Csongrád Megyei Hírlap, 1962. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-29 / 176. szám
OLVASÓNAPLÓ Kiss Lajos új könyve: A régi Rétköz Az egyik szemünk sír a másik nevet, amikor kezünkbe vesszük Kiss Lajos Kossuthdíjas kiváló néprajztudósunk legújabb, az Akadémia Kiadó gondozásában megjelent, terjedelmében is jelentős könyvét: "A régi Rétköz-1-1. Lokálpatrióta szívünk fájdalmasan gondol arra, hogy mennyi mindent végzett volna el még Vásárhellyel kapcsolatban, ha a körülmények nem kényszerítik a város elhagyására. A történteken változtatni úgy sem tudó nosztalgián végül is úrrá lesz a kettős öröm: egyrészt annak a jóleső érzése, hogy így is milyen sok az, amit elvégzett (Szegény emberek élete, Vásárhelyi művészélet, Vásárhelyi híres vásárok, Vásárhelyi hétköznapok és utoljára, de nem utolsósorban a múzeum sok ezer tárgya, hogy csak a legfontosabbakat említsük); másrészt annak az általános öröme, hogy a magyar társadalomtudomány ismét jelentős művel gazdagodott. »A régi Rétköz« Kiss Lajos 1921—29 évekbeni gyűjtő-kutató munkájának 15 községre vonatkozó eredményét és 1948-tól 50-ig terjedő időben gyűjtött 17 községre vonatkozó anyagát öleli fel. Az első időszakban rendkívüli nagy nehézségekkel küzdve dolgozik, hiszen ez időben egyetlen tisztviselője volt a Jósa múzeumnak Nyíregyházán és e mellett kezelte a 14 000 kötetes megyei könyvtárat is. Csak rendkívüli szorgalma és a tárgy iránti lelkesedése, hivatástudata tették képessé ilyen körülmények között rendszeres tudományos munkára. A második korszakban már idejével szabadon rendelkezett, anyagi problémák nem zavarták. Alig van az országnak régészeti és helytörténeti kutatásra alkalmasabb területe, mint a Rétköz, Szabolcs megyének ez a 142 000 hold területnyi északi része. A közlekedés vérkeringésétől, vasúttól való távolsága miatt a szokások itt tovább éltek, mint az ország más vidékein. Ezen a vidéken — az Ecsedi láp környékéhez hasonlóan — az 1881-ben végrehajtott lecsapolás alapvető változást hozott. A lecsapolás nemcsak földrajzilag, topográfiailag alakította a tájat, hanem megváltoztatta a termelés egész arcát foglalkozási ágakat szüntetett meg és új életformára kényszerítette az itt élőket. Ennek a változásnak a nyomonkövetése a tudomány számára fontos és érdeklődésre számottartó feladat. Kiss Lajos könyve feltárja azt a folyamatot, amely a halászó, nádvágó, gyékényfonó, csikászattal, nadályozással, szárnyas tojások szedésével, teknősbéka fogással foglalkozó rétközieket a vizek eltűnése után szántóvető gabona-, krumpli- és dohánytermelővé tette. Emellett a könyv fő feladatának tekintette a helységek, külterületi helyek, határrészek neveinek feltárását, az azokhoz tartozó terület leírását. A helynevek nemcsak a nyelvészek számára jelentenek további kutatási alapot, hanem a társadalomtörténet iránt érdeklődők számára is sokat elárulnak a rétköziek életéből sőt társadalmi rétegeződéséről is. Több községnél találkoztunk Rongyos dűlővel, Siralom heggyel az egyik oldalon, Urak kertjével, Papok kertjével másfelől. A 32 rétközi község bemutatott pecsétje a rétköziek nagy valóságérzékéről vall, mert a pecsétek fantasztikus állatok képe helyett saját környezetük mindennapi tárgyait, nádvágót jegenyefát, halakat ábrázolnak. »A régi Rétköz« rendkívüli gazdag anyaga, a községek története, a több mint 7 ezer helynév feldolgozása társadalomtörténeti jelentőségű, hiszen nemcsak a néprajz, hanem a nyelvészet, a földrajz, a gazdaságtörténet is forrásként használhatja a művet A magyar tudomány újabb nyeresége Kiss Lajos »A régi Rétköz«-e, amely első kötete a két kötetesre tervezett munkának és amelynek — remélhetően nemsokára — megjelenő második kötetét örömmel várjuk. Dömötör János MŰTEREMBŐL J. & BLAHOK RUDOLF: CSÉPLÉS (VÁZLAT) 7 SZŰCS LÁSZLÓ: Elnéztem a minap egy öregembert, úgy kapálgatta a kertben a földet, ahogy az anya varrja a ruhácskát a még meg se született csecsemőnek. Szülői szeretet volt az, bizony, amivel az ágyás fölé hajolt. Nyújtózkodtak a gyökerek a földben s a kezében a kapa meg dalolt. A léptei a hantokat ringatták, s karjának egy-egy lágy mozdulata olyan volt, mintha csendben mondtavolna: “■Ne féljetek, hisz nem bánt a kapa!« De aztán, mint ki elröstelkedik, fölemelkedve nézett szerteszét. Nem vette észre, hogy egy kis palánta kidugta bátran a földtől fejét. KERTBEN Vasárnap, • 1963. július 39- Oktatási reformunk új vonásai Amikor az elmúlt esztendőben az Országgyűlés megalkotta első szocialista oktatásitörvényünket, lezárult az iskolareform előkészítésének szakasza. Az elmúlt tanév eredményeire utal a művelődésügyi miniszter nemrég napvilágot látott utasítása, amely megszabja az 1962-1963-as tanév fő feladatait. Az utasításban több, az iskolai ügyvitel egyszerűsítését szolgáló intézkedés van. Például az általános tanulmányi eredmény „rendűség”gel való kifejezésének megszüntetése. Az iskolareform — és az egész magyar nevelésügy e fontos területének — szakértői a következőket mondják a most előkészítés alatt álló tanév új jelenségeiről. Dr. Medgyes Béla a Művelődésügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának helyettes vezetője mondja: — Az 1961-1962-es tanév az iskolareform megvalósulásának első esztendeje volt. Az 1961 őszén elfogadott törvény pozitív módon döntött egy sor vitatott kérdésben. Törvényerőre emelte a gimnáziumok 5+1 rendszerű átszervezését, szentesítette a szakközépiskolák létét. Persze, a reform nem a törvény meghozatalával kezdődött. Széleskörű társadalmi összefogással előzetes és eredményes kísérletezés folyt. A reform vezető gondolatai az egész társadalom igényeit fejezték ki. Az 1961-1962-es tanévben kiszélesedett az újrendszerű középiskolai oktatás és lehetővé vált az alapvető elvi kérdések tisztázása. A gimnáziumi tanulók 67 százaléka járt 5+1-es oktatás keretében a tanulók a hét egy meghatározott napján szakmai előképzést kapnak. Ez az egy nap a tanulók munkára nevelését szolgálja, de ezáltal végülis közvetlen szakképesítéshez nem juthatnak. Ha azonban gimnáziumi tanulmányaik befejeztével szakmai minősítő vizsgát tesznek, rövidebb képzési idő alatt megszerezhetik a szakmai képesítést. Erre ez évben nyílott lehetőség első ízben. Az idei minősítő vizsgák tapasztalatai alapján kerülhet sor a minősítő vizsga és befejező képzés rendszerének szabályozására. Az 5+1-es rendszer új típusú gimnáziumot jelent. A szakközépiskola új típusú középiskola, amely érettségi bizonyítványt és szakmunkás képesítést ad a tanulónak. Az elmúlt tanévben 11 ipari, 3 mezőgazdasági, 2 kereskedelmi és közgazdasági szakon folyt a képzés. Az új tanévben 54 új szakközépiskolai osztály nyílik az ország különböző helyein. E szakközépiskolák kettős célkitűzése folytán az itt tanuló Újainknak nagyobb megterhelést kell vállalniuk, mint az egyéb középiskolákban járóknak Az első végző osztályok a jövő tanév végén hagyják el az iskolát. Fontos feladat annak megfigyelése, miként állják majd meg a helyüket az üzemekben és a termelésben. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a gyakorlati élet igazolja a szakközépiskolák céljainak realitását, s hogy a szakközépiskolákból minél több művelt szakmunkás, szakember kerüljön ki. Szendrei József, a Művelődésügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának osztályvezetője ezeket mondotta: — 1959 őszén kezdték meg működésüket a mezőgazdasági szakközépiskolák. Eddig háromféle szakágazatban — állattenyésztés, kertészet, gépesítés — folyt szakmai képzés. Az új tanévben — a megyék igényei alapján — tovább bővül a szakágazatokon belüli szakmai képzés és új mezőgazdasági szakmák oktatásának bevezetésére is sor kerül. Az országban huszonkettővel szaporodik ama helységek száma, ahol mezőgazdasági szakközépiskola működik. Ide tartozik majd Szeged, Nyíregyháza, Nagykálló, Székesfehérvár, Kisújszállás, Kalocsa, Szentes Balasagyarmat, stb. Az országban öt helyen kezdi meg műküdését „növényvédő gépész” szakközépiskola és öt helyen nyílik „mezőgazdasági elektromosberendezés-szerelő” szakközépiskola. Mezőgazdasági szakközépiskoláink érettségizett szakmunkásokat képeznek a mezőgazdaság számára. Tanulólétszámuk meghaladja a 2000-et. Közel 30 ezerre nő a száma azoknak, akik a gimnáziumi 5+1-es szakmai előképzés keretében sajátítják el a mezőgazdasági ismeretek közös alapjait. Ezek a számok is mutatják, hogy középiskoláinkban a mezőgazdasági szakmai képzés máris jelentős. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánom, hogy a szakoktatáson belül a mezőgazdasági szakoktatások súlyának megfelelő mértékben kapjon helyet középiskoláinkban. — A mezőgazdasági szakmai képzés és előképzés fejlesztését, szervezését, több — ma még megoldatlan — probléma fékezi. Ezek közül csupán az üzemek és az iskolák kapcsolatát, a gyakorlati képzés problematikáját, a tanulók gyakorlatra állításának megoldatlanságát vetném fel. E problémákat a mezőgazdasági szakmunkásképzés középiskolai szintre emelése érdekében a Földművelődésügyi Minisztériummal közösen kell megoldanunk. Több probléma marad még a gyakorlati képzésre rendelkezésre álló idő jobb kihasználása tekintetében. Őszi, tavaszi,, illetőleg téli órarend bevezetése látszik szükségesnek. A gyakorlati képzés lehetőségei, problémái ismeretében, a szakmai képzésben résztvevők száma fokozott mértékű növekedése és egyéb fontos tényező tudatában meg kell határoznunk. Egyrészt a gyakorlókertek, tanműhelyek szerepét és feladatát kell tisztáznunk a szakmai képzésben. Másrészt a mezőgazdasági szakközépiskolák irányát és arányát kell meghatároznunk a rendelkezésre álló tanterembővítési keretben. — A mezőgazdasági szakközépiskolák — minden lehető könnyítést is számításba véve — kétségtelenül nagyobb feladatot jelentenek a diákok számára, mint az 5+1-es gimnáziumok. Ez abból ered, hogy a szakközépiskolát végzett diák a gimnáziumot végzettel azonos értékű érettségi bizonyítvány mellett még valamely szakmában szakmunkássá is válik négy év alatt. Hiba lenne ezt nem tudatosítani. De hiba lenne nem rámutatni arra is, hogy magas kultúrájú szakmunkásképzés kultúrforradalmunk szerves része és a mezőgazdasági termelés és termelékenység növelésének is egyik nélkülözhetetlen feltétele. A. G. A „Párizs lángjai” tartalma s FELVONÁS: A marseille-i nép fegyvert ragadva Párizs felé készül, hogy segítségére siessen az ottani felkelőknek. Velük tart Philippe és Jerome, a két ifjú forradalmár is. Gespard apó lánya, Jeanne is puskát ragad. A környék lakosai előtt Philippe lengeti meg a „Béke a kunyhóknak, harc a paloták ellen” feliratú zászlót. A kastély vadászatról hazatérő urai döbbenten csavarják ki a forradalmi zászlót Gaspard apó kisfia kezéből. Haragjukban az