Csongrád Megyei Hirlap, 1961. december (6. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-17 / 297. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A magyar szocialista munkáspárt megyei lapjai XVIII. évfolyam, 297. szám Ára: 70 fillér Vasárnap, 1961. december V. Mai lapszámunk melléklete: az 1962-es évi falinaptár Véget ért az országgyűlés decemberi ülésszaka A képviselők elfogadták az erdőkről és a vadgazdálkodásról szóló törvényjavaslatot Elhangzott a Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója­­ Öt képviselő interpellációjára , válaszoltak az illetékes miniszterek Az országgyűlés szombati ü­lésén folytatták a mezőgaz­dasági rendeltetésű földek védelméről szóló törvényjavas­lat vitáját. Az ülést dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. A törvényjavaslat vitájában elsőnek Nánási László szó­lalt fel és a Szolnok megyei képviselők nevében elfogadta a törvényjavaslatot. Ugyancsak egyetértett a törvényjavas­lattal Vaskó Mihály Borsod megyei képviselő is, majd Lo­soncai Pál földművelésügyi miniszter válaszolt az elhangzott felszólalásokra. A miniszter válasza után az országgyűlés a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelméről szóló tör­vényjavaslatot a mezőgazdasági és államigazgatási bizottság által előterjesztett módosító javaslatokkal együtt általános­ságban és részleteiben egyhangúlag elfogadta. Ezután — napirend szerint — az erdőkről és a vadgazdálkodásról szó­ló törvényjavaslat tárgyalása következett. Miért szükséges az új erdő- és vadgazdálkodási törvény? A törvényjavaslatot Tisza József, a mezőgazdasági és az államigazgatási bizott­ság előadója ismertette. Rá­mutatott arra, hogy a jelenleg érvényben levő törvényt, amely az erdő­re vadgazdálkodást szabá­lyozza. 1935-ben Horthyék alkották, amikoris az er­dők zöme­ grófoké, báróké, nagybirtokosoké van. Szükséges tehát, hogy most a szocialist­a építésnek meg­felelően­­szabályozzuk az er­dőgazdálkodást is. A fásítás, a­z erdőtelepítés, az erdők védelme közér­dek, faszén annak gazdaságossá­ga, fafejvédő hatása, a víz­­gazefér­kodást szabályozó, ég­hajlatát befolyásoló és egész­ségvédő szerepe ma már dol­gozó népünk érdekeit saco­­gátja. A felszabadozásig az errfó­­gaadlakodás terv­ekén­t a razflógazdálk­odás volt jel­lemwsek. Ennek teövetkem­énye, hogy még ma is EHMipa negyedik, Pában legszegé­nyebb országa vagyónk. A jmosfcw»? 'törve­nyja«alAat a korszerű erdogazd^WAföäMr báeaMtb ’«Makáfcwtt. Bírwja,. .■ ' ft® enné wall awerth­ tre­k­v­et kel készíteni vala-5 mennyi erdőgazdaságnak, ss­entőgazdáBporíás nehéz ftaunal m­aonfcáBt pedig gé-1 peséteriítcefl. JeferWeg'-hazo­i erdőésSporá­­•maaaSc egy részén nemi to-1 EjíSk helyes gazdálkodás, csak helyeseim lehet ( a k­örvériytecnenetnek azt a. •poHtátáit, amely totmemdja, h­ogy ax aoMMetohasnági társu­latok és magánosok erdő­től agámat haszonbérbe kel­l adni állami erdőgazdasá­goknak, állami gazdasá­goknak, vagy tsz-eknek, aszerint, hogy üzemelteté­sük hogyan előnyösebb, így a törvény végrehajtása után a termelőszövetkezetek kezelé­sében levő erdők területe a mostani 125 000 katasztrális holdról mintegy 400 000— 420 000 katasztrális holdra növekszik. A továbbiakban a fák i­s, az erdők védelmével foglal­kozott, majd hangsúlyozta,­­ hogy a törvénytervezet ki­terjed a vadgazdálkodásra és a vadászatra is. Kimondja, hogy létre kell hozni az Országos Vadgaz­dálkodási és Vadászati Ta­nácsot. A vitában elsőnek Bartha­­János Hajdú-Bi­har megyei képviselő szólalt fel, majd Kókai Jánosné Pest megyei, Fekete Miklós Bács megyei és Giczi Ferenc Vas megyei képviselő szólalt fel. Utóbbi felszólalásában elmondotta, hogy az erdőgazdálkodás fejlesz­tése érdekében tervezett helyes intézkedésekkel pár­­h­uzamosan nem látja biz­tosítottnak a falu tüzelő- és szerszám­fa-szükségleté­­nek kielégítését, mert szerinte erre vonat­­­kozó intézkedések nincsenek a törvénytervezetben. Ugyan­akkor