Csongrád Megyei Hirlap, 1961. október (6. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-01 / 232. szám
A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKASPArT MEGYE LAPJA XVIII. évfolyam, 232. szám Ára: 70 fillér Vasárnap: 19 M01. október 1. Elvhűség és magatartás (R. írj.) Kit nevezünk elvhűnek? Aki nemcsak szajkózza az elveket, hanem egész munkájával, emberi magatartásával, magánéletével bebizonyítja a társadalom előtt: életét a kommunizmus magasztos elvének szolgálatába állította. Sőt, ennél is többet jelent: jelenti, hogy nemcsak maga él és munkálkodik ezen elvek szerint, de másokat is erre nevel. A kommunistákat az elvhűség jellemzi. Ezer és ezer példáját említhetnénk megyénk üzemeiből, szövetkezeteiből, vállalataiból, hogy a kommunisták a legjobbak a munkában, legszorgalmasabbak a tanulásban, hirdetik és bárkivel szemben, bármilyen helyzetben megvédelmezik a kommunista eszmét. Családjukat is ebben a szellemben nevelik, azon a poszton, ahol állnak, megvalósítják a párt politikáját és azért harcolnak, hogy mások is megvalósítsák. Megyénkben elvtársaink többsége ilyen ember és ennek bizonyítéka, hogy állandóan növekszik a pártonkívüli dolgozók között pártunk politikai befolyása, a párt politikáját magukénak tekintik és azoknak száma is mind több lesz, akik noha nem tagjai a pártnak, de egyéni és társadalmi életük minden vonatkozásában kommunistáknak vallják magukat. Ez természetes folyamat, hiszen a marxizmus-leninizmus nagyszerű eszméje mind több dolgozó embert hódít meg. A szocializmus építésének megragadó tényei pedig mind több dolgozó embert győznek meg a szocializmus, a kommunizmus igazságáról. Világos tehát, hogy, az elvhűségnek a magatartásban is kifejezésre kell jutnia, különben arra az emberre, aki nem eszerint él, joggal mondhatnák, amit egyes papokkal kapcsolatban a népi vélemény így alakított ki: vizet prédikál és bort iszik. Aki csak szóval ismételgeti »elvhűségét«, magatartásával viszont megsérti a kommunista elveket, sarat dob az igazi emberi magatartásra. Sajnos, megyénkben is átadnak, akik valójában csak szavakban elvhűek, magánéletükben, a rájuk bízott köztulajdon védelmében és felhasználásában, az emberekkel való bánásmódjukban viszont a kispolgár színvonalán ragadtak. Arra a volt vállalati igazgatóra sem lehet azt mondani, hogy teljesen elvhű, aki azt a helyes elvet, hogy az ország ma a miénk, a dolgozóké, kispolgári módon úgy értelmezte, hogy az irányítása alá rendelt vállalat az a sajátja is és így joga van a vállalati szobafestőkkel munkaidő alatt kifestetni a lakását, joga van részegnek, csavargónak szidni beosztottjait, miközben maga is gyakran nézett a pohár fenekére, hamis vállalati mérleggel nagy összegű jogtalan prémiumot bezsebelni. És azt a kommunista munkást, aki sok selejtet csinál, rosszul dolgozik, nem teljesíti az üzem tervfeladatából reá jutó részt, szintén nem lehet teljesen elvhűnek nevezni, hiszen az a politikánk, az az elvünk, hogy mindenki tudása és tehetsége maximumával segítse a szocialista építést és ebben a kommunisták járjanak élen. Az említett munkás viszont nem ilyen magatartást tanúsít. Ha ezeknek az embereknek valaki azt mondotta volna: »Elvtárs, én kételkedem a te elviységedben, mert nem eszerint élsz«, akkor vérig sértődtek volna, kikérték volna maguknak, hogy bárki is kétségbe merte vonni kommunista meggyőződésük szilárdságát. Valójában ténylegesen megsértették elveinket és elvesztették erkölcsi jogalapjukat ahhoz, hogy másokat is a szocialista köztulajdon védelmére és gyarapítására ösztönözzenek. Mert hiába akarja bárki kisebb-nagyobb törvénytelen ügyleteit »suba alatt« elintézni, minden napvilágra kerül. Beszélhet a kommunista munkás a köztulajdon védelméről, de szava nem sokat ér, ha közben maga is »fusizik«,a