öreget megveszszőzik és a kastélyba hurcolják. Philippe és Jerome Jeannenal együtt felveri a falu népét, s betörve a kastély kapuáját, kiszabadítják az öreget, menekülésre késztetik a márkit. A felkelők felsorakozó csapata Marseillaise dallamára megindul Párizs felé. II. FELVONÁS: A párizsi királyi palotában bál van. Az arisztokrácia krinolinos, ezüstparókás dámái, gáláns urai táncolnak. A pásztorjátékot rossz hír zavarja meg. A márki ront a terembe és a Philippe által átlőtt sapkáját mutatja. A főurak, hogy meneküljenek szorongatott helyzetükből, levélben külső hatalmakhoz fordulnak. Miután a király is aláírja a feliratot, tovább folyik a bál. Az urak hevesen udvarolnak az előkelő hölgyek által lenézett színésznőnek, aki tolakodásuk elől színésztársánál szeres menedéket. A színész észre veszi, hogy a márki elveszti az áruló okmányt és magához veszi. A márki azonban agyonlövi a férfit. A véres tett véget vet a mulatságnak. A színésznő kiveszi társa kezéből a véres feliratot, amit a márki már hiába keres, és az utcán menetelő forradalmárokhoz siet vele. III. FELVONÁS: Párizsban már lángol a forradalom. Az égő házak közötti téren csapatok táboroznak. A különböző vidékekről jött forradalmárok néptáncaikat mutatják be egymásnak. Ide érkezik a színésznő is, aki egy fekete köpenybe burkolt alakban felismeri a márkit. Philippe kardviadalra hívja ki a leleplezett főurat. Az látva, hogy alul marad, orvul rálő a fiúra. Golyója azonban célt téveszt. Az álnak márkit elsöpri a népharag. IV. FELVONÁS: 1. kép. A Tuileriák egy kisebb termében gyertyafény mellett tanácskozik néhány udvari ember. Arcukon a halálfélelem ül. Bejön a királyi vár is. Az utcán egyre erősödik a forradalmi dal. Lövés dördül, S az ablaknál őrködő gárdista elzuhan. Halálában megátkozza a királyt. Az uralkodó pár hiába igyekszik menekülni. Berontanak a terembe, a gárdistákat kergető felkelők. Diadallal szalad be kezében, a zászlóval Teréz, a baszk lány is, de egy ellenséges golyó létesíti. A felkelők megrendülten állják körül holttestét és meghajtják előtte a forradalom zászlaját. 2. kép: Párizsban győzött a forradalom. A nép, a felkelők, párizsiak és vidékiek együtt ünnepelnek. Virágfüzérekkel díszített hatalmas fa körül hömpölyög, a tömeg, tánca. Közülük előtűnik a színésznő, valamint egymásra találásukat gyönyörű kettősben ünneplő Philippe és Jeanne alakja is. Ma, vasárnap este 8 órakor ASZAFJEV: PÁRIZS LÁNGJAI Balett 4 felvonásban. Szövegét írta: N. Volkov és V. Dimitriv. Koreográfiáját tervezte és,rendezte: V. Vajnonnen. Gaspard — — — — — Suba Gyula Jeanna — —■ — — — Lakatos Gabriella Kossuth-díjas Pierre — — — — — Galántai Zsolt b. n. Jacques — — — — — Németh Sándor b. n, Philippe — •— — — — Fülöp Viktor Kossuth-díjas Jerome — — — — — Sipeki Levente Márki — — — — — Sallay Zoltán Színésznő —■ — — — — Kun Zsuzsa Kossuth-díjas Színész — — — — — Havas Ferenc Ámor — — — — — Gaál Éva , Táncos — — — — — Molnár Ferenc Teréz, baszk lány —— — •— Kálmán Etelka Boross Erzsébet Baszkok — — — «■» — Balogh Ágoston Zilahi Győző Geszler György Mák Magda Auvergneiek —* — — — Éhn Éva Budavári Rudolf Szilágyi Mihály Várnagy — — — — — Nádas Imre Királyné — — — — — Bordy Bella érdemes művész Király — — — — — Tóth László Közreműködik a Szegedi Nemzeti Színház ének- és zenekara. Vezényel: Kenessey Jenő Kossuth-díjas, érdemes művész. Balettmester: Horváth Margit Szabadtérre rendezte: Békés András és Horváth Margit. Díszlettervező: Fülöp Zoltán Kossuth-díjas. Jelmeztervező: Márk Tivadar Kossuth-díjas. Karigazgató: Szalay Miklós.