ja­vasolta a törvén­yja­vas-amelynek feladata lesz, hogy szakmai és gazdálkodási kér­désekben kialakítsa a helyes elveket. A vadgazdálkodás és a va­dászat hasznos a húsellá­tás szempontjából, külföld kereskedelmi kap­­lat 19. paragrafusa 2. be­kezdésének törlését, amely kimondja, hogy az er­dőben mindenki szedhet vi­rágot, gyümölcsöt és gombát a személyes szükségletet meg nem haladó mértékben. Az említett bekezdés kivételével a törvényjavaslatot a Vas megyei képviselőcsoport ne­vében elfogadta és az Or­szággyűlésnek­­ elfogadásra ajánlotta. A felszólalásokra Losoncai Pál földművelésügyi minisz­ter válaszolt. Kijelentette, hogy az elhangzott helyes ja­vaslatokat figyelembe veszik a végrehatási utasítás elké­­­­szítésénél. Utalt arra, hogy a törvényjavaslat kimondja csalataink szempontjából, ugyanakkor több ezer dol­gozónak nyújt kellemes szó­rakozást. Sok külföldi vadász láto­gat hazánkba, megismerik országunkat. A vadászat, a vadgazdálkodás terén jelen­tős lépés volt az 1957-ben alkotott 43-as törvényerejű rendelet végrehajtása, amely tízéves haszonbérleti szerző­dések kötését rendelte el. Felvetődik a kérdés, mi lesz a még le nem járt haszon­­bérleti szerződésekkel, ha a 43-as rendelet hatályát veszti? Megnyugtathatjuk a va­dásztársaságokat, hogy a még le nem járt szerződé­sek változatlanul érvény­ben maradnak, mert államunk tiszteletben tartja a törvényeket. Befejezésül a törvényja­vaslatot az országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta, azt is, hol a legcélszerűbb erdőt telepíteni. Eszerint erdőket olyan területeken kell létesíteni, amelyek kevésbé alkalmasak szán­tóföldi művelésre. Giczi Ferenc megjegyzésére válaszolva a miniszter a többi között a következőket mondotta: " A törvényjavaslatnak az a célja, hogy az erdőkkel, az ország faállományával, mint nemzeti vagyonnal gazdál­kodjunk, ne nézzük tehát csupán az erdőtulajdonosok egyéni érdekeit. A termelőszövetkezeti er­dőkben az erdőgazdaságok úgy gazdálkodnak, mint eddig. A termelőszövetkezet szer­ződést köt, hogy milyen szaksegítséget kapjon az er­dőgazdaságtól. Ez nem je­lenti azt, hogy az erdőgaz­daság viszi el a termelőszö­vetkezet erdejében levő fát. A meglevő faállomány fi­gyelembevételével ezután is biztosítani akarjuk a falu faellátását, de nem engedhetjük meg, hogy az iparilag hasznos fát tüzelésre használják fel. A 10. paragrafus 2. bekez­désének törlését — amit­­Giczi Ferenc javasolt — a földművelésügyi miniszter ellenezte és kérte az országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot az előadó által említett módosí­tással fogadja el. Az Országgyűlés a minisz­ter válaszát négy ellensza­vazat mellett elfogadta, majd az erdőkről és a vad­­gazdálkodásról szóló tör­vényjavaslatot általánosság­ban és részleteiben az elő­adó által előterjesztett mó­dosító javaslattal egyhangú­lag elfogadta. Ezután szünet következett. Az iparilag hasznos fát nem tüzelésre kell felhasználni Beszámoló a Legfelsőbb Bíróság elmúlt kétévi munkájáról Szünet után dr. Jahner- Bakos Mihály, a Legfelsőbb Bíróság elnök­e beszámolt az országgyűlésnek a Legfel­sőbb Bíróság elmúlt két­évi munkájáról. Bevezetőben utalt arra, hogy az országgyűlés előtt legutóbb 1959 januárjában hangzott el beszámoló a Ma­gyar Népköztársaság Legfel­sőbb Bíróságának munkájá­ról. Azóta gyors ütemben fej­lődött az ország, a falu szocialista átalakulása megváltoztatta társadal­munk osztályszerkezetét, s az ipar után a mezőgazda­ságban is kialakultak a szó és a lista termelési viszo­nyok. A Legfelsőbb Bíróság leg­fontosabb feladata a szocia­lista törvényesség további megszilárdítása, maradékta­lan érvényesítése volt. E fel­adatnak megfelelően igen jelentős eredménye­ket értünk el a szocialista jogrendszer kialakításában — hangsúlyozta, majd így folytatta: A szocialista törvényesség szempontjából nagy figyel­met fordítottunk arra, hogy az ítéletekben