Csongrád Megyei Hírlap, 1965. február (10. évfolyam, 27-50. szám)
1965-02-20 / 43. szám
off simán valónak együtt .Szerények, egy szoba összkomfortban és monda a családfő: — Szoros ez igy, de nincs kiút. Főleg kiutalás nincs nagyobb lakásra. S a család évekig sóhajtozék: — Küldené el végre Az Úr a maga jószívű emberét! S évek múltán Az Úr végre elküldé Jószívű Embert. Csendben zörgetett Jószívű Ember Szerényék egy szobájának egy ajtaján. Csendben és halkan, késő esti órán, titokban. — Önök Szerényék? — monda a jövevény, s levéve fejéről a szentfénykoszorút, óvatosan egy Szegre akasztó. — Érdeklődni jöttem, miként felel meg ez a lakás, nem kellene-e talán egy nagyobb? Sóhajtva szállt Szerényék-ajkáról a döbbenet. — Fohászunkat talán ?Meghallá Az Űr? — Fenét hallá — ■mondd a jövevény. — Én hallám a minap. Az Űr öreg, rossz a füle és lakása sincs. Én viszont tudok önökön segíteni ■— igaz, szerepe lesz ebben Az Úrnak is . . . Csak káprázuak ennyi meglepő jóság hallatán Szerények, nem tudván, hogy Jószívű Ember menynyit töri a fejét annak eleve sorsukon, új, kétszoba összkomfortjában, amelyet Az Úrtől kapott, midőn, nemrég a messzi pusztából beköltözők a nagyfálva mellé. Közel a tűzhöz, sok halandónál gyorsabban melegedek és ügyeit is gyorsabban intézek vala. Csoda-e hát, ha annak rendje és módja szerint megkapta a kétszobást? St a Jószívű Ember többre vágyott: segíteni embertársain — ez volt szívének nemes szándéka, bár maga is támogatásra szorult volna, ami az anyagiakat illeti. Jószívű Ember azonban az esélére nem tekint, így találkozott ama csöndes estén Jószívű Ember és szegény Szerény. Megismerve Szerények sorsát Jószívű Ember szeméből kibuggyant a könny, szívében megújult a vágy: Segíteni! Segíteni! — Mi is hárman palánk együtt, de kétszobásban. összkomfort Az Úr akaratja szerint — mondó Jószívű Ember, majd így folytató: — Hanem úgy véltük, nagy nekünk a kétszobás, nem szolgáltunk még rá eléggé. Átadnánk hát nektek szívből, jószándékkal, cserébe Az egyszobásért. Minő kálvária! Olykor az ember évekig löt-fut kisebb dolgokért, s lám megszületik Jószívű Ember, első és nagy jót tesz embertársáért, mert hallom, hogy pénzetek sincs. íme tizenötezer forint, fölös pénze családomnak, tisztelettel kölcsönadóm, legyen miből enyhíteni gondjaitokat. Ennyit mondott a szent jövevény, s leakaszta a szegről a szentfénykoszorút, fejébe csapd, de még mielőtt indult volna, írást kért Szerénytől, szerényke kötelezvényt, amely szerint ama tizenötezret havi részletben ezer forintonként megadja majd a hitelezőnek, mint adós. Jószívű Ember ezzel csendben elballagott, telve a jótett örömével. Mert nagy boldogság ülő amaz nagy folyómenti város népén, ahol púnyi jóság falát látik: lön lakásgonddal küzdő Szerény, S lön Jószívű Ember, ki átadá nagyobb hajlékát azonmód, önzetlenül, sőt ráadásul tizenötezreket is leszámol segítségképpen, noha Szerényeket sohasem ismerő azelőtt. Maga pedig beköltözők Való, amaz kisebb hajlékba és bizonyára ma is azon gondolkodó: miként segíthetne még bajokkal küzdő embertársain? ! Tme kiderült vala, hogy ahol nagyok a házak , vannak nagy szívek is. Amen. A mese szerzője: a Nagy Élet. U. i.: aki nem hiszi, járjon utána. A r in JÓSZIVU... MESE FELNŐTTEKNEK szenvedőért szívből, jóságból, önzetlenül. Szerények megértették a szót, amely szerényen hangzott a sugárzó jóság fényében. ÉS a lakáscsere Az Úr előtt jóváhagyatott, megtörtént annak rendje és módja szerint. Szerények beköltözének Jószívű Ember kétszobás hajlékába, azok meg viszont beköltözenek Szerények megürült egyszobájába. Száll az ének szájról szájra. Boldogság szállt rájuk. (Ámbár ez nem egészen biztos.) De még nem ért véget a mese. Jószívű Embert tovább ösztökélő a nagy jóakarat: segíteni! S midőn meghalld, hogy Szerények bizony pénzgondokkal is küzdenek, felkérésé őket újfent, csöndes estében, egy csöndes napon és így szóla csöndesen: — Átadom néktek lakásomat, hogy boldoguljatok. Higgyetek hit nekem! Jószívvel jövök ismét. *—er. —. 