vállalati anyagok és szerszámok felhasználásával. Ideig-óráig ezt lehet csinálni, nem azért, mintha erről senki nem tudna, legfeljebb — különösen ha vezetőről van szó — az emberek nem szólnak. , .B és itt jutottunk el egy másik fontos kérdéshez: aki következetesen elvhű, mindenkivel szemben védelmezzi a párt politikáját. Az előbb, azt mondottuk, hogy egyes emberek azért követhettek el sorozatosan — és egyre súlyosabb és súlyosabb — szabálytalanságokat, mert ha vezetők voltak, akkor beosztottjaik időben nem figyelmeztették őket, ha pedig nem vezetők voltak, akkor hiányzott a vezetők részéről a rendszeres és átfogó ellenőrzés. Az említettek esetében a vállalatoknál vannak kommunisták, van pártszervezet, működik szakszervezet. Látták a hibákat — és hallgattak! Sajnos, bármilyen erőteljesen harcol a párt azért, hogy a jogos bírálat semmiféle hátrány ne érje kritikája miatt, mégis előfordulhat megtorlás. Lehet, hogy nem azonnal, lehet, hogy majd csak fél év múlva, esetleg valami jutalmazás kapcsán éri hátrány a jogos bírálót. Emberileg tehát érthető, hogy vannak, akik inkább a »ne szólj szám, nem fáj fejem« opportunista politikáját választják. De választhatja-e ezt a politikát elvhű kommunista? Nem választhatja! Meg kell harcolnunk azt a csatát, amelynek eredményeképpen egészséges lesz mindenütt a kritikai légkör. Ez elengedhetetlen a további eredményes munkához. Csak a fogyatékosságok bátor, elvszerű és pártszerű bírálata vihet közelebbre bennünket nagy feladataink megoldásához. Ez dolgozó embertársaink segítése és a helytelen úttól való megóvása érdekében is a legcélravezetőbb eszköz. Az a vendéglátóipari igazgató, aki a legdurvább módon visszaélt a nála alkalmaztatást kereső nőkkel és emiatt, most majd a bíróság előtt felel tetteiért, sem jutott volna idáig, ha már az első kisebb vétke idején szigorú figyelmeztetést kapott volna akár felsőbb szerveitől, akár a vállalatnál működő pártszervezettől. Az emberek azonban csak ott mondják el őszintén mindenkiről vélenyüket, ahol ilyen a légkör, ahol a vezető maga is kezdeményezi önbírálattal az elvi-kritikai légkör megteremtését. Ahol azonban többek között azért, mert hízelgő, talpnyalókkal veszi körül magát, a fejébe száll egy-egy vezetőnek az igazgatói megbízatás és azt kezdi hinni, hogy csak ő az egyetlen okos ember a vállalatnál, ráadásul pedig csak egyedül ö a nélkülözhetetlen, ott meghonosodik a dolgozókkal való rideg — néha embertelen —, goromba bánásmód, nem alakul ki harmonikus viszony vezető és beosztottak között, ami pedig elengedhetetlen az eredményes munkához. Itt nem alakulhat ki olyan légkör, amelyben a vezető szigorúan megköveteli ugyan a rend és a fegyelem betartását, de még az ilyen intézkedésben is meleg emberséget éreznek a beosztott dolgozók A gőg veszélyes betegség, ráadásul nagyon ragályos és könnyen terjed. Egyik gazdaságunkba nemrégiben ifjú gépésztechnikus került, aki úgy akarta »tekintélyét« megszerezni, hogy nem köszönt az idős munkásoknak, amikor reggel belépett a műhelybe. Amikor szóltak neki, legazemberel te az egyik idős szeretőt. Az ilyen embernek aztán ahogy mondani szokás, hamar kitelik az ideje, nem veszi be a munkáskollektíva. Pedig a munkáskollektíva szeretete, ragaszkodása, segítése és szolidaritása nagy dolog, aki ezzel szembe kerül, magára marad és nagyon nehéz lesz boldogulnia. Hibás volt az említett fiatal technikus is, de bizonyára még hibásabb rossz tanítómestere, akitől az ilyen magatartást tanulta. Még két kérdésről szólunk, amikor az elvhűség és a magatartás összefüggését boncolgatjuk. Az egyik a politikai, a másik a magánélettel kapcsolatos. Kétségtelen, hogy nálunk még nem mindenki meggyőződéses híve a szocializmusnak. Sokan elfogadják, élvezik ennek vívmányait, de még nem vált minden ember