Csongrád Megyei Hirlap, 1960. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1960-12-01 / 283. szám
Kocsiálláspénz helyett vagont kér a MÁV A vasutasok kérése a szállítókhoz A szegedi MÁV igazgatóság területén különböző tanácskozásokon, szolgálati helyeken, vagy az igazgatóság központjában nap, mint nap foglalkoznak a vasutasok és a szállíttató vállalatok dolgozói az áruk szállításához szükséges vasúti kocsik biztosításával. Különös hangsúlyt kap ezeken a megbeszéléseken a kocsiácsorgások megszüntetése, a gyors ki- és berakás, valamint a szombati és vasárnapi rakodások számának növelése. A tanácskozások a legtöbb esetben eredményesek. Akadnak azonban olyan vállalatok is igazgatóságunk területén, amelyek nem tesznek eleget a kocsik gyors ki- és berakása érdekének. A Makói Konzervgyár például 10 nap alatt 21 kocsi után 109 óra kocsiálláspénzt fizetett. De — ugyancsak a makói állomáson —, igen gyakori, hogy az érkezett sörküldeményeket, mivel azok szombaton érkeznek, sem szombaton, sem vasárnap nem rakják ki. Ebből adódik, hogy ezek a küldemények 16—17 órát várnak kirakásra. A Csongrád megyei Építőipari Vállalat is az épületfaküldeményt a makói állomáson csak 19 óra múlva rakta ki munkaerő és autófuvar hiányára hivatkozva. Egyes vállalatok azzal elintézettnek tekintik az állomásokon kirakatlanul hagyott kocsik sorsát, hogy megfizetik a kocsiálláspénzt. A MÁV-nak nem kocsiálláspénzre van szüksége, hanem kocsira, hogy a meglevő szűk keretek dacára eleget tudjon tenni a kocsiigényes áruk elszállításának. Azt is tudja minden vállalat és üzem, hogy a szállítási tervek teljesítése a vasutas dolgozók számára versenytényező is. A vasutas dolgozók arra kérik a vállalatokat, hogy velük együtt, közösen oldják meg a kocsitartózkodási idők gazdaságos kihasználását, azok lerövidítését. Nem lehet közömbös egyetlen szállíttató félnek sem, ha a vasút éppen az ő mulasztásából nem tudja kielégíteni a következő igényeket. De nem lehet közömbös az sem, hogy az állomások és az igazgatóságok egymás közötti versenyében egy-egy állomás dolgozói jó, vagy rossz helyezést érnek-e el. Szitán Sándor ÜZEMI BALESETEK MIATT a Pankotai Állami Gazdaságban 1199 munkanap esett ki az idén Szakszervezeti brigád vizsgálta meg a gazdaság munkavédelmi helyzetét Kereken tíz éve annak, hogy pártunk, és népünk állama megbízta azzal a magyar szakszervezeteket, hogy mint a dolgozók érdekvédelmi szervei, vegyék át az üzemekben, a vállalatoknál, az állami gazdaságokban és a gépállomásokon a munkavédelmi felügyeletet. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelőségei ennek alapján rendszeresen vizsgálják az iparban és a mezőgazdaságban a Kit terhel a felelősség megye mezőgazdaságában gyakran előforduló balesetekért és általában a munkavédelem elhanyagolásáért? A Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelősége és a MEDOSZ megyebizottsága közös vizsgálatot tart most ebben az ügyben. Ezáltal oda kíván hatni, hogy megjavuljon a mezőgazdasági üzemekben a munkavédelem és csökkenjen az üzemi balesetek száma is. Az elmúlt napokban a szakszervezeti brigád a szankotai Állami Gazdaságot baleseti helyzetet, feltárják a hiányosságokat, tanácsokat adnak, hogy a legminimálisabbra lehessen az üzemi balesetek számát csökkenteni, s valóban érvényesüljön az az érv: »Hazánkban legfőbb érték az ember«. A szakszervezetek munkavédelmi vizsgálatai, sajnos, azt állapították meg, hogy üzemi balesetek szempontjából Csongrád megye mezőgazdasága