4 /VBajolika gyári újdonság A Hódmezővásárhelyi Majolikagyár keramikusai — Fekete János és Végvári Gyula — tervezték ezeket az ízléses készleteket, amelyek a kereskedelmi vállalat igényei szerint kerülnek majd gyártásra. Balról két tetszetős levesescsésze, jobbról és fent pedig modern vonalú tejeskészletek láthatók (Liebmann B. felv.) Bontják a búboskemencéket Változik a csongrádi falvak lakáskultúrája A Csongrád megyei parasztlakásoknak a felszabadulás előtt elmaradhatatlan tartozéka volt a sárból és cserépdarabokból összeállított, kukoricaszárral, rőzsé-vel, szalmával fűtött hordóformájú búboskemence. E régi fűtőalkalmatosságok az utóbbi két évtizedben kimentek a divatból: nem illenek a falvakban is kedvelt modern vonalú bútorok közé, s feleslegesek is, mivel a falusi asszonyon ma már nem házi kemencében gütik a kenyeret. Becslések szerint csak az elmúlt tíz évben körülbelül 23 000 búboskemencét váltottak fel cserépkályhák s... Ezt igazolja többek között a falvak ugrásszerűen megnövekedett tüzelőanyagfogyasztása. A szép otthon igényével párhuzamosan többet törőd—------------------—--------------------nek a kényelmi és a higiénikusabb szempontokkal is, ahol lehet, fürdőszobás lakásokat építenek. Az elmúlt években például csak a makói járásban 280 kilométer nyomóvezetéket raktak a földbe, s több mint hatezer parasztudvarba vezették be a vizet A járás 17 községe közül tizenegyben van már törpevízmű és az idén további két falut közművesítenek. Mindez a lakosság társadalmi munkájával és anyagi támogatásával valósul meg. A kulturáltabb életmódra törekvés egy másik szembetűnő jele, hogy Csongrád megye határában évente körülbelül ezer tanyát bontanak le. Ezek gazdái beköltöznek a falvakba, villanyvilágítású, fürdőszobás lakásokat építenek. (MTI) _ jgjHIRLAP _ 1965. FEBRUÁR 30., SZOMBAT Egy filmszínház ajtaja t@Tif — és ami az ajtó bezárulása Ud7Lirius előtt történt . . . . Az elmúlt napokban rövid sajtóközlemény adta tudtára Szeged és a megye közönségének, hogy a szegedi Szabadság Filmszínház bezárta kapuit, egyelőre nem tart előadásokat. A hír érthetően nagy megrökönyödést keltett, hiszen a megyeszékhely legnagyobb szélesvásznú mozi- válaszadáshoz vissza kell pillantanunk a múltba. A Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat közvetlen felügyeleti szervének, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának és a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatóságának egyetértésével és támogatásával 1963- ban elhatározta, hogy felújíttatja a szegedi Szabadság Filmszínházat. Mert: a húszas évek közepétől üzemelő kulturális intézmény elektromos berendezése teljesen elavult; a fűtőberendezés hasonlóan korszerűtlen; a mozi befogadóképességéhez mérten közegészségügyi szempontból kifogásolhatóan kevés a rendelkezésre álló mellékhelyiség; az akusztika nem megfelelő; a gépház alapos korszerűsítésre szorul; a tetőszerkezetet annyira megviselte az idő, hogy a nézőtér és a kiszolgáló helyiségek mennyezete beázik; a szellőzőberendezések elavultak; a „korabeli” széksorok széthullanak, állandó toldozgatásra-foldozgatásra szorulnak ... Az eredeti tervek szerint