlt tíz esztendő alatt építészetileg is jelentékenyen fejlődött. Új lakótelepek létesültek s modern középületek sokasága te­szi csinosabbá, egységesebbé a város képét. Felvételünk a kínai főváros egyik nem­régen elkészült épületét, a Nemzetiségi Szállót ábrázolja. 3 OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOIV­G Ez évben is várható a Kínai Népköztársaság ugrásszerű fejlődése Világszerte nagy érdek­lődéssel kísérik a kínai nép­gazdaság idei eredményei­nek alakulását, azt, hogy to­vább tart-e a kínai nép­gazdaság nagy ütemű fejlő­dése ebben az esztendőben is. Különösen azóta vetik fel e kérdést mind gyakrabban, hogy a Kínai Népköztársa­ság országos népi gyűlése 1959. augusztus 26-án elfo­gadta az ez évi tervfelada­tok bizonyos mértékű csök­kentésére vonatkozó javasla­tot. Hogy az ez évi kínai nép­­gazdasági feladatokat meg­ismerjük, az elmúlt év tel­jesítményeiből kell kiindul­nunk. Elöljáróban mindjárt meg kell állapítani, hogy az 1958-as év a kínai népgazda­ság fejlődésében a »különle­gesen nagy ugrás« éve volt. (Csou En-laj, a Kínai Nép­­köztársaság miniszterelnöke augusztus 26-i beszédében rámutatott, hogyan minősí­tik Kínában a gazdasági fej­lődés ütemét. E szerint »ug­­rás«-ról akkor beszélnek, ha az évi növekedés az iparban 20, a mezőgazdaságban 10 százalék felett van. »Nagy ugrás«, ha a növekedés 25, illetve 15 százalékon felüli, »különlegesen nagy ugrás«­­ról pedig 30, illetve 20 szá­zalék feletti teljesítmény­emelkedés esetében beszé­lünk.) Az 1958-as példátla­nul nagy ütemű előrehala­dás tényén az sem változtat, hogy a nyilvántartás gyakor­lati munkájában fennálló tapasztalatlanság és más té­nyezők közrejátszása követ­keztében a mezőgazdasági termelés értékét a tényleges eredménnyel szemben túl­becsülték, mert az emelke­dés üteme így is lélegzetel­állítóan nagy és megfelel a »különlegesen nagy ugrás« feltételeinek. De lássuk a számokat. Az 1958. évi mezőgazdasági ter­melés ténylegesen 67,1 mil­liárd jüan (1 jüan ± 5,87 forint). A korábbi jelentés ezt az adatot 88 milliárd jüanban, tehát 31 százalék­kal magasabb összegben ha­tározta meg. Az eredmények felülvizsgálatánál azonban kitűnt, hogy a gabonater­més 33, a gyapottermés pe­dig 37 százalékkal kevesebb a korábban közölt mennyi­ségnél, így azután a mező­­gazdaság és az ipar együttes értéke nem — mint koráb­ban közölték — 205 milliárd jüan, hanem 184,1 milliárd, vagyis 10 százalékkal keve­sebb. Ennek ellenére is 48 százalékkal magasabb, mint az 1957. évi azonos vonatko­zású számok. Az ipar terme­lésének értéke ebben az ösz­­szegben a korábbi jelentés­sel megegyező 117 milliárd jüan, ami az 1957. évihez ké­pest 66 százalékos növeke­désnek felel meg. A mező­­gazdasági termelés értéké­nek a növekedése a koráb­ban közölt 64 százalékkal szemben »csupán« 25 száza­lék. Az idei évi célkitűzése­ket tehát a reális tényekhez kellett alakítani s így szüle­tett meg az az elfogadott ja­vaslat, amelynek értelmében a mezőgazdasági és az ipari termelés együttes előirány­zatának értékét 23 százalék­kal csökkentették, ezen be­lül az ipar termelési tervét 11, a mezőgazdaságét pedig 40 százalékkal. Az ipar te­rületén a csökkenés a követ­kező területeken jelentke­zik: acélból 18 millió tonna helyett 12 millió tonna, szénből 380 millió tonna helyett 335 millió tonna. A mezőgazdaságban a gabonatermésnek 525 millió tonnáról 275 millió tonnára, gyapotból 5 millió tonnáról 2,34 millió tonnára való csökkentése szerepel elő­irányzatként. Mit mutatnak az 1959. év első hat hónapjának ered­ményei? Azt, hogy az elő­irányzatokat mind az ipar­ban, mind a mezőgazdaság­ban túlteljesíthetik. Az em­lített idő alatt az ipari ter­melés elérte a 72,9 milliárd jüant, vagyis 65 százalékkal volt magasabb a múlt év ha­sonló időszakában elért ered­ményeknél. Mezőgazdasági téren a korán beérő ter­ményfajták nyári aratásánál 69,4 millió tonna gabonát ta­karítottak be, szemben a múlt év hasonló időszakának 68,2 millió tonna gabonájá­val. Pedig ebben az eszten­dőben a szárazság és az aszály közel 34 millió hek­tár terület termését pusztí­totta el, vagy csökkentette a minimumra, s hogy mégis terméstöbbletről lehet be­szélni, az a népi kommunák rendszere megszilárdulásá­nak és a paraszti tömegek megnövekedett aktivitásának tudható