Csongrád Megyei Hirlap, 1959. december (4. évfolyam, 282-305. szám)

1959-12-20 / 299. szám

A MI ETIKETTÜNK a szocializmust építjük, méghozzá olyan kö­rülmények között, amelyek telve vannak a heves harc bonyodalmaival. A legnagy­szerűbb gondolatok virág­korában, a legnagyszerűbb emberi ideálok diaidalának korszakában élünk. Még soha nem volt példa arra, hogy az emberek közötti külső kapcsolatok szépsége oly természetes összhang­ban lett volna az ember belső értelmi világával, mint most. Ha ezt nem vesz­­szük észre , sok szépség­től megfosztjuk életünket Csak kényelmes spanyol­falnak lehet tekinteni az olyan kijelentéseket, mint például: mi »nem érünk rá­«, hogy tetteink, vagy szava­ink külső szépségével, ma­gatartásunkkal törődjünk. Az ilyen kijelentések mö­gött többnyire az rejlik, hogy életünkben még akad­nak anyagi és más jellegű problémák. De ahhoz iga­zán nem kellenek különle­ges feltételek, hogy kitár­juk az ajtót a befelé igyek­vő nő előtt és előre enged­jük őt, hogy ne beszélges­sünk hangosan a könyvtár­ban, hogy segítsünk a nő­nek levetni a kabátot, és székkel kínáljuk, hogy kö­szönetet mondjunk a szí­vességért, vagy bocsánatot kérjünk az okozott kelle­metlenségért.­­V­­ár régóta közmondássá vált az a bölcs gondo­lat, hogy semmi sem kerül olyan kevésbe és semmit sem értékelnek annyira az emberek, mint az udvarias­­­­ságot. Már ez is jó érvül szolgál az említett etikett mellett Az udvariasság azonban­­ bőkezű. Opti­mista jelszót ad még az ön­ző embernek is: az udvari­asság az az öltözet, amely­nek alapján megítél ben­nünket a társadalom. És ki ne szeretné, hogy kedvező­en vélekedjenek róla? Az emberek hosszabb-rövidebb időre mindenütt kapcsolat­ba kerülnek egymással: az utas a kalauzzal, és a töb­bi utassal, az eladó a vá­sárlóval, a szónok hallga­tóival, a munkás munkatár­saival, a főnök alárendelt­jeivel. S a kedvező fogad­tatás, a külső kapcsolatok­nak ez a »higiéniája« min­denütt kellemes érzést okoz. Amikor a magatartás nor­máiról, az udvariasságról van szó, feltétlenül gondol­ni kell arra is, ahol kiala­kulnak és tovább fejlődnek az emberi kultúrának ezek az oldalai: a családra. Az udvariasságra, előzékeny­ségre nevelés már a gyer­mekkorban kezdődik. ha igyekszünk, feltétlenül ki­alakul benne az igény, hogy figyelembe vegye környeze­tének érdekeit és jólnevelt emberként kerüljön ki az életbe. Az ilyen ember ösz­tönösen nem fordít hátat a nőnek, nem gyújt rá bele­egyezése nélkül, nem csap­ja be az ajtót a másik ember orra előtt, nem be­szél hangosan, ha körülöt­te dolgoznak, vagy alsza­nak .­­­­ A gyermekkortól kifej­lesztett belső igény az ud­variasságra annyira erőssé válik, hogy könnyen leküzdi a külső körülmények ellen­állását. Az az ember pél­dául, aki kicsiny korától megszokta a tisztaságot, ké­sőbb öntudatlanul is ügyel erre. Ugyanígy beleivódnak az udvarias, jó magatartás szabályai is. Akkor azután nem történik meg, hogy a serdülő fiú elterpeszkedik az autóbusz vagy a vonat ülésén és az édesanyjával hasonló korú nőnek kijelen­ti, hogy »a saját pénzéért« joga van ülni... A ruházat szintén a kör­nyezet iránti tisztelet jele. Gyakran megesik, hogy va­laki gondosan ügyel arra, hogyan öltözik fel a szín­házba, vagy munkahelyére, otthon azonban rendetlenül jár, ügyet sem vet környe­zetére. Helytelen az az el­terjedt nézet is, hogy a szép abrosz, a drága edény, vagy az asztalra helyezett virág — a vendégnek való, magunknak« pedig