megállapított tényállás pontosan megfe­leljen a valóságnak. Messzemenően ügyeltünk arra is, hogy a bírói eljá­­rás során a védelem joga érvényesüljön. A bűnüldözés terén számos határozatunkkal és elvi ál­lásfoglalásunkkal igyekez­tünk kiküszöbölni a bünte­tés kiszabása tekintetében mutatkozó esetleges eltéré­seket. Beszámolója további ré­szében a Legfelsőbb Bíróság egy-egy munkaterületével foglalkozott. A legfelsőbb Bíróság fon­tos feladata, hogy elősegít­se az egységes büntetéski­szabási gy­akorlat kialakí­tását. Fokozottabban kell arra tö­rekednünk, hogy a büntetés­kiszabási gyakorlattá men­tesítsük a helytelen bírói szubjektivizmustól.­­ A Legfelsőbb Bíró­ság legutóbbi beszámo­lója óta az államel­­lenes bűncselekmények szá­ma csökkent. E kedvező je­lenség mellett azonban sú­lyos hiba lenne alábecsülni azokat a — részben imperia­lista ügynökök által szított — próbálkozásokat, amelyek népi demokráciánk fejlődé­sét szeretnék nehezíteni. A jelenlegi nemzetközi helyzetben fokozott éber­séggel kell védelmezni szocialista rendszerünk ér­dekeit és megfelelő sógorral kell fellépni az ellenséges­­erők­kel szemben. Az államelle­nes bűncselekmények szá­mának csökkenésében két­ségtelenül része van a tár­sadalmi téren bekövetkezett fejlődésnek. A falu szocialista átala­kulása dolgozó fiarasztsá­­gunk részéről olyan állás­­foglalást jelentett, amely nagymértékben megnehe­zíti az ellenséges elemek tevékenységét. Isotóp a gyógyítás szolgálatában A szentesi megyei kórházban megkezdte működését az izotóplaboratórium, mely a különböző diagnosztikai vizsgálatoknál nyújt felmérhetetlen segítséget. A megvizsgá­landó beteg egyszerűen egy pohár vízzel megissza az alacsony aktivitású izotópot. Természetesen a beteg szervezetében keringő izotóp teljesen ártalmatlan. Amint ké­pünk is mutatja, különleges berendezésekkel mérik az izotóp útját a betegben és ez hozzásegíti az orvost a pontos kórisme megállapításához. A laboratóriumban egye­lőre csak pajzsmirigyes betegeket vizsgálnak (Enyedi felv.) A társadalmi tulajdon védelméről . A bűnözés elleni küz­delem egyik legfontosabb te­rülete változatlanul a tár­sadalmi tulajdon védelme. A népvagyon védelme­­ azonban nemcsak és nem elsősorban a bűnüldöző szervek feladata, hanem dolgozó népünk széles tö­megeié. A dolgozó tömegek hathatós segítségével akadályozhatjuk meg az effajta bűncselekmé­nyek elkövetését, illetve lep­lezhetjük le a bűncselekmé­nyek elkövetőit. A társadal­mi tulajdon elleni bűncse­lekmények csökkenést mu­tatnak , a nagymérvű ká­rosítást okozó bűncselekmé­nyeknél azonban még nem kielégítő a javulás. A Leg­felsőbb Bíróság tapasztalata szerint a társadalmi tulajdont ká­rosító bűncselekmények egy részét igen körmön­fonton hajtják végre, gyakran igen nehéz lelep­lezni a bűnöst. Gazdasági szerveink megelőző tevé­kenysége viszonylag lassan javul. A társadalmi tulajdon el­leni bűncselekmények felde­rítésének módszereit tovább­­kell javítani. A tapasztalat azt mutatja, hogy a nagyobb bűncse­lekményeket többnyire nem a szervezett belső­­el­lenőrzés tárja fel. A­­nyomozás és a bírósági eljárás során nem lehet csu­pán a tételes revízió ered­ményére szorítkozni — mel­lőzhetetlen az illető vállalat, szövetkezet, vagy intézmény egész működésének, admi­nisztrációjának megismerése. A Legfelsőbb Bíróság előtt tárgyalt ügyekből kitűnik, hogy a társadalmi tulajdon el­leni bűncselekmények je­lentős részét olyan válla­latnál, vagy szövetkezetnél követik el, ahol a vállalat, illetve a szövetkezet belső szervezése már magában hordja azokat a feltétele­ket, amelyek megkönnyí­tik a bűncselekmény el­követését. Szót emelt az ellen a ká­ros szemlélet ellen is, amely szerint a társadalmi tulajdon megkárosítása csak abban az esetben bűncselekmény, ha abból az elkövető anyagilag is részesült. Hangsúlyozta: a társadalmi tulajdon védelmé-­­­ben tovább kell fokozni gaz­­(Folytatás a 2. oldalon)

Next