Csongrád Megyei Hirlap, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-13 / 37. szám

Megyénk az ország hatodik ipari megyéje A hároméves terv utolsó évében, a második ötéves terv beindulása előtt szük­ségszerű megvizsgálnunk me­gyénk iparának helyzetét, az iparosításban eddig elért eredményeket, a még fenn­álló hiányosságokat és fejlő­désünk perspektíváit Cson­gr­ád megye az ipari termelés volumene tekinteté­ben a 6. helyet foglalja el a megyék között. Megyénk Dél-Magyarország legfejlet­tebb ipari megyéje, s orszá­gosan is csak a jelentős ne­héziparral rendelkező me­gyék előzik meg A megye iparának szerke­zetére rányomja bélyegét az alföldi, mezőgazdasági jelleg, a bányavidékek távolsága. A termelésben döntő súllyal — több mint 50 százalékkal — a könnyűipar képviselteti magát. Igen jelentős (36 szá­zalék) az élelmiszeripar, s mindössze 12 százalék a ne­hézipari termelés. Könnyű- és élelmiszeripa­ri termelésünk országosan is számottevő. Egyes termékek­ből s azok exportjából az országos termelés, illetve ex­port jelentős hányadát adja megyénk ipara. A könnyű­ipari cikkek közül 1959-ben az ország konyhabútor-ter­melésének 34 százalékát, len- és kenderszövet-terme­­lésének 30 százalékát, férfi­öltöny-termelésének 21 szá­zalékát, a nőicipő-exportnak 14 százalékát adta Csongrád megye. Az élelmiszeripari termékek közül a szalámi­­termelés és export 55—60 százaléka, a fűszerpaprika­­termelés 48, a paprikaexport 37 százaléka, a vágottbarom­­fi-export 13 százaléka me­gyénkből került ki. Megyénk ipara — statisz­tikai adatok szerint — 1959- ben eredményesen, jól dol­gozott, a termelés nagymér­tékben fejlődött. A további fejlődést gátolja az a körül­mény, hogy üzemeink nagy része 50—60 éves, öreg, ré­gi típusú képekkel dolgozik. Az MSZMP VII. kongresz­­szusán ismertetett gazdasági irányelvek értelmében a jö­vőben a hangsúly a műsza­ki színvonal emelésén lesz. Ennek egyik láncszeme — ami megyénket is érinti — a könnyű- és élelmiszeripar rekonstrukciója. Gazdasági erőinket főleg nem új üze­mek létesítésére, hanem a meglévők korszerűsítésére fordítjuk. A régi, elavult gé­pek helyett új, modernebb, termelékenyebb gépeket he­lyezünk üzembe. Ez a folya­mat már megkezdődött, de lényeges változást csak a következő években várha­tunk. A műszaki fejlesztés kapcsán új, modern szövőüzemet kap a Szegedi Textilművek, meg­kezdődik a kábelgyártás Sze­geden, megtörténik a Szege­di Kenderfonógyár és a Sze­gedi Cipőgyár rekonstruk­ciója, tárgyalások folynak a Szegedi Ruhagyár bővítésé­ről, bővítik a Szegedi Szalá­migyárat, a Makói Gépgyá­rat és a Szegedi Jutaáru­­gyárat, de nem marad ki a korszerű gépekkel való ellá­tásból a Hódmezővásárhelyi Mérleggyár, a Harisnyagyár és a többi vállalat sem. Kedvezőtlenül érezteti ha­tását a beruházások elosztá­sánál az a körülmény, hogy megyénkben nincs súlypon­ti iparágba (híradástechnika, vegyipar stb.) tartozó üzem. A második ötéves terv ezen iparágak nagyarányú fej­lesztését írja elő, például a vegyipar termelése öt év alatt megkétszereződik. Az erőteljesebben fejlesztett iparágak új létesítményeket is kapnak. Szeged adottságai megfelelőek egy gyógyszer­­gyár létesítéséhez. Illetékes szervek már foglalkoztak ez­zel a gondolattal, amelynek megvalósítása sokat lendíte­ne megyénk iparán. Iparunk fejlesztésének ezek az irányelvei a további fej­lődés biztosítékát jelentik, elősegítik, hogy előre halad­junk a megkezdett úton, a második ötéves terv célki­tűzéseinek teljesítéséért. Klonkai László, a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád me­gyei Igazgatóságának ipari főelőadója. Az elmúlt években jelen­tősen nőtt