Csongrád Megyei Hírlap, 1962. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

OLVASÓNAPLÓ Kiss Lajos új könyve: A régi Rétköz Az egyik szemünk sír a má­sik nevet, amikor kezünkbe vesszük Kiss Lajos Kossuth­­díjas kiváló néprajztudósunk legújabb, az Akadémia Kiadó gondozásában megjelent, ter­jedelmében is jelentős köny­vét: "A régi Rétköz-1-1. Lokál­­patrióta szívünk fájdalmasan gondol arra, hogy mennyi mindent végzett volna el még Vásárhellyel kapcsolatban, ha a körülmények nem kénysze­rítik a város elhagyására. A történteken változtatni úgy sem tudó nosztalgián végül is úrrá lesz a kettős öröm: egy­részt annak a jóleső érzése, hogy így is milyen sok az, amit elvégzett (Szegény em­berek élete, Vásárhelyi mű­vészélet, Vásárhelyi híres vá­sárok, Vásárhelyi hétközna­pok és utoljára, de nem utol­sósorban a múzeum sok ezer tárgya, hogy csak a legfon­tosabbakat említsük); más­részt annak az általános örö­me, hogy a magyar társada­lomtudomány ismét jelentős művel gazdagodott. »A régi Rétköz« Kiss La­jos 1921—29 évekbeni gyűj­tő-kutató munkájának 15 köz­ségre vonatkozó eredményét és 1948-tól 50-ig terjedő idő­ben gyűjtött 17 községre vo­natkozó anyagát öleli fel. Az első időszakban rendkívüli nagy nehézségekkel küzdve dolgozik, hiszen ez időben egyetlen tisztviselője volt a Jósa múzeumnak Nyíregy­házán és e mellett kezelte a 14 000 kötetes megyei könyv­tárat is. Csak rendkívüli szorgalma és a tárgy iránti lelkesedése, hivatástu­data tették képessé ilyen körülmények között rendszeres tudományos mun­kára. A második korszakban már idejével szabadon ren­delkezett, anyagi problémák nem zavarták. Alig van az országnak régészeti és helytörténeti ku­tatásra alkalmasabb területe, mint a Rétköz, Szabolcs me­gyének ez a 142 000 hold te­­rületnyi északi része. A köz­lekedés vérkeringésétől, va­súttól való távolsága miatt a szokások itt tovább éltek, mint az ország más vidékein. Ezen a vidéken — az Ecsedi láp környékéhez hasonlóan — az 1881-ben végrehajtott le­csapolás alapvető változást hozott. A lecsapolás nemcsak földrajzilag, topográfiailag alakította a tájat, hanem megváltoztatta a termelés egész arcát foglalkozási ága­kat szüntetett meg és új életformára kényszerítette az itt élőket. Ennek a változás­nak a nyomonkövetése a tudomány számára fontos és érdeklődésre számottartó feladat. Kiss Lajos könyve feltárja azt a folyamatot, amely a halászó, nádvágó, gyékényfonó, csikászattal, na­­dályozással, szárnyas tojások szedésével, teknősbéka fogás­sal foglalkozó rétközieket a vizek eltűnése után szántó­vető gabona-, krumpli- és do­hánytermelővé tette. Emellett a könyv fő felada­tának tekintette a helységek, külterületi helyek, határré­szek neveinek feltárását, az azokhoz tartozó terület leírá­sát. A helynevek nemcsak a nyelvészek számára jelente­nek további kutatási alapot, hanem a társadalomtörténet iránt érdeklődők számára is sokat elárulnak a rétköziek életéből sőt társadalmi réte­­geződéséről is. Több község­nél találkoztunk Rongyos dűlővel, Siralom heggyel az egyik oldalon, Urak kertjével, Papok kertjével másfelől. A 32 rétközi község bemu­tatott pecsétje a rétköziek nagy valóságérzékéről vall, mert a pecsétek fantasztikus állatok képe helyett saját környezetük mindennapi tár­gyait, nádvágót jegenyefát, halakat ábrázolnak. »A régi Rétköz« rendkívüli gazdag anyaga, a községek története, a több mint 7 ezer helynév feldolgozása társa­dalomtörténeti jelentőségű, hiszen nemcsak a néprajz, hanem a nyelvészet, a föld­rajz, a gazdaság­történet is forrásként használhatja a művet A magyar tudomány újabb nyeresége Kiss La­jos »A régi Rétköz«-e, amely első kötete a két kötetesre tervezett munkának és amelynek — remélhetően nemsokára — megjelenő má­sodik kötetét örömmel vár­juk. Dömötör János MŰTEREMBŐL J.