Csongrád Megyei Hírlap, 1962. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1962-07-29 / 176. szám

Vasárnap, 1962. július 29. 4 Miért mostohagyermeke Vásárhelynek az általános Szakszervezeti Énekkar? Az idősebb korosztályból még ma is sokan emlékeznek Vásárhelyen az egy ideig Kal­­­már Zsigmond rostagyáros által pénzelt iparosdalárdá­ra, amely mind nagyszerű hanganyagával, mind pedig külső megjelenésével sok si­kert aratott az elmúlt évtize­dekben. Igaz, hogy az 50 éves múltú munkásdalárda sem szerepelt sikertelenül, azon­ban jóval szerényebb anyagi eszközökkel rendelkezett. Nos a kedves olvasó azt gon­dolná, hogy a helyzet lénye­gesen megváltozott azóta. A munkásdalárda ugyanis 1958 februárjában felerősödött a volt iparosdalárdával és ek­kor vette fel mai nevét. Saj­nos helyzeti javulásról alig beszélhetünk. Kétségtelen, hogy az SZMT által adott évi 12 ezer forint támogatás nem megvetendő összeg a szak­­szervezeti énekkar részére. Hiányzik azonban az az er­kölcsi és sok esetben anyagi támogatás is, amely egy 50 tagú énekkar sikeres műkö­déséhez feltétlenül szükséges volna. Azért foglalkozunk most ezzel a témával, mert a hód­mezővásárhelyi Általános Szakszervezeti Énekkar ősz­től kezdve szeretne összefor­­rottabban működni, sorait az ifjúság köreiből feltölteni. A csütörtökön délutáni ülé­sén is ezzel foglalkozott az énekkar vezetősége, ahol Tóth Sándor titkári megnyi­tója után Tóth Imre elnök ismertette a további felada­tokat. Mind a beszámoló, mind pedig a hozzászólások azt igazolták, hogy az ének­kar akar és tud is jól sze­repelni, ha több támogatást kap az illetékes szakszerve­zeti és kulturális szervektől. Igaza volt például annak a vezetőségi tagnak, aki szóvá tette, hogy az énekkar jó szereplése nemcsak szakszer­vezeti ügy, amit reszort fel­adatként lehet csak kezelni, hanem az egész város kultu­rális ügye. — Én több mint 40 éve ve­szem ki részem a munkás­dalárda, illetve a szakszer­vezeti énekkar kulturális munkájából — mondotta Vö­rös Gyula. — Évtizedek óta az előadói porondokon, az ének szárnyaló hangjával küzdöttünk társaimmal együtt a szocialista eszme diadaláért. Megérdemelnénk tehát, hogy múltunkhoz, ed­digi sikereinkhez méltóan fogadjanak bennünket, hogy külsőségekben is reprezen­tálhassunk, a színpadra for­maruhába léphessünk fel, s ne nézzünk ki ennyire szegé­nyesen. Kinek milyen ruhája van, abban jár a versenyek­re is. Kaptunk ugyan 3 évvel ezelőtt fehér ingeket, de ezek már tönkrementek. Egyre több vitát, sőt kelle­metlenséget okoz az ének­kari tagoknak a polgári te­metéseken való mind sűrűbb részvétel. Nem azért, mintha húzódoznának ettől. Szívesen járnak a temetésekre énekel­ni, ha azt előre megszervezik részükre. Sajnos előfordul, hogy a temetés előtt négy-öt órával értesítik a gyárban, vagy hivatalban dolgozó énekkari tagot. Márpedig a termelésből nem szívesen áll ki egyik óráról a másikra az énekkari tag sem, de nagy gondot okoz a helyettesítése a munkavezetőnek is. Nem beszélve arról, hogy sok eset­ben a vállalat vezetői sem tanúsítanak kellő megértést a dalos elfoglaltságával szemben. Az énekkari tagot — mivel