Csongrád Megyei Hirlap, 1961. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

Szerda, 1961. február 1. ód­ástél évtizeddel Ezelőtt ezen a napon kiáltotta ki az országgyűlés a köztársasá­got, s vetette el egyszer s mindenkorra mindazt, ami a felszabadulás előtti példátlan megpróbáltatásokkal tel­jes korszakra emlékeztette népünket. Az országgyűlés 1946. február elsejei határozata nem az első eset népünk történelmében, hogy a köz­társaság mellett döntött: 1848-ban csakúgy, mint 1918- iam és 1919-ben is a legelső cselekedetek egyike volt, hogy legjobbjaink a köztársaság eszméje mellett tettek hitet. Amíg azonban 1848-ban és 1918-ban, valamint 1919-ben együttvéve sem tett ki a köztársaság korszaka 11 hónapot, addig 1946-ban népünk örökre felszámolta mindazt­ a tragikomikumot, amelyet a király néküli királyság­ jelentett Magyarország számára, s amelynek nevében Horthyék példátlan kegyetlenséggel végrehaj­tott népellenes bűneiket elkövették. Amilyen gyorsan történt meg a népnyűző uralom emlékeinek felszámolása hazánkban 1946. február else­jét követően, olyan nagyütemű fejlődés következett be új, a felszabadulással kezdődött életünkben. Köztársa­ságunk azzal, hogy a nép kezébe adott minden jogot, népköztársasággá lett, amely még századunk gyors ütemű fejlődését is túlszárnyaló lendülettel valósította meg a szocializmus megteremtésének feltételeit. Tizenöt esztendő alatt népünk, pártunk vezetésével, olyan ered­ményeket és sikereket mondhat magáénak, amilyeneket csak a meggyőződésből és a szívvel-lélekkel végzett munka hozhat csupán. A szocialista országok által nyújtott testvéri segít­ség és az az erő, amelyet ma a szocialista világrend, amelybe tartozunk, jelent, teszi biztosabbá, még gyor­sabbá előrehaladásunkat. Újabb eredményeink elérésé­hez még nagyobb lendületet ad az a tudat, hogy a szo­­cialista világrend ma már az emberiség fejlődésének, holnapjának meghatározó tényezője. S ez még inkább kötelez arra, hogy munkánk, példamutatásunk, s mind­az, ami másfél évtizedes népköztársaságunk egyre na­gyobb ütemű előrehaladását meghatározza, maradékta­lanul a legjobb, s a legtöbb legyen, amire népünk képes. Az események menete kedvezőtlen az Egyesült Államokra nézve — állapította meg Kennedy megkeresni a Szovjetunióval és más or­szágokkal az együttműkö­dés összes lehető területeit azért, hogy felhasználjuk a tudomány csodáit, nem pe­dig azokat a vonatkozásait, amelyek rémületet keltenek. — Rendkívül fontos prob­lémák állnak előttünk — je­lentette ki befejezésül Ken­nedy. — Az események fejlődése kedvezőtlen ránk nézve. Még kellemetlenebb hírekre is számíthatunk, mielőtt a helyzet jobbra fordul. Lapunk zárta után érke-­­ zett hétfőn, a késő esti­­ órákban a hír, hogy Ken­­­­n­e­d­y, az Egyesült Államok új elnöke beszédet mondott az amerikai kongresszusban, a képviselőház és a szená-­­ tus együttes ülésén. ( Beszédének első részében Kennedy belpolitikai, min­­deneseelőtt pedig­­gazdasági vonatkozású kérdéseket erekztett, ■*. ■fa Gazdasági életünk je-­­ lenlegi helyzete — mon-­­ dotta —■ aggodalmat kelt.­­ Hét hónap óta folytatódó gazdasági hanyatlási időszak ] után vesszük kezünkbe a ] vezetést, olyan időszak után,­­ amikor három és fél éve lanyhul a gazdasági tevé­kenység, hét éve csökken a­­­j gazdasági fejlődés üteme és­­ kilenc év óta csökken a far-­­­merek jövedelme. A nagy gazdasági válság óta még sohasem volt annyi ■ csőd az üzleti életben. ■ A körülbelül 5,5 millió­­ munkanélküli amerikai ■ közül több mint egymillió a már négy hónapnál hosz-* szabb idő óta keres mun-­­kát. Az országnak az 1961. JJ pénzügyi évre szóló költség- a vetése valószínűleg szintén­­ újból deficittel fog zárulni... a • Városaink egyre nyomoré- ■ ságosabbá válnak. * Huszonötmillió amerikai * még