a filmszínház korszerűsítésével egyidőben — emeletráépítéssel, átalakításokkal — az épületben kaptak volna helyet a Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat központi irodái is. Ettől a tervtől azonban eltekintettek és A Szabadság Filmszínház felújításának időközben elkészült tervei már nem tartalmazzák az emeletráépítést és az irodahelyiség-kialakításokat. Nem árulunk el különóráról van szó, s a tovább működő két filmszínház az elkövetkezendőkben aligha tldja majd maradéktalanul kielégíteni a városi mozilátogatók igényeit. Joggal vetődött fel sokakban a kérdés: miért nem működhet tovább a mozi?sebb titkot vele, ha e hasábokon közreadjuk: bizonyos értelemben a Szabadság Filmszínházból „él" a megyei moziüzemi vállalat. E mozi működése biztosítja rentabilitását, azt, hogy évenként mintegy félmillió forint nyereséggel zárhasson. Ennek ellenére hajlandó volt vállalni a felújítás idején nem működő filmszínház miatti jövedelem-veszteséget — részint azért, mert a mozi valóban minden porcikájában megérett az alapos felújításra, részint azért, hogy Szeged egy minden szempontból korszerű — fűtés, világítás, berendezések, akusztika, mellékhelyiségek stb. — 70 milliméteres film vetítésére is alkalmas mozit kapjon, mely ezzel az átalakítással (a pesti Corvin Mozit nem tekintve) az országban egyedülállóan korszerű intézmény lenne. Így írtuk: lenne, mert bár 1964-re megkapták a hárommillió 46 ezer forintos hitelkeretét, a Szabadság Filmszínház felújítására — nem kaptak vállalatot a munkák kivitelezésére. Sőt, az összeg 1963-re is rendelkezésre áll, de a munkát elvállaló vállalat most sem akadt. íme a múlt dióhéjban. Rendkívüli fordulat A jelen eseményei aztán váratlan gyorsasággal követték egymást. Ez év január 11-én egy bizottság megvizsgálta a mozi — 1925-ből származó — elektromos berendezését, s megállapította, hogy elavultsága, szabványellenessége tűz- és életveszélyt rejt magában: pánik, tömegszerencsétlenség okozója lehet. Az illetékes szervek véleményének felülbírálása céljából a II. fokú tűzrendészeti hatóság vezetője úgynevezett „semleges" szakértői véleményt kért és kapot a Szegedi Elektromos és Vasipari Szolgáltató Ktsztől. E vélemény szerint az elektromos berendezések életveszélyességét időlegesen meg lehet szüntetni, de a későbbiekben feltétlenül szükséges a berendezés teljes felújítása. A bármilyen — időleges vagy végleges — megoldást hozó munkák időtartamára viszont be kell zárni a filmszínházat, Így született meg előbb a II. fokú tűzrendészeti hatóság, majd a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának határozata a mozi működésének Azonnali beszüntetéséről. Egy kis közjáték A filmszínház tehát becsukta kapuit. Az ügy azonban távolról sem záródott le. A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa (?) is közbelépett: újabb „semleges" szakértői véleményt kért a mozi elektromos berendezéseinek állapotáról — a DAV- tól. A helyszíni szemlére nem hívták meg: a megyei tanács vb művelődésügyi osztály, a Csongrád megyei Moziüzemi Vállalat, valaminta II. fokú tűzrendészeti Hatóság képviselőjét. E szemléről és a jegyzőkönyvben rögzített véleményről eme illetékesek csaknem hivatalos úton értesültek. Furcsa, de így történt. Sőt, kiderült az is, hogy a Szegedi Elektromos és Vasipari Szolgáltató Ktsz Szakvéleményt adó két alkalmazottja írásban ugyan nem, de szóban igennel felelt arra a kérdésre: meg lehet-e ideiglenesen szüntetni az elektromos berendezés életveszélyességét úgy, hogy közben a mozi működjön. Álláspontok A szegedi Szabadság Filmszínház elektromos berendezése jelenleg tűz- és életveszélyes. Ezt mindenki elismeri. Egyetért mindenki abban is, hogy végleges megoldást csak a vezetékrendszer teljes felújítása hozhat. Viszont eltérnek a vélemények: 1. Ki lehet-e küszöbölni a vezetékrendszer életveszélyességét úgy, hogy közben a mozi működjék? 