Csongrád Megyei Hírlap, 1964. március (9. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-01 / 51. szám

Termeljünk tőbb kukoricát (B. M.) A mezőgazdaság legfontosabb feladatai közé tartozik tíz ország lakosságá­nak hússal, zsírral, tejjel, to­jással való ellátása. S ez a feladat évről évre nagyobb. Egyrészt, mert növekszik az igény — ma már ugyanis a falusi emberek jóval több húst fogyasztanak, mint a fel­­szabadulás előtt, amikor a legtöbb helyen beérték az­zal, hogy egy család számára levágtak egy, a jobb körül­mények között élők két hí­zót, s ebből táplálkoztak egész éven át. Friss sertéshús a fa­luban nemigen fogyott. Más­részt: növekszik a lakosság létszáma is. Ugyanakkor­ ezekből a termékekből kül­földre is szállítunk és az ed­digi mennyiségnél még jóval többet is szállíthatnánk, saj­nos olykor a magunk növek­vő igényeit sem tudjuk kielé­­gíteni. Ennek egyik oka,hogy nem termelünk elegendő mennyiségű takarmányt, s ennek következtében termé­szetesen nem növelhetjük na­gyobb ütemben az állatállo­mány létszámát sem. Alap­vető feladatunk tehát a ta­karmánytermesztés. A takarmánynövények kö­zül a legjelentősebb, legfon­tosabb a kukorica. Az állat­állomány abraktakarmány szükségletének mintegy 70, a szálas takarmánynak 30, a vi­zenyős takarmánynak is 30 százalékát fedzi ez a rendkí­vül értékes növény. Hazánk­ban 2 millió 250 ezer holdon termelünk kukoricát, me­gyénkben a szántóterület kö­rülbelül 29—30 százalékán, kereken 142 772 holdon. A mi termelőszövetkezete­ink és állami gazdaságaink néhány kivételével rendkívül jó kukoricatermő talajjal ren­delkeznek. Mivel azonban a szentesi járásban paprikát, zöldséget, a makói járásban hagymaféléket a szegedi já­rásban pedig szőlőt és gyü­mölcsöt kell évről évre töb­bet termelni a kukorica to­vábbi területnövelésre nincs különösebb lehetőség. A ter­melés fejlesztésének egy módja marad: a termésátla­gok növelése. S a mi termé­szeti adottságaink alkalmasak is arra, hogy hektáronként 30 mázsa feletti átlagot ér­jünk el. Megyénkben nagy hagyo­mánya van a kukoricater­mesztésnek. A kisparaszti gazdaságokban is szívesen termesztették, mert hálós növény, a jó munkát gazdag terméssel hálálja. Persze a kisparcellákon a terméshoza­mok rendkívül eltértek egy­mástól. Nagy táblákon, nagy­üzemi módszerekkel a ter­mesztés még kiüzetőbb. A mi megyénk azonban a jó adottságok mellett sem dicse­kedhet különösebb átlagered­ményekkel. 1962-ben például a megyei átlag 14,8 mázsa volt. Ez hektárra átszámítva 25—26 mázsa, csak valamivel több az országos átlagnál. Ezzel szemben a szomszédos Ausztriában a hektáronkénti átlag 38,6 mázsa, Olaszország­ban 32,9 mázsa, a Német Szövetségi Köztársaságban 30,7 mázsa, az Egyesült Álla­mokban 38,9 mázsa. Kukorica­termesztésünk szín­­vonala tehát nem kielégítő. Pedig növényeink közül leg­gyorsabban talán a kukorica­termesztésben emelhetnénk termesztésünket és a termés­átlagokat világszínvonalra. Ezt egyébként néhány terme­lőszövetkezetünk és állami gazdaságunk terméseredmé­nyei is igazolják. Az ambróz­­falvi Dimitrov Tsz-ben évek óta 20 mázsa fölött termel­nek holdanként. 