jól van anélkül is...! Ez a hamis, kispolgári »illem« sajátos és jellemző maradványa. Nekünk nincs szükségünk ilyen »illemre«. A nőkkel való bánásmód külön téma. Leninnek is jellemző ,tulajdonsága volt a nők iránti tisztelet. Egy, Leninről szóló emlékezés leír egy epizódot, amikor Vlagyimir Iljics Lenin a komszomolisták egyik kül­döttségét fogadván legjobb hellyel kínálta meg a kül­döttség leánytagját és így szólt a fiatalemberekhez: »Húzzák közelebb neki a széket — legyenek lovagia­­sak«... Ügyes fiatalemberek va­lami sajátságos hő­siességnek tartják a neve­letlen, udvariatlan magatar­tást, vagy azt, hogy nem veszik észre a nőt. Elfelej­tik, hogy durva mindenki lehet, de a figyelmes és udvarias magatartáshoz jel­lembeli kiforrottság, érett­ség szükséges. A mi etikettünk a szocia­lizmust építő nép kollektív életének kötelező feltétele, hiszen ebben a kollektívá­ban mindenki érzi, hogy a másik ember tisztelettel gondol rá, figyelembe veszi érdekeit. Az a fontos, hogy többet gondoljanak erre a szülők és a pedagógusok is, hogy a költők ne a »múltba tűnő« egyszerű erkölcsöket énekeljék meg, hanem azo­kat az eszközöket emeljék pajzsra, amelyek megszépí­tik életünket, könnyebbé teszik az emberi kapcsola­tokat, kihangsúlyozzák az­ élet örömét. DECEMBERI REGGEL ­ ......... A vil­la­mosenergia-termelés növekedése a második ötéves tervben VILLAMOSENERGIA termelés »Nagy ügyeimet fordítunk a villamosenergia-terme­­lésre is. Az iparilag fejlettebb országokban a villamos­­energia-termelés meghaladja az ipari termelés növekedé­sét. Népgazdaságunkban az elmúlt években ez fordítva volt. Ez az aránytalanság nemegyszer okozott súlyos za­varokat a termelésben és a lakosság ellátásában egyaránt. Hazánkban alacsony az egy ipari munkásra jutó villa­­mosenergia-fogyasztás is. A Szovjet­unióban csaknem két­szer annyi ez, mint Magyarországon. Második ötéves ter­vünk idején el kell érni, hogy a tavalyihoz képest leg­alább 72—75 százalékkal több villamosenergia-mennyiség álljon rendelkezésünkre, s így biztosítsuk a termelés és a lakosság zavartalan ellátását« — mondotta a második ötéves terv irányelveinek előadója a párt VII. kong­resszusán. A folyamatban lévő erőműépítkezések befeje­zésével és új erőművek létesítésével 860—870 ezer kW új villamosenergia-teljesítőképességet kell üzembe he­lyezni, ami az erőművi kapacitást két év alatt mintegy 65 százalékkal emeli. A termelés a grafikon szerint emelkedik öt év alatt. (milliáRD uwó) 10,2 1938 1949 1958 1965 A becsület emberei Amikor a Nagylaki Ken­­dergyárnál még a múlt hó­napban tartott járási nép­frontértekezletre gyülekez­tünk, az ottani földműves­szövetkezeti bolt kezelője, egy igen fiatal ember, Mély­kúti Sándor megszólította Kallós Sándor járási nép­fronttitkárt.­­• Kallós elvtárs, ott lesz az értekezleten? Kallós igennel válaszolt, a boltkezelő pedig erre át­nyújtott neki egy tízforin­tost. — Legyen szíves, adja át ezt a pénzt annak a köve­­gyi asszonynak, aki a köve­­gyi népfrontbizottság részé­ről ott lesz. Sietségében itt­felejtette a pulton... Kallós átadta a pénzt, az asszony pedig megköszönve zsebre tette. * A csanádpalotai földmű­­vesszövetkezet gabonaraktá­rosa, Hadobás László oda­kiált az utcán haladó bácsi­nak: — Bácsi, jöjjön már hoz­zánk, mert itt van egy jó zsákja! — Hogy került az a zsák oda? — Még a nyáron ittfelej­tette, s azóta őrizgetem. És valóban a bácsi zsákja volt. * E fentiek után következ­ne a dicséret. De minek? Minden szónál jobban dicsé­ri őket a tettük! Asztalos P. Kálmán Kapós árukat készít a Pusztamérgesi általános KTSZ Nagyon kelendők ország­szerte a Pusztamérgesi Ál­talános KTSZ árui. Ebben az esztendőben 30 ezer pár igen tetszetős piros és kék­­ gyermek házicipőt készítet­­­­tek, s nemcsak Szegedre,­­ hanem Debrecenbe, Kecske­­­métre, Békéscsabára és Bu­dapestre is szállították.