Csongrád Megyei Hírlap, 1963. szeptember (8. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKa'sPa­rT HEGYE! LAPJa it XX. évfolyam, 204. szám Ára: 70 fillér Vasárnap, 1963. szeptember 1. A pártnapok elé (T. M.) A nyilvános párt­napok mindig hasznosan szolgálták a párt és a párton kívüli tömegek tanácskozá­sát, a köztük levő baráti kap­csolatok erősödését. Az utób­bi évek, politikai harcaiban nemcsak hangoztattuk, ha­nem be is bizonyítottuk, hogy a párt, a pártszerveze­tek nem önmagukért vannak, hanem a dolgozó néptömegek felemelkedését, boldogulását szolgálják. Ezt a történelmi hivatást a párt azonban csak akkor tudja az egész nép megelégedésére teljesíteni, ha nem zárkózik el a dolgozók százezreitől és millióitól, ha­nem nap mint nap együtt él, együtt dolgozik velük. A pártnapok nem az egye­düli fórumai a kommunisták és pártonkívüliek vélemény­­cseréjének, tanácskozásának, de nagyon fontos fórumai, mert ezeken közvetlenül szót ért a párt a dolgozó emberek nagy tömegeivel. Ha valami fontos teendőre akarja fel­hívni a párt a tömegek fi­gyelmét, ha újabb erőfeszí­tésre, újabb történelmi csa­tára hívja a dolgozókat, ak­kor a velük való közvetlen tanácskozás nagyon is célra­vezető módszernek bizonyul. Most nincs szó valami vá­ratlan fordulatról országunk vagy megyénk életében, nem kell az eddigiektől gyökere­sen eltérő feladatokkal gyür­­kőznünk, de az eddigi jelek­ből ítélve megyénk dolgozói mégis nagy érdeklődéssel és figyelemmel várják a váro­sokban és falvakban, az üzemekben és tsz-ekben, in­tézményekben nemsokára sorra kerülő nyilvános párt­napokat Hiszen megyénk dolgozó tömegeiben él és erősödik az igény, hogy tudo­mást szerezzenek minden, a sorsukat, az életük alakulá­sát érintő kérdésről, a poli­tika sokrétű problémáiról, és ne csak tudomást szerezze­nek ezekről, hanem véle­ményt is nyilvánítsanak. Ez az igény és követelés teljes mértékben érthető, hi­szen a párt politikája egy­ben az egész dolgozó nép politikája is, és ez magában foglalja a dolgozó rétegeknek azt a jogát és kötelességét, hogy e politika kidolgozásá­ban, érvényesítésében hallas­sák hangjukat, megvalósítá­sából pedig teljes erővel ki­vegyék részüket. A nemso­kára sorra kerülő nyilvános pártnapok előtt a pártbizott­ságok és pártszervezetek szé­les körű véleménykutatást végeztek, megkérdezték az üzemek, tsz-ek dolgozóit, a falvak és városok embereit, hogy melyek azok a kérdé­sek, amelyek leginkább ér­deklik őket, amelyekre vá­laszt várnak. Ez is bizonyít­ja, hogy nem kizárólag a párt határozza meg a párt és a pártonkívüliek között folyó politikai vita menetét, a köz­életi viták kérdéseit, hanem mindig azok a problémák kerülnek előtérbe, amelyek a dolgozó néptömegek érdekeit érintik. Ilyen körülmények között nem fordulhat elő az a hely­zet, hogy a népélet fontos kérdései a vezetés figyelmét elkerülik, hogy a megoldásra váró problémák megoldatla­nok maradnak. Az 1950-es évek elején valóban beszél­hettünk arról, hogy vannak a felső politikai vezetés sze­mében »kényes kérdések", amelyek felemlítése is halá­los bűn volt. Akkor valóban előfordult, hogy a néptöme­gek sürgető kérdéseikre nem kaptak kielégítő választ, hogy a megmagyarázásra váró dol­gok magyarázat nélkül ma­radtak a megérett és szük­­ségessé váló intézkedések is sokszor késtek, elodázódtak. Ma nem neheztelnek sen­kire, sem egyes emberekre — akár párttag, akár pártonkí­­vüli az illető —, sem szer­vekre azért, mert a vélemé­nye szerinti megoldásra váró követelésekkel vagy problé­mákkal, illetve javaslatokkal áll elő. Azt is tudja minden­ki, hogy az ilyen észrevételek és követelések a legtöbbször bírálatot és nem éppen eny­he bírálatot is tartalmaznak. Nos, ezért a jelenlegi körül­mények között senkit sem érhet baj, hiszen az MSZMP politikája, irányító tevékeny­sége éppen feltételezi és igényli a néptömegek