1962-ben 29 mázsa, 1963-ban 25,90 mázsa volt az egy holdra eső átlag májusi morzsoltra számítva. A csanádalberti Kossuth Tsz­­ben 1962-ben 20,40 mázsa 1963-ban 19,40 mázsa volt az átlagtermés. Az apátfalvi Bú­zavirág Tsz-ben 1962-ben 22,80, 1963-ban pedig 19 má­zsát takarítottak be holdan­ként. A Felgyői Állami Gaz­daságban tavaly 1029 holdról 22 és fél mázsás holdanként­ átlagtermést takarítottak be. A hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Tsz-ben 1962-ben 20,8 mázsa, 1963-ban 21,2 mázsa termett holdanként Vannak tehát mai nagy­üzemeink, amelyek a termés­átlagok tekintetében elérték a világszínvonalat, sőt még annál is többet termeltek. Hi­szen az ambrózfalviak tavalyi holdanként 1­26 mázsás ter­mése hektárra átszámítva több mint 40 mázsát jelent. Több gazdaság van már me­gyénk területén, amely ezt a mennyiséget elérte. A kukoricatermelés terüle­tén ilyen, viszonylag magas termésátlagokat az utóbbi 5— 6 esztendőben értünk el, vagyis amióta a hibrid vető­magvak használata elterjedt. S ez is mutatja, hogy helyes volt az az erőfeszítés, amit a párt és tanácsi szervek a hib­ridfajták elterjesztéséért tet­tek. A fajták jelentőségét a legtöbb szövetkezetben már felismerték, talán nincs is gazdaság megyénk területén, amely nem hibridkukoricát termeszt. A vetési időt azon­ban még sok helyen nem tart­ják be. Pedig a tapasztalatok azt mutatják, hogy az időben elvetett kukorica többet te­rem. És azért is előnyös az időbeni vetés, mert a kedve­zőbb beérési körülmények miatt a betakarítás nem hú­zódik el túlságosan későre, a későőszi sáros, esős napokra. Amióta gazdaságaink hib­ridkukoricát vetnek, azóta fo­lyik a vita azon, hogy milyen legyen a tőtávolság. A mi területeinken a 18—20—22 iker növényt is meg lehet hagyni holdanként. Ez per­sze mindenütt a talajtól függ. E tekintetben is komoly mun­kát kell még kifejteni. Igaz, hogy a szövetkezetek tagjai, vezetői ezzel elméletileg már egyetértenek, a gyakorlatban ezt kevés helyen tartják be. Pedig a tapasztalat e tekintet­ben is azt bizonyítja, hogy a sűrűn meghagyott kukorica több termést hoz. Ezt éppen a tavalyi év is megmutatta, pedig az időjárás eléggé ked­vezőtlen volt. Tavaly óta pedig a termelés feltételei tovább javultak. Te­hát megvan a lehetőség arra, hogy idei tervüket a terme­lőszövetkezetek és állami gaz­daságok teljesítsék. És ha a munkához úgy fognak hozzá, mint ősszel a gabonaproblé­­ma megoldásához, nyilván az eredmények sem fognak el­maradni. Az 1963-as év ugyanis iga­zolja azt, hogy termelőszövet­kezeteink tagsága öntudatban nagyon sokat fejlődött és ké­pes az eddigieknél sokkal na­gyobb feladatok megoldásá­ra is. A nagy feladatok közé tartozik most az, hogy min­den hold kukoricaterületen a múlthoz képest több kukori­cát termeljünk, ezzel biztosít­suk fejlődő állatállományunk takarmány alapját, aminek következtében pedig emelni tudjuk az állattenyésztés ho­zamait. Több állati terméket adunk a népgazdaságnak és többet adhatunk el export­ra is. * A ma­GYÁR M­UW/IPa'? T HEGYIÜL APJ fi.* Ára: 80 fillér Vasárnap, 1964 március 1. XXI. évfolyam, 51. szám Bécsi kiállításon szerepel a megye zöldség- és gyümölcsáruja Az idei év tavaszán és nyarán október 15-ig az európai államok gyümölcs- és zöldségkertészeti termé­keinek nagyszabású kiállí­tása zajlik le Bécsben. A nemzetközi kertészeti sereg­szemlén Csongrád megye áruja is szerepel — a közös gazdaságok küldik el kine­mesített nagyhozamú ter­­melvényeiket a bécsi kiállí­tásra. Az eredménybemutatóra benevezett közös gazdaságok jelentkezési