Csongrád Megyei Hirlap, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-02 / 27. szám

MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA­i XVii. évfolyam, 27. szám Ára: 50 fillér Kedd, 1960. február 2. i* vita—a———— A nemzetközi feszültség további csökkentéséért (P­­L) Az országgyűlés há­romnapos, szombaton véget ért ülésszaka jelentős ese­mény volt nemcsak hazánk életében, hanem a nemzet­közi politikai­ események alakulásának jelenlegi sza­kaszában is. Azzal ugyanis, hogy a kormány és az or­szággyűlés csatlakozott a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak a világ minden állam­á­nak kormányához és parla­mentjéhez intézett felhívásá­hoz, igen számottevően já­rult hozzá a nemzetközi fe­szültség további csökkenté­séhez, a leszerelés mielőbbi megvalósításának elősegíté­séhez. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának felhívása — mint ismeretes — arra szó­lítja fel az országok kormá­nyait és parlamentjeit, vá­laszoljanak tettekkel arra az újabb kezdeményezésre, amely további egymillió­­kétszázezer fővel csökkenti a szovjet fegyveres haderők létszámát. E felhívás első­sorban a nagyhatalmak kor­mányához és törvényhozó testületéhez szól, mert hi­szen főleg ezen or­szágok — az Egyesült Álla­mok, Anglia, Franciaország — kormányának és tör­vényhozó testületének van módjukban leneseket tenni­ük nagy létszámú hadsere­gük csökkentésére, hogy így a maguk részéről is hozzá­járuljanak a jobb nemzet­közi viszonyok további ja­vulásához, több alkalommal hangoztatott megegyezési el­határozásuk bizonyításához. Ebből azonban korántsem következik az, hogy csak a nagyhatalmak mozdíthatják elő a nemzetközi politika konstruktív fejlődését, mert hiszen a kisebb államok vagy számuknál fogva szin­tén fontos tényezői a világ­­események alakításának, s elhatározásaik nagymérték­ben befolyásolják a nagy­hatalmak lépéseit, szándé­kait, céljait. Hazánk­­ területét és lakosainak számát ille­tően — a világ kis országai­nak sorában foglal helyet. Az a tény azonban, hogy tagja vagyunk a szocialista országok nagy családjának, jelentőssé és fontossá teszi kéréseinket, elhatározásain­kat, s megsokszorozza érvün­ket. Ezért mérvadó kormá­nyunk és országgyűlésünk azon elhatározása, hogy ez évi költségvetésünknek mind­össze négy százalékát for­dítjuk katonai kiadásokra ugyanakkor, amikor az Északatlanti Szövetség ki­sebb tagállamai költségveté­­sü­k 25—30 százalékát hasz­nálják fel fegyverkezési cé­lokra. Ilyen körülmények mellett többek között ezért is önként, adódik a felelet ar­ra a kérdésre, hogy miért olyan nagy ütemű a szocia­lista országok fejlődése és miért topogznak egy helyben gazdasági és kulturális té­ren a NATO-tagállamok kö­zül például Görögország, Tö­rökország, Portugália­­ — hogy csak néhányat említ­sünk közülük. Csatlakozá­sunk a Szovjetunió Legfelső Tanácsának felhívásához te­hát annak világos kifejezése, hogy a kis országok is je­lentősen hozzájárulhatnak a feszültség csökkentéséhez, a nemzetközi­ viszonyok meg­javításához és ezzel a nagy­hatalmak közötti tanácsko­zások eredményességének elősegítéséhez, ha követik a Szovjetunió példáját, azaz, ha fegyverkezés helyett gaz­dasági életük fejlesztését te­kintik legfontosabb felada­tuknak. Minél több ország kor­mánya és törvényhozó tes­tülete csatlakozik a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának felhívásához s segíti elő a maga eszközeivel a kedve­zőbb légkör kialakítását, an­nál bizonyosabbá válik a le­szerelés ügyének sikere is. A Szovjetunió kormánya lé­pésének ez, vagyis a lesze­relés sikerének biztosítása az elsődleges célja, mert hi­szen napjainkban már alig­ha kell valakit is meggyőz­ni arról, hogy a leszerelés a béke elérésének legfőbb eszköze. Minden ország ugyanis