bírála­tát, segítőkészségét. Előfordulhat, hogy az or­szágos vagy helyi szervek egy-egy kérdésben nem egé­szen helyesen döntenek, s a tömegekkel való tanácskozás, a tömegek vitája éppen arra való, hogy felfedje és segít­sen kijavítani az ilyen hibá­kat. A mostani vezetés leg­főbb törekvése éppen az, hogy megossza saját gondjait a legszélesebb naptömegek­kel, hogy a lehető legna­gyobb mértékben bevonja őket az ország irányításába, hogy megossza velük az igaz­gatás sokrétű feladatait. Erre annál inkább is szük­ség van, mert ma még sok jogos követelést éppen anya­gi lehetőségeink szűkösségé­nél fogva nem tudunk kielé­gíteni. Megyénkben is el­hangzanak olyan követelé­sek, hogy emeljék egyes dol­gozói kategóriák fizetését, növeljék, a családi pótlékot; se szeri, se száma azoknak a jogos panaszoknak, amelyek a még elég súlyos lakáshely­zetet teszik szóvá. A vezetés gondjait magu­kévá tevő dolgozó tömegek azonban rádöbbenek, hogy az életszínvonal emelése, a lakáshelyzet javítása, a fize­tések emelése nem egyszerű­en elhatározás dolga, hiszen, hogy adjunk­­vagy elosszunk valamit, ahhoz először ter­melnünk kell. Megyénkben például sok a lakásigénylő, a lakáshelyzet megjavítása mindnyájunk gondja, de ép­pen úgy mindnyájunk gond­jának kell lennie annak is, hogy a megyében levő épít­kezéseken megszűnjön a munkaerőhiány. A megye lakosságának el­sőrendű érdeke, hogy a meg­termelt zöldségfélét, ter­ményt teljes egészében beta­karítsuk, felhasználjuk és ér­tékesítsük. Ezért elsőrendű feladatunk a betakarítás, to­vábbá a vetés időben való el­végzése. Sajnos, a megter­melt zöldségfélék egy részé­nek értékesítése, illetve fel­­használása azonban veszély­ben van, mert például a Sze­gedi Konzervgyár óriási munkaerőhiánnyal küzd. A párttagok és pártonkívüliek, megyénk dolgozóinak egyön­tetű erőfeszítésére van szük­ség, hogy ez a veszély meg­szűnjön, hogy mezőgazdasá­gunk megtermelt értékei ve­szendőbe ne menjenek. En­nek megoldása azért sem tű­nik nehéznek, mert másik gondunk a megyénkben je­lentkező munkaerőfelesleg. Ez is bizonyítja, hogy hozzá­értő szervezéssel, az embe­rekkel való szóértéssel, ösz­­szefogással nehézségeinket le tudjuk küzdeni. A szeptemberi nyilvános pártnapok arra is kiválóan alkalmasak lesznek tehát, hogy megyénk dolgozói meg­vitassák a jelentkező gondok és nehézségek leküzdésének módját és még jobban felké­szüljenek az iparban és me­zőgazdaságban, az országépí­­tő munkában előttünk álló feladatok teljesítésére Magyar államférfiak­­ távirata vietnami vezetőkhöz Dobi István, az Elnöki Ta­nács elnöke és Kádár János, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkára, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke táviratban üd-­­­vözölte Ho Si Minh-t, a Vi­etnami Demokratikus Közé­­­társaság elnökét, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának elnökét és Pham Van Dong-ot, a Viet­nami Demokratikus Köztár­saság miniszterelnökét Viet­nam nemzeti ünnepe alkal­mából. Almaszüret Vásárhelyen Az egyéb munkák mellett rendszeresen tart a gyümölcstermés betakarítása is a vá­sárhelyi Dózsa Termelőszövetkezetben. Hegyi Gábor gyümölcskertészeti brigádja nap mint nap a 40 holdas vegyes gyümölcsösben talál foglalatosságot. A brigád asszonyok­ból áll. Az elmúlt napokban már szedtek jópár mázsa csemegeszőlőt, most pedig az almatermést takarítják be. Képünkön szedik és válogatják ládákba az almát. Majd kocsikra rakják és a városba küldik, az elárusító helyre (Enyedi Z. felv.) A TEHERSZÁLLÍTÁS HELYZETE MEGYÉNKBEN is gépkocsik állásidejének csökkentése a legfontosabb feladat Az erősen megnövekedett áruszállítási feladatok meg­oldása népgazdaságunk egyik legfontosabb kérdése jelen­leg. Ismeretes, hogy a MÁV már nyár eleje óta az őszi csúcsforgalomnak megfelelő erővel dolgozik ezeknek a feladatoknak a megoldásán. Most a megyénket érintő, közúti áruszállítás