mindig olyan lakás- ■ ban él, amely nem felel a meg az előírásoknak... » Országunkban nincs elegen-i de tudós, mérnök és tanár, a jóllehet a világgal szembeni" kötelezettségeink megköve-, telnék, hogy legyen... ■ — Mindezek a problémák« azonban — hangoztatta — a­ továbbiakban — elhalva­, nyúlnak azok mellett, ame- • lyek világviszonylatban me-r rü­lnek fel előttünk... a A válságok napról napra* sokasodnak. J — Kötelességemnek tart­ám közölni a kongresszus-­ sal, hogy az elmúlt tíz nap­ alatt általunk folytatott­ elemzés világosan megmu-a tatja: az említett fő válsá-­ gos területeken az esemén­­nyek áradata egyre inkább­ túlhalad rajtunk, az idő pe­dig nem nekünk dolgozik. ( Amit még nem lét jól Kennedy Kennedy érintette az Egye­sült Államok laoszi, kongói, latinamerikai és európai po­litikáját. Ennek során éle­sen állást foglalt a kubai nép győztes forradalma­­h (37.) — Ha valamikor a postamesternő tulajdona volt, amint az asszonyok álli­ ‘ tották a kútnál, hogy került a szegény ‘ napszámos házához ez a ruha? — tűnő­dött Viola — Régi ruha, drága ruha... ‘ a színei kifakultak, néhol már keshedt is egy kicsit, de még most te sokat mu­tat... Ezt nem egy szegény napszámos felesége nyűtte el ennyire, akárhogy ke­rült is hozzá, ez bizonyos! Viola sejtett már valamit s szerette volna megtudni az igazat. — Ha már eddig eljöttem, mért ne men­nék tovább? Mért várjon rám estig az a sze­gény Balázs, ha csakugyan vár? — gondolta Viola Befordult hát a Pipa utcába, és ott is nagy föltűnést keltett, akárcsak később a rok­kantak során. Kíváncsi szemek nézték min­den kapuból, ablakból, az árkokban játszó gyerekek pedig a nyomába szegődtek s nagy zsivalygással kísérték egész a kapuig. Juci ebédet kotyvasztott­ a konyhán, Pé­ter a kicsit tanította járni az udvaron. Balázs a kertben dolgozott, Csutkaszárat kötözött a fiatal gyümölcsfák törzsére, hogy télen meg ne rághassák a nyulak. De mikor Violát meg­látta, feljött az udvarra s sxasszusan kérdezte: — Mi szél hozott ide ebiben a tarka, nyári rongyban, te? — Nem ismeri ezt a ruhát? — szólt meg­lepődve a lány. — Nem én! Akkor láttam, mikor a hátam közepét. — No, no! — mosolygott rá a lány. — Akarok kérdezni valamit... — Hát csak mondjad bátran! — bíztatta Balázs. De mikor a lány a körülöttük bámész­kodó gyerekekre kacsintott, azt gondolta, róla vagy Roziról hallott valami... amit a kicsiknek nem kell okvetlen megtudniuk. A színbe tes­sékelte hát be a lányt. Viola behúzta az ajtót és suttogva kér­dezte: — Nem maga küldte nekem ezt a ruhát? — Én ?Mi a fenének küldtem volna?... Ne bolondozz már itt velem, hallod-e! — Rozi nincs itthon, tudom, hogy maga most sokat szenved... — Az igaz, hogy szenvedek ... de rád nincs szükségem. Kár volt parádéba vágnod magad Na, eliggy dolgodra! Vigyec * fesse, m az Átok REGÉNY * ÍRTA: KÁRÁSZ JÓZSEF ywYwvwvyyvyyyvywYVYvvvYVA Balázs ki akarta nyitni az ajtót, de Viola megfogta a kezét. — Várjon még... maga tudja, hogy jár­nak hozzám férfiak... de én senkihez nem járok el.. . Mért nem hozta el a ruhát maga? — Hogy már engem evvel a ronggyal! Semmi közöm hozzá! Mondtam már! Csak egy kicsit taszította meg a lányt, de az valahogy egyensúlyát vesztette, jobblá­báról lerepült a gyékénypapucs, s minthogy nem tudott megkapaszkodni semmibe, bele­­rottyant a vödörbe, amiben a Csonka kevertje ázott. — Bolond ember! —­ nevetett rá Viola, mikor talpra segítette Balázs. — Tönkremegy a ruhám...! Csak azt akartam mondani... nekem ezt tegnap avval adták át, hogy maga küldte... az üzenettel, hogy ma este vár... — Ki volt az a bestia? — Azt nem mondhatom meg! —­ Akkor tartsd meg magadnak.. El­­botondítottak téged csúfosan, Viola...!!! — Most már én is látom... Csak annyit akartam tudni, igaz-e? Magának sok baja van most... sok az ellensége is... Én sajná­lom magát... én is szegény lány vagyok és nem olyan rossz, ahogy azok a szent szatyron hiszik, akik ezt­ a gonosz tréfát maga ellen kiagyalták... hogy engem te becsapjanak, megalázzanak.