Csongrád Megyei Hírlap, 1963. november (8. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-01 / 256. szám

Péntek, 1983. november 1. Párizsban folytatják a francia-algériai llllllfllllllt|ll|lll|j|Hltl!ll|flll|­!­ll|||||lllll||||||||||||llllll|||||Hilillll!lll||||illlllll|||||||||||||||,|||flll|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||| gazdasági tárgyalásokat li!lll|ii(l|jtjill|l!ílllllli|tifiltj|iiflíj||||lillllij||||lt!||i|||(|iJ|íf|||||||í||||f||il||||||!f||||f||||| Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottágának egyhangú állásfoglalása A nemzetközi politika legutóbbi eseményei ALiAtANiiS­OKOMÉI és megelégedett,. «feét~vail«tt ki'a* Algéria' m » Maiaké karolt szerdán létrejött m­egálftyodás híre, attnál is inkább, mert a tárgyalások meg­kezdése előtt kilátástalannak tűnt a gyors megegyezés lehetősége. Túlzás nélkül állít­hatjuk, hogy itt, eredmény a két közvetítő államfmit: Hajló Szelasszié etióp csámírt i­f) Madiba Keila muli államelnököt dicséri. Valójában azonban arról van szó, hogy Al­géria igazsága előtt a marokkói királynak egyszerűen meg kellett hátrálnia. Ezt az­ igazságot fejtette ki Ben Bella csütörtökön, amikor gépe leszállt az algíri repülőtéren. Algéria — mondotta az államfő — min­dent megkapott, amit akart, helyreállt a béke, megerősítették az algériai álláspont helyességét­. AZ OLASZ és általában a nemzetközi sajtó csütörtökön még mindig hosszan fog­lalkozott az Olasz Szocialista Párt kedden vágat ért kongresszusának eredményeivel. A­ifi Monde című párizsi újság a kongress­zusról írva megállapítja: a 72 éves Kenni kétségtelenül jelentős sikert ért el, amikor pártja központi bizottságának nagyobbik felét maga mögött sorakoztatta fel. Ötven­­kilenc »hívő« mellett azonban 42 »makacs­­kodó« is számottevő tényező az olasz szo­cialisták politikájának alakításában. A párt felelőssége kétségtelenül nagy, amikor a kereszténydemokratákkal és a szociálde­mokratákkal­­kormányalakításra vil­lalko­­zik. Saját pozícióit gyengítené azonban, ha pusztán ezért módosítaná a kommunisták­kal oly sok területen egyező, vagy csaknem azonos álláspontját, amelyek oly sok sikert hoztak a szocialistákénak — állapítja meg egyebek között a dé Monde. NÉHÁNY NAP ÓTA aránylag kevés hír és tájékoztatás jelenik­ meg a lapok hasáb­jain az ENSZ munkájáról. Ez legfőképpen, azért van, mert az ENSZ-ben most bizottsá­gokban folyik a­ munka, és a bizottságok rövidesen a közgyűlés elé terjesztik javas­lataikat az általuk megvitatott kérdések­ben. Azonban még így is nagy fontosságú a politikai bizottság azon határozata, ame­lyet a 17 tagú leszerelési albizottság tere­jesztett elő és amelyet a bizottság egyhan­gúan elfogadott. A határozat követeli: a genfi 11 hatalmi leszerelési értekezlet foly­tassa a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltására vonatkozó tárgyalásait. PÁRIZSBAN CHUTOUTK­KÜN is folyta­­tód­tak a Jumeia-­algériai gazdasági tárgya­lások, amelyeket algériai részről Hesir Bu­­me­za, gazdasági és pénzügyminiszter vezet. Közöltük már, hogy Pompidou francia miniszterelnök a nemzetgyűlés vitája során meg tudta védeni kormánya álláspontját, azt, hogy az eviani egyezmény értelmében további segélyeket folyósítanak Algériának. Hozzátette azonban, hogy a francia kor­mány »részletekben fogja adagolni« a se­gélyt és a részletek folyósítása az »algériai kormány magatartásától függ■« A francia kormány döntésének hátteré­ben valószínűleg párizsi pénzügyi körök amiatti háborgása fedezhető fel, hogy az­ al­gériai kormány az utóbbi napokban erő­teljesen­ korlátozta a Franciaországba irá­nyuló pénzátutalásokat, mivel gátat akar vetni az algériai tők­e külföldre áramlásá­nak. Bumaza miniszter felkereste de Gaulle elnököt is és tolmácsolta Ben Bella szemé­lyes özenetét. Párizsban úgy tudják, hogy Bumaza kifejtette: kormányának nincs szándékában a szaharai olajforrásokat álla­mosítani, de nagyobb részt követtől