Csongrád Megyei Hirlap, 1960. november (5. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

­ Minél kevesebb kiadásmi (K. I.) A takarékossági mozgalom megyénk terüle­tén szívügyévé vált nem­csak a vezetőknek, hanem a dolgozók széles rétegének egyaránt. Az üzemekben folyó munkaversenyek fel­ajánlásai között alig talá­lunk olyan vállalást, amely­ből hiányzik a takarékos­ságra való törekvés. Az újí­tó, ésszerűsítő feltétlenül számításba veszi ötleteinél az önköltségcsökkentést. Vannak üzemek, ahol száz­ezreket takarítanak meg a munkadarabok készítési ide­jének csökkentésével, az anyagnorma felülvizsgálatá­val, s egyéb módon. A Vá­sárhelyi Mérleggyárban pél­dául a gazdaságos termelést és a termelékenységet előse­gítő műszaki és technológiai intézkedések közül külön említést érdemel az a tö­rekvés, hogy a más üze­meknek kiadott kooperációs gyártmányok arányát csök­kentik. A nemrég kapott sík- és körcsiszológépek be­állításával maguk végzik azoknak a mérlegéleknek és élágyaknak a készítését, amelyeket eddig a pesti ka­libergyár munkált meg. A Kalibergyár a mérlegélek egyik típusát 398 forintért készítette, ugyanez a műve­let a Mérleggyár új gépei­vel csak 192 é­v forintba kerül. Jellemző a kooperációs meg­takarítás mértékére, hogy csupán a vagonmérlegek él és élágyainak a saját üzem­ben való készítése révén közel 80 ezer forint a ne­gyedévi várható megtakarí­tás. Csak egy esetet említet­tünk meg konkrétan a ta­karékossági intézkedések ki­hatásairól, de ebből is lát­szik, hogy rendkívül sok­oldalú lehetőségük van az üzemeknek a kiadások csökkentésére. Különösen fi­gyelemre méltó, ha a vál­lalatvezetés és a vállalatok dolgozói jó munkájukkal központi intézkedés nélkül, maguk is igyekeznek na­gyobb jelentőségű takaré­kossági intézkedéseket meg­oldani. Nagy horderejű tö­rekvés ez ma, amikor a műszaki és technológiai színvonal emelése, a terme­lékenység növelése központi feladattá vált. Az ötéves tervre és a távlati tervekre való tekintettel fontos, hogy a takarékoskodás, a gazda­ságos termelés hosszú időre szóló rendszeres, állandó és mintegy magától értetődő feladatává váljék minden vezetőnek és dolgozónak. Ennek elérésére olyan köz­véleményt kell kialakítani az élet minden területén,­­amely elítéli és társadalmi úton is megakadályozza a pazarlást, a közvagyon her­dálását, a fegyelmezetlensé­get és a lazaságokat. Kormányunk még 1958 márciusában határozatot ho­zott a takarékossági mozga­lom irányelveiről és intéz­kedési tervéről. Ez a hatá­rozat ma talán még aktuáli­sabb, mint kiadása napján, hiszen takarékosság, önkölt­ségcsökkentés nélkül nem képzelhető el életszínvonal­növekedés, de még az élet­­színvonal stabillá tétele sem. S ami az életszínvonallal kapcsolatos, a beruházások szintén csak úgy­ oldhatók meg kedvezően, ha magával a­ beruházással is ésszerűen gazdálkodunk, s az erre szánt, összegeket nem herdáljuk el ok­an kiadásokra, amelyek elkerülhetők. Ezen a téren tehát a legszigorúbb állami és tervfegyelemre van szük­ség. A megyei építőipari vállalatoknak és minisztéri­umi, tanácsi szerveknek cél­irányos lenne felülvizsgálni a befejezetlen beruházások helyzetét s az ez évre be­tervezett vállalati és más közületi keretek felhasználá­sának ésszerűségét. Ilyenkor év végén még megyei vi­szonylatban is milliók men­nek el megalapozatlan és megokolatlan célokra azzal a jelszóval, hogy év vége van, a keretet fel kell használni. Nagy gondot kell fordíta­niuk az üzemeknek az im­portanyagok megtakarításá­ra, valamint a hulladék­anyagok felhasználására. Ezen a téren már számtalan hasznos