annyiban járul hoz­zá, a háborútól való félelem eloszlatásához, amilyen mér­tékben kész a leszerelés te­rén gyakorlati lépése­ket tenni­­ ezeknek a lé­péseknek nem mindjárt a teljes leszerelésre, vagy a nukleáris fegyverek máról holnapra való eltiltására kell törekedniük, hanem először és mindenekelőtt a hagyományos, a konvencio­nális fegyverek és haderők fokról fokra történő felszá­molására, így az országok és a tárgyaló felek megte­remtik a legfontosabb, a bizalom feltételeit s ezzel a nagyobb méretű, vagy akár a nukleáris leszerelésnek a lehetőségeit is. Régi szabály, hogy a dolgok megvalósítá­sát mindig az elején kell kezdeni, azaz ott, ahol az el­ső eredmény elérésének lehetősége kínálkozik. Ez vezet a fokozatosság révén a teljes cél eléréséhez. Ilyen körülmények között teljesen tarthatatlan az a nyugati ál­láspont, hogy »­ha nem min­dent, akkor semmit sem«. Ez az elv eddig is csak a nyugati közvélemény félre­vezetését szolgálta s tagad­ta azt, hogy a hagyományos fegyverzet terén történő csökkentés előbbre vinné a leszerelés ügyét így igyekez­tek kisebbíteni a Szovjet­unió fegyveres erői újabb redukálásának jelentőségét, miközben saját maguk ezt a szerintük kis fontosságú lé­pést sem tették meg. A világközvélemény azon­ban jól tudja, hogy a Szov­jetunió egymást követő lé­pései a hagyományos fegy­verekkel felszerelt haderők létszámának csökkentése út­ján alapvető fontosságúak s ha tetszik ez a nyugati ha­talmaknak, ha nem, követ­niük kell a szovjet lépése­ket. S ez az erkölcsi kény­szerítő erő lesz a március közepén kezdődő tízhatalmi leszerelési tárgyalások egyik döntő tényezője, annak a bi­zakodó szemléletnek egyik kialakítója, hogy e tárgya­lásoknak meg kell hozniuk a leszerelés első megegyezé­seit. Az iráni parlament üdvözli a Szovjetunió Legfelső Tanácsának felhívását Az iráni parlament a két ház együttes ülésén megvi­tatta a Szovjetunió Legfelső Tanácsának a világ parlament­jeihez és kormányaihoz intézett felhívását. R. Hekmat, a szenátus elnöke, a képviselők helyeslése közben kijelentette: a világ békeszerető népei üdvözlik a fegyverzet csökkentését. A szenátus örömmel fogadja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának határozatát Megünnepelték a magyar sajtó napját­­ Vásárhelyen A magyar sajtó napja al­­l­kalmából a Csongrád megyei Hírlap szerkesztőségének és kiadóhivatalának dolgozói a TIT vásárhelyi szervezeté­nek klubhelyiségében vasár­nap délután baráti összejö­vetelt tartottak. A találko­zón részt vett Erd­erné Szi­lágyi Júlia elvtársnő, a me­gyei pártbizottság osztály­vezetője is, aki a pártbizott­ság nevében köszönte meg az újságírók ténykedését és további jó munkát kért tő­lük. A lap munkatársai az újság néhány levelezőjének társaságában az esti órákig együtt maradtak. Fellőtték a második szovjet többlépcsős ballisztikus rakétát is A TASZSZ jelenti: Annak a tervnek megfelelően, amely szerint kidolgoznak az eddigieknél nagyobb teljesítőképességű, többlépcsős ballisztikus rakétát, hogy segítségével nehéz szputnyikokat lőhessenek fel és űrrepüléseket végezhessenek a naprendszer bolygóira, ez év január 31-én este felbocsátották a második ilyen rakétát is. A rakéta utolsóelőtti lépcsője az utolsó lépcső modelljével együtt ez év január 31-én, moszkvai idő szerint ,19 óra 58 perckor elérte a Csendes-óceán meg­adott térségét. Az utolsó fokozat modelljét a légkörben való repüléskor megfigyelték és víz­­beesését a hajókon felállított rádiólokációs, optikai és lehallgató-állomások segít­ségével észlelték. A mérések adatai ismét megerősítették a rakéta irányításának rendkívüli pontosságát. Az idén január 31-én végzett fellövéssel sikeresen befejeződött a fenti említett rakétatípus kidolgozásának adott szakasza. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a TASZSZ IStjO. január 8-i közleményében pontos adatokkal meghatározott térség a kitűzött határidő előtt, február elsején szabaddá vált a tengeri közlekedés és a repülés számára. Újság­írókat tüntettek ki a magyar sajtó napja alkalmából Az Országház Munkácsy termében hétfőn a magyar sajtó napja alkalmából ki­tüntetéseket nyújtottak át A kitüntetések átadásánál jelen volt Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, Szarmar István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, az MSZ­MP Központi Bizottságának titkára, Szakosíts Árpád, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, Naményi Gé­za, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának veze­tője. A kormánykitüntetéseket Kristóf István, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának titkára nyújtotta át. Munka Érdemrenddel tün­tették ki Bognár Károlyt, a Népszabadság szerkesztő bi­zottságának helyettes veze­tőjét, Darvasi Istvánt, az MSZMP Központi Bizottsá­ga agitációs­ propaganda osz­tályának helyettes vezetőjét, dr. Garam Józsefet, a Fi­gyelő című hetilap főszer­kesztőjét, Padi Ferencet, a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságának tagját, Várnai Vilmost, a Magyar Rádió és Televízió agitációs-propa­­gandafőosztályának vezetőjét. Több újságíró Szocialista munkáért Érdemérem, illet­ve Munka Érdemérem ki­tüntetésben részesült. Benke Valéria művelődés­­ügyi miniszter első ízben nyújtotta át a Rózsa Ferenc­­díj oklevelét, emlékérmét és a vele járó pénzjutalmat. Rózsa Ferenc-díj kitünte­tésben részesültek: L fokozat: Rényi Péter, a Népszabadság szerkesztő bi­zottságának helyettes veze­tője, Baktai Ferenc, a Nép­szava főmunkatársa. 2. fokozat: Árkus István, a Népszabadság rovatvezető­(Folytatá­­s 2. oldalon.) A leszerelt szovjet katonák első csoportja elindult a szibériai nagy építkezésekre A vezető szovjet lapok közölték N. Sz. Hruscsov válaszának teljes szövegét Pierre Cot, a Horizons szer­kesztőjének kérdéseire. Hruscsov ezekben a válaszai­ban az általános és teljes leszerel­és kérdéseivel fog­lalkozik és a többi között kifejezi, milyen nagy elő­nyökkel járhat minden or­szág számára a leszerelés megvalósítása. A Szovjetunió a maga ré­­széről már megindult azon az úton, hogy mielőbb élvez­ze ezeket az előnyöket. A fegyveres erők nagyszabású csökkentésére hozott tör­vényt azonnal követte az a párt- és kormányhatározat, amely a felszabaduló anya­gi erők egy részét az egész­ségügyi szolgáltatások meg­javítására fordítja. Bár a leszerelési törvény végrehajtására két évet irá­nyoztak elő, a gyakorlati megvalósítás máris megin­dult. Napról napra sok szá­zan vesznek búcsút katona­társaiktól, a csapatzászlótól, sok százan indulnak a pol­gári életbe. A volt katonák közül, akiknek megfelelő szakmájuk van, azonnal munkába állnak, a többiek számára tanfolyamokat szer­veznek, hogy rövid idő alatt szakképesítést szerezzenek. Igen sokan indulnak a le­szerelők közül a nagy épít­kezésekre, a szűzföldekre. Moszkvából például a napok­ban utazott el az első népes csoport a szibériai építkezé­sekre. Az építkezéseken megszervezték a leszerelők fokozott munkába állítását és számukra máris megfele­lő lakóhelyet biztosítottak. Mind a katonai, mind a polgári szervek igen gondo­san foglalkoznak a leszere­lésre kerülő tisztek munká­­ba állításával A tisztek egy része, szakképesítése szerint, azonnal megkezdheti a békés munkát. Leningrádban pél­dául már megkezdte tevé­kenységét egy külön bizott­ság, amely a leszerelő ten­gerésztiszteket a polgári ha­józás munkaterületein he­lyezi el. A tisztek túlnyomó többsége külön vizsga nél­kül, katonai beosztásától függően, kap polgári beosz­tást, minősítést. Hasonló bi­zottságok működnek