jövedel­mük­ből. A szaharai olajtermelés ez évben eléri a 24 millió tonnát. Egy tonna ára 100 frank. Ebből az algériai kormány most mindös­­­sze 12,50 frankot kap. Ezenfelül még to­vábbi 13,7,1 frank illeti meg tonnánként az algériai államot, ez a részesedés azonban csak öt évvel a kitermelés után válik ese­dékessé. A zömében francia és kisebb arányban amerikai olajtársaságok tiszta nyeresége jóval meghaladja azt az összeget, amit a természeti kincsek tulajdonosa, tus algériai állam kap. ■■ * Több mint háromm­illiárd rubel segély és hitel Milyen támogatást nyújt a Szovjetunió kuss, fejlődésben elmaradt országnak ? Szem­jon Szkacskov mi­niszter, a szovjet kormány külföldi gazdasági kapcsola­tokkal foglalkozó állami bi­zottságának elnöke Moszk­vában sajtóértekezleten szá­molt be a fejlődő ázsiai és afrikai független államok­nak nyújtott szovjet segély­ről és hitelről, az együttmű­ködés eredményeiről. Elmondotta, hogy a Szov­jetunió eddig több mint há­­rommilliárd rubel összegű hosszú lejáratú hitelt nyúj­tott a bizottsággal kapcsola­tot tartó húsz országnak. (Ez a szám nem tartalmazza azt a jelentős segítséget, amelyet a Szovjetunió a szocialista országoknak, továbbá néhány latin-amerikai államnak nyújt.) A miniszter elmondotta, hogy a szovjet segítség egye­düli célja az azt igénybevevő országok gazdasági fejlődésé­nek meggyorsítása. Éppen ezért nem a gyorsan fogyó közszükségleti cikkek export­ja, hanem maradandó érté­kek, termelőeszközöket gyár­tó üzemek és más alapvető beruházások formájában va­lósul meg a hitelprogram. Szkacskov részletesen fel­sorolta, milyen nagyobb be­ruházásokat hajtott végre a Szovjetunó, az egyes afrikai és ázsiai országokban. El­mondotta, hogy például Cey­lon, amely igen sok kaucsu­­kot termelt, mindeddig im­portálni volt kénytelen az autógumit, de a Szovjetunió évi háromszázezer kapacitá­sú gumiabroncsgyárat létesít a szigetországban. Ez még ki­vitelre is módot ad majd Ceylonnak, a Szovjetunió se­hol sem vállalt érdekeltséget az általa felépített üzemek­ben, s a helyi szakemberek kiképzése után teljesen átad­ja a vállalatokat az illető or­szág állami szerveinek. A segély feltételeiről szól­va Szkacskov elmondotta, hogy a világon szinte egye­dülállóan alacsony, két és fél százalékos kamatlábbal, elő­nyös törlesztési feltételek mellett kapják a szovjet hi­telt az ázsiai és afrikai orszá­gok. A törlesztés ideje álta­lában 12 év, de csak a végle­ges üzembe helyezés után egy évvel kezdődik meg a vissza­fizetés. A Szovjetunió nem valutában, hanem az illető ország hagyományos export­cikkeiben fogadja el a tör­lesztést, ami különösen elő­nyös a valutában szegény ál­lamoknak. Pályázati felhívás A Belügyminisztérium or­szágos rendőrfőkapitánysága pályázatot hirdet felvételre a rendőrség közrendvédelmi és közlekedésrendészeti szakte­rületeinek személyi állomá­nyába. Jelentkezhetnek: ma­gyar állampolgárságú 23. életévüket betöltött, de 35 évnél nem idősebb olyan fér­fiak, akik katonai szolgálati idejüket letöltötték és élet­hivatásul választják a rend­őri szolgálatot. A jelentkezőknek érettségi, de legalább 8 általános, isko­lai végzettséggel kell ren­delkezniük. Előnyben része­­sülnek azok, akiknek gépjár­művezetői igazolványuk van, autóközlekedési technikumot végeztek, vagy a közlekedés­sel összefüggő munkaterüle­ten hosszabb gyakorlatot sze­reztek. A felvételt kérelmez­ni kell és csatolni az iskolai végzettséget, a szakképzett­séget, illetve a szakmai gya­korlatot igazoló okmányo­kat és az önéletrajzot. Jelentkezni lehet a megyei (budapesti) rendőrfőkapitány­ságok személyzeti osztályán, valamint a­ városi, járási (ke­rületi) rendőrkapitányságo­kon. (MTI) 2 Algéria álláspontja lett a fegyverszüneti megállapodás lényege Mint azt jelentettük, Ma­m­al­óban szerdán aláírták az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság és a Ma­rokkó közötti fegyverszüneti egyezményt. Ennek értelmé­ben a november másodikára