a falusi lakosság kulturális színvonala és ezen belül kulturális igénye is. Tíz évvel ezelőtt az ország­ban csak 1635 volt a falusi könyvtárak száma, ma kö­zel 7000 falusi könyvtár van. A falu kulturális életének és a szocialista mezőgazda­ság kibontakozásának nagy fontosságú segítője a Mező­­gazdasági Könyvkiadó, mely az elmúlt években komoly szolgálatot tett az agrártu­domány széleskörű elterjesz­tésében. A Mezőgazdasá­gi Könyvkiadó az el­múlt években átlag 100 mezőgazdasági szakkönyvet és több mint 250 különböző tudományos és szakmai ki­adványt adott közre, évente átlag 2 millió példányban. Ebben a hónapban ren­dezték, illetve rendezik meg az országos mezőgazdasági könyvhónapot, így Csongrád megyében is nagy számban és bőséges választékban kap­hatók növénytermesztéssel, állattenyésztéssel, kertészet­tel, szőlészettel, gyümölcs­­termesztéssel, szarvasmar­ha-, 16-, juh- és sertéste­nyésztéssel, erdészettel, va­dászattal kapcsolatos, magas színvonalú, közérthető, ké­pekkel ellátott könyvek és kiadványok. A mezőgazdasá­gi könyvhónappal összefüg­gően a megyében több ren­dezvényre kerül sor. Töb­bek között a szentesi járás­ban is megszervezik a mező­­gazdasági szakirodalom ház­ról házra való árusítását. Mindenütt a táj jellegnek leg­jobban megfelelő könyvek­kel látogatják meg a csalá­dokat. Könyvünkét volt már a Pankotai Állami Gazda­ságban és hasonló rendez­vény lesz a közeljövőben Mindszenten és Nagymágo­­cson. Ugyanakkor több köz­ségben könyvbálakat is rendeznek. A könyvbálak alkalmával a bevételt éjfél­kor kisorsolják és a nyer­teseket könyvekkel ajándé­kozzák meg. ---------------­ Köny­vbálak — köny­vankétok a megyében Február: a mezőgazdasági könyv hónapja — Előre... — a tábornok arcán remény volt A tö­meg csoportokra szakadozva, futólépésben zúdult az üres utcán. Kétoldalt hallgattak a házak. Valahol fölkattogott aztán újra elhallgatott egy géppuska. — Az orosz vonalak­ mögött vagyunk. — A tábor­nok hangjában most lobbant föl az izgalom. Lihegve, fiatalosan, egyenletesen futott Münzenberg mellett A magasban repülőgép zúgott Az acélmadár egészen ala­csonyan szállva, szinte súrolva a háztetőket siklott fe­léjük: — Csatarepülő!!! — üvöltött valaki. A futás roha­nássá vált. Százak és százak egymást taposva zúdultak a falak mellé. A repülőgép egyetlen lövés nélkül siklott el felettük. — Meg vannak lepve... Most kapkodnak a tartalé­kaik után — vélekedett a tábornok. Az egyik mellékutca oldalt kanyarodott. Végén már fenyves szürkéllett. A távolban kúp alakú hegycsúcson ki­látótorony kéklett. Az emberek kábultan a szabadulás lehetőségétől, zúdultak a romok között az erdő felé. A repülőgép újra elsiklott a széthulló tömeg felett. Balról elmaradtak a villák... Münzenberg körülpillantott Kö­rülötte két tucat katona kapaszkodott fel a hegyoldalon, sápadt, borostás arcukról dőlt az izzadtság. A tábornok lemaradva, öregesen lihegett A város, mint hatalmas egyiptomi királytemető, hallgatott alattuk. Münzenberg a szeméhez emelte a messzelátót. A ki­rályi palota kupoláján, amely olyan volt, mint karddal széthasított sisak, a vörös zászló keskeny tűznyelve csap­kodott. . Valahonnan balról géppuska kattogott. Münzemberg összerezzent a meglepetéstől. Eltette a messzelátót: — Ez a királyi palota valóban gyönyörű emléke volt a germán kulturának... — lihegett mögötte a tábornok. — Kár érte... — bólintott Münzenberg. — Siessünk. Balról lövöldözés csattogott. A gépfegyverek kelepel­­tek, sziszegtek az automata fegyverek gólyái. Fától fáig ugrálva haladtak előre. A fegyverropo­gás erősödött. Hirtelen mögöttük, egészen közel csattog­tak a lövések, reccsent