Csongrád Megyei Hírlap, 1962. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-03 / 1. szám
XIX. évfolyam, 1. szám A hétköznapokról (Ke. I.) Jól mulattunk, jól pihentünk az ünnepek alatt. Most ismét a hétköznapok gondjai kerültek sorra. A hétköznapok gondjai, amikor a munkáé a szó, a hétköznapok gondjai, amelyek megadják minden ünnep alaphangját. A hétköznapok az alkotás napjai, amikor megszületnek az eredmények a gyámban, a földeken s a szellemi munka műhelyeiben. Örömökben és gondokban gazdag év áll mögöttünk. .Sok mindent elértünk 1961- ben. Megyénkben előbbre lépett az ipari és a mezőgazdasági termelés — minden jólét főforrása. Az elért sikerek a további előrelépés jó alapját képezik. Az új év minden vonatkozásban többet vár tőlünk, mert így lehet megvalósítani a szüntelenül bővülő célokat. Ötéves tervünk — amelynek második évébe léptünk — alapvető célkitűzése: továbbemelni a dolgozó nép életsziínvonalát a szocializmus törvényszerűségeinek megfelelően. A terv szerint 1965-re 1960-hoz képest ezer családonként hétszerannyi televízió, több mint kétszerannyi mosógép, háromszorannyi porszívó, hétszerannyi hűtőszekrény, kétszerannyi motorkerékpár, négyszerannyi magánszemélygépkocsi és százötvennel több rádiókészülék jut. Öt év alatt 13 milliárd forint értékű bútort kell forgalomba hoznia a kereskedelemnek. Ez a terv az állandóan növekvő igényekkel és nem utolsó sorban azzal számol, hogy az ipari termelés évről évre a tervnek megfelelően növekszik. Ez évre országosan nyolc százalékkal kell növelni az ipari termelést, ötéves tervünk azt várja iparunk minden egyes dolgozójától, hogy a maga munkahelyén az év első munkanapjától kezdve végig állandóan szem előtt tartsa ezt a követelményt. Ha nem hajtjuk végre napi, heti, havi, végül pedig az évi tervet, akkor veszélyeztetjük a fő célt: az egész ipari termelés 48—50 százalékos emelését 1965-ig, veszélyeztetjük az életszínvonal megfelelő emelkedését, amely csakis a termelési tervek maradéktalan teljesítése útján valósulhat meg. Az ország igényeit kifejező ötéves terv nevében az új esztendő figyelmeztetően kopogtat be a mezőgazdasági üzemek kapuján, a mezőgazdasági dolgozók házainak ablakán: több kenyérgabonát, több kukoricát, több húst, több tejet termeljetek! Szentes és Vásárhely környéke adjon kétszer annyi kenyérgabonát, mint 1961-ben. Makó népe oldja meg végre a hagymagondot, hogy ne csak világhírnevünk, hanem elsősorban elegendő hagymánk legyen. S ne érjünk még egy Szilvesztert, amikor kesernyés tréfatéma a hagyma-, a bab- és a zöldséghiány, mert a múlt évben kissé rosszul terveztünk, s néhány fontos közélelmezési cikkről megfeledkeztünk. Ebben az évben országosan 9—10 százalékkal kell növelnünk az ötéves terv részét képező idei terv szerint a mezőgazdasági termelést. Ennek egyik feltétele a vezetés színvonalának emelése, a jobb szervezés és a dolgozók hatékony segítése, a jó ellenőrzés. Erre különösen a tsz-ek vezetőit figyelmeztetik az új év követelményei. A szövetkezeti gazdálkodás színvonala emelkedik, csökken a gyengén működő üzemek száma, de még vannak gyenge tsz-ek és különösen figyelmeztető az, hogy helyenként a maradi szemlélet még »leszavazza« a haladóbb, a jobb, a fejlettebb módszereket, veszélyezteti az árutermelés minél gyorsabb növelését. Hétköznapokról beszélünk és termelésről. Sokan talán összevonják a szemöldöküket emiatt. Pedig nincs igazuk, hiszen valójában minden a termékeny hétköznapokban dől el. A hétköznapi munkában születhet meg a bőség, amit mindenki óhajt, a hétköznapi munkában alakul át és válik új szocialista országgá hazánk, a hétköznapi munkával alakulunk át és válunk új szocialista emberekké mi magunk és a hétköznapi munkában teremthetjük meg azokat a feltételeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy mindörökre békések legyenek a hétköznapok. Tízmilliónyi kívánság hangzott el ebben az országban az új év alkalmából arra, hogy béke legyen, mert a béke most, az új év napjaiban is veszélyben van és mindaddig lesz