virradóra elhallgatnak a fegyverek az algériai—ma­rokkói határon. Az egyez­ményt lényegében olyan kompromisszumnak tekint­hetjük, amely legfőképpen az algériai álláspontot vette fi­gyelembe. mwtm o. ms/mm p. pcz^c­m/a sp wro-owm s. smm smhasa felső rén-térképünkön (eltüntetjük az algériai—marokkói fegyveres konfliktus hadszínte­­rét, jobb oldali, átfogó térképünkön pedig szemléltetjük Marokkó területi követeléseit Miről szól a megállapodás? A megállapodás értelmében a vitatott határterületen demiltarizált övezet létesül, az övezet pontos elhatárolása egy négyhatalmi — algériai, marokkói, etiópiai és imiti tisz­tekből álló — bizottság feladata. Algéria és Marokkó megállapodott ezenfelül abban, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges, egybehívják az Af­rikai Egységszervezet külügyminiszteri értékértetét, úgy, amint ezt Ben Bella korábban javasolta. E bizottság fel­adata lesz, hogy kivizsgálja, melyik fél felelős a határviszá­lyért. Neki kell a két állam közötti határt megállapítania és a viszályt végérvényesen rendeznie. Mindkét fél kötelezte magát arra is, hogy november 1-től megszünteti a vitát a rá­dióban és sajtóban, figyelembe veszi azt az alapelvet, hogy nem avatkozik más állam belügyeibe és az afrikai államok között felmerülő minden vitás kérdést tárgyalások útján old meg. A megállapodás híre általános megelégedést keltett A scamakdi egyezményt a legnagyobb megelégedéssel fogad­ta et Titánt,, az E­JSZ­. főtitkára. őszinte tisztelet illeti nemcsak, az érdekelt kemény főket, hanem a köz­vetítésben a sokat fáradó Hadé Szelasszié császárt és Modibo Koita mali köztársa­sági elnököt, mert a megál­lapodással bölcsességükről tettek tanúbizonyságot« — hangsúlyozza az ez alkalom­mal közzétett ENSZ-közle­­m­ény. Jazid, Ben Bella elnök kü­­lünmegbízott­ja New Yorkban a sajtó képviselői előtt ki­emelte: a tűzszüneti megálla­podás a vitatott szaharai tér­ségben az, amit Algéria kí­vánt. Reméli — tette hozzá —, hogy az észak-afrikai országok el fogják felejteni az elmúlt hét eseményeit és együtt fognak működni az egységért. Miként vélekednek Párizsban ? Párizsban Ben Bella, vala­mint a két közvetítő állam­fő, Modibo Keita és Hajié Szelasszié diplomáciai sike­reként­ értékelik a Hantáké­ban létrejött megállapodást. AI. Hasszán ugyan elérte, hogy a határkérdés nemzet­­zetközi fórum elé kerül, de le kellett mondania arról a tervéről, hogy katonai tá­madásával kész tények elé állítsa a tárgyalókat. »A fegyvereknek meg kellett hátrálniok a diplomácia elől« — állapítja meg a Li­beration című lap. A bam­a­­kói megállapodás — hangoz­tatja a lap — meghiúsította a marokkói király tulajdon­képpeni célját, hogy csapást­ mérjen az algériai forrada­lomra, amelynek szocialista irányú fejlődése a marokkói tömegekre gyakorolt vonzó­erejével alapjaiban veszé­lyezteti a reakciós monar­­chista rendszert.« »Felvetődik a kérdés — ír­ja az Aurore című párizsi lap —, vajon a rabati trónus körül süvítő viharos szelek nem dagadnak-e előbb-utóbb pusztító orkánnál. Az Humanité, a Francia Kommunista Párt lapja ki­emeli: a bamakoi döntésben nagy­­ szerepe volt a fiatal Algériai Köztársaság iránt Afrikában, a szocialista or­szágokban és az egész vilá­gon megnyilvánuló szolida­ritásnak. A marokkói mon­archia elszigetelődött. A ba­rnákéi egyezség az Afrika ügyei­be mindig beavatkozás­ra kész imperialista erők ku­darcát jelenti — hangoztat­ja az FKP lapja. Párizsban nagy jelentősé­get tulajdonítanak annak, hogy négy hónappal az ad­­(fiss­abettai alapokmány lét­rejötte után a fekete konti­nens országai mér a maguk kezébe veszik a két szom­­szédállam között kitört fegy­veres konfliktus intézését. ■. * A bamakói­­ tűzszüneti egyezmény aláírása után, csütörtökön hazautazott Ben Bella, Algéria elnöke és II. Hasszán­­ marokkói király. Hailé Szelasszié etióp császár ugyancsak elutazott, de még szerdán este Genf­be, onnan hétfőn Kairóba látogat és megbeszéléseket