társadalmi munká­ban szerepel a temetésen — anyagi veszteség is éri a né­hány órai kiesés miatt. Olyan javaslat hangzott el — és ezt érdemes megfontol­ni —, hogy az énekkar köny­­nyebben kiemelhető tagjai­ból (nyugdíjas, havi béres) szervezzenek egy temetési énekkari csoportot 16—20 taggal, amely a polgári te­metéseken meghatározott összegért (200—300 forintért) vállalná a temetéseken való részvételt. Az így befolyt összeg az énekkar közös kasszájába kerülne, amiből a kisebb kiadásokat, vagy a dalos kereseti kiesését fedez­nék. Az értekezleten az énekkar vezetősége abban állapodott meg, hogy közgyűlést hív egybe és a tagsággal megvi­tatja a további feladatok, s az őszi-téli programot. Ezt megelőzően azonban tárgyal­nak majd az SZMT és a szakmaközi bizottság veze­tőivel. Az énekkar felkészülésével kapcsolatban mi is kérjük az illetékes párt- és tömegszer­vezeteket, hogy az eddiginél nagyobb felelősséggel és sze­retettel törődjenek ezzel a nagymúltú énekkarral, amely nemcsak a múltban, de a kö­zeli években is mind több sikerrel járó áldozatot hozott a munkás és egyetemes dal­kultúráért. Kovács Imre Bosszantó vigasz Pereg a film a vásár­helyi Kert moziban. An­tonius beszéde legdrá­maibb részénél tart, majd lerántja a megölt Julius Caesar véres te­teméről a leplet. A vér is meghalt az ereinkben a szörnyű látványra. Olyan döbbenetes ez a jelenet, hogy a következő pillanatban történt film­­szakadás sem tudta ki­billenteni a nézőket eb­ből a lelkiállapotból. Ami ezután történt, vi­szont annál inkább. Mint a hárfa zenéjébe a ka­­nászduda, úgy harsant a drámai hangulatba a »Szinyorina Bella...« li­­monádés csinadrattája. A mozi látogatóinak zöme bizonyára szereti a könyvzenét. De nem drámai jelenetek közben, hanem megfelelő hangu­latú környezetben. Ha a vásárhelyi Kert mozi technikai személyzete “-vigasztalásul” zenét akar szolgáltatni a kö­zönségnek filmszakadás közben, ezt a jó ízlés figyelembevételével te­gye. Elvégre annyit a dolgozók is elvárhatnak, hogy a belépőjegy elle­nében bosszankodás nél­kül élvezhessék a kétórás műsort a moziban. K. L Értékes tapasztalatokkal gazdagodtam A hónap közepén abban a megtiszteltetésben részesül­tem, hogy a Hódmezővásár­helyi Divat-Kötöttárugyár »Vosztok« brigádját képvi­selhettem a textilipari szo­­cialistabrigád-vezetők ta­nácskozásán. Mintegy 60 bri­gádvezető mondhatta el vé­leményét államunk számos vezetőjének jelenlétében. Müller Sebestyén, az IMPOR­­TEX Külkereskedelmi Válla­lat vezérigazgatója feltárta külkereskedelmünk nehézsé­geit. Ezek után igen fontos­nak tartom, hogy a szocia­lista brigádok foglalkozzanak az export-import problémá­jával. Az alábbiakat javaslom: az üzemek dolgozói ismerkedje­nek meg az exporttervvel, bízzák az exportmunkákat az üzem legjobb dolgozóira, és azokat ne helyezzék át egyik munkahelyről a másik­ra. A szocialista brigádtagok külön foglalkozznanak az exporttervek teljesítésével. A műszaki vezetők hallgassák meg a dolgozók javaslatait. Takarékoskodjunk az olyan nyersanyagokkal, amelyeket impunt útján szerzünk be. Az értekezlet egyik tanul­sága számomra, hogy tovább kell fejlesztenünk