lapjait már to­vábbították a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályai­ról az FM Kiállítási Irodá­jához. Kiss Sándor megyei főkertésztől kapott tájékoz­tató szerint a­ nemzetközi bemutatón szereplő termelőszövetke­zetek gondoskodnak a be­jelentett növények előne­veléséről, szállítási előké­szítéséről, szakszerű cso­magolásáról és term­elvé­­nyeiket a budapesti átve­vőhelyekre továbbítják. Azok elszállításáról viszont már a kiállítási iroda gon­doskodik. Az 1964. évi Bécsi Nem­zetközi Kertészeti Kiállítás április 16-tól október 11-ig tart. Az európai országok mezőgazdasági termelvénye­­it elismert szakemberekből álló bizottság bírálja el és az erre érdemes áruk arany-, ezüst-, illetve bronzérmet kapnak. A kiállítás programja sze­rint április 16-tól 20-ig rendezik meg a nyitási ünnepséget. Ezt követi a gyümölcs-, zöldség- és virágbemutató, amelynek időpontja június 12—16. A vágottrózsák­ szín­pompás bemutatóját június 26­ és 30-a között rendezik meg. A zöldség-, gyümölcs- és dísznövény kiállításra jú­lius 9—12. között kerül sor. A világ főbemutató prog­ramja augusztus 14—18-án lesz. A soron következő sző­lő-, gyümölcs-, zöldség — eredménybemutatót szeptem­ber 18—22. között rendezik meg. A záróbemutató októ­ber 15-én lesz. A kiállításon a magyar Q Tizenhárom tsz jelentkezett eddig a nemzetközi eredménybe­mut­a­tóra . Szentesi és makói közös gazdaságok a nevezési lista élén H 4 nyitási bemutató időpontja: április 16 termelőszövetkezeti mező­gazdaság kollektív részvétel alapján mutatja be termel­­vényeit. A nemzetközi se­regszemle előtt a beérkezett árukat Budapesten szigorú bírálat alá vetik, hogy csak azok a kertészeti termelvé­­nyek propagálják a magyar mezőgazdaság és közte Csongrád megye hírnevét, amelyek állják is a versenyt a nemzetközi összehasonlító bemutatón. A nevezési lapok alapján megyénk tizenhárom közös gazdasága jelentkezett a kertészeti kiállításra. Elsősorban dicséret illeti a szentesi és makói termelő­­szövetkezeteket, mert mind­két város közös gazdaságai közül három-három neve­zett be a bécsi eredmény­bemutatóra. Ugyanakkor el­marasztalhatók a szegedi já­rás, valamint Hódmezővá­sárhely tsz-ei, mert nem megfelelő mértékben képvi­seltetik magukat. Hódmező­vásárhely területéről egye­dül a kertészeti vállalat kül­di el hírneves üvegházi szeg­fűit és szabadföldi rózsáit Bécsbe. A szegfűk­­ közül ki­lenc és a rózsák közül hét fajtát szándékoznak Bécsbe juttatni. A szegedi járás ne­vezései közül a gyümölcs­­kultúra eredményei nem jut­nak kellő mértékben kife­jeződésre. A szentesi Alkotmány Ter­melőszövetkezet kétfajta paprikát, paradicsomot, sár­gadinnyét, az Árpád Tsz nyolcfajta árut káposztát, karalábféléket, paradicso­mot, paprikát, a Felszabadu­lás Tsz viszont háromfajta almát, ugyanennyi körtét és paprikát küld a kiállításra. A szegvári Gorkij Tsz paprikával, dinnyével, megg­­gyel, cseresznyével, a mind­szenti Tiszavirág ötfajta al­mával, háromfajta papriká­val, a fábiánsebestyéni Ki­nizsi Tsz háromfajta papri­kával nevezett be. A makói termelőszövetkezetek közül az Úttörő, a Lenin és a Jó­zsef Attila Termelőszövetke­zet küldte el benevezését a nemzetközi kertészeti bemu­tatóra. Ezek a közös gazda­ságok fokhagymával, vörös- és dughagymával, valamint petrezselyemmel, almafélék­kel kívánnak sikereket elér­ni a bécsi