veszélyeztetője, amíg tőkés, imperialistarendszer létezik. De kik valósíthatják meg a békét? Mi! Csakis mi, a világon és a hazánkban élő, békét akaró dolgozó embereit. Mi akarjuk, hogy 1962 a béke erősödésének éve legyen. Mi érhetjük ezt el — az ország politikai egységét, gazdasági és katonai erejét gyarapító munkás hétköznapokon. A most következő napok szocialista építésünk megalapozásának befejezésére és a béke erősítésére irányuló nemzeti erőfeszítéseink hétköznapjai, amikor mind messzebbre láthatunk, amikor naponként válhat derűsebbé a horizont az ország és valamennyi dolgozó család számára. Ezt a derűt azonban nem istenek teremtik, hanem mi magunk. Úgy látunk majd egyre messzebbre, ahogyan nő e képességünk — és ennek alapja a nagyobb és nagyobb tudás, a tanulás Úgy lesz derűsebb számunkra a holnap, ahogyan a gyakorlatban és az iskolákban szerzett nagyobb képességünkkel és nagyobb szorgalmunkkal, két kezünk munkájával létrehozzuk a növekvő jólét, az elégedettség anyagi feltételeit — és ennek alapja a még szorosabb népi, nemzeti összefogás, a párt és a kormány helyes politikájának még egységesebb követése, támogatása. Nagy tisztesség olyan korban élni, mint a mienk. Álljon bár időtlen időkig az épület, jöjjenek új korok, új generációk — az építők nevét és tetteiket mindig kalaplevéve emlegetik. S ha már nekünk a szocializmus házának megalapozása és felépítése jutott osztályrészül — legyünk jó alaplakók, jó építők. Használjuk ki tudásunk és munkaeredményeink gazdagítására az új év hétköznapjait. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ! !k * MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI LAPJA * Szerda, 1962. január 3. Ara: 50 fillér A szegediek már büszkén néznek a Rákóczi téren magasodó irodaházra, új épülettel gazdagodott a város és ez mintegy felkiáltójel zárja le a Marx tér környéki modern háztömbökből álló új városrészt. Az irodaházon belül még nagy a mozgás. Az egyik emeleten éppen szekrényt cipelnek az emberek, máshonnét kopácsolás hangzik és lent az irodaházhoz tartozó konyhán a hatalmas edényekbe a vizet engedik. Két 200 literes és két 100 literes edényben fő majd itt a leves, vagy a főzelék. — Már lehetne főzni? — kérdem az ott dolgozó munkásokat. — Hát ha mást nem is, víz már van a teához, de a raktárban nem biztos, hogy még teafüvet is találna. Üres a konyha . .. annak pedig... — mondja nevetve egyik fiatal munkás. Negyedév vége Nemcsak új esztendőt kezdtünk, hanem egy évet be is fejeztünk. Az a lázas sietség, ami az 515-ös szobában fogad, ezt bizonyítja. — Műszakiak vagytunk — mondja az egyik előadó, hiszen az építkezések folynak, a terveket várják, s a költségeket is el kell számolni. Muszáj dolgozni .. . A tervosztályon már teljes apparátussal folyik a munka és a szobájukról elmondják, hogy meg vannak elégedve az új hellyel. Bérczi Gyula, Gobek Mátyás, Rúzsa Lajos, Hegedűs Ferenc, Dudás György aktáik és papírjaik fölé hajolnak, számolnak és ha még itt a papírokon nem is látszik, de talán újabb épületek magasodnak majd terveik nyomán. Szombaton már hivatalosan is átadták az épületet rendeltetésének, de még nem minden osztályon tudtak dolgozni, mert bizony még ki kellett csomagolni. Azért szombaton már az osztályos vezetők megtartották első ülésüket az új épületben és , ahogy most az első munkanapot figyelem, a vb-t majdnem együtt találom a csigalépcsőn. Papp Sándor elv- társ vezetésével éppen a Víz-ügyi Operatív Bizottság ülésésére tartanak. Kovács Imre elvtárs, vb elnökhelyettes két emelet közt elmondja, hogy az osztályok többségén már dolgoznak, ha mást nem ... csomagolnak ... — És ha ügyfél jön? Hát lehet, hogy megkérnénk: segítsen még egy asztalt arrébb tolni, de azért szívesen elintézzük a hozzánk fordulók ügyes-bajos dolgát — mondja nevetve. El lehet-e tévedni? Még el se készült az épület, mikor már elterjedt a rémhír, hogy ez olyan hatalmas lesz, talán még el is lehet benne tévedni. Ha eltévedni nem is, de az ismerősöket és a szobákat meg- találni bizony az első napipokban