országos viszonylatban is legrosszabb helyen van, kereste fel ebből a célból. A brigád vezetői: Simon Emil elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője és Megyaszai Imre elvtárs, a MEDOSZ Csongrád megyei bizottságának munkavédelmi felügyelője nem véletlenül választották ki a vizsgálat színhelyéül ezt az állami gazdaságot, hiszen Pankotán ebben az évben 1199 munkanap esett ki üzemi balesetek miatt, sőt az egyik balesetből kifolyólag haláleset is történt. A szakszervezeti brigád a gazdaság baleseti jegyzőkönyveit tanulmányozva megállapította, hogy nem műszaki hiányosságból keletkeztek a balesetek, hanem gondatlanságból, nemtörődömségből. Csak néhány példát a jegyzőkönyvekből: »Tarczali János traktoros az erőgép hátsó kerekének leszerelése közben véletlenül nagy kalapáccsal a saját kezére ütött«. Emiatt a traktorista 7 napig hiányzott a munkájából. Vagy egy másik példa: »Idős Juhász István szeptember 15-én ökörfogattal szállította a trágyát. Útközben az ökrök megvadultak és nem a járóúton mentek, hanem a szántó traktor barázdájába húzták a szekeret és nevezett ezáltal leesett a kocsiról«. A baleset oka? A jegyzőkönyv szerint: »Az ökörfogat megvadult«. Kit terhel a felelősség? A jegyzőkönyv szerint: »senkit«. A baleset miatt idős Juhász István 20 napig volt távol a munkájától. A halálos baleset pedig abból adódott, hogy még július 7-én a gazdaság egyik tehergépkocsija az éjszakai órákban a kombájnszérűn hátramenetben elütötte Dobrai János éjjeli őrt. A baleset következtében az éjjeli őr jobb alsó lábszárcsontja nyílt törést szenvedett, majd a kórházban meghalt. A baleseti jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy azok 90 százalékban séma szerint készültek, s az arra illetékesek a balesetért senkit nem tesznek felelőssé, legfeljebb a balesetet szenvedett dolgozót. Ez nagy hiba. Mi van, akkor a gazdaság csoportvezetőivel, brigádvezetőivel, akik egy személyben felelősek a hozzájuk beosztott dolgozók testi épségéért?! Azért kapják ugyanis a csoportvezetői pótlékot, mert felelniük kell dolgozóik testi épségéért is. Sajnos, a vizsgálat azt derítette ki, hogy a csoportvezetők és brigádvezetők nemigen oktatják a hozzájuk beosztott dolgozókat, nem figyelmeztetik őket az esetleges veszélyekre, s nem érzik is felelősségét sem annak, hogy munka közben a vigyázatlanság folytán valamelyik dolgozójuk megcsonkulhat, sőt, halálos baleset érheti, miként erre a gazdaságban is megvan a példa. Ugyanakkor megállapította a vizsgálat azt is, hogy maguk a dolgozók szintén felelőtlenek saját testi épségükkel szemben. Nem vigyáznak eléggé magukra, s nem vigyáznak dolgozótársaik testi épségére sem. Csak egy példa erre: Balla Imre, a gazdaság 15 éves ipari tanulója, engedély nélkül motorkerékpárra ült, a géppel felborult és sérüléseket szer** vedett. Idősebb dolgozótársai tudták, hogy Balla Imre* nek nincs vezetői jogosítványa, nem is ért a motorvezetéshez, mégsem figyelmeztették, hogy ne üljön a gépre. De a gazdaság szakszervezeti bizottságának is kötelessége lenne, hogy komolyabb munkavédelmi aktívahálózatot építsen ki üzemegységenként munkahelyi bizottságokként abból a célból, hogy ezek az aktívák rendszeresen foglalkozzanak a munkavédelem kérdéseivel. Pártunk és kormányunk gondoskodása a dolgozók egészségének védelmére a legmesszebbmenőkig kiterjed, s a kormányzat milliókat fordít arra, hogy a munkások megfelelő körülmények között dolgozhassanak. A baleset elhárítása céljából