az aknavető. — Úgy látszik, elértük a leghátsó biztosító vonalai­kat ... — mormogta a tábornok és lihegve törülgette ve­rejtékező arcát. Nehézgéppuska golyói recsegtek az ágak között. Köröskörül, mint egyre jobban szoruló érchurok, közeledett a harc lármája. Az erdő dörgött, recsegett­ Münzenberg megállóit. Lent az erdős dombok alján át kanyarodott és fegyvertelen zöldruhás emberek hasa­szú menete húzódott valahová. Kétoldalt gé­p­pisztolyos őrök bukdácsoltak a mély hóban ... — Ezek foglyok... — mondta fölöslegesen a tábor­nok. Úgy érezte, hogy ezek a lehajtott fejjel, lassan me­netelő katonák nagyon ismerősek nekik. __ Igen ... Valóban... — Münzenberg hangjában sejtelem csendült. Az erdő zúgott, pattogott, néha zörgött... Egy ne­hézgéppuska valahol egészen közel tépkedte a bokro­kat ... Lent a hegy oldalán két tucat katona bukkant fel. Karjaikat a magasba tartották. Lassan botorkáltak az úton ... Münzenberg nem látott mögöttük őrséget... — Nem értem... — mormogta — nem értem... A hegyoldal bokrai között itt is, ott is, mint apró szürke cseppek, folytak le az útra a feltárt karú, ködszínű emberek csoportjai, színtelen menetté egyesültek és hangtalan hullámzással áradtak valahová vissza, talán a Város felé... — Az erdőharcban a megadás lehetősége csekély. .. Az ellenfelek nehezen tekinthetik át a helyzetet és ép­pen azért a küzdelem sok, néha hiábavaló áldozattal jár — mondta a tábornok. Münzenberg letörölte homlokáról az izzadtságot. — Úgy látom, azért meglehetősen sokan használják ki ezt a csekély lehetőséget is. Lassan lépkedtek előre. A fenyők széthúzódtak. Sűrű, embermagas tűlevelű bokrok zsúfolódtak egymáshoz a hó hermelinje alatt. Münzenberg szótlanul ment, aztán egyszerre megállott. A bokrok mögött térdig a hóba süp­pedve három alacsony, tömzsi, szélesarcú orosz katona állott Prémsapkájukon ötágú csillag vöröslött... A tá­bornok határozottan előrelépett és szertartásosan emelte fel a karjait... Az oroszok mozdulatlanul néztek rá. Köröskörül, mint roppant kovácsműhely, dongott, csattogott, fütyült, recsegett, zörgött az erdő. Az egyik orosz katona előre­lépett, kivette a tábornok kezéből a lecsatolt revolver­­övet és a havas bokrok közé hajította. Aztán odament Münzenberghez. Sokáig fontoskodva vizsgálgatta a sok tükörlencsés messzelátót. — Ezt az oldalt lévő csavart ki kell forgatni... — mondta halkan Münzenberg és óvatosan nyúlt érdes, erős ujjával a német optikai ipar kissé megviselt reme­kéhez. A katona bólintott. Vállára vetette a messzelátót. Kiszedte Münzenberg övéből a revolvert, levette válláról géppisztolyát és széles, parasztos mozdulattal úgy hají­totta a bokorba, mint kigyomlált, kártékony giz-gazt Visszalépett. Hangosan szipogva végignézett a két tiszten, aztán valahová lefelé mutatott a domboldalon. A tábornok, aki még mindig felemelt kézzel állott a hó­ban, lassan arra indult... Münzenberg szótlanul ment utána. Nem hallott lépteket maga mögött és óvatosan hátrasandított. A három katona mozdulatlanul állott a bokor mögött... Egyformán tömörek, vaskosak voltak. Széles, kerek arcukon egyforma közönyös, kissé feszült ki­fejezés látszott. Szürke köpenyükön a ráncok mentén egyformán bolyhosan halmozódott a hó. — Föl... fölháborító... le sem kísérik a foglyo­kat ... De hiszen így fegyvertelenül akárki lekaszálhat minket a bokrok mögül... — csattant fel a tábornok hangja. Megállott és tenyerével a mellét ütögetve, éles, a méltatlankodástól rekedt hangon kiabált: — General! General! Ja general! Az egyik katona lassan feléje fordította fejét. Rö­vid ideig némán figyelt feléjük, aztán szélesen, hara­gosan legyintett. — ... Eriggy