kezdeményezéssel találkoztunk — különösen a vasipari üzemekben örven­detes az a törekvés, hogy a drágább és nehezebben be­szerezhető vasanyagokat igyekeznek pótolni műanya­gokkal. Lenke István elv­társ, a Mérleggyár egyik ve­zető műszaki dolgozója újí­tása alapján a gyorsmérle­gek borítólapját és súlytá­nyérját fém helyett mű­anyagból készíttetik. Ezáltal rövidebb a megmunkálási idő, olcsóbb a mérlegek ön­költségi ára. A Vásárhelyi Szandál­gyárban viszont a gyermekszandálok sarkainak készítésénél a rúdragasztásos módszerrel lényegesen több hulladékanyagot fel tudnak használni ugyanolyan ered­ménnyel, mintha nagyobb bőrdarabokat dolgoznának be. A takarékossági mozgalom kiszélesítése, intenzívebbé tevése érdekében használják fel az üzemek vezetői a pré­miumrendszert, a nyereségré­szesedést, valamint az igaz­gatói alap jutalmazási célok­ra való fordítható részét. Ju­talmazzák az önköltség csök­kentésében legjobb ered­ményt elért dolgozókat. A célprémiumok odaítélésénél részesítsék előnyben azokat a dolgozókat, akik kiemelke­dő takarékossági kezdemé­nyezéseket indítottak el. Egy-egy műhely, brigád, vagy akár egyéni dolgozó ré­szére is adhatnak célprémiu­mot az üzemek, amennyiben jelentősebb anyag, vagy egyébb megtakarítást érnek el. A nyereségrészesedés tud­valévően csak abban az eset­ben emelkedik egy-egy üzemben, ha jól gazdálko­dott a vállalat. Nyilvánvaló, hogy azok a dolgozók, akik kiemelkedő módon segítet­ték elő az önköltség csök­kentését, a gazdaságosabb termelést, nagyobb részük van a nyereségrészesedés növelésében, mint azoknak, akik kevésbé törekedtek a gazdaságosságra. Éppen ez­ért már a nyereségrészese­dés elosztásának megterve­zésénél vegyék figyelembe a takarékosságban kiemelkedő dolgozók magasabb fokú ré­szesedését. A prémium, a nyereségré­szesedés, valamint az igaz­gatói alap jutalmazási részé­nek az elosztásánál szavuk van az üzemi szakszerveze­teknek is. De a pártszerve­zetek sem nézhetik tétlenül, hogy igazságos-e egy-egy üzemben a jutalmazás. Eb­ből következik: a párt­ és a szakszervezet hassanak oda, hogy az igazgatók úgy hasz­nálják fel ezeket a prémium mókát, jutalmazási rendsze­reket, nyereségrészesedést, hogy azok valóban a gazda­ságos termelést, a nyereség növelését szolgálják. Ez esetben a takarékos­­sági mozgalom­­ is hatéko­nyabb lesz, és a dolgozók kollektíváját eredményeseb­ben állíthatják a tervteljesí­tés és a takarékos termelés szolgálatába. VTIAG PROLET­ARJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYE­ LAPJA * XVII. évfolyam, 258. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1960. november 1. Felavatták Budapesten a magyar szabadságért elesett hősök Köztársaság téri emlékművét Vasárnap ünnepélyesen fel­avatták a magyar nép sza­badságáért elesett hősök em­lékművét a Köztársaság té­ren. Az ünnepségen a párt, a kormány, a fegyveres tes­tületek képviselői, a társa­dalmi és tömegszervezetek küldöttei, a munkásmozga­lom sok régi harcosa, az egy­kori küzdőtársak, Budapest dolgozói adóztak a hősöknek kijáró tisztelettel az új em­lékmű előtt. A Himnusz hangjai után Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának póttagja, a Buda­pesti pártbizottság első titká­ra mondott beszédet. Az emlékmű Kalló Viktor szobrász és Skoda Lajos épí­tész közös alkotása. A leleplezés után a fővá­ros dolgozói nevében Veres József, a fővárosi tanács v. b. elnöke átvette az emlékmű­vet, majd gyásadallamok hangjainál elhelyezték a ko­szorúkat. Az MSZMP Köz­ponti Bizottsága nevében So­mogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság póttagja, a kormány