­­ & BLAH­OK RUDOLF: CSÉPLÉS (VÁZLAT) 7 SZŰ­CS LÁSZLÓ: Elnéztem a minap egy öregembert, úgy kapálgatta a kertben a földet, ahogy az anya varrja a ruhácskát a még meg se született csecsemőnek. Szülői szeretet volt az, bizony, amivel az ágyás fölé hajolt. Nyújtózkodtak a gyökerek a földben s a kezében a kapa meg dalolt. A léptei a hantokat ringatták, s karjának egy-egy lágy mozdulata olyan volt, mintha csendben mondta­­volna: “■Ne féljetek, hisz nem bánt a kapa!« De aztán, mint ki elröstelkedik, fölemelkedve nézett szerteszét. Nem vette észre, hogy egy kis palánta kidugta bátran a földt­ől fejét. KERTBEN Vasárnap, • 1963. július 39- Oktatási reformunk új vonásai Amikor az elmúlt eszten­dőben az Országgyűlés meg­alkotta első szocialista okta­tási­­törvényünket, lezárult az iskolareform előkészítésé­nek szakasza. Az elmúlt tan­év eredményeire utal a mű­velődésügyi miniszter nem­rég napvilágot látott utasí­tása, amely megszabja az 1962-1963-as tanév fő felada­tait. Az utasításban több, az iskolai ügyvitel egyszerűsíté­sét szolgáló intézkedés van. Például az általános tanul­mányi eredmény „rendűség”­­gel való kifejezésének meg­szüntetése. Az iskolareform — és az egész magyar neve­lésügy e fontos területének — szakértői a következőket mondják a most előkészítés alatt álló tanév­ új jelensé­geiről. Dr. Medgyes Béla a Mű­velődésügyi Minisztérium szakoktatási főosztályának helyettes vezetője mond­ja: — Az 1961-1962-es tanév az iskolareform megvaló­sulásának első esztendeje volt. Az 1961 őszén elfoga­dott törvény pozitív módon döntött egy sor vitatott kér­désben. Törvényerőre emelte a gimnáziumok 5+1 rend­szerű átszervezését, szentesí­tette a szakközépiskolák lé­tét. Persze, a reform nem a törvény meghozatalával kez­dődött. Széleskörű társadal­mi összefogással előzetes és eredményes kísérletezés folyt. A reform vezető gondolatai az egész társadalom igényeit fejezték ki. Az 1961-1962-es tanévben kiszélesedett az új­rendszerű középiskolai okta­tás és lehetővé vált az alap­vető elvi kérdések tisztázása. A gimnáziumi tanulók 67 százaléka járt 5+1-es ok­tatás keretében a tanulók a hét egy meghatározott nap­ján szakmai előképzést kap­nak. Ez az egy nap a tanulók munkára nevelését szolgálja, de ezáltal végülis közvetlen szakképesítéshez nem juthat­nak. Ha azonban gimnáziumi tanulmányaik befejeztével szakmai minősítő vizsgát tesznek, rövidebb képzési idő alatt megszerezhetik a szak­mai képesítést. Erre ez évben nyílott lehetőség első ízben. Az idei minősítő vizsgák ta­pasztalatai alapján kerülhet sor a minősítő vizsga és be­fejező képzés rendszerének szabályozására.­­ Az 5+1-es rendszer új típusú gimnáziumot jelent. A szakközépiskola új típusú középiskola, amely érettségi bizonyítványt és szakmunkás képesítést ad a tanulónak. Az elmúlt tanévben 11 ipari, 3 mezőgazdasági, 2 kereske­delmi és közgazdasági sza­kon folyt a képzés. Az új tanévben 54 új szakközépis­kolai osztály nyílik az ország különböző helyein. E szakkö­zépiskolák kettős célkitűzése folytán az itt tanuló Újaink­nak nagyobb megterhelést kell vállalniuk, mint az egyéb középiskolákban járóknak Az első végző osztályok a jövő tanév végén hagyják el az iskolát. Fontos feladat an­nak megfigyelése, miként áll­ják majd meg a helyüket az üzemekben és a termelésben. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy a gyakorlati élet igazolja a szakközépis­kolák céljainak realitását, s hogy a szakközépiskolákból minél több művelt szakmun­kás, szakember kerüljön ki. Szendrei József, a Művelő­désügyi Minisztérium szak­oktatási főosztályának osz­tályvezetője ezeket mon­dotta: — 1959 őszén kezdték meg működésüket a mezőgazda­­sági szakközépiskolák. Eddig háromféle szakágazatban — állattenyésztés, kertészet, gé­pesítés — folyt szakmai kép­zés. Az új tanévben — a me­gyék igényei alapján — to­vább bővül a szakágazato­kon belüli szakmai képzés és új mezőgazdasági szakmák oktatásának bevezetésére is sor kerül. Az országban hu­szonkettővel szaporodik ama helységek száma, ahol mező­­gazdasági szakközépiskola működik. Ide tartozik majd Szeged, Nyíregyháza, Nagy­­kálló, Székesfehérvár, Kisúj­szállás, Kalocsa, Szentes Ba­­lasagyarmat, stb. Az ország­ban öt helyen kezdi meg mű­­küdését „növényvédő gépész” szakközépiskola és öt helyen nyílik „mezőgazdasági elekt­romos­­­berendezés-szerelő” szakközépiskola. Mezőgazda­­sági szakközépiskoláink érett­ségizett szakmunkásokat ké­peznek a mezőgazdaság szá­mára. Tanulólétszámuk meg­haladja a 2000-et.­­ Közel 30 ezerre nő a száma azoknak, akik a gim­náziumi 5+1-es szakmai elő­képzés keretében sajátítják el a mezőgazdasági ismeretek közös alapjait. Ezek a szá­mok is mutatják, hogy kö­zépiskoláinkban a mezőgaz­dasági szakmai képzés már­is jelentős. Ugyanakkor hangsúlyozni kívánom, hogy a szakoktatáson belül a me­zőgazdasági szakoktatások súlyának megfelelő mérték­ben kapjon helyet középis­koláinkban. — A mezőgazdasági szak­mai képzés és előképzés fej­lesztését, szervezését, több — ma még megoldatlan — probléma fékezi. Ezek közül csupán az üzemek és az is­kolák kapcsolatát, a gyakor­lati képzés problematikáját, a tanulók gyakorlatra állítá­sának megoldatlanságát vet­ném fel. E problémákat a mezőgazdasági szakmunkás­­képzés középiskolai szintre emelése érdekében a Föld­művelődésügyi Minisztérium­mal közösen kell megolda­nunk. Több probléma ma­rad még a gyakorlati kép­zésre rendelkezésre álló idő jobb kihasználása tekinteté­ben. Őszi, tavaszi,, illetőleg téli órarend bevezetése lát­szik szükségesnek. A gyakor­lati képzés lehetőségei, prob­lémái ismeretében, a szak­mai képzésben résztvevők száma fokozott mértékű nö­vekedése és egyéb fontos té­nyező tudatában meg kell határoznunk. Egyrészt a gya­korlókertek, tanműhelyek szerepét és feladatát kell tisztáznunk a szakmai kép­zésben. Másrészt a mezőgaz­dasági szakközépiskolák irá­nyát és arányát kell megha­tároznunk a rendelkezésre álló tanterembővítési keret­ben. — A mezőgazdasági szak­­középiskolák — minden le­hető könnyítést is számítás­­ba véve — kétségtelenül na­gyobb feladatot jelentenek a diákok számára, mint az 5+1-es gimnáziumok. Ez ab­ból ered, hogy­ a szakközép­­iskolát végzett diák a gim­náziumot végzettel azonos értékű érettségi bizonyítvány mellett még valamely szak­mában szakmunkássá is vá­lik négy év alatt. Hiba lenne ezt nem tudatosítani. De hiba lenne nem rámutatni arra is, hogy magas kultúrájú szak­munkásképzés kultúrforra­­dalmunk szerves része és a mezőgazdasági termelés és termelékenység növelésének is egyik nélkülözhetetlen fel­tétele. A. G. A „Párizs lángjai” tartalma­ s FELVONÁS: A marseille-i nép fegyvert ragadva Párizs felé készül, hogy segítségére siessen az ottani felkelőknek. Velük tart Philippe és Jerome, a két ifjú forradalmár is. Gespard apó lánya, Jeanne is puskát ragad. A környék lako­sai előtt Philippe lengeti meg a „Béke a kunyhóknak, harc a paloták ellen” feliratú zász­lót. A kastély vadászatról ha­zatérő urai döbbenten csavar­ják ki a forradalmi zászlót Gaspard apó kisfia kezéből. Ha­ragjukban az öreget