Csongrád Megyei Hírlap, 1966. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
2 Kádár János elvtárs nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) ben léptünk fel eddig is, s ezt fogjuk szorgalmazni a jövőben is. A jövőt illetően pedig arra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista VÁLASZ. Az elmondottakból is kiviláglik talán, hogy 1966-tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységének növekedését, az imperialista agresszió viszszaszorítását, egyszóval a béke erőinek újabb győzelmeit várom. A vezető tőkés államok kormányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jognak és a népek akaratának semmibevételével, a kihívó agressziókkal, mert különben nem kerülhetik el azt, amit háromnégy évvel ezelőtt egyszer VÁLASZ: Nem volt könynyű évünk. Száj-é körömfájás volt, árvizek voltak, és egyéb természeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítést kívánt a Duna kiöntésének megakadályozása, és jelentős anyagi eszközöket vett igénybe a károk pótlása. A különböző megpróbáltatások közepette társadalmunk erői megmozdultak, a helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A nemzeti egység mérhető valósággá vált Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunkra jellemző, hogy a szocializmus eszméi mind mélyebben hatják át a népet, hogy a nemzet és a szocializmus mindinkább eggyé válik. A haladás élén nagyszerű mun-VÁLASZ: Még nincsenek meg a végleges számok az 1965-ös, gazdasági évről és a második ötéves terv telje- sítéséről, ezért csak előzetes adatok alapján szólhatok e kérdésekről. A második ötéves terv jelentős fejlődést irányzott elő, megvalósításával népünk nagy eredményeket ért el. Az ipari termelés a tervezett mértékben, mintegy 48 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 12—14 százalékkal — a tervezettnél kisebb mértékben — növekedett. A növekedéssel lépést tartott a közlekedés és a szállítás is, amely sok nehézséget leküzdve teljesítette feladatait. Ugyanezen időszak alatt a kiskereskedelmi forgalom atervet meghaladó mértékben, 29 százalékkal növekedett. A reálbér 9 százalékkal — az előirányzottnál kisebb mértékben —, az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 20 százalékkal — a tervezettnél nagyobb mértékben — nőtt. A jövedelmezőség, bár nagyon egyenetlenül és a tervezettnél kisebb mértékben, a gazdaság minden ágában javult. Az 1965-ös népgazdasági terv, ha kisebb eltérésekkel is, de egészében teljesül. A múlt évben különösen javult a létszámgazdálkodás és a termelékenység. Az ipari termelés egész évi növekedésének mintegy 80 százalékát nem új létszámmal, hanem a termelékenység növekedésével értük el. Javult az exporttevékenység is, a fizetési mérleggel kapcsolatos céljainkat is elértük. Az ötéves terv értékelésénél figyelembe kell venni, mozgalom történelme folyamán már sok nehézséget leküzdött, belső harcaiból mindig megerősödve került ki, s hogy minden bizonynyal most is így lesz, már megértek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kellett kezdeniök hidegháborús politikájuk „fájdalmas újraértékelését”. Ez nem jóslat kíván lenni, és nem is magától fog végbemenni. De biztosan bekövetkezik, ha a haladás erői — s közöttük szocializmust építő magyar népünk — állhatatosan kitartanak eddig követett elveink, céljaink, a békepolitika mellett, s annak szellemében összefogva cselekszenek, dolgoznak, harcolnak. kásosztályunk jár, amely történelmi hivatását, vezető szerepét méltóképpen betölti. Csak elismeréssel szólhatunk a falusi dolgozók nehéz körülmények között végzett munkájáról is, a parasztemberekről, akik tovább szilárdítják és fejlesztik szövetkezeteiket. Az értelmiség a szocialista alkotómunkában mindjobban összeforr a munkásosztállyal és a parasztsággal. Hasznosan teljesíti feladatát a kisiparosok és kiskereskedők zöme is. Atársadalmi tevékenység minden területén előrehaladunk. Ennek köszönhető, hogy szocialista termelési viszonyaink tovább erősödtek, közoktatásunk fejlődött, kulturális életünk gazdagodott amelyet már nem haladhatunk túl az eddigi, úgymond „külterjes” gazdálkodással, amelyre az új munkaerő szakadatlan bevonása, az ipari termelés alapjainak megteremtése és a termelés főleg mennyiségi növelése volt nagymértékben a jellemző. Folytatódik és tavaszra befejeződik a gazdaságirányítási rendszer reformjára vonatkozó program kidolga-VÁLASZ: A szóban forgó ár- és bérintézkedések közvetlenül érintik az emberek életkörülményeit, ezért, érthetően, a dolgozók legszélesebb körét foglalkoztatják. Noha a kérdésről már megjelent több, az intékedések okát és célját helyesen megvilágító nyilatkozat és cikk, néhány vonatkozásról én is szólni kívánok. Természetes, hogy az emberek egy ilyen összetett, többféle gazdasági célt is szolgáló