gondot okoz majd. Csak találomra nyitogatunk be az ajtókon, s így jutot- tunk el Ballabás Sándor elv- s társhoz, a megyei főállattenyésztőhöz. — Jelent-e valami válto-zást munkájukban, hogy most Szegeden vannak? — Hát nekünk mindegy. Se nem előnyös, se nem hátrányos az új hely, munkánkat úgy is el kell végezni. Csak jó lenne, ha kitakarítanák az irodákat, mert bizony nálunk is látszik még az építkezés nyoma. — Új az épület, érthető. — Nem baj, holnap köppenyben jövök. Döme Mihály elvtárs, a III. emeleten éppen egyik szobából jön ki. — A művelődésügyi osztály dolgozik már? — Mi még csomagolunk. Kedd délelőtt 10 óra. —Megindult a víz — mondja Faludi Béláné, amikor a 110-es szobába benyitunk. — Lassan megszokjuk az épületet, már nem is kell mindig a számokat nézni. Van egy régi mondás: minden csoda három napig tart. Erre az irodaházra már sokan rá is mondták, hogy »Csoda”. Reméljük, hogy még sokáig gyönyörködhetünk ebben az épületben és akiknek még nincs kicsomagolva, azoknál is lassan majd csak a helyére kerül minden. És akinek intézni valója van a megyénél, ha még egy kicsit keresgeti is azt a szobát, ahol elintézik ügyét, mindig akad, aki útba igazítja. Dóczi Imre ! DOLGOZIK A HIVATAL ! Az első munkanap a megyei tanács új székhelyén Testedzés vagy szórakozás | ^-^[OíajajajaiaEiaröjsiaEiaMaMajsia/SEjaiajs/aisísiaEiaifiiaEís/aisiSir A megyei tanács vb új székháza Szegeden (Enyedi felv.) ’gigi@5I5I5IBIBIBI6!109l9j@W@5I3JB09l9!9JB.,9I@5IBI5,9r5®E5rSi5JEJ5EíSI5,,S I 1 ■ Vasárnap földcsuszamlás zárta el | a gáz útját a battonyai olajfúrásoknál | | Megel ént a rendelet ! ra Határsértőket fogtak el Kiszomboron a kisiparosok kötelező nyugdíjbiztosításáról A holland parlament megkezdte a vitát Nyugat-Irián kérdéséről A holland képviselőház kedden megkezdte a nagy érdeklődéssel várt vitát Nyugat-Irián kérdéséről. Az ülés megnyitása után Eduard de Quay miniszterelnök kormánynyilatkozatot olvasott fel a nyugat-iriáni kérdésről. A holland kormány nyilatkozata bevezetőül hangoztatja, hogy Hollandia minden előzetes feltétel nélkül kész tárgyalásokat kezdeni Indonéziával Nyugat-Irián kérdéséről. Mint hírügynökségek rámutatnak, ez azt jelenti, hogy a holland kormány az esetleges tárgyalásokon nem ragaszkodnék az úgynevezett önrendelkezési jog előzetes elismeréséhez. A nyilatkozat a továbbiakban kifejti, hogy a holland kormány az elmúlt hetekben tanácskozásokat folytatott Monzsi Szlimmel, az ENSZ- közgyűlés 16. ülésszakának elnökével, U Thant ügyvezzető főtitkárral és több ország kormányával a nyugati iráni kérdésről. Sukarno indonéz elnök december 19-i beszéde után Hollandia fontolóra vette, hogy ne terjessze-e a Biztonsági Tanács elé az Indonéziával támadt vitáját. A nyilatkozat szerint azonban a kormányegyelőre letett erről, mert úgy véli, hogy lehetőség van a békés megoldásra«. A miniszterelnök végül védelmébe vette kormányának gyarmatosító politikáját és azt állította, hogy Hollandia »politikai, kulturális, gazdasági és szociális fejlesztési tervek megvalósításához látott hozzá« Nyugat-Iriánban, s ez — szerinte — »nem szakítható meg minden további nélkül«. Az esetleges tárgyalások kérdéséről szólva a miniszterelnök hangoztatta, hogy kormánya »széleskörű tárgyalásokat« tart helyesnek, ami utalás más országok és esetleg az ENSZ bevonására. A kormánnyilatkozat felolvasása után a képviselőház rövid szünetet tartott, majd megkezdődött a kétnapos vita a nyugat-irráni kérdésről. A vitában elsőnek Paul de Groot, a Holland Kommunista Párt főtitkára szólalt fel. Követelete, hogy a képviselőház haladéktalanul jelölje ki azokat a személyeket, akik tárgyalásokat kezdenek az indonéz kormánynyal. Rámutatott, hogy a holland kormány Csembe katangai diktatúrájához hasonló rendszert próbál hatalomra juttatni Nyugat-Iriánban, miközben embertelen nyomorban tartja a pápua lakosságot. Reuter-jelentés szerint a holland posta vezérigazgatósága kedden közölte, hogy Indonézia megszakította a postai és tavirdai összeköttetést Hollandiával. (MTI)