majd a légierőnél is. A mérnök­tisz­tek részére sokhelyütt tan­folyamokat szerveznek, hogy megismertessék őket új munkaterületükkel és áthi­dalják a katonai és a polgári foglalkozás közötti különbsé­get Megalakult Felgyűlt a harmadik termelőszövetkezet Újabb nagyszerű esemény színhelye volt Felgyő: a Kettőshalmi határrész pa­rasztjai új termelőszövetke­zetet alakítottak »Jókai Mór« néven az elmúlt hét utolsó napjaiban. Az új ter­melőszövetkezetnek jelenleg 80 család a tagja, a földterü­let nagysága pedig 800 hold. Előreláthatólag mind a ta­gok száma, mind pedig a földterület nagysága növe­kedni fog ezekben a napok­ban. Az alakuló közgyűlésen elnöknek választották Cseh­­pál Sándort, igazgatósági ta­gok még többek között Tyú­kász Lajos, Gulyás Mihály, Lovas Imre és Kása Ba­lázs. Az új termelőszövetke­zet tagjai február 1-én, hét­főn hozzáfogtak a leltár összeállításához, ezenkívül összeadják a vetőmagot és megkezdik a földek trágyá­zását. A harmadik felgyői ter­melőszövetkezet megalakítá­sával kapcsolatban várható, hogy pár napon belül az úgynevezett Patikai és Bo­­garzó határrészen is terme­lőszövetkezet alakul. Az ed­digi eredmények alapján pedig nincs messze az idő, amikor Felgyő termelőszö­vetkezeti község lesz. Az algériai zendülők egy része megadta magát A ma kezdődő moszkvai tanácskozások jelen­tőségér­ől Megállapították az új Pannónia motorkerékpár árát a Makói Vasas labdarúgó-csapatának szerepléséről Moszkvába érkezett az MSZMP küldöttsége Az európai szocialista országok kommunista és mun­káspártjainak mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó tapasz­talat­csere tanácskozására hétfőn délelőtt Moszkvába érke­zett a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára ve­zetésével. A küldöttség tagjai: Münnich Ferenc, a Minisz­tertanács elnöke és Fehér Lajos, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP politikai bizottságának tagjai. A küldöttség fogadására a szovjet főváros Kijevi pá­lyaudvarán megjelent Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, továbbá a­ Központi Bizottság és a Szovjetunió külügyminisztériuma több fe­lelős munkatársa. Jelen volt a küldöttség fogadásánál Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, továbbá a nagykövetség több felelős munkatársa. Tömörkény tsz-község lett Az elmúlt napokban ülést tartott a tömörkényi tanács, amelyen a járási pártbizott­ság részéről Török József elvtárs, a járási tanács ré­széről Puskás Ferenc elv­társ jelent meg. A tanács­ülésnek egyetlen napirendi pontja volt: Pálinkó Lajos v. b.-enök beszámolt a me­zőgazdaság átszervezésének eredményeiről. A beszámoló szerint a község 1181 terme­lőjéből 1044 lépett a közös gazdálkodás útjára, s így a község területének 95 szá­zaléka szocialista szektorhoz tartozik. A felszólalók közül Rácz István tanácstag az újonnan alakult és a felfej­lődött tsz-ekben az állatállo­mány számba vételét és a közös munka megkezdését sürgette; Hancsák Imre pe­dig az állami támogatás szükségességéről beszélt. Tö­rök elvtárs felszólalásában kiemelte, hogy a mezőgaz­daság szocialista átszervezé­se csak lehetőség és forma ahhoz, hogy a többtermelést, a jobb életet elérjék. De hogy ezt elérjék — ez a tsz-tagságán múlik. Az ál­lam anyagilag is segíti a tez­eket, a jövő azonban a sa­ját kezükben van. Felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy a következő feladat a megszilárdítás és a közös munka megszervezése. A tanácsülés végül ter­melőszövetkezeti községgé nyilvánította Tömörkényt és utasította a végrehajtó bi­zottságot, hogy az újonnan alakult és a felfejlődött tsz­­eknek nyújtson segítséget. Azután két 3 tagú bizott­ságot választott, amelyek a falu határában elhelyezik a termelőszövetkezeti község jelzésű táblákat.

Next