eredménybemuta­tón. A szegedi járás közös gaz­daságai közül a szatymazi Béke Tsz őszibarackkal, a ruzsai Napsugár Tsz fűszer­paprikával, őszibarackkal, almával, míg a tápéi Tisza­­táj Tsz tizenhárom fajta kertészeti termékkel: papri­kával, paradicsommal, ká­posztával, karalábéval, főző­­kukoricával nevezett be. A nemzetközi seregszem­lén résztvevő közös gazda­ságoknak lehetőségük van, hogy dekorációként fel­használják a helyi, jelleg­zetes népművészeti tár­gyakat, alkotásokat. Eddig két tsz a szegvári Gor­kij és a tápéi Tiszatáj ha­tározta el, hogy népi hím­zéssel a helyi háziipari kísz­­ek termékeivel színesítik áruik bemutatóját. Remélhető, hogy a megye közös gazdaságai sikerrel megállják helyüket az euró­pai szintű kertészeti árube­mutatón. T. J. fl Csehszlovák KP KS határozata Technikai napok Csongrád megyében Egy hét múlva békekölcsön­sorsolás Még egyszer a báli vitáról Tóth Menyhért vásárhelyi kiállítása A leningrádiak válasza Kádár János üdvözletére A Leningrádi Területi és Városi Pártbizottság, vala­mint a Leningrádi Területi és Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága táviratban kö­szönte meg Kádár János elvtársnak, az MSZMP Köz­pont Bizottsága első titkárá­nak azokat a jókívánságo­kat, amelyeket a fasiszta blokád áttörésének 20. évfor­dulója alkalmából küldött a hős város népének. KGST-küldöttségünk hazautazott Moszkvából A KGST végrehajtó bi­zottságának moszkvai ülés­szakán részt v vett magyar küldöttség szombaton éjsza­ka Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a kormány elnök­helyettesének vezetésével elutazott a szovjet főváros­ból. A Kijev-pályaudvaron a küldöttség búcsúztatására megjelent Rajnai Sándor, hazánk ideiglenes moszkvai ügyvivője. Megcsúszott a Tisza jégpáncélja Márciusban csapadékosabb időszakra számíthatunk A vízügyi szakemberek számítása szerint a jövő hét elejéig naponta 3,1 centiméterrel emelkedik majd a víz. A Tiszán eddig mozdulat­lan volt a jég, mert a keleti országrészről csak később űzte el a hideget az enyhe­ség. Az utóbbi napokban vi­szont 5—10 centiméterrel megvékonyította a jeget, s szombaton már helyenként a jégpáncélt is megmozdí­totta, lejjebb csúsztatta. A hó már az ország leg­nagyobb részén elolvadt. Ezen a télen negyedannyi csapadék sem hullott, mint egy évvel ezelőtt. Az ősz is aszályos volt, tehát a talaj száraz és könnyen el tudja nyelni a hólevet, így feltehetően a jelenle­ginél gyorsabb olvadás sem veszélyeztetné belvíz­zel az országot. Nyíregyháza térségében azonban az éjszakai fagyok miatt a talaj nem nyelte el a mintegy 10 milliméteres esőt. Újabb csapadékra is számítani lehet, ezért a Fel­­sőtiszavidéki Vízügyi Igazga­tóság most elrendelte az el­ső fokú belvízvédelmi ké­szültséget, ami azt jelenti, hogy megszigorították a figyelő szolgálatot és naponta többször is ellenőrzik a vízlevezető csatornákat. Márciusban előreláthatóan csapadékosabb időszak kö­vetkezik, de a vízügyi igaz­gatóságok erre is felkészül­­­­tek. (MTI) Az ausztriai vízgyűjtő te­rületen megkezdődött hóol­vadás több utánpótlást ad a felső-Dunának. Bővítik a szegedi textilműveket (Enyedi Z. felv.) Több mint 450 millió forintot fordítanak a Pamutnyomóipari Vállalat szegedi gyárának rekonstrukciójára és bővítésére. Képünkön az építkezés egy részlete látható. (Képes tudósítás a 12. oldalon.)

Next