képviseletében Benke Valéria művelődés­­ügyi miniszter és Czinege Lajos altábornagy, honvédel­mi miniszter helyezett ko­szorút az emlékmű talapza­tára. Számos testület és szer­vezet koszorújának elhelye­zése után az 1956-os ellen­forradalom áldozatainak hoz­zátartozói képviseletében Mező Imréné és Szántó Mik­lós koszorú­zta meg az em­lékművet, majd a fővárosi üzemek, intézmények és a lakosság képviselői díszítet­ték virágokkal az emlékmű­vet. Az ünnepség az Interna­­cionálé hangjaival ért véget Országzerte megkez­dték a gyümölcsfa- telepítéseket A lombhullással ország­szerte megkezdődtek az őszi gyümölcsfa-telepítések. Mint a Földművelésügyi Minisz­térium gyümölcstermesztési igazgatóságán közölték, csu­pán a termelőszövetkezetek nyolcezer hold új gyümöl­csöst telepítenek az idén, ezenkívül mintegy hatezer holdat az állami gazdasá­gok, kísérleti és célgazda­ságok ültetnek be gyümölcs­fákkal. Az ország negyven nagy állami és szövetkezeti, valamint a még egyéni ke­zelésben levő kisebb faisko­lákban több mint négymil­lió kiváló minőségű gyü­mölcsoltvány, illetve cse­mete vár elszállításra és ki­ültetésre. Egyes gazdaságok, szövetkezetek már a szállí­tást, sőt az ültetést is meg­kezdték. Moto­rke­rékpá­rsze­mle? Soha ennyi motorkerékpárt nem láttak egy helyen a vá­sárhelyiek, mint vasárnap délelőtt a Petőfi Művelődési Ház előtt. Talán szemle volt­? Nem. A közlekedési an­­kétra több száz Pannónia, Csepel, Jáva, különböző gyártmányú motorkerékpáron érkeztek a gépjárműveze­tők. Az ankét kitűnően sikerült (Kiss Gy. felvétele) A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága e hó 28—29-én ülést tar­tott. Fehér Lajos elvtárs ismertette a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlődésének eredményeit, tapasztalatait és a további feladatokat. Az előterjesztést a Központi Bizottság behatóan megvitatta. A vitában felszólalt Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára is. Az előterjesztést a Központi Bizottság egyhangúlag elfogadta. A Központi Bizottság kijelölte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 43. évfor­dulójának moszkvai ünnepségein résztvevő küldöttség tagjait. Megalakult a vízgazdálkodási társulat Csongrádon Hogyan halad a szervezd munka Szentesen és környékén? A napokban Csongrádon megalakult a Csongrád és Környéke Vízgazdálkodási Társulat. A társulat ülésén megválasztották a héttagú igazgatóságot és az öttagú felügyel bizottságot. A víz­gazdálkodási társulat elnöke Gulyás János, a csongrádi városi tanács v. b. elnöke. Ugyanakkor a felgyői, csany­­teleki és tömörkényi tanács v. b. elnökei, valamint a ter­melőszövetkezeti elnökök is helyet kaptak az igazgató­ságban. A felügyelő bizott­ság elnöke a felgyői Alföldi Róna Termelőszövetkezet el­nöke. Elfogadták az 1961-es költségvetést a belvízleveze­téssel és az öntözéssel kap­csolatban, és természetesen a csatornák gondozását és kezelését is megvitatták. A költségvetés egy holdnyi földterület után 8 forint hozzájárulást irányzott elő. Az elkövetkezendő napokban a Csongrád és Környéke Víz­gazdálkodási Társulathoz tartozó termelőszövetkezetek és állami gazdaságok elké­szítik saját öntözési tervü­ket és a közgyűlés elé ter­jesztik. A társulat mintegy 50 000 hold földterület öntö­zési problémáinak megoldá­sában érdekelt. A járási, városi és közsé­gi tanácsok végrehajtó bi­zottságainak segítsé­gével elő­rehaladt a szentesi vízgaz­dálkodási társulat szervezése is. A Pankotai és a Sárga­­hegyesi Állami Gazdaság ve­zetői aláírták a belépési nyilatkozatot, sőt Molnár elvtárs, a­ Pankotai Állami Gazdaság