Csongrád Megyei Hírlap, 1962. július (7. évfolyam, 152-177. szám)
1962-07-29 / 176. szám
Vasárnap, 1962. július 29. 4 Miért mostohagyermeke Vásárhelynek az általános Szakszervezeti Énekkar? Az idősebb korosztályból még ma is sokan emlékeznek Vásárhelyen az egy ideig Kalmár Zsigmond rostagyáros által pénzelt iparosdalárdára, amely mind nagyszerű hanganyagával, mind pedig külső megjelenésével sok sikert aratott az elmúlt évtizedekben. Igaz, hogy az 50 éves múltú munkásdalárda sem szerepelt sikertelenül, azonban jóval szerényebb anyagi eszközökkel rendelkezett. Nos a kedves olvasó azt gondolná, hogy a helyzet lényegesen megváltozott azóta. A munkásdalárda ugyanis 1958 februárjában felerősödött a volt iparosdalárdával és ekkor vette fel mai nevét. Sajnos helyzeti javulásról alig beszélhetünk. Kétségtelen, hogy az SZMT által adott évi 12 ezer forint támogatás nem megvetendő összeg a szakszervezeti énekkar részére. Hiányzik azonban az az erkölcsi és sok esetben anyagi támogatás is, amely egy 50 tagú énekkar sikeres működéséhez feltétlenül szükséges volna. Azért foglalkozunk most ezzel a témával, mert a hódmezővásárhelyi Általános Szakszervezeti Énekkar ősztől kezdve szeretne összeforrottabban működni, sorait az ifjúság köreiből feltölteni. A csütörtökön délutáni ülésén is ezzel foglalkozott az énekkar vezetősége, ahol Tóth Sándor titkári megnyitója után Tóth Imre elnök ismertette a további feladatokat. Mind a beszámoló, mind pedig a hozzászólások azt igazolták, hogy az énekkar akar és tud is jól szerepelni, ha több támogatást kap az illetékes szakszervezeti és kulturális szervektől. Igaza volt például annak a vezetőségi tagnak, aki szóvá tette, hogy az énekkar jó szereplése nemcsak szakszervezeti ügy, amit reszort feladatként lehet csak kezelni, hanem az egész város kulturális ügye. — Én több mint 40 éve veszem ki részem a munkásdalárda, illetve a szakszervezeti énekkar kulturális munkájából — mondotta Vörös Gyula. — Évtizedek óta az előadói porondokon, az ének szárnyaló hangjával küzdöttünk társaimmal együtt a szocialista eszme diadaláért. Megérdemelnénk tehát, hogy múltunkhoz, eddigi sikereinkhez méltóan fogadjanak bennünket, hogy külsőségekben is reprezentálhassunk, a színpadra formaruhába léphessünk fel, s ne nézzünk ki ennyire szegényesen. Kinek milyen ruhája van, abban jár a versenyekre is. Kaptunk ugyan 3 évvel ezelőtt fehér ingeket, de ezek már tönkrementek. Egyre több vitát, sőt kellemetlenséget okoz az énekkari tagoknak a polgári temetéseken való mind sűrűbb részvétel. Nem azért, mintha húzódoznának ettől. Szívesen járnak a temetésekre énekelni, ha azt előre megszervezik részükre. Sajnos előfordul, hogy a temetés előtt négy-öt órával értesítik a gyárban, vagy hivatalban dolgozó énekkari tagot. Márpedig a termelésből nem szívesen áll ki egyik óráról a másikra az énekkari tag sem, de nagy gondot okoz a helyettesítése a munkavezetőnek is. Nem beszélve arról, hogy sok esetben a vállalat vezetői sem tanúsítanak kellő megértést a dalos elfoglaltságával szemben. Az énekkari tagot — mivel társadalmi