eredmé­nyeiről és feladatairól ér­deklődtünk Csiszár Károly­­tól, a 10. sz. Autóközlekedési Vállalat igazgatójától. Az igazgató elmondotta: a Ví­zúti áruszállítás az I. negyedévben 1,5 millió ton­­na­ áru továbbításával ma­radt adósa a népgazdaság­nak. Ezen belül a 10. sz. ÁKÖV elmaradása csak 7000 tonna volt, de ezt a II. negyedév­ben pótolták, sőt, 68 000 ton­nával túl is teljesítették ter­vüket. Az országos elmara­dás jelenleg is számottevő, mintegy 1 millió tonnát tesz ki. A vállalatnak az orszá­gos átlagnál elért jobb ered­ményei annak köszönhetők, hogy a jelzett időszakban jóval több gépkocsit kapott, mint a többi szállító vál­lalat. A tervezetten felül az első fél évben 6,4 százalékkal nőtt a 10. sz. AKÖV gép­­kocsiparkja, s a II. fél évben ez még tovább növekszik. A további eredményeket ismertetve az igazgató el­mondotta, hogy vállalatuk júliusban a tervezett 193 000 tonna áru szállítása helyett 253 000 tonna árut továbbí­tott, ami 131,1 százalékos tervteljesítésnek felel meg. Szeptember közepéig is várható, hogy a vállalatra háruló feladatok tovább nőnek. Ezzel kapcsolatban egyik legfontosabb feladatunk a gépkocsik állásidejének csök­kentését tartják. Bár a ta­valyihoz viszonyítva az ál­lásidő jelenleg 4,6 százalék­kal kevesebb, de ez még nem kielégítő eredmény. A rako­dás gépesítésén túl a szállíttató vállalatoknak jobb szervezési munkát kellene végezniük a gép­kocsik állásidejének csök­kentése érdekében. Sokszor előfordul, hogy az igénybe vett gépkocsik ide­jük nagy részét állással töl­tik el. A Szegedi Konzerv­gyárnál például augusztus 5-én az egyik gépkocsit 15 órára vették igénybe, s ebből 13 órát tett ki annak állás­ideje, egy másik pedig 16 fuvarórából 13 órát állt.­­ A másik igen fontos prob­­léma, ami még megoldásra vár, hogy a szállíttató vállalatok az esti és éjszakai órákban, vasár- és ünnepnapokon is fogadják az árut, ha erre szükség van. Például a Szegedi Gyufagyár, valamint a Kenderfonó este 10 óra után már nem fog­lalkozik az áru fogadásával. A közhasználatú teher­szállítás dolgozói igyekeznek megoldani a rájuk háruló nagy feladatokat. Munkájuk­ban nagy segítséget jelent az, hogy egyes vállalatok, intézmények, termelőszövet­kezetek, megértették a Szál­lítási Bizottság felhívását és használatra felajánlják gép­kocsijaikat. Augusztus 1—20-a között 138 ilyen gépkocsi segítette a közúti áruszállítást. A Kisteleki Mezőgazdasági Gépállomás például napi 4, a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat napi 2 tehergépko­csit bocsátott az Autóközle­kedési Vállalat rendelkezé­sére. A további jó eredmények elérését gátolja az, hogy a 10. sz. AKÖV is munkaerő­­hiánnyal küzd. Jelenleg 150 rakodómun­kásra lenne még szüksé­gük. ..... • E probléma megoldása is hozzájárulna a gépkocsik ál­lásidejének további csökken­téséhez. Az atomcsendegyezmény a Legfelső Tanács előtt A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Szövetségi Tanácsának és Nemzetiségi Tanácsának­­ külügyi bizottságai együttes , ülésén másfélórás vita után egyhangúlag jóváhagyták a­­ légköri, magaslégköri és víz alatti atomfegyver-kísérletek­­ eltiltásáról szóló szerződést és "elhatározták, hogy azt a­­ Szovjetunió Legfelső Taná­­­­­sa elnöksége elé terjesztik I ratifikálásra. A másfél óráig tartó ülé­­­­sen felszólaló Gromiko, a­­ Szovjetunió külügyminiszte­­­­re rámutatott: az egyezményt " világszerte pozitívan ítélik­­ meg. — Miután a kínai vezetők­­ nem akarnak számolni a té­­­­nyekkel és a logikával —­­ mondotta Gromiko —, köte­­­­lességünk, hogy a közvéle­­­­mény előtt rávilágítsunk a valóságos helyzetre és rá­mutassunk a Kínai Népköz­­társaság vezetőinek mélysé­gesen hibás álláspontjára. Vasárnap is rakodjanak a vállalatok, az Előtakarmánygyár 138 ezer forint kocsiállást fizetett Készülnek az őszi forgalomra a szentesi vasutasok Igazában nem is