2. Helyes-e toldozni-foldozni azt, amit fél év múlva úgyis teljesen fel kell újítani? 3. Helyes-e felújítani az elektromos vezetékrendszert a mozi teljes felújítása nélküli nem nyilvánvalóan célszerűbb a teljes felújítással megoldani egyszer s mindenkorra minden problémát? Ésszerűen és célszerűen Az újságíró nem akarja erre vagy arra „kiosztani” az igazságot ebben a nem túl egyszerű ügyben, de mindenesetre kételkedik abban, hogy most, rögtön akadna olyan vállalat, amely hajlandó elvállalni a mozi elektromos berendezéseinek ideiglenes — tehát a közvetlen életveszélyt megszüntető — javítását, mégpedig azzal a feltétellel, hogy e munkálatok közben ft mozi üzemelhessen. Rendkívül kérdéses az is, hogy a SZMT és a DÁV „közös akciójából” született javaslatot — csökkentsék a feszültséget, csökkentsék a megvilágító égők számát stb. — a tűzrendészeti hatóság elfogadja, magára vállalva ezzel az e bizonytalan megoldásból eredő esetleges későbbi bajok felelősségét. Marad tehát megoldásul a két alábbi lehetőség: vagy különállóan felújítják a filmszínház elektromos berendezését, vagy pedig elvégzik a teljes felújítást. A megyei takács vb művelődésügyi osztálya, mint a moziüzemi vállalat felügyeleti szervje, a II. fokú tűzrendészeti hatósággal és a filmfőigazgatósággal egyetértésben a teljes felújítást, tekinti az egyedüli ésszerű megoldásnak — ezt a tervet részint a gazdaságosság szempontjai is támogatják. A probléma végül tehát az: mikor és melyik vállalat kezd hozzá e felújítási munkálatokhoz, s mekkora időre esik ki emiatt a filmszínház a kulturális élet vérkeringéséből! A célszerűség azt kívánna, hogy e kiesett idő minél rövidebb, a megoldás pedig minél hosszabb távra szóló legyen. PAPP ZOLTÁN Egy terv viszontagságaiból. Oszlás* Ülünk a kislányommal a televízió előtt és nézzük az „Állatkerti séta” című műsort. Mindketten érdeklődéssel figyeljük a fürge majmokat, a csíkos zebrákat, a hatalmas defamokat. Hamarosan vicsorító vadállat jelenik meg a képernyőn premier-planbán. — Oroszlány! — csapja össze tenyerét kislányom. — Oroszlán! — mondom nyomatékkal. — Ez az oroszlán! Orosz lány, orosz kislány — az más. Szófia, aki Erzsikének szokott leveleket írni, orosz kislány. — Ez meg oroszlán — mondja kislányom szemében azzal a különös fénnyel, amely az értelem kétségtelen jele. Rendkívül örülök, hogy nyelvművelő előadásom ilyen sikerrel járt. Ám ebben a pillanatban megszólal a filmet kisérő hang: — Az oroszlány a nagymacskafélékhez tartozik ... — Aló, apu! — bök oldalba Zsuzsikám Csöpp mutatóujjával — ugye, hogy Oroszlány! Mit felelhettem volna rá? *Mannus*• Zenei szakkörök Az idén a szegedi járás mintegy húsz általános iskolájában szervezték meg a zenei szakköröket, amelyek 430 falusi fiatal rendszeres zenei továbbképzéséről gondoskodnak. A legtöbben hegedülni és hapshokáztni tanulnak. A parasztgyermekek oktatására húsz szegedi zenetanár vállalkozott. Ők járnak ki hétesre egy-két alkalommal a távoli községekbe a délutáni foglalkozásokra. A szakkörök tagjai a községekben önálló zenekarokat alakítanak, s az iskolai ünnepségeken, hangversenyeken mutatják be tudásukat. ír Iki jót bocsátanak fel a megyében (Rostás István rajz) Újságíró: — És mi az űrrepülés célja? Űr előadó: — Építkezési kapacitást keresünk.