munkában szerepel a temetésen — anyagi veszteség is éri a néhány órai kiesés miatt. Olyan javaslat hangzott el — és ezt érdemes megfontolni —, hogy az énekkar könynyebben kiemelhető tagjaiból (nyugdíjas, havi béres) szervezzenek egy temetési énekkari csoportot 16—20 taggal, amely a polgári temetéseken meghatározott összegért (200—300 forintért) vállalná a temetéseken való részvételt. Az így befolyt összeg az énekkar közös kasszájába kerülne, amiből a kisebb kiadásokat, vagy a dalos kereseti kiesését fedeznék. Az értekezleten az énekkar vezetősége abban állapodott meg, hogy közgyűlést hív egybe és a tagsággal megvitatja a további feladatok, s az őszi-téli programot. Ezt megelőzően azonban tárgyalnak majd az SZMT és a szakmaközi bizottság vezetőivel. Az énekkar felkészülésével kapcsolatban mi is kérjük az illetékes párt- és tömegszervezeteket, hogy az eddiginél nagyobb felelősséggel és szeretettel törődjenek ezzel a nagymúltú énekkarral, amely nemcsak a múltban, de a közeli években is mind több sikerrel járó áldozatot hozott a munkás és egyetemes dalkultúráért. Kovács Imre Bosszantó vigasz Pereg a film a vásárhelyi Kert moziban. Antonius beszéde legdrámaibb részénél tart, majd lerántja a megölt Julius Caesar véres teteméről a leplet. A vér is meghalt az ereinkben a szörnyű látványra. Olyan döbbenetes ez a jelenet, hogy a következő pillanatban történt filmszakadás sem tudta kibillenteni a nézőket ebből a lelkiállapotból. Ami ezután történt, viszont annál inkább. Mint a hárfa zenéjébe a kanászduda, úgy harsant a drámai hangulatba a »Szinyorina Bella...« limonádés csinadrattája. A mozi látogatóinak zöme bizonyára szereti a könyvzenét. De nem drámai jelenetek közben, hanem megfelelő hangulatú környezetben. Ha a vásárhelyi Kert mozi technikai személyzete “-vigasztalásul” zenét akar szolgáltatni a közönségnek filmszakadás közben, ezt a jó ízlés figyelembevételével tegye. Elvégre annyit a dolgozók is elvárhatnak, hogy a belépőjegy ellenében bosszankodás nélkül élvezhessék a kétórás műsort a moziban. K. L Értékes tapasztalatokkal gazdagodtam A hónap közepén abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy a Hódmezővásárhelyi Divat-Kötöttárugyár »Vosztok« brigádját képviselhettem a textilipari szocialistabrigád-vezetők tanácskozásán. Mintegy 60 brigádvezető mondhatta el véleményét államunk számos vezetőjének jelenlétében. Müller Sebestyén, az IMPORTEX Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatója feltárta külkereskedelmünk nehézségeit. Ezek után igen fontosnak tartom, hogy a szocialista brigádok foglalkozzanak az export-import problémájával. Az alábbiakat javaslom: az üzemek dolgozói ismerkedjenek meg az exporttervvel, bízzák az exportmunkákat az üzem legjobb dolgozóira, és azokat ne helyezzék át egyik munkahelyről a másikra. A szocialista brigádtagok külön foglalkozznanak az exporttervek teljesítésével. A műszaki vezetők hallgassák meg a dolgozók javaslatait. Takarékoskodjunk az olyan nyersanyagokkal, amelyeket impunt útján szerzünk be. Az értekezlet egyik tanulsága számomra, hogy tovább