­­.. Balázs még látta a két parázsló, fekete szemét, hallotta a súgva mondott, szavait, érezte a szép, bodor hajú illatát sokáig azután is, hogy kiugrott a szín ajtaján és a házból kifutott. De Viola eltűnt, elröpült Akik a fűutcán futni látták, észrevették a foltot, amit a moslékos veder pereme hagyott hátul a díszes ruhán, és azt is látták, hogy a lány könnyezett Az asszonyok kezében meg­állt a meszelő, a kútnál pedig rákiabált valaki: — Mi történt veled, Viola? De a lány nem válaszolt, nem nézett­­ senkire, semmire, csak futott. Mint mi­kor valami szép, tarka pillangót kap szárnyaira a szél, úgy röpülte át a fa­lut. És a gödrök közt levő magányos há­zig meg sem állt A tarka selyemruhát pedig másnap ott lát­ták a koránkelők bedobva a kis, virágos­kertbe, a postamester ablaka alatt. A kutya megtalálta és sokáig húzkodta morogva az őszirózsák között, míg a házbeliek­re észrevet­ték és elkobozták tőle. A postamesternő akkor esett össze ájultan másodszor, mikor az ura bevitte és megmutatta neki a ruhát Hogy a korai gutaütés veszélyét elűzhes­sék, most már doktort kellett hívni hozzá a városból. A doktor m­ég aznak kijött s három injekcióval talpra állította a halálos beteget. Arra azonban nem gondolt, hogy a falu száját is be kellene tömnie, így aztán pár nap múlva már mindenki az istenes nők kudarcáról beszélt. A kovács, akibe sok színészi tehetség szorult, s ezt ab­ban élte ki, hogy szeretett utánozni másokat, este a kocsmában, Mehemed papi stílusát majmolva, így adta elő az eseményeket: — A szép és ledér Viola nevű leányzónak csak azért bodorították ki a haját, a díszes selyemruhát is csak azért ajándékozták neki a jószívű adakozók, hogy minél csábítóbb le­gyen, mikor a makacs és állhatatos Balázs, a főpogány, általa megkísértetik, próbára téte­tik és a hívő gyülekezet megrongálódott lelki egységének helyreeszkábálása érdekében, véle szerelmeskedvén, elbukik ... — Szent szatyrok! Hát kellött ez nőjetek? Szent szatyrok! — kiabálta röhögve Balázs , vele a többi férfi is a faluban. A kudarc oly tökéletes volt, a botrány olyan nagy, hogy a túlbuzgó asszonyokat a papnak is meg kellett feddnie legközelebbi gyűlésükön !Folyi terv­i Hruscsov is részt vesz a rosztovi értekezleten Kedden reggel Nyikita Hruscsov részvételével a Don-menti Rosztov városá­ban megkezdődött az észak­kaukázusi kiváló mezőgaz­dasági dolgozók értekezlete, amelyen körülbelül ezer dolgozó vesz részt az észak­kaukázusi térség területei­nek, határvidékeinek és au­tonóm köztársaságainak kép­viseletében. Vendégként ott vannak az ukrajnai, az aszt­­raháni, a szaratovi és a sztá­lingrádi mezőgazdaság leg­jobbjai. Az értek­ezlet megvitatja, milyen intézkedésekre van szükség az észak-kaukázusi kolhozokban és szovhozok­­ban a mezőgazdasági termés­hozamok növelésére. A kétnapos tanácskozáson Dmitrij Poljanszkij, az SZKP Központi Bizottságának el­nökségi tagja, az OSZSZSZK miniszterelnöke mondott be­számolót. (MTI) ­f U SL fucidikus H­ÍREK Kennedy elnök kedden ta­nácskozásra hazarendelte L. Thompsont, az Egyesült Ál­lamok moszkvai nagyköve­tét. Salinger, a Fehér Ház saj­tófőnöke a következő nyilat­kozatot olvasta fel: a nagy­követ előreláthatólag feb­­ruár 8-a körül érkezik Wa­shingtonba. Az elnök és a külügymi­niszter érdeklődéssel várja, hogy első kézből jelentést kapjon Thompson nagykö­vettől, a NATO főtitkára. Egyes kommentárok Belgium való­színű új miniszterelnökeként emlegették az Északatlanti Szövetség távozó főtitkárát. Bagdadban, Irak fővárosá­ban hétfőn délután megkezd­te tanácskozásait az Arab