folytat Nasszer elnökkel A tanuldi és az élet követelménye Sok gyerek nem szeret tanulni, min­dent elkövet, hogy kibújjon a szülői és nevelői ellenőrzés alól. De tanulni kell! Sok felnőtt a megmondhatója, hogy felnőttkorban mennyi önuralom­ba, energiába kerül, hogy pótolja az elmulasztottakat. De tanulni kell! Az élet bármely posztján is álljon valaki, egyre nagyobbak a követelmények, ezeknek megfelelni csak több tudással lehet. Pedig de nehéz 35—45 éves fej­jel tanulni, de sok lemondással és áldozattal jár, míg valaki befejezi az általános iskolát, a technikumot, vagy az egyetemet. Még a szakmai tovább­képzés is áldozatos erőfeszítést­ követel. De akár szeretjük, akár nem, az élet kényszerít bennünket. Hazánkban va­lóságos népmozgalommá vált a tanu­lás. Így jellemezte ezt a nagyfokú ak­tivitást pártunk VIII. kongresszusa. S noha ezt mondhatjuk, a kongresszus mégsem az ütem csökkentését, hanem ellenkezőleg: a tanulás fokozását állí­totta valamennyiünk elé. Az élet foko­zódó követelménye késztette erre! S tényleg, akármerre járunk, minden­felé tanuló, olvasgató emberekkel talál­kozhatunk. Országunkban minden ötö­dik ember szervezett oktatásban vesz részt, csupán az iskolákban 2 100 000 ember tanul! Ez a folyamat az élet kö­vetelménye. A modern kor, a szocializ­mus nem tűri a műveletlenséget, a tu­datlanságot. A szocializmus nemcsak anyagi, de szellemi felemelkedést is je­lent. A termelés egyre jobb­m követe­li a magasabb képzettségű szakembe­reket. Nem különcködés, hanem az élet követelménye, hogy igen sok szak­mában ma már csak érettségizett fia­talokat szerződtetnek. A tudomány ma már az élet minden területére behatolt, nélküle nem létez­hetünk, s ez a folyamat — ahogyan már Engels megjósolta — állandóan gyorsuló ütemű. Ezt szemléltetően mu­tatja az egyik angol tudós statisztiká­ja a világon megjelenő tudományos fo­lyóiratokról. Amíg 1800-ban még csak 90 ilyen folyóirat volt, 1950-ben már 80 000. Sőt egy másik statisztika sze­rint napjainkban többen foglalkoznak tudományos munkássággal, mint amennyien az emberi társadalom fej­lődésének a századfordulóig megtett egész időszaka alatt foglalkoztak. S a mi korunkban él azon tudományos dol­gozatok szerzőinek 80 százaléka, ami­ket az emberi elme — mióta ember él a földön — alkotott! A tudományok nagyfokú differenciálódása és specia­lizálódása természetesen ma már nem teszi lehetővé, hogy mindezt egyetlen elme befogadja. Aristoteles még fejé­ben őrizte kora egész tudományos eredményét. Ma viszont kiszámolták, hogy ha egy tudományág művelője is­merni akarná a maga speciális reszt­­területével kapcsolatos irodalmat, éven­te 850 000 oldal szakirodalmat kellene elolvasnia! Szemléltetően mutatják a tudomány fejlődését azok az eredmények, ame­lyeket kapitalista országokban elér­nek. De a tudomány és műveltség sza­bad szárnyalása előtt csak a szocializ­mus nyitja meg az utat. Nagyszerűen mutatja ezt a szovjet tudományos élet fejlődése. 1926 és 1959 között például a tudományos kutatók száma 23-szoro­­sára, a mérnökök, agronem­­ek és technikusok száma 15-szörösére, a pe­dagógusoké hétszeresére nőtt. Hogy csak egy tudományágat említsünk: 1813-ban mindössze 150 geológus volt, ma viszont 59 000-en foglalkoznak geo­lógiai kutatással. Nyilvánvaló, hogy a szocializmus, a kommunizmus építésé­nek szükséglete követeli ezt a gyors fejlődést. 1931-ben alig 10 ezer tudo­mányos kutató volt, ma viszont mint­egy félmillió. Tehát miközben a lakos­ság alig duplájára, a tudományos kuta­tók száma 45-szörösére növekedett. Nyilvánvaló, hogy ezzel függnek össze Károlyi Mihály- emlékkiállítás Csütörtökön a Károlyi-pa­lotában ünnepélyesen meg­nyitották a Károlyi Mihály­­emlékkiállítást. A megnyitón jelen volt Hiry Pál művelő­désügyi miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának pót­tagja. A kiállításon Ortutay Gyu­la akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára mondott meg­nyitó beszédet.

Next