­­ Egyéb más termel­vényeik is­­ népszerűek. Tizenkétezer­­ nadrágot, kétrészes munká­­s ruhát, ötezer ágyneműt, 25 ezer alsónadrágot juttattak a kereskedelemnek. Természetesen a helyi la­kosság szükségleteit is kielé­gítik: minden munkarészleg — a cipő, az asztalos, a var­roda — foglalkozik javítá­sokkal. Új szobabútorokat, hálót és konyhabútort is ké­szítenek, főleg egyes dara­bokat. Az új gatteruk még vasárnap is dolgozik: ellátja fűrészáruval az egész kör­­nyéket A jövő évre jelen­tős megrendeléseket kaptak. 7 Vasárnap, 1959. december 28. Nem mese! ..jegyszer volt, hol neon volt, volt egyszer egy bér­ház Vásárhelyen, a Szántó Kovács János utca 12—14. szám alatt. Ennek a bér­háznak az volt egyik jel­legzetessége, hogy a ház­­felügyelők úgy váltakoz­tak, mint az időjárás­ A másik jellegzetessége az volt, hogy a házfelügyelő­ket csupán a szolgálati la­kás érdekelte, viszont a házfelügyelői beosztással járó feladatok — például takarítás, söprögetés, bér­lők problémái stb. — an­nál kevésbé. Történt egy szép napon, hogy az egyik bérlő szenes­puttonnyal igyekezett le a pincébe, s a kivilágítatlan pincegáboron megcsúszott és elesett. Utána feltá­­pászkodott és keze a vil­lanykapcsolót kereste. A kapcsoló erőteljesen kat­tant, de a várva-várt vilá­gítás elmaradt. A kiégett villanykörte bocsánatkérő­­en integetett: »Cseréljetek ki, használhatatlan va­gyok«. A bérlő jelentette az ese­tet a házfelügyelőnek, aki közölte, hogy intézkedni fog a villanykörte kicseré­lése ügyében. Teltek, múltak a napok. A bérlők türelmesen vár­ták a fényt, de az csak nem gyűlt ki. A napi tüze­lő előkészítése közben egyesek fejcsóválással, má­sok pedig enyhe szitkokkal nyilvánították ki elégedet­lenségüket. A múlt hét végén az egyik házaspár vidéken la­kó szüleihez utazott. Va­sárnap este érkeztek visz­­sza, s a bérház kapuján belépve, szokatlan kép tá­rult eléjük: a lépcsőn sza­naszét hevertek a görön­gyök, a cserép- és kődara­bok, s földszinti lakásuk ajtajának üvegablaka be volt törve. A lépcsőház olyan volt, mint a csata­tér, s amint később a szom­szédok elmondták: vasár­nap délelőtt a bérház la­kóinak gyermekei háborús­dit játszottak és itt ütköz­tek meg egymással. Mind­ezekről a házfelügyelő semmit sem tudott és ma is nyugodtan éli világát a szolgálati lakásban — mert hát a bérházban példás rendben van minden. Eddig tart a mese. Ami azért nem mese, hanem valóság! Kovács László Tanuló fiatalok Az algyő-rákóczi telepi ■ KISZ-szervezetben tanyai fiatalok tömörültek, akik eléggé el vannak zárva a vi­lágtól, különösen ilyenkor, ősszel és télen. Ennek elle­nére a fiatalok a kongresz­­szusi olvasókörben szorgal­masan tanulmányozzák a most lezajlott pártkongresz­­szus anyagát Az olvasókö­rön a fiatalok 70—75 száza­léka meg szokott jelenni. Fontos teendőnek tartjuk, hogy bevonjuk az olvasókör­be a KISZ egész tagságát, sőt a KISZ-en kívüli fiata­lokat is. A fiatalok az »Ifjúság a szocializmusért «­mozgalom keretében 500 fát ültettek el a határban. Azzal