igazgatója gépi se­gítséget ígért. Az Újvárosi Állami Gazdaság letételek­hez kötötte a belépést ,pe­dig a tásulat éppen azért jön létre, hogy az egyes víz­felhasználási problémákat megoldja. Természetesen várható az Újvárosi Állami Gazdaság magatartásának megváltozása. Ugyancsak hú­zódoznak bizonyos értelem­ben a nagytőkei, a mind­szenti és az árpádhalmi ter­melőszövetkezetek is.. Ám az említettek elfeledkeznek ar­­ról, hogy Nagytőkén például 1000 holddal bővülhetne az öntézéses terület, fele-fele részben a Kalvnin és az Új Garázda Termelőszövetkezet­­ben éppen a társulat munká­ja révén. Hasonló értelem­ben bővülhetne az öntözéses terület Mindszenten, ahol a Kurca nyújt nagy lehetősé­get és Árpádhalm­on is, ahol több mint 3000 méter hosz­­szúságú csatorna áll rendel­kezésre. Szentes városban és a járás községeinek túl­nyomó részében egyetértet­tek a társulat megalakításá­val annál is inkább, mert az 5 éves öntözési tervben mint­egy 20 000 holddal növekszik­­ az öntözéses terület A cse­­rebökényi, a fábiánsebestyé­­ni és az eperjesi körzetben az úgynevezett szarvas-káka­ vízrendszerből 10 000 holdat, a szentesi, a nagytőkéi, a magyartési, a mindszenti, a szegvári körzetben pedig a kurcai vízrendszerből szin­tén 10 000 holdat lehet ön­tözni. Egyébként a mártélyi, a szegvári és rmicsiháti víz­gazdálkodási társulat a szen­­tesi vízgazdálkodási társu­lathoz csatlakozik. A szentesi vízgazdálkodási társulat megalakítására elő­reláthatólag november dere­kán kerül sor. Tizenöt, vagy tizenhét tagú igazgatóságot és 10—11 tagú felügyelő bi­zottságot választanak és ezekben a testületekben mindegyik község — terüle­tének arányában —képvisel­teti magát. A vízgazdálko­dási társulatnak függetlení­tett mérnöke, főkönyvelője és adminisztrátora lesz. Az iroda Szentesen fog működ­ni. A műszaki és költségve­tési terveket megtárgyalják és a termelőszöv-'ezetek által benyújtott öntözési igé­nyek alapján kezdik meg a munkát. Érdemes megemlí­teni, hogy azzal a gondolat­tal is foglalkoznak, hogy a csatornák oldalát hasznos fű­vel vetik be. Ez takarmányo­zási célokat szolgálna. Ezen­­kívül fásítani is lehet a csa­tornák mentést. . Vasárnap is fástak a gépek így nap alatt 100 hard vetés a mindszenti tsi-ekben Kihasználva a kedvező idő­járást, vasárnap is teljes erő­vel­­üzemelt­ a Mindszenti Gépállomás, ami azt jelenti, hogy 65 gép hasította a ba­rázdát, vagy húzta a vető­gépet a gépállomás körzeté­hez tartozó gazdaságokban. A vasárnapi műszak ered­ményeként — figyelembe véve az előző dekádok átlag­teljesítményeit — 450—500 termálholddal közelebb ju­tott a gépállomás őszi tervé­nek teljesítéséhez és csök­kent a bemunkálatlan terü­let nagysága. A vasárnapi műszak jó eredményt hozott a mind­szenti termelőszövetkezetek­ben — elsősorban a »Leniné­ben, valamint a »Piros Szeg­­fű«-ben. Az előbbi közös gazdaságban 3 gép vezett és 2 gép szántott, míg az ele­gei határrészen működő ter­melőszövetkezetben 4 gép vezette az őszi kalászosokat. Mindez pedig azt jelenti, hogy vasárnap 100 holdon került földbe a mag. Ezenkívül természetesen dolgoztak a többi mind­szenti termelőszövetkezetben is, de lenagyobb erővel eb­ben a két termelőszövetke­zetben dolgozott a Mind­szenti Gépállomás. A vasárnapi műszak oly­képpen is meghozta eredmé­nyét, hogy a Mindszenti Gépállomás Kossuth-brigád­­ja ezen a napon teljesítette 1250 holdas vetéstervét, míg a szegvári Gorkij­­Termelő­szövetkezet pontot tett az őszi vetésekre. Értesülésünk szerint vár­ható, hogy a hét végére a gépállomás­­brigádok döntő többsége szintén teljesíti őszi vetéstervét.

Next