be. összegezve: az 1959-es esztendő első hat hónapjá­nak adatai azt mutatják, hogy 1959-ben a Kínai Nép­köztársaság gazdasági élete tovább halad az ugrásszerű fejlődés útján. „Nagybetűs ” faliújságoki”­ l! Két évvel ezelőtt, amikor A Kínai Kommunista Párt­­által közzétett adatok sze­­­­rint jelenleg több mint 24­­ezer népi kommuna van Ki­ Inában. Egy-egy kommuná­ban átlag ötezer paraszt­­­család dolgozik A több mint 24 000 népi kommunában tömörült 121­ millió parasztcsalád, azaz a népi Kínában élő pa­rasztság több mint 99 szá­zaléka. A népi kommunák zöme el­­­sősorban mezőgazdasági ter­­­meléssel foglalkozik, s csak­­viszonylag kevés olyan kom­muna van, amelyben inten­­­zíven foglalkoznak állatte­­­nyésztéssel is. Viszont nincs­­olyan kommuna, amely a­­ mezőgazdasági termelés mel­lett ne foglalkozna a terme­lés más ágaival is, például az iparral. Egy év alatt a népi kom­munák szilárd államigaz­gatási szervekké váltak, s ezzel a falvakban a gazda­sági tevékenység mellett tel­jesen a néptömegek kezébe ment át a politikai irányí­tás is. Az alapvető tulajdonforma a termelőcsoport tulajdona, s emellett van közös, azaz kommunális tulajdon is. A szövetkezetekben bevált brigádrendszert a kommu­na is átvette és eredmé­nyesen alkalmazza. Jelenleg a kommunákban körülbelül 3 millió termelő­­csoport működik saját kol­lektív tulajdonnal. Az ilyen csoportokban dolgozó csalá­dok száma meghaladja a 40 milliót. Huszonnégyezernél is több kommuna van jelenleg Kínában a népi Kínában megindulta a munkastílus-javító mozg­ó A föld egyik legnagyobb országa, a Kínai Népköztársaság Több évezredes történelme során Kína 1949-ben, a Kínai Népköztársaság kikiál­tása után vált igazán egységessé, a »nagy Kínává«. A Kínai Népköztársaság területe 9 millió 633 ezer négyzetkilométer, kevés híj­jal pontosan akkora, mint Európa. Közigazgatásilag 30 tartományból áll, lakossága (1955-ben) 647 millió 800 ezer, fővárosa Peking. Legnagyobb városa a Csendes-óceán partján fekvő Sanghaj, közel 8 millió lakossal. Kína területének nagy része hegyes, csak a Sárga-folyó és a Jangce folyásá­nak alsó része mellett, valamint a Sárga-tenger vidéke sík. Éghajlata északon kon­tinentális: meleg nyár, igen hideg tél. Közép-Kína klímája már enyhébb. Délen a szubtrópikus monszun-klíma az uralkodó esős és száraz évszakokkal. Ez a rész a legtermékenyebb és legsűrűn lakottabb része Kínának. Népsűrűsége itt megha­ladja az 500 főt négyzetkilométerenként (Magyarországon a népsűrűség általában 85 fő négyzetkilométerenként). Az ország területének mindössze 11 százaléka áll mezőgazdasági művelés alatt. Legfontosabb növénye a rizs, amelynek 95 százalékát a déli területeken termesztik (1957-ben 82 millió tonnát). Ásványkincsekben rendkívül gazdag: szénben, vasban, kőolajban, szinte kimeríthetetlen tartalékai vannak. Fontosabb exportcikkei: gabona, szójabab, ércek, bőrök, selyem, tea, népművészeti cikkek. Iparának legjelentősebb területe Északkelet-Kína (a régi Mandzsúria), ahol a nehézipar, és a Csendes-óceán vidéke, ahol == főleg Sanghajban == a könnyűipar a legszámottevőbb i­ galom, akkor születtet meg­ a »nagybetűs újság­», a tá- 5 cöpao. Abban különbözik a­ faliújságtól, hogy szerzőjed maga írja és maga akasztja­ ki. A tácöpao szövege rö-% vid. De ez az újság nagy­ erejű politikai fegyver. 9­­ Milliók írják. Mindent munkahelyen, szervezetnél,%­­vállalatnál, iskolában, szál-9 fáson ott függnek a külön-5 |böző formájú, nagyságú jó­­színű »nagybetűs újságok».*, a F­alun is nagyon elterjed-a |terc. 9 | A táccpap felhívja a fi­? gyelmet a munka hibáira és­ Jhiányosságaira, megbíráljad _az egyes vezetőket, javasla-9, \tokat tesz, megdicséri a jó9 [■teljesítményeket, vitázik, el-? jítéli és elemzi írójának sa-s­aját hibáját. Olvashatunk raj-ó,­­ ta gúnyos verseket, csasz-e 'puskákat, villámtréfákat, lát-x ',hatunk karikatúrákat, ? Csütörtök, 1959. október 1. Belső-Mongóliában­ ­ A rohamosan fejlődő kínai ipar rövidesen új acél­kombináttal gyarapodik: a belső-mongóliai sztyeppén, Pap­­tovban hamarosan üzembe helyezik ezt a hatalmas vas- és­­ acélkomplexumot, a legmodernebb felszereléssel ellátva. A­­ nagy kapacitású gyáróriás, amelynek egyik részletét ábrá­­zolja képünk, az elkövetkező év elején már teljes »üzem­­­­mel» fog működni.

Next