megvesz­­szőzik és a kastélyba hurcol­­ják. Philippe és Jerome Jeanne­­nal együtt felveri a falu né­pét, s betörve a kastély kapu­á­ját, kiszabadítják az öreget, menekülésre késztetik a m­ár­kit. A felkelők felsorakozó csa­pata Marseillaise dallamára megindul Párizs felé. II. FELVONÁS: A párizsi ki­rályi palotában bál van. Az­ arisztokrácia krinolinos, ezüst­­parókás dámái, gáláns urai tán­colnak. A pásztorjátékot rossz hír zavarja meg. A márki ront­ a terembe és a Philippe által átlőtt sapkáját mutatja. A fő­urak, hogy meneküljenek szo­rongatott helyzetükből, levélben külső hatalmakhoz fordulnak. Miután a király is aláírja a feliratot, tovább folyik a bál. Az urak hevesen udvarolnak az előkelő hölgyek által lené­zett színésznőnek, aki tolako­dásuk elől színésztársánál sze­res menedéket. A színész észre veszi, hogy a márki elveszti az áruló okmányt és magához veszi. A márki azonban agyon­lövi a férfit. A véres tett vé­get vet a mulatságnak. A szí­nésznő kiveszi társa kezéből a véres feliratot, amit a márki már hiába keres, és az utcán menetelő forradalmárokhoz siet vele. III. FELVONÁS: Párizsban már lángol a forradalom. Az égő házak közötti téren csapa­tok táboroznak. A különböző vidékekről jött forradalmárok néptáncaikat mutatják be egy­másnak. Ide érkezik a szí­nésznő is, aki egy fekete kö­penybe burkolt alakban fel­ismeri a márkit. Philippe kard­viadalra hívja ki a leleplezett főurat. Az látva, hogy alul marad, orvul rá­lő a fiúra. Golyója azonban célt téveszt. Az álnak márkit elsöpri a nép­harag. IV. FELVONÁS: 1. kép. A Tuileriák egy kisebb termé­ben gyertyafény mellett ta­nácskozik néhány udvari em­ber. Arcukon a halálfélelem ül. Bejön a királyi vár is. Az utcán egyre erősödik a forradalmi dal. Lövés dördül, S az ablaknál őrködő gárdista elzuhan. Halálában megátkoz­za a királyt. Az uralkodó pár hiába igyekszik menekülni. Be­rontanak a terembe, a gárdis­tákat kergető felkelők. Diadal­lal szalad be kezében, a­ zász­lóval Teréz, a baszk lány is, de egy ellenséges golyó léte­­síti. A felkelők megrendülten állják körül holttestét és meg­hajtják előtte a forradalom zászlaját. 2. kép: Párizsban győzött a forradalom. A nép, a fel­kelők, párizsiak és vidékiek együtt ünnepelnek. Virágf­üzé­rekkel díszített hatalmas fa kö­rül hömpölyög, a tömeg, tánca. Közülük előtűnik a színésznő, valamint egymá­sra találásukat gyönyörű kettősben ünneplő Philippe és Jeanne alakja is. Ma, vasárnap este 8 órakor ASZAFJEV: PÁRIZS LÁNGJAI Balett 4 felvonásban. Szövegét írta: N. Volkov és V. Dimitriv. Koreográfiáját tervezte és,rendezte: V. Vajnonnen. Gaspard — — — — — Suba Gyula Jeanna — —■ — — — Lakatos Gabriella Kossuth-díjas Pierre — — — — — Galántai Zsolt b. n. Jacques — — — — — Németh Sándor b. n, Philippe — •— — — — Fülöp Viktor Kossuth-díjas Jerome — — — — — Sipeki Levente Márki — — — — — Sallay Zoltán Színésznő —■ — — — — Kun Zsuzsa Kossuth-díjas Színész — — — — — Havas Ferenc Ámor — — — — — Gaál Éva , Táncos — — — — — Molnár Ferenc Teréz, baszk lány —— — •— Kálmán Etelka Boross Erzsébet Baszkok — — — «■» — Balogh Ágoston Zilahi Győző Geszler György Mák Magda Auvergneiek —* — — — Éhn Éva Budavári Rudolf Szilágyi Mihály Várnagy — — — — — Nádas Imre Királyné — — — — — Bordy Bella érdemes művész Király — — — — — Tóth László Közreműködik a Szegedi Nemzeti Színház ének- és zenekara. Vezényel: Kenessey Jenő Kossuth-díjas, érdemes művész. Balettmester: Horváth Margit Szabadtérre rendezte: Békés András és Horváth Margit. Díszlettervező: Fülöp Zoltán Kossuth-díjas. Jelmeztervező: Márk Tivadar Kossuth-díjas. Karigazgató: Szalay Miklós.

Next