műszaki, szakmai ismereteinket, ezért helyesnek tartanám, ha leg­alább mi brigádvezetők a megfelelő technikumot el­végeznénk. Szabó Zoltán, a »Vosztok« szocialista brigádjának vezetője ­ Született: Ecsedi Imre és Li­bor Rozáliának (Majakovszkij u. 15) Rozália; Bacsa Ferenc és Tóth Rozáliának (Gt. 427) Sán­dor; Bakó Antal és Virág Esz­ternek (Gt. 558) Éva; Bodré Im­re és Nagy Máriának (T. 1804) Katalin; Szabó János és Molnár Máriának (Ságvári Endre u. 9) János; Benkő Sándor és Vig­­hert Editnek (Nagyállomás) Fe­renc: Török Ernő és Rácz An­nának Tünde, Telek Mihály és Mohos Katalinnak (Rákóczi u. 59) Mihály, Boldizsár Ernő és Nagy Piroskának (Juhász Gyula u. 4) Ernő, Tóth Lajos és Tö­rök Margitnak (Schönherz u. 22) Imre, Molnár János és He­gedűs Máriának (Fáncsi u. 14) László; Molnár István és Végh Zsuzsannának (T. 2098) Imre; Kozma Sándor­ és Gál Ilonának (Endreitelep 30) Sándor; Vincze Sándor és Vékony Ilonának (Csomorkányi u. 49) Sándor; Konkoly Mátyás és Lantos Esz­ternek (T. 826) Éva; Dombi József és Töltési Idának (Ta­nácsköztársaság tér 34) Anikó; Kiss János és Kohut Zsuzsan­nának (Kutasa úti Állami Gaz­daság) István; Ábrahám Imre és Molnár Margitnak (Sarolta u. k­) Ferenc; Kaprás Béla és Búzás Piroskának (Lumumba u. 2) Béla; Imre Sándor és Ecse­­ki Eszternek (Simon u. 8) Sán­dor; Rostás Antal és Hős Máriá­nak (Jókei u. 32) Erika: Rózsa János és Borsos Annának (Tol­­buhin u. 91) Róbert: Molnár Flórián és Matók Annának (Gr. 793) Anna: Bácsván Károly és Ökrös Emmának (Észak u. 92) László: Kmetykó Sándor és Bá­­der Máriának (Ipoly u. 6) László nevű gyermeke. Házasságot kötött:­­ Bozó Fe­renc (Mindszent, Bereczki János utca 90) és Szabó Éva (Dózsa György u. 34; Kicsics István Ady Endre u. 4 és Palócz Ro­zália (Imre u. 4); Pallai Sán­dor (Erzsébeti tk., Lenin u. 4) és Kenéz Erzsébet (Erzsébeti tk., Béke u. 1); d­ezső Bálint (Ha­lász u. 23) és Horváth Margit (Halász u. 23); Vojnár János (Budapest, Júlia u. 5) és Rostás Hana (Nagy Sándor u. 17); For­rai István (Malom u. 62) és Holl Terézia (Dunaújváros, Vasmű 6); Sepsei Sándor (Galamb u. 57) és Rácz Ilona (Lenin u. 1); Szijártó János (Oldalkosár u. 6) és Piácsek Irén (Bercsényi u. 7); Csende Sándor (Észak u. 92) és Nagy Mária (Észak u. 92); Mucsi Ferenc (Délibáb u. 20) és Tót Lídia Lumumba u. 10); Sándor József (Szántó K. Já­nos u. 12—14) és Szabó Erzsébet (Szántó K. János u. 12—14); Szabó Gyula (Szántó K. János u. 12—14) és Bordás Magdolna (Ferenc u. 15/a); Gyarmati Jó­zsef (Szamuely u. 1) és Mi­hály Enikő (Nagylak, Kender­gyár); Mikussovszky Imre (Sa­rolta u. 7) és Mohos Rozália (Magyar u. 4). Meghalt: Fehér Pál (Délibáb utca 55) 75; Égető Balázs (T. 738) 91; Földesi Péterné Bánfi Eszter (T. 2081) 59; Csáki Fe­­rencné Szabó Lídia (Vöröshad­sereg u. 5) 70; Kis Albert (Kí­gyó u. 13) 78; Erdős Sándorné Szorcsik Erzsébet (Zsdánov tér 7) 57; Debreceni Mihály (Fürst Sándor u. 14) 49; Tóth Mihály­­né Horváth Júlia (Árpád u. 5) 92; Kádár Sándorné Bibó Ág­nes (Gr. 192 b) 61; Feik Zoltán (Ág u. 14) 37; Kis Szabó Sán­dorn­é János Lídia (Borz u. 43) 75; Lázár Ferencné Budai Jusz­tina (T. 1985 73; Szörfi