meggyőződésévé ez az életforma. Még akadnak aztán ellenséges megnyilvánulások is. Nem következetesen elvhű az a kommunista, aki vonaton, utcán, társaságban és bárhol, ahol emberek összegyűlnek, olyat hall, ami támadja elveinket, támadja rendszerünket és közben hallgat, nem száll vitába. A kommunisták politikai erkölcse azt kívánja, hogy mindenütt és minden körülmények között hirdessük és védelmezzük ügyünk igazságát. Az ellenforradalom idején ezer és ezer kommunista olyan körülmények között is l:'Uran hitet tett elvei mellett, mikor az élete forgott veszélyben. Most is terménk m meg, amikor meggyőződtünk igazunkról és ezt az igazságot a nép nagy többsége is magáénak vallja? A másik kérdés a magánélet. A kommunista közéleti ember még akkor is, ha semmilyen közmegbízatása nincs, csak — ahogy mondani szokták — egyszerű párttag. Egyszerű párttag, de a párt egyik katonája, aki magatartásával is nevelhet. Ha nem él példás családi életet, ha úgy vál, lógatja a feleségeket, mint más ember a ruháit szokta, ha részeges, kicsapongó, adósságot adósságra halmoz és közben elhanyagolja a gyermekeit, akkor magatartásával rosszra nevel. Nem él a családi élet kommunista elvei szerint, tehát hiba van az elvhűsége körül is.» A családi élet tisztaságának megóvása, a gyermekek szocialista szellemben történő nevelése általános elv országunkban. De kétszeresen súlyos, ha ezeket az elveket kommunisták sértik meg. »Elhagyta a feleségét, pedig kommunista volt« — amikor ezt mondják az emberek valakiről, akkor ebben az jut kifejezésre, hogy el nem várták egy kommunistától. Az emberek a kommunistákat úgy ismerik, mint akik példám, utazóak és fájdalmas csalódniok egy-két párttag nem elvszerű magánélete miatt. A párt mindig akkor ért el nagy sikereket, akkor volt legszorosabb kapcsolata a pártonkívüli milliókkal, amikor a legerősebb volt soraiban az egység. Az egységet szüntelenül erősítjük ideológiai, szervezeti és a cselekvés egyöntetűsége tekintetében, de erősítenünk kell a magatartás tekintetében is. Politikánkkal szemben nem tud az ellenség semmi elfogadható érvet felhozni, hogy ezzel a népet a politikától eltántorítsa. Miért szolgáltatnánk okot magatartásunkkal arra, hogy ezen keresztül kár "származzék pártunkra és népünkre. Ha a kommunizmus elvei szerint élünk és dolgozunk, ha ezek az elvek következetesen áthatják magatartásunkat is, még erősebbekké válunk, még eredményesebben megoldhatjuk a második ötéves tervben, az ország továbbépítésében, a béke megőrzésében és az új ember arculatának formálásában előttünk álló nehéz, de szép feladatokat. A Szenti-brigád nem hagyja magát... A Szenti-brigádot Hódmezővásárhelyen jól ismerik az építtetők, de jó hírnevet szerzett magának az Építőipari Vállalat vezetői előtt is. Szenti Sándor, a brigád vezetője olyan szellemet honosított meg a brigádon belül, amelynek légkörében jól érzi magát minden brigádtag. Felkarolja a tapasztaltabb kőművesekkel együtt az átképzős fiatal szakembereket és befogadja a brigádba, ahol jól össze tudnak dolgozni és kiváló eredményeket érnek el. A brigád tagjai jelenleg: Szenti Sándor, Szűcs József, Varga P. István, Pölös János, Karsai Ferin, Orosz Imre, Somogyi Lajos és Csongrádi Péter, akik már többször dicséretet kaptak jó munkájukért. A november 7-i versenybe is bekapcsolódtak, s különösen az anyagtakarékosságban jeleskednek kiemelkedő minőségi munkájuk mellett (Siflis ferv.) Kinevezés A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány Mód Péter rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet a külügyminiszter első helyettesévé, Vályi Pétert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettesét az Országos Tervhivatal elnökének első helyettesévé nevezte ki. (MTI) Amerikai nagyiparosok budapesti tárgyalásai Eredménnyel végződtek