kell fejlesztenünk műszaki, szakmai ismereteinket, ezért helyesnek tartanám, ha legalább mi brigádvezetők a megfelelő technikumot elvégeznénk. Szabó Zoltán, a »Vosztok« szocialista brigádjának vezetője Született: Ecsedi Imre és Libor Rozáliának (Majakovszkij u. 15) Rozália; Bacsa Ferenc és Tóth Rozáliának (Gt. 427) Sándor; Bakó Antal és Virág Eszternek (Gt. 558) Éva; Bodré Imre és Nagy Máriának (T. 1804) Katalin; Szabó János és Molnár Máriának (Ságvári Endre u. 9) János; Benkő Sándor és Vighert Editnek (Nagyállomás) Ferenc: Török Ernő és Rácz Annának Tünde, Telek Mihály és Mohos Katalinnak (Rákóczi u. 59) Mihály, Boldizsár Ernő és Nagy Piroskának (Juhász Gyula u. 4) Ernő, Tóth Lajos és Török Margitnak (Schönherz u. 22) Imre, Molnár János és Hegedűs Máriának (Fáncsi u. 14) László; Molnár István és Végh Zsuzsannának (T. 2098) Imre; Kozma Sándor és Gál Ilonának (Endreitelep 30) Sándor; Vincze Sándor és Vékony Ilonának (Csomorkányi u. 49) Sándor; Konkoly Mátyás és Lantos Eszternek (T. 826) Éva; Dombi József és Töltési Idának (Tanácsköztársaság tér 34) Anikó; Kiss János és Kohut Zsuzsannának (Kutasa úti Állami Gazdaság) István; Ábrahám Imre és Molnár Margitnak (Sarolta u. k) Ferenc; Kaprás Béla és Búzás Piroskának (Lumumba u. 2) Béla; Imre Sándor és Ecseki Eszternek (Simon u. 8) Sándor; Rostás Antal és Hős Máriának (Jókei u. 32) Erika: Rózsa János és Borsos Annának (Tolbuhin u. 91) Róbert: Molnár Flórián és Matók Annának (Gr. 793) Anna: Bácsván Károly és Ökrös Emmának (Észak u. 92) László: Kmetykó Sándor és Báder Máriának (Ipoly u. 6) László nevű gyermeke. Házasságot kötött: Bozó Ferenc (Mindszent, Bereczki János utca 90) és Szabó Éva (Dózsa György u. 34; Kicsics István Ady Endre u. 4 és Palócz Rozália (Imre u. 4); Pallai Sándor (Erzsébeti tk., Lenin u. 4) és Kenéz Erzsébet (Erzsébeti tk., Béke u. 1); dezső Bálint (Halász u. 23) és Horváth Margit (Halász u. 23); Vojnár János (Budapest, Júlia u. 5) és Rostás Hana (Nagy Sándor u. 17); Forrai István (Malom u. 62) és Holl Terézia (Dunaújváros, Vasmű 6); Sepsei Sándor (Galamb u. 57) és Rácz Ilona (Lenin u. 1); Szijártó János (Oldalkosár u. 6) és Piácsek Irén (Bercsényi u. 7); Csende Sándor (Észak u. 92) és Nagy Mária (Észak u. 92); Mucsi Ferenc (Délibáb u. 20) és Tót Lídia Lumumba u. 10); Sándor József (Szántó K. János u. 12—14) és Szabó Erzsébet (Szántó K. János u. 12—14); Szabó Gyula (Szántó K. János u. 12—14) és Bordás Magdolna (Ferenc u. 15/a); Gyarmati József (Szamuely u. 1) és Mihály Enikő (Nagylak, Kendergyár); Mikussovszky Imre (Sarolta u. 7) és Mohos Rozália (Magyar u. 4). Meghalt: Fehér Pál (Délibáb utca 55) 75; Égető Balázs (T. 738) 91; Földesi Péterné Bánfi Eszter (T. 2081) 59; Csáki Ferencné Szabó Lídia (Vöröshadsereg u. 5) 70; Kis Albert (Kígyó u. 13) 78; Erdős Sándorné Szorcsik Erzsébet (Zsdánov tér 7) 57; Debreceni Mihály (Fürst Sándor u. 14) 49; Tóth Mihályné Horváth Júlia (Árpád u. 5) 92; Kádár Sándorné Bibó Ágnes (Gr. 192 b) 61; Feik Zoltán (Ág u. 14) 37; Kis Szabó Sándorné János Lídia (Borz u. 43) 75; Lázár Ferencné Budai Jusztina (T. 