beszélhetünk az őszi forgalomra való felkészülésről, mert az — a szentesi vasutasok szerint — már május­ban elkezdődött Tudniillik az őszi hóna­pokra jellemző nagy forgalom a nyár ele­jén is kézzelfogható volt a téli lemaradá­sok pótlása miatt. A szentesi vasútállomá­son a feladatok növekedése többek között a szeptemberben meginduló répaszállítá­sokkal kapcsolatos. A szokottnál nagyobb mennyiségű répát várnak, mert a termés meghaladja az előző évek átlagát. A válla­latok, a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok megkönnyítik a vasutas dolgo­zók munkáját, ha szállítási tervet adnak! A közelmúltban a Pankotai Állami Gaz­daság 150 vagon búzáját előzetes terv hiá­nyában nem tudta a vasút a rendeltetési helyére szállítani. A vállalatok sokszor a pontos felmérések helyett hozzávetőleges becsléseket végeznek és a vége az, hogy új vasútra mind nagyobb tennivalók hárulnak. Például szeptember hónapra 11 ezer ton­na áru szállítását jelezték a vasútállomás­nak, de az itteni dolgozók okulva az eddi­gi tapasztalatokból 18 ezer tonna árura szá­mítanak. Persze ez nem megoldás, és ko­moly változás csak akkor következik be, ha a vállalatok és a mezőgazdasági üzemek időben benyújtják pontos szállítási tervei­ket a vasútnak. Jelentősen javítaná a vasúti tervteljesítés esélyeit az, ha a szentesi és környéki vál­lalatok, üzemek, tsz-ek és állami gazdasá­gok , vasárnap és ünnepnap is rakodnának! Jelenleg a vasárnapi rakodás a hétközna­pinak 50 százalékát sem éri el. A rendele­tek lehetővé teszik a munkabérek kifize­tését a vállalatoknak a vasárnapi rakodá­sokkal kapcsolatban. A vállalatok és üze­mek ehelyett inkább fizetik sokszor a ko­csiállást. Arra van szükség, hogy vállalatok, üzemek irányító központjai minél hama­rább elkészítsék a szállítási terveket és ezt nyújtsák át a vasútnak. A szentesi vasút­állomásnál jelenleg nincsenek említésre méltó hiányosságok a kocsitartózkodással, a­­kocsikihasználással, a menetrendszerű-­­séggel és a vagonok terhelésével összefüg­gően. Az első félévi teljesítményükért a szentesi vasutasok vezérigazgatói dicséret­ben részesültek. A munkaeredményeket többféleképpen lehet növelni. Az állomás illetékes vezetői kiszámították: ha az összes kocsi terhelését egy fél év alatt egy tonná­val emelik, akkor 500 vagonnal kevesebbet kell felhasználni. A vasutasok is sokat te­hetnek a helyes kocsikihasználás érdeké­ben. Elgondolkoztató tény: ha a szentesi Erő­takarmány gyárnál lerövidítenék a rakodási időket akkor ugrásszerűen javulna a va­sútállomás kocsifelhasználási mutatója. Az Erőtakarmánygyár tavaly 267 ezer fo­rint kocsiállást fizetet, ez a szám viszont ebben az évben augusztus 1-ig 372 ezer fo­rint! Egyedül júliusban 138 ezer forint ko­csiállást fizetet az Eröakarmánygyár. Itt a vagonok kirakodási ideje 13,9 óra, az állo­máson viszont az átlagos szám 4,56 óra Nagy tehát a különbség és annál is in­kább szembetűnő ez, mert az Erőtakar­mánygyár az állomás helyi feladási for­galmában 40 százalékkal szerepel! Két­ségtelen, hogy a többféle ok közül a rak­tárhiány miatt magas az Erőtakarmány­gyár által fizetett összeg. Ez a körülmény még sürgősebbé teszi megfelelő raktár épí­tését. Másrészt érdemesebb volna a rakodó­­munkásokat alkalmazni az Erőtakarmány­­gyárnál, mert az olcsóbb, mint a vagono­kért fizetni. Megoldásként kínálkozik az is, hogy az Erőtakarmánygyár ikerszállítmá­nyokat indítson útnak, vagyis egy vagonba rakják azt, ami két közeli helyiségbe megy­. Erre van lehetőség, mert az Erőtakarmány­gyár vasúti szállításai főként Tiszántúlra és a Nyírségbe irányulnak. Általában valamennyi szentesi és kör­nyéki vállalat és üzem­kocsifelhasználása rosszabodott az idén, a tavalyi évhez vi­szonyítva. Egyedül az AKÖV szentesi ki­­rendeltsége és a Kontakta a kivétel, ahol négy óra az iparvágányon levő vagonok ki­rakodási­ ide­je. tM»

Next