az ifj. Cyrus Eaton, valamint a W. R. Daley amerikai nagyiparosokkal Budapesten, a Magyar Kereskedelmi Kamarában folytatott tárgyalások. Tipró Antal, a Minisztertanács elnökhet-vetese szeptember 21-én fogadta az amerikai vendégeket és vacsorán látta őket vendégül. Újabb Gromiko—Rusk- találkozó Szombaton, magyar idő szerint 15 óra 30 perckor Gromiko szovjet és Rusk amerikai külügyminiszter újabb megbeszélésre ült öszsze. Tíz napon belül a két politikus már harmadszor találkozik. Eddig nyolc és fél órát tárgyaltak már a német kérdésről és más nemzetközi problémákról. Megfigyelők szerint az eszmecsere-sorozat döntő szakaszához érkezett. Gromiko újságíróknakválaszolva kijelentette: »Ha mindkét fél óhajtja a megegyezést, v van ok a derűlátásra«. (MTI) Lin Sao-csi fogadta a magyar parlamenti küldöttséget Liu Sao-csi, a Kínai Népköztársaság elnöke szombaton délelőtt fogadta a Vass Istvánnénak, az országgyűlés alelnökének vezetésével Kínába érkezett magyar parlamenti küldöttség tagjait és szívélyes, baráti beszélgetést folytatott velük. Magyar államférfiak üdvözlő távirata kínai államférfiakhoz MAO CE-TUNG elvtársnak, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága elnökének, LIU SAO-CSI elvtársnak, a Kínai Népköztársaság elnökének, CSOU EN-LAJ elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének, CSU TE elvtársnak, a Kínai Népköztársaság Országos Népi Gyűlése állandó bizottsága elnökének, PEKING A Kínai Népköztársaság kikiáltásának 12. évfordulója alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a for Iradalmi munkás-paraszt kormány, az egész magyar nép, valamint a magunk, nevében forró testvéri üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek és a kínai népnek. A hős kínai nép dicsőséges forradalmi harcának világraszóló győzelme óta, tápokét,pétája és kormánya vezető étjét,él, nagyszerű alkotó munkájával hatalmas eredménye- s két, ért él a szocializmus építésében. A Kínai Népköztársaság léte és nagyszerű fejlődése jelentős része a szocialista tábor legyőzhetetlen erejének. A kínai és a magyar nép együtthalad a szocializmus felépítésének ragyogó útján. Népeinket a proletárnemzetköziség és a testvéri barátság széttéphetetlen szálai fűzik szoros egységbe az imperializmus és a háború sötét erői ellen folytatott harcukban. A magyar nép és a forradalmi munkás-paraszt kormány elismeréssel adózik annak a nagy küzdelemnek, amelyet a Kínai Népköztársaság kormánya az elnyomott és szabadságukért harcoló népek, függetlensége és a világ békéje biztosításáért folytat. Népünk és kormányunk felemeli tiltakozó szavát minden, a Kínai Népköztársaság ellen irányuló imperialista mesterkedés ellen és követeli, hogy állítsák helyre a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében és minden nemzetközi szervezetben. Nagy nemzeti ünnepükön további kiemelkedő sikereket kívánunk önöknek és a kínai népnek, a szocializmus győzelmes felépítéséért, a világbéke megőrzéséért folytatott küzdelmükben. Őszinte szívből kívánjuk, hogy tovább erősödjék a kínai és a magyar nép örök barátsága, népeink, valamint a szocialista tábor egysége és az egyetemes emberi haladás javára. DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke . A Kínai Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmából Péter János külügyminiszter üdvözlő táviratot küldött Csen Ji külügyminiszternek. Molnár Erik, a Magyar— Kínai Baráti Társaság elnöke táviratban üdvözölte a nemzeti ünnep alkalmából Csü Vu-t, a Kínai—Magyar Baráti Társaság elnökét. A Kínai Népköztársaság megalakulásának 12. évfordulója alkalmából a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége táviratban üdvözölte a szakszervezetek összkínai szövetségét. Az üdvözlő táviratot a SZOT elnöksége nevében Brutyó János főtitkár írta alá. (MTI)