Lajos (­Somogyi Béla u. 14) 74; Bar­tók Károlyné Szűcs Rozália (Gt. 559 b) 57; Tóth József (Gt. 871) 73; Oláh Imréné Molnár Enfe­ren­cia (Egresi u. 40) 81 éves, Benkő Ferenc (Nagyállomás, 84/a) 1 napos korában. Hódmezővásárhelyi anyakönyvi hírek • • ,flfoe q pa Lo fa” . ..TÉGLAVÁR” HELYÉN Milyen lesz a hódmezővásárhelyi nagyállomás? A hírt, amely arról szólt, hogy felújítják a MÁV hód­mezővásárhelyi nagyállomá­­sát, igen nagy örömmel fo­gadták a város lakói, az utazóközönség. Szükséges volt ez már, hiszen az el­múlt évek alatt az utasfor­galom 5—6-szorosára növe­kedett, s ezt nem követte nyomon a megfelelő váróhe­lyiségek kialakítása, de el­maradt a követel­ménytől az fordítanak. Az elgondolások szerint a jövő év utolsó napjaiban adják át rendel­tetésének teljes egészében az épületet, s ekkorra megfia­talodik az öreg épület kül­seje, megváltozik jelenlegi helyiségbeosztása. Nyugod­tan mondhatni: üvegpalota épül a téglavár helyén. Túlságosan hosszú lenne az újjászülető állomásról hű képet adni, s talán nem is lehetne. Van azonban né­hány dolog, amelyről szük­séges megemlékezni, miután feltesszük a kérdést: korsze­rű lesz-e a vásárhelyi nagy­állomás? Említsük meg hát a leg­jelentősebb változásokat. Az épület középső része — az, ahol korábban a személy­pénztárak voltak — emeletes lesz. A többi rész ugyan­olyan marad, mint korábban volt, azzal a különbséggel, hogy klinker-majolikalap­­burkolatot kap üvegezetlen része, míg az oszlopokat mű­kővel vonják be. A lényege­sebb változásokhoz tartozik azonban az is, hogy az épü­let város felöli része mint­egy 10—12 méterrel hosszabb lesz az eredetinél, és mos­tani szélességének megfelelő betontetővel ellátott, fűthető várófolyosót, alakítanak ki. Megszűnik tehát a jelenlegi korlátrendszer, bár a folyo­sóról most sem lesz szabad kijárás a vágányok közé. Emellett­­külön várótermet alakítanak ki a nem dohány­állomás egyéb vonatkozások­ban is. Ez utóbbi hátrányait a vasút dolgozói­­ érezték, míg a kis váróterem, arány­lag szűk peronrész miatt az utasok zúgolódtak, egyre több joggal. Nem túl régen azonban megkezdték az épület bon­tását, az elkészült tervek szerint történő átalakítását, amelyre durván számolva raknak, és az Utasellátó he­lyiségét — nagyon helyesen! — különválasztják majd a várótermektől. Aki étkezni, vagy inni akar, az csak a várófolyosón­­keresztül köze­lítheti meg a söntést, amely nagyobb­­lesz a korábbinál, és presszó is lesz abban. Ép­pen azért, mert ilyen jelen­tős változásokra kerül sor a felújítás során — és mert ilyen nagymértékben meg­nőtt az állomás utasforgal­ma — helyes lett volna Szenteshez, Orosházához és a többi környező városhoz hasonlóan melegkonyhai üze­met és vendéglőt is kiala­kítani. Így azonban továbbra is megmarad »topogó« jel­lege, ami kissé furcsa lesz az egyébként szép állomá­son. Ekkora utasforgalomhoz mérten azonban kevés lesz a WC is, amelynek egy ré­szét még le is zárják az uta­sok elől. De nemcsak kevés, hanem ráadásul egy része elég szűk is. Ha már ilyen jó tervezésű, a mai köve­telményeknek egyébként megfelelő állomást alakíta­nak ki, ilyen »csekélység­gel« kár lesz