le, ameddig jó dolgod van...! — or­dította oroszul és ajkáról féltucatnyi, az a közismert szitok szállott, amelyet még a keleti síkságon tanultak meg a hódítók. A tábornok elvörösödött és kezét zsebre dugva indult lefelé. A havas fák eltakarták a három katonát. Lent az úton apró csoportokban húzódtak a foglyok. Mögöttük egy-egy géppisztoly­os őr lépkedett. Münzenberg körülpillantott. Odébb néhány bokor szorongott. Egyedül voltak. — Talán mégis megpróbálnánk az áthatolást... — mormogta magában. A tábornok rántott egyet a vállán. — Felesleges... túl sűrűek a vonalaik... Legfeljebb golyót kaphatunk. Lassan botorkáltak lejjebb. A tábornok megállott az út szélén. Münzenberg a ruháját tisztogatva a hótól, hú­zódott meg mögötte. A foglyok csoportja lassan közele­dett feléjük. A tábornok tisztelegve emelte a sapkájához a kezét. A német katonák közül a legszélén lépkedő bizonytalan mozdulatot tett, a többi kifejezéstelen arccal nézett maga elé. A tábornok megvárta, amíg elvonulnak előtte... — Menjünk... a hangjában zavaros megkönnyebü­­lés volt. — Részemről ideggörcsöt, vagy hányingert ka­pok a náci pártvezérek ostobaságától... Ném­én lépkedtek a csoport végén. Az őr cigaret­tázva, szótlanul ment mögöttük. Előttük görnyedt háttal, felhúzott kabátgallérral topogtak a foglyok. A szürkület­ben a havas úton, újra nyugatról kelet felé indult a Volga-partot megjárt had. 3 ÚJ TERMELŐSZÖVETKEZETEK TAPASZTALATCSERÉJE A zöldség- és gyümölcstermelés megszervezése a mindszenti Tiszavirág Tsz-ben Elmondta: Pálinkó ferenc tsz-elnök­ k Termelőszövetkezetünk az elmúlt év őszén alakult meg mintegy másfélezer hold földterülettel és 290 taggal, melynek kétharmad része női munkaerő. Terüle­tünkből 102 holdon zöldsé­get termelünk, míg gyümöl­csösünk nagysága 65 hold, melyből 50 hold termő.­­ Munkaszervezetünket úgy alakítjuk ki, hogy a zöldség- és a gyümölcster­melésben, valamint az állat­­tenyésztésben egy-egy bri­gád dolgozzék. Ez utóbbi ideiglenesen ellátja a nö­vénytermelési brigádvezető feladatát is, mert állatállo­mányunk még igen kevés. Amint azonban szükségét látjuk, beállítjuk a negye­dik brigádvezetőt is. — A munkacsapatok ki­alakítását a tagokra bíztuk, hogy ki-ki ismerősével, jó barátjával együtt dolgozhas­son abban a munkakörben, amelyik a legjobban megfe­lel neki. A kertészetben 10 munkacsapat lesz, de adott esetben a növénytermelésből is csoportosítunk át munka­erőt A tökéletes munka­­szervezet kialakítása szem­pontjából fontosnak tartjuk, hogy még ebben a hónap­ban meglátogassunk egy olyan régi termelőszövetke­zetet, amelyik zömmel zöld­ségtermeléssel foglalkozik és az ott tapasztaltakat haszno­sítjuk munkánkban.­­ A különféle zöldségfé­lék területét arányosan oszt­juk el az egyes munkacsa­patok között, de van olyan elgondolásunk, hogy még a szár­tóföldi növényekből is kap minden munkacsapat. Arra azonban vigyázunk, hogy ez a megoldás ne men­jen a zöldségtermesztés ro­vására.­­ Tekintettel arra, hogy minden évben nagy terüle­ten kívánunk zöldséget ter­melni, gondolni kell a me­legágyakhoz szükséges trá­gyamennyiség pótlására. Eb­ben az évben például annyi szervestrágyát hordunk ki csak erre a célra, amennyi lehetővé tenné 40 hold terü­leten a 250 mázsás istálló­trágyázást. Ezért meleg vizű kutat kívánunk fúratni a leg­közelebbi években, hogy ezt a trágyamennyiséget a ta­lajerő pótlására fordíthas­suk.