is részt vesznek a mozgalomban, hogy kultúrcsoportjuk készül a felszabadulási kulturális szemlére. A téli időszakot fel akarják használni arra, hogy eredményesen felké­szüljenek az ifjúság a szo­­cializmusért-próbák sikeres letételére. Apjok Sándor Pezsgő élet a makói könyvesboltban »Az átépítés alatt az áru­sítás zavartalanul folyik« — ötlik eszébe az embernek a gondolat, mikor belép a vá­sárlókkal teli helyiségbe. Mert az önkiválasztó bolttá való átalakítás nemcsak az árusítás módját,­­ az üzlet külsejét is nagyban megvál­toztatja. A kirakatok átépí­tése, a sok helyet elfoglaló pultok eltávolítása, üvegte­tejű vitrinek beállítása, fény­cső-világítás bevezetése, a hordozható cserépkályha, a duplaüvegű kirakat, az új­vonalú fotelek mind annak az erőfeszítésnek következ­ményei, amelyek arra irá­nyulnak, hogy a bolt a lehe­tő legnagyobb mértékben megfeleljen egy modern ön­kiválasztó bolt követelmé­nyeinek. A bolt vezetője lelkesen beszél a bolt életéről. Igen, életéről, mert úgy pezseg itt az élet, mint a méhkaptár­­ban. Ez nem túlságosan si­került hasonlat, de kínálko­zik itt még egy másik ha­sonlat is. Olyan ez a bolt, mint egy ember. Van, léleg­zik, anyagcseréje van. A táp­lálékot a Könyvterjesztő Vállalat raktára szolgáltatja új könyvek formájában. S a bolt szétkü­ldi, mint szív a friss vért, a kiépített, mint­egy nyolcvan könyvszerető emberből álló bizományos hálózatba. Ezek a bizomá­nyosok helyben és vidéken, üzemeknél, vállalatoknál, ter­melőszövetkezeteknél fára­doznak — csekély százalék ellenében — azon, hogy mi­nél gyorsabban és minél több könyv jusson el a dol­gozókhoz. A boltvezető nem állja ki, hogy néhány jól forgalmazó bizományost meg ne említ­sen. Meg is érdemlik a di­cséretet. Hegedűs Tibor ta­nár Kiszomboron, Szigethy György tanár Apátfalván, Cinege Károly a helyi József Attila Tsz-ben árusítanak könyvet, s lelkes munkájuk­kal szép példáját adták an­nak, hogy fel lehet ébresz­teni az egyszerű emberek­ben is az érdeklődést a tu­domány, a szépirodalom és a művészetek iránt. Megemlítek még egy vál­tozást, ami szintén a kultúra szélesebb körű terjesztését szolgálja a maga módján: a hanglemezek árusítását. Az újonnan vett, szépvonalú le­mezjátszós rádió szemnyug­­tatóan illeszkedik bele az üzlet bútorainak harmóniá­jába. Rövidesen tehát egy szép üzlettel gazdagodik az egyre fejlődő főtéri üzletsor, s re­méljük, hogy ez a megszé­pült üzlet egyre több vá­sárlót fog — nemcsak ízlé­ses külsejével, de gazdag könyvkészletével is — ma­gához vonzani. Kiss István Jól járnak a tsz-tagoz­ az általános biztosítással Egy éve jelent meg az új kormányrendelet, mely lehe­tővé teszi a termelőszövet­kezeti tagok háztáji birto­kainak általános biztosítá­sát. A biztosítás, mely kedvez­ményes, vonatkozik elemi csapás, betörés, betegség és halál esetére. Csongrádon már a Petőfi Tsz valamennyi tagja kö­tött biztosítást. A »Hunya­di« és a »Táncsics« tagjait most szervezik. Érdemes megemlíteni pél­dánl is, hogy Varga Pálné, a Petőfi Tsz tagja beteg gyer­mekének gyógyíttatására ép­pen most kapott 700 forint rendkívüli segélyt az Álla­mi Biztosítótól. Ugyancsak Füri Mihály és Bartók László, a Csongrádi Háziipa­ri Szövetkezet dolgozója is most kapott 200—200 forint biztosítási segélyt. Kása György, a Hunyadi Tsz tag­ja elhullo­tt anyakocája után szintén most kapott ezer fo­rint térítést. Érdemes tehát általános biztosítást kötni. Várkonyi István

Next