elcsúfítani és esetleges bosszúságot okozni az utasoknak. Megváltozik az utcafront képe is, mert a bejárattól a raktárak felé haladva egy modern alakú virágágyat képeznek ki. Ez meggátolja, hogy a forgalom különöseb­ben zavarja majd az irodá­ban folyó munkát. A bejá­rat fölé egyébként egy, a vi­rágággyal megegyező alakú, de annál nagyobb, feltá­masztó oszlopok nélkül épí­tett beton te­tőt képeznek ki. Ugyanitt kerül elhelyezésre egy nagyméretű villanyóra is, míg az állomás előtti részt higanygőzlámpákkal vi­lágítják meg. Kár, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utca ilyen lámpákkal történő ellátása során a »Kistópart« vendég­lőig szerelték fel azokat. A kialakuló, modern állomás­hoz vezető út, s maga az utazóközönség is megérde­melné, hogy a hiányzó 4—5 lámpát felszereltesse a vá­rosi tanács. Lényegében ezek lesznek a legjelentősebb változások a megfiatalodó állomásépüle­ten — s éppen ezekből ki­indulva szabadjon egy-két megjegyzést tenni. Ha már ilyen jelentős összeggel va­lóban modern állomássá ala­kítják át az épületet — amelynek mi is szívből örü­lünk —, nem lehetett vol­na-e, vagy nem lehetne-e az egész épületre emeletet húzni? Költségben ez nem túl sokkal jelentene többet, esztétikailag egész mást mu­tatna majd az épület — la­pos tető mellől eltűnne a kétoldalt húzódó nyeregtető — és nagyobbak lennének a várótermek. Mert nagyon jó megoldás a folyosórendszer, de vajon nem lesz-e az hi­deg majd télen? Hiszen szel­lőztetni kell, s e célra egy meglehetősen nagy teljesít­ményű tetőventillátort he­lyeznek el az előcsarnok fölött. S vajon lehet-e majd annyira fűteni a folyosót, hogy ott csupán elfogadható, s ne kellemes hőmérséklet várja az utasokat? Nem vagyok építész szak­ember, nem ismerem azt, hogy a MÁV költségvetése lehetővé tenné-e ezt, de az tény, hogy a falak elbírnak ugyanúgy, mint a középső szakaszon. S az is tény, hogy az egyre jobban fejlődő, kul­turálódó város megérdemel­né az emeletes állomást. Ha van rá mód és nem késő, adassék hát meg ez a városnak! Moha Benedek három és fél millió forintot Korlátozzák a táskarádiók használatát villamosokon, vonatokon és autóbuszokon Az utóbbi hónapokban rendkívül megszaporodtak a panaszok, hogy sokan — semmibe véve az együttélés szabályait — úton-útfélen bömböltetik a táskarádiókat, a magnókat. A panaszok áradata nyo­mán a közlekedési vállalatok hozzáláttak az üg­y rendezé­séhez. A fővárosi autóbuszüzem és a Fővárosi Villamosva­sút már kiadta a rendelke­zést, hogy tilos szólaltatni a táskarádiókat a villamo­sokon és az autóbuszokon. A HÉV-en is érvényben van az a rendelkezés, amely tilt­ja a hangoskodást, a zené­lést, az éneklést a kocsikban. Most intézkednek: az utasok felszállítására táskarádiókat is el kell zárni. A MÁV-on eddig nem volt ilyen rendelkezés, az életbe lépő új díjszabás azonban már megtiltja a rádió használatát arra az esetre, ha az utasok több­sége ezt követeli. A MÁVAUT kocsijaiban be­épített rádió szól időnkint, halkan, ha azonban ez is za­varná az utasokat, a vezető köteles kikapcsolni a beren­dezést. Táskarádió azonban nem szólhat, hiszen ha több utas