védőberendezéssel látja el a gépeket — miként említettük, ez a gazdaság is tanúsítja, hogy nem műszaki hiányosságból keletkeztek a balesetek, mégis a hanyagság, a nemtörődömség oda vezetett, hogy ebben az évben 1199 munkanap esett ki a gazdaságban különböző kisebb-nagyobb üzemi balesetek következtében. Egynapi termelési értéket 50 forintjával számolva és még hozzáadva az 50 forintos napi táppénzt és orvosi ellátást, ez 191 ezer forint kárt jelent az államnak. Még elvnél is súlyosabb, hogy nem egy esetben pénzben ki nem fizethető károsodás éri a dolgozót is, ha a nemtörődömség miatt elveszti kezét, vagy szemevilágát, sőt előfordulhat az is, hogy többé hiába várja haza a család. Mindezekből az a tanulság, hogy a Pankotai Állami Gazdaságban is többet kell törődni ezentúl a munkavédelemmel. Az igazgatóságnak pedig felelősségre kell vonnia a mulasztókat, hogy végre megszűnjék az a nagy felelőtlenség, ami még jelenleg a dolgozók egészségének védelmével kapcsolatban tapasztalható. V. Gy. Mi az oka ? A közgyűlések jelentősége a termelőszövetkezetek életében Írta: Hoffer István, a szentesi járási pártbizottság osztályvezetője A tsz-alapszabály lerögzíti, hogy a »termelőszövetkezet legfőbb szerve a közgyűlés, amelyet a tagok öszszessége alkot«. Általában az alakuláskor (régi termelőszövetkezetek a nagyobb fejlődésük idején) tartott közgyűlésükön, amikor az alapszabályt elfogadták, meghatározták a közgyűlések idejét. Amennyiben tagságuk az 500 főt meghaladta, küldötteket választottak, akik úgynevezett küldöttgyűlésen a tagságot képviselik. Azonban e nagy tsz-ekben is évente kétszer — zárszámadáskor és a termelési terv, a kiadási és bevételi költségvetés tárgyalásakor — rendes közgyűlést hív össze a vezetőség. A közgyűlés napját a vezetőség határozza meg Helyes az a gyakorlat, ha nagyobb kampányfeladatok előtt — például aratás, őszi betakarítás — hívják össze a közgyűlést, mert ez a tagság mozgósításának legjobb módszere. A közgyűlés akkor éri el célját, ha a vezetőség alaposan előkészíti, a napirendjét helyesen megválasztja, érthető, világos és feltétlenül őszinte beszámolót terjeszt a tagság elé és a tagság őszintén, nyíltan, aktívan vesz részt a vitákban. Tsz-eink túlnyomó többségében működik pártalapszervezet, amely vezetőségi ülését általában a gazdasági vezetőség ülése előtt tartja. A termelőszövetkezetek kommunista vezetői a legalapvetőbb politikai és gazdasági kérdéseket, problémákat megvitatják, hogy a tsz vezetőségét a közösség érdekeit célzó munkájában hogyan támogassák. A két közgyűlés között a vezetőség kollektívan irányítja a tsz-ek gazdálkodását, tehát a tagság előtt e tevékenységéről köteles beszámolni. E beszámolót a vezetőségi ülésen állítják össze, amit a tsz-vezetőség — esetleg külön-külön munkaterületenként — a tagság elé terjeszt. A gyakorlatban nagyon jól bevált módszer, ha a vezetőség beszámolóját előbb a tsz pártszervezete taggyűlésen megvitatja. A termelőszövetkezet kommunistái, szinte a termelőszövetkezet minden munkaterületén dolgoznak, ismerik a párt politikáját, határozatát, a tagság véleményét és javaslataikkal hozzájárulhatnak a beszámoló és a határozati javaslat előkészítéséhez. A vezetőség ne igyekezzék elhallgatni a problémákat a tagság előtt Csak akkor dolgozhat jól a termelőszövetkezet, ha a tagság tudja, hogy mit miért tesz. Érezze a tagság, hogy gazdája a termelőszövetkezetnek, hogy ami ott történik, ahhoz neki köze van, azért egyénileg is felelős, nemcsak a maga