1985 73; Szörfi Lajos (Somogyi Béla u. 14) 74; Bartók Károlyné Szűcs Rozália (Gt. 559 b) 57; Tóth József (Gt. 871) 73; Oláh Imréné Molnár Enferencia (Egresi u. 40) 81 éves, Benkő Ferenc (Nagyállomás, 84/a) 1 napos korában. Hódmezővásárhelyi anyakönyvi hírek • • ,flfoe q pa Lo fa” . ..TÉGLAVÁR” HELYÉN Milyen lesz a hódmezővásárhelyi nagyállomás? A hírt, amely arról szólt, hogy felújítják a MÁV hódmezővásárhelyi nagyállomását, igen nagy örömmel fogadták a város lakói, az utazóközönség. Szükséges volt ez már, hiszen az elmúlt évek alatt az utasforgalom 5—6-szorosára növekedett, s ezt nem követte nyomon a megfelelő váróhelyiségek kialakítása, de elmaradt a követelménytől az fordítanak. Az elgondolások szerint a jövő év utolsó napjaiban adják át rendeltetésének teljes egészében az épületet, s ekkorra megfiatalodik az öreg épület külseje, megváltozik jelenlegi helyiségbeosztása. Nyugodtan mondhatni: üvegpalota épül a téglavár helyén. Túlságosan hosszú lenne az újjászülető állomásról hű képet adni, s talán nem is lehetne. Van azonban néhány dolog, amelyről szükséges megemlékezni, miután feltesszük a kérdést: korszerű lesz-e a vásárhelyi nagyállomás? Említsük meg hát a legjelentősebb változásokat. Az épület középső része — az, ahol korábban a személypénztárak voltak — emeletes lesz. A többi rész ugyanolyan marad, mint korábban volt, azzal a különbséggel, hogy klinker-majolikalapburkolatot kap üvegezetlen része, míg az oszlopokat műkővel vonják be. A lényegesebb változásokhoz tartozik azonban az is, hogy az épület város felöli része mintegy 10—12 méterrel hosszabb lesz az eredetinél, és mostani szélességének megfelelő betontetővel ellátott, fűthető várófolyosót, alakítanak ki. Megszűnik tehát a jelenlegi korlátrendszer, bár a folyosóról most sem lesz szabad kijárás a vágányok közé. Emellettkülön várótermet alakítanak ki a nem dohányállomás egyéb vonatkozásokban is. Ez utóbbi hátrányait a vasút dolgozói érezték, míg a kis váróterem, aránylag szűk peronrész miatt az utasok zúgolódtak, egyre több joggal. Nem túl régen azonban megkezdték az épület bontását, az elkészült tervek szerint történő átalakítását, amelyre durván számolva raknak, és az Utasellátó helyiségét — nagyon helyesen! — különválasztják majd a várótermektől. Aki étkezni, vagy inni akar, az csak a várófolyosónkeresztül közelítheti meg a söntést, amely nagyobblesz a korábbinál, és presszó is lesz abban. Éppen azért, mert ilyen jelentős változásokra kerül sor a felújítás során — és mert ilyen nagymértékben megnőtt az állomás utasforgalma — helyes lett volna Szenteshez, Orosházához és a többi környező városhoz hasonlóan melegkonyhai üzemet és vendéglőt is kialakítani. Így azonban továbbra is megmarad »topogó« jellege, ami kissé furcsa lesz az egyébként szép állomáson. Ekkora utasforgalomhoz mérten azonban kevés lesz a WC is, amelynek egy részét még le is zárják az utasok elől. De nemcsak kevés, hanem ráadásul egy része elég szűk is. Ha már ilyen jó tervezésű, a mai követelményeknek egyébként megfelelő állomást alakítanak ki, ilyen »csekélységgel« kár