rádiójával más és más á­llomásokat fog, tel­jes lenne a káosz. Ezek szerint tehát most már rendet teremtenek ebben a »hangzavaros« ügyben. (MTI) Norvég eszperantista járt V­ásárhelyen Az elmúlt napokban érde­kes és ritka vendég járt Vá­sárhelyen: Olav Thordmod­­sen norvég eszperantista a fjordok hazájából. A város­ban tartózkodott norvég ven­dég meglátogatta a vásárhe­lyi eszperantistákat és elbe­szélgetett velük. Itt-tartózko­­dása ideje alatt megtekintet­te a Népművészeti Házat, illetve az ott működő Házi­ipari Szövetkezetet, majd a Múzeumot és a Meggyessy­­kiállítást kereste fel. Ma: balettvizsga Vásárhelyen Vizsgáznak a Petőfi Műve­­lődési Ház nyári diák tánc­­tanfolyamának tanulói Hód­mezővásárhelyen. A vizsgán — amelyet július 29-én, ma este 7 órakor a Béke Szálló emeleti nagytermében tarta­nak — a mintegy 120 főnyi növendék nyitótánca lesz az első szám, majd bemutatják a tanult anyagot. A zárótánc után hangula­tos Anna-bállal folytatódik a műsor. VÁSÁRHELYI TANÁCSTAGOK FOGADÓÓRÁI Július 30-án, hétfőn Bán Rozália a Malom utcai is­kolában 18—20 óra; Július 31-én, kedden Be­de Lajos a Klauzál utcai alsó iskolában 16—18 óra; Augusztus 1-én, szerdán Komlósi János az Építők Szakszervezetének helyiségé­ben 19—21. dr. Fügi Károly a Kórház Szakszervezetének helyiségében 15—17, Döme József a Felszabadulás u. 3/b szám alatti 17—19, Lá­da Ernő a Könyök u. 8 szám alatt 17—19, Marko­­vics Ferencné az Észak ut­cai óvodában 18—20, Kön­tös Sándor a Balassa u. 9 szám alatt 18—20, Gyaraki Mihály a Nagy Sándor ut­cai iskolában 18—20, Pólyák Jánosné a Vörös Csilag ut­cai iskolában 19—21, Né­meth Lajosné a Klauzál ut­­­cai felső iskolában 18—20, Oláh István a Haladás TSz-ben 18—20 óra. Augusztus 2-án, csütörtö­kön Kiss Istvánná a Szi­várvány u. 11 szám alatt 17— 19, Megyaszai Imre a Zrínyi u. 103 szám alatt 18— 20, Gyenes Lajosné a Csiga utcai iskolában 19— 21, Kovács Imre a Rostély u. 7 szám alatt 19—21 óra. Augusztus 3-án, péntek­en Csontos Lászlóné a Madách utca 1 szám alatt 18—20, Fajfrik Imre a Királyszék utca 72 szám alatt 18—20, Szolyák József az Észak ut­cai óvodában 17—19, dr. Er­délyi Sándor a IV. kerületi pártházban 17—19, Muladi Sándorné a Klauzál utcai külső iskolában 18—20, Molnár József a Kistópart u. 74 szám 18—20 óra. Augusztus 4.-én szomba­ton Varga Tóth János a Bolgár u. 1 szám alatt 13—17, Hős Ferencné a Kölcsey u. 1 szám alatt 17—19, Somogyi Bálint a bodzásparti iskolában 14— 16. Augusztus 5-én, vasár­nap Kiss Jánosné az Ilona u. 6 szám alatt 19—21, Lá­da Imre a Vöröshadsereg u. 25 szám alatt 9—12, Bánfi Imre a sámsomoldali olva­sókörben 15—17, Siági Te­réz a tanya 2224 szám alatt 15—17 óra között fogadja választóit. ÁLLATORVOSI ÜGYELET A hódmezővásárhelyi városi állatorvosok közül ma, július 29-én dr. id. Szabó Lajos (Má­tyás u. 5. szám, telefon:: 480) tart ügyeletet. Az ügyeletes állatorvos csak elsősegélynyújtás esetén vehető igénybe. ­ MA DÉLBEN 12 órakor nyílik a vásárhelyi Tornyai múzeumban a halasi csipke kiállítás. Megnyitót Janó Ákos, a kiskunhalasi Thor­­ma János múzeum igazgató­ja mond. A csipkekötésből bemutatót is tartanak.

Next