személye, de a közösség előtt is. A termelőszövetkezet szinte minden tagját nagyon érdekű a gazdaság jövedelmének alakulása. Szükséges, hogy erről a tagság elsősorban a közgyűlésen, a tsz vezetőitől tájékozódjon és ne másoktól. Az őszinte tájékoztatás olyan politikai eszköz, mely a tagság hangulatát, munkához való viszonyát alapvetően befolyásolja. Sajnos, egy-két tsz vezetősége nem tulajdonít a közgyűlésnek ilyen fontosságot. A székkutasi Petőfi Tsz-ben az avatás megkezdése óta nem tartottak közgyűlést, bár a saját alapszabályuk negyedévenként írja elő és a tagság is hiányolja. A tsz vezetősége figyelemmel kíséri az áruértékesítési terv alakulását, melynek teljesítéséhez még 900 000 forint értékű áru eladása szükséges. Helyesen határozott, hogy a cukorrépáért járó, kb. 450 mázsa cukrot értékesíti, mely a hízott sertésekkel együtt biztosíték az áruértékesítési terv teljesítésére és az ezután járó, közel 260 000 forint is a tagság jövedelmét gyarapítja. Hiba, hogy ezt — az egyébként helyes elgondolást — nem a közgyűlésen tárgyalták meg, hanem csak brigádértekezleteken tudatták a tagsággal. A közgyűlést nem lehet brigádértekezletekkel helyettesíteni. Jóllehet, még ma sem ismeri e fontos problémát a tsz minden tagja, ami az emberek egy részét kételkedővé, bizonytalanná teszi, hangulatát, s a közös munkához való viszonyát rontja. Bár a Petőfi Tsz-ben az őszi munka elég jól halad, mégis a problémák közgyűlésein való megvitatásával a tagság hangulatát és követezésképpen a munka eredményeit még tovább javíthatták volna. A közgyűlések eredményessége — az elmondottakon túl — a tagság aktivitásától is függ A tsz vezetőségének kötelessége, hogy érthető, őszinte beszámolót terjesszen a tagság elé, de joggal várja el a tagságtól, hogy észrevételeit és javaslatait elmondja és a vezetőség és az egész tagság munkáját elősegítse. A tsz-ek életében számtalan, döntő fontosságú javaslat, éppen a tagság elgondolásából került elő és a tagok javaslata és munkája alapján valósult meg. A magyar paraszt mindig gondolkodó ember volt, s e tulajdonságát a tsz-be is magával vitte, most már azon van a hangsúly, hogy ezt a közösség érdekében is hasznosítsa. Ismerje fel azt, hogy a szövetkezetben a saját jövőjéért is dolgozik és gondolkodását, munkáját az az elképzelés vezesse: »hogyan lehetne még jobban?« A tsz-tag nemcsak javaslatait, de kételyeit, problémáit is vesse fel a közgyűlésen, és a vezetőség igyekezzen válaszolni. A szövetkezeti tagság mindent tisztán lásson és helyesen. Ez már csak azért is fontos, mert a maradiság és az ellenség ma még sokféleképpen igyekszik a tsz-tagság hangulatát nem éppen jó irányban befolyásolni. Sok jó példával lehetne alátámasztani a követelményeknek megfelelő közgyűlések eredményességét. A bokrosi Kossuth Tsz 430 hold szőlője még szüreteletlen volt, amikor október első napjaiban napok óta esett az eső. Az akkor összehívott küldöttértekezleten a vezetőség nagyon őszintén tárta a tagság elé, hogy az egész évi jövedelem igen tekintélyes részének, közel 2 millió forintnak a betakarításáról, megmentéséről van szó. S a közösség határozata nem váratott sokáig, másnap és harmadnap — és azután a szüret végéig — 250—300 dolgozó szedte és szállította a szőlőt, mentette a közös, a saját érdekében. Ez a példa is mutatja, hogy a közgyűlésnek — mint a tsz demokrácia érvényesülése legfőbb fórumának minden tsz-ben — nagy gazdasági és politikai jelentősége van. 3 Csütörtök, 1980. december 1. /_______________ EMBEREK A TISZA FELETT 4. Új hídív köti össze a két partot (Helyszíni tudósítónktól.) Háron napig egybeszakadt az éjszaka a napallal az algyői hídon. Amikor beállt a sötétség, 30 reflektor árasztott éles fényt a hídszerkezetre, hogy a szerelők befejezzék a nagy munkát. A mai nap a hídzárlat utolsó napja. A régi hídív még szolgál: a hétfői vonatok utazó közönsége egy terelő gyalogjáró közbeiktatásával a régi hídon »baktatnak« át a másik oldalon várakozó szerelvényhez. De holnap már erre se lesz szükség, megindul az első szerelvény a korszerű hídszerkezeten. A hétfői nap a hídmozgatás időszaka volt, a keddi és szerdai pedig az úgynevezett »apró munka« szakaszát jelentette. A régi ívet 50 perc alatt elvontatták a kőpillérekről a segédpillérekre és azután az új hídszerkezetet is a helyére illesztették. Ez a munka 70 percet vett igénybe. Tegyünk egy sétát az új hídon, ahol még a munkások, a szerelők serege dolgozik. Szegecselnek, hegesztenek, csavarozzák a kisebb alkatrészeket, szerelik a vezetékeket. Ami legelőször is szembetűnik: az új ív teteje nem egyenes, mint a régié, hanem domború, kevesebb a rácsozat, de az összekötő vaslemezek vastagabbak, erősebbek. A vasúti vágányt nem fapadlók közé ágyazták, hanem betonba, de a gyalogos közlekedés is biztonságosabb az eddiginél, mert a híd oldalszerkezetének a külső részéhez építették a védőrácsot, nem a belső részéhez, mint a régi hídíves volt. Gépkocsi, vagy vonat áthaladásakor a gyalogos be tud állni a tartószerkezet köré. Egyszóval: korszerűség jellemzi az új hídszerkezetet. Amikor a két hídívet egymás mellett látja az ember, akkor tud különbséget tenni a régi és az új híd szerkesztéstechnikája között. Noha a szerdai nap az apró munka — a vágány és a gyalogjárda összeszerelés — időszaka volt, így is megvolt a napnak a nagy eseménye. Mégpedig a próbaterhelés. Délután 4 órakor két hatalmas, 424-es mozdony vonult a hídfőhöz és lassan megindult a hídív felé. Fogytak a méterek és elérkezett a nagy pillanat. A két mozdony teljes súlyával rászaladt a hídra. Megremegett a vaskolosszus, dolgozni kezdtek a mérnökök a szintezőkkel. A tizenöt kilométeres sebességgel haladó mozdonyok alatt — a számítások alapján kimutatott arányban — meghajlott a híd. A szintezők megmutatták a kilengés mértékét. Egyezett itt is a számítás a gyakorlattal, a 104 méteres hídív lehajlása 20—22 milliméter között ingott. A kilengés mértékét pedig 4—5 milliméter között jelezték a szintezők. A híd közepén egy műszerházban a felépítményvizsgáló főnökség mérnökei ellenőrizték a műszerek sokaságát. Az ezredrésznyi kitérést mutatók alig mozdultak. Nem jelentkezett a számítottnál nagyobb húzó- és nyomóerő a próbaút alatt. Bekerült a programlapra a bejegyzés: az új ív a vonatközlekedésre alkalmas, a tervnél előbbi időpontban indíthatják az első szerelvényt. Ezt írták a programba, de ami nem került bele: a hét mérnök, a 200 munkás hősies erőfeszítése nyomán több órás előnnyel készült el a munka és több órával korábban oldhatják fel a vágányzárlatot. A holnapi nap újabb látványosságot, érdekességet ígér. A régi hídív alá beáll egy óriási, 2x600 tonnás emelőhajó és a régi hídív egyik végét felemelik, hogy az egész szerkezetet a cölöpökre épített vasúti síneken kitolják a szemben levő partra. Ott aztán újra a szerelőké lesz a szó. De bontó és vágó szerszámokkal, hogy a hidat feldarabolva az olvasztó kemencékbe küldjék. Tóth József Holnapi számunkban: KORMÁNYOS, IRÁNY A bauparti hídív.