Liga új ülésszaka, amelynek jelentőségét növeli az, hogy részt vesz rajta a tuniszi delegátus is. Hosszú eszten-­­­dők óta ez az első eset, hogy a­ tuniszi küldött bekapcsoló­dik az Arab Liga munká­jába. 2 Alku Párizsban Négy nyugat-afrikai ország tettes függetlenségét követeli Nagy érdeklődéssel kísért tárgyalások kezdődtek január 21-én és folytatódnak e hó 5-én Franciaország és négy nyugat-afrikai állam: Dahomey, Elefántcsontpart, Felső-Volta és Niger között. A négy említett és­­Afrikai antant­ néven tömörült, volt francia gyarmat nevé­ben Houphouet-Boigny, ele­fántcsontparti miniszterelnök tárgyalt a felsorolt államok Franciaországgal felnnálló kapcsolatainak módosításá­ról de Gaulle-lal és Debré francia miniszterelnökkel. Amikor 1960 második fe­lében Dahomey, Elefánt­csontpart, Felső-Volta és Ni­ger elnyerte függetlenségét, e négy ország nem volt haj­landó továbbra is a Francia Közösség keretében maradni. Houphouet-Boigny, aki több francia kormánynak volt már tagja és Párizs iránti szolidaritásáról ismert, fo­galmazta meg a négy ország új álláspontját, illetve célki­tűzéseit E törekvés lényege, hogy ezek az országok to­vábbra sem lépnek vissza a Francia Közösségbe, ugyan­akkor el akarják érni, hogy a francia kormány pénzügyi és gazdasági segélybe része­sítse őket. Houphouet-Boig­­ny az említett célok érde­ké­ben, illetve elősegítésére már tárgyalt az Egyesült Álla­mokkal is gazdasági segít­ségről, sőt — hogy Párizst bosszantsa — jó kapcsolato­kat épített ki a Franciaor­szágtól egyre inkább elfor­duló Mali Köztársasággal. Párizsban tudják, hogy az elefántcsontparti miniszter­­elnök a múlt év végén nagy szolgálatokat tett Franciaor­szágnak, amikor az algériai kérdésben támogatta a fran­cia álláspontot s úgy vélik, hogy Houphet-Boigny ellen­szolgáltatásként kéri azt, amit kapni szeretne. A francia fővárosban egyébként nem valami nagy lelkesedéssel fogadták Houp­­huet-Boigny előterjesztéseit. Jól tudják viszont, hogy az­­Afrikai antant­ kívánságá­nak elutasítása nagy hiba volna, mert hiszen a fran­ciáknak továbbra is szüksé­gük van e négy ország tá­mogatására. Ugyanakkor ké­résük teljesítése több, a Francia Közösségben még helyet foglaló államot is ha­sonló kérések, vagy követe­lések előterjesztésére ösztö­nözne, ami a Francia Közös­ség amúgy is ingatag helyze­tét még kilátástalanabb jövő elé állítaná. A francia poli­tika vezetőinek azonban ar­ra is tekintettel kell lenniük, hogy az­­Afrikai Antant­ or­szágai a jövőben is megma­radjanak a frank-övezetben. Franciaországnak ez egyál­talán nem mellékes kérdés a két nyugati gazdasági szer­vezet: a Közös Piac és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás között egyre éle­sebbé váló gazdasági versen­­gésben. Párizs tehát nagy di­lemmák előtt áll. S bár a Francia Közösség legfőbb szerve, a Párizsban székelő végrehajtó tanács a közös­ségbe való maradásra igyek­szik rávenni az »­Afrikai antant« illetékeseit, bizo­nyos, hogy a február 5-én Niger fővárosában, Niamey­­ben ismét megkezdődő tár­gyalások során a franciák nem zárkózhatnak el a négy afrikai ország kívánságának teljesítése elől. A csaknem kétmillió négyzetkilométer kiterjedésű, 11 millió lako­sú és stratégiai, valamint gazdasági szempontból nagy jelentőségű »Afrikai antant« törekvései így gyengítik to­vább az amúgy is válságok­kal küzdő Francia Közösség szervezetét F­erényi István Dahomey, Elefántcsontpart, Felső-Volta és Niger, a négy nyugat-afrikai állam együtt­működése gazdasági és politikai meggondolásokon alapszik. Az északnyugat-délke­let irányba elnyúló négy állam már 1959-ben, tehát már akkor, amikor francia gyarmat volt. Szákés Benin Unió néven együttműködve alakította ki azt a gazda­sági gyakorlatot, amelyet a továbbiakban is folytatni kíván

Next