­­ A gyümölcskertészet­ben 3 munkacsapatot állí­tunk be meghatározott terü­letre. Célunk ugyanis az, hogy ne csak a gyümölcsfá­kat ápolják ugyanazok a személyek, hanem a talajt is. Ez a megoldás azért jó, mert többször előfordul, hogy permetezni csak a haj­nali és a délutáni órákban lehet a nagy hőség miatt. Nem volna tehát célszerű, ha azokat a tagokat, akik permeteztek, másokkal vál­tanánk fel napközben és ők csak este folytatnák újra a munkát a gyümölcsösben. — Fontosnak tartjuk a gyümölcsösök talajmunkái­nak gépesítését. Míg szak­­szövetkezetben dolgoztunk, addig kipróbáltuk és jól be­vált a kerti traktor. Ez azon­ban vonatkozik az egyéb munkákra is. Mind a három munkacsapatnak rendelke­zésére áll egy-egy motoros permetező, amelyek már üzemképes állapotban van­nak. — A területmegosztást a gyümölcsösben is megvaló­sítjuk úgy, hogy károsodás egyik munkacsapat tagjait se érje. Ezt azért tartjuk le­hetségesnek, mert mind a brigádvezető, mind a mun­kacsapatvezetők hozzáértők és nyugodtan rájuk lehet bízni a területet. A terület­megosztást úgy végezzük el, hogy az erős fagyok elmúl­tával már mindegyik mun­kacsapat a saját területén kezdhesse a metszést és az egyéb időszerű munkát.­­ Fontosnak tartjuk a szakismeretek növelését, ez­ért gyakorlati és elméleti foglalkozásokat tartunk a metszés kezdete előtt leg­alább egy héttel. Ugyanak­kor kint a területen is fi­gyeljük majd a munkát, hogy ahol kell, segíthessünk. Ehhez hasonló oktatás lesz a zöldségeseknél is, bár 40— 50 tag már tanul az ezüst­­kalászos tanfolyamon. — Azokat a tapasztalatom­kat, amelyeket a szakszövet­kezetben szereztünk, itt is hasznosítani akarjuk. Jól kidolgozott és bevált perme­tezési módszerünk van, ame­lyet tovább fejlesztünk. Se­gítségével elértük, hogy az elhanyagolt gyümölcsösből is exportálhattuk a termés 80 százalékát. Ennek lényege az, hogy­­a gombabetegsé­gek elleni védekezést össze­kapcsoltuk a rovarkártevők elleni védekezéssel. — Szólni kell még a szál­lítás megszervezéséről, amely szintén igen alapos körülte­kintést igényel. Ezt mi az­zal a Bjelorusz traktorral kívánjuk lebonyolítani, ame­lyet hamarosan megvásáro­lunk, de jelentős rész hárul majd a kerti traktorra és az öt gumiskocsira is. Bekap­csoljuk a szállításba a gép­állomást, amelyre a szerző­dést már megkötöttük. Az exportszállítmányt továbbra is mi szeretnénk berakni, miként a szakszövetkezetnél és ez azért jó, mert a szál­lítóbrigád tagjai nem min­den esetben törődnek úgy a zöldséggel, vagy gyümölcs­csel, amint kellene.­­ A munkaszervezet ki­alakításával együtt kívánjuk megoldani a zöldségelárusító bolt nyitását is. Vélemé­nyünk szerint ugyanis ezt most már a község termelő­szövetkezeteinek kell megol­dani és minden régi vagy új termelőszövetkezetnek fe­lelősséget kell éreznie azért, hogy a lakosság semmiből se érezzen hiányt Versenyfelhívás a szarvasmarha-tenyésztés fellendítése érdekében A babarc­ Béke Termelő­­szövetkezet tagsága országos versenyfelhívást kezdemé­nyezett a szarvasmarha-te­nyésztés fellendítése érdeké­ben. A tagok vállalták, hogy a belterjesség fokozása cél­jából a 100 holdra jutó szarvasmarha-létszámot 1960- ra 16-ról 19-re növelik, míg 1963-ra elérik a 24-et. Ezen belül a tehénsűrűséget 3,6- ról 7,3-ra, 1963-ra pedig 10-re növelik. Célul tűzték ki azt is, hogy 100 tehén után évente 85 borjút nyer­nek és a tehenek életkorát gazdaságos termelés mellett legalább 10 évre növelik. Versenyfelhívásukban sze­repel az is, hogy a takar­mányozással a jelenlegi te­hénállománynál 4000 kilón felüli tejtermelést érnek el, míg az időközben megnöve­kedett tehenektől 3600 kiló tejet fejnek. Tekintettel arra, hogy a népgazdaság megnövekedett igényeit elsősorban a ter­melőszövetkezeteknek kell kielégíteni, helyes lenne, ha megyénkből minél több ter­melőszövetkezet csatlakozna a babarci Béke Tsz felhívá­sához. Szombat, 1960. február 13.

Next