lesz elcsúfítani és esetleges bosszúságot okozni az utasoknak. Megváltozik az utcafront képe is, mert a bejárattól a raktárak felé haladva egy modern alakú virágágyat képeznek ki. Ez meggátolja, hogy a forgalom különösebben zavarja majd az irodában folyó munkát. A bejárat fölé egyébként egy, a virágággyal megegyező alakú, de annál nagyobb, feltámasztó oszlopok nélkül épített beton tetőt képeznek ki. Ugyanitt kerül elhelyezésre egy nagyméretű villanyóra is, míg az állomás előtti részt higanygőzlámpákkal világítják meg. Kár, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utca ilyen lámpákkal történő ellátása során a »Kistópart« vendéglőig szerelték fel azokat. A kialakuló, modern állomáshoz vezető út, s maga az utazóközönség is megérdemelné, hogy a hiányzó 4—5 lámpát felszereltesse a városi tanács. Lényegében ezek lesznek a legjelentősebb változások a megfiatalodó állomásépületen — s éppen ezekből kiindulva szabadjon egy-két megjegyzést tenni. Ha már ilyen jelentős összeggel valóban modern állomássá alakítják át az épületet — amelynek mi is szívből örülünk —, nem lehetett volna-e, vagy nem lehetne-e az egész épületre emeletet húzni? Költségben ez nem túl sokkal jelentene többet, esztétikailag egész mást mutatna majd az épület — lapos tető mellől eltűnne a kétoldalt húzódó nyeregtető — és nagyobbak lennének a várótermek. Mert nagyon jó megoldás a folyosórendszer, de vajon nem lesz-e az hideg majd télen? Hiszen szellőztetni kell, s e célra egy meglehetősen nagy teljesítményű tetőventillátort helyeznek el az előcsarnok fölött. S vajon lehet-e majd annyira fűteni a folyosót, hogy ott csupán elfogadható, s ne kellemes hőmérséklet várja az utasokat? Nem vagyok építész szakember, nem ismerem azt, hogy a MÁV költségvetése lehetővé tenné-e ezt, de az tény, hogy a falak elbírnak ugyanúgy, mint a középső szakaszon. S az is tény, hogy az egyre jobban fejlődő, kulturálódó város megérdemelné az emeletes állomást. Ha van rá mód és nem késő, adassék hát meg ez a városnak! Moha Benedek három és fél millió forintot Korlátozzák a táskarádiók használatát villamosokon, vonatokon és autóbuszokon Az utóbbi hónapokban rendkívül megszaporodtak a panaszok, hogy sokan — semmibe véve az együttélés szabályait — úton-útfélen bömböltetik a táskarádiókat, a magnókat. A panaszok áradata nyomán a közlekedési vállalatok hozzáláttak az ügy rendezéséhez. A fővárosi autóbuszüzem és a Fővárosi Villamosvasút már kiadta a rendelkezést, hogy tilos szólaltatni a táskarádiókat a villamosokon és az autóbuszokon. A HÉV-en is érvényben van az a rendelkezés, amely tiltja a hangoskodást, a zenélést, az éneklést a kocsikban. Most intézkednek: az utasok felszállítására táskarádiókat is el kell zárni. A MÁV-on eddig nem volt ilyen rendelkezés, az életbe lépő új díjszabás azonban már megtiltja a rádió használatát arra az esetre, ha az utasok többsége ezt követeli. A MÁVAUT kocsijaiban beépített rádió szól időnkint, halkan, ha azonban ez is zavarná az utasokat, a vezető köteles kikapcsolni a berendezést. Táskarádió azonban nem szólhat, hiszen ha több utas rádiójával más és más állomásokat fog, teljes lenne a káosz. Ezek szerint tehát most már rendet teremtenek ebben a »hangzavaros« ügyben. (MTI) Norvég eszperantista járt Vásárhelyen Az elmúlt napokban érdekes és ritka vendég járt Vásárhelyen: Olav Thordmodsen norvég eszperantista a fjordok hazájából. A városban tartózkodott norvég vendég meglátogatta a vásárhelyi eszperantistákat és elbeszélgetett velük. Itt-tartózkodása ideje alatt megtekintette a Népművészeti Házat, illetve az ott működő Háziipari Szövetkezetet, majd a Múzeumot és a Meggyessykiállítást kereste fel. Ma: balettvizsga Vásárhelyen Vizsgáznak a Petőfi Művelődési Ház nyári diák tánctanfolyamának tanulói Hódmezővásárhelyen. A vizsgán — amelyet július 29-én, ma este 7 órakor a Béke Szálló emeleti nagytermében tartanak — a mintegy 120 főnyi növendék nyitótánca lesz az első szám, majd bemutatják a tanult anyagot. A zárótánc után hangulatos Anna-bállal folytatódik a műsor. VÁSÁRHELYI TANÁCSTAGOK FOGADÓÓRÁI Július 30-án, hétfőn Bán Rozália a Malom utcai iskolában 18—20 óra; Július 31-én, kedden Bede Lajos a Klauzál utcai alsó iskolában 16—18 óra; Augusztus 1-én, szerdán Komlósi János az Építők Szakszervezetének helyiségében 19—21. dr. Fügi Károly a Kórház Szakszervezetének helyiségében 15—17, Döme József a Felszabadulás u. 3/b szám alatti 17—19, Láda Ernő a Könyök u. 8 szám alatt 17—19, Markovics Ferencné az Észak utcai óvodában 18—20, Köntös Sándor a Balassa u. 9 szám alatt 18—20, Gyaraki Mihály a Nagy Sándor utcai iskolában 18—20, Pólyák Jánosné a Vörös Csilag utcai iskolában 19—21, Németh Lajosné a Klauzál utcai felső iskolában 18—20, Oláh István a Haladás TSz-ben 18—20 óra. Augusztus 2-án, csütörtökön Kiss Istvánná a Szivárvány u. 11 szám alatt 17— 19, Megyaszai Imre a Zrínyi u. 103 szám alatt 18— 20, Gyenes Lajosné a Csiga utcai iskolában 19— 21, Kovács Imre a Rostély u. 7 szám alatt 19—21 óra. Augusztus 3-án, pénteken Csontos Lászlóné a Madách utca 1 szám alatt 18—20, Fajfrik Imre a Királyszék utca 72 szám alatt 18—20, Szolyák József az Észak utcai óvodában 17—19, dr. Erdélyi Sándor a IV. kerületi pártházban 17—19, Muladi Sándorné a Klauzál utcai külső iskolában 18—20, Molnár József a Kistópart u. 74 szám 18—20 óra. Augusztus 4.-én szombaton Varga Tóth János a Bolgár u. 1 szám alatt 13—17, Hős Ferencné a Kölcsey u. 1 szám alatt 17—19, Somogyi Bálint a bodzásparti iskolában 14— 16. Augusztus 5-én, vasárnap Kiss Jánosné az Ilona u. 6 szám alatt 19—21, Láda Imre a Vöröshadsereg u. 25 szám alatt 9—12, Bánfi Imre a sámsomoldali olvasókörben 15—17, Siági Teréz a tanya 2224 szám alatt 15—17 óra között fogadja választóit. ÁLLATORVOSI ÜGYELET A hódmezővásárhelyi városi állatorvosok közül ma, július 29-én dr. id. Szabó Lajos (Mátyás u. 5. szám, telefon:: 480) tart ügyeletet. Az ügyeletes állatorvos csak elsősegélynyújtás esetén vehető igénybe. MA DÉLBEN 12 órakor nyílik a vásárhelyi Tornyai múzeumban a halasi csipke kiállítás. Megnyitót Janó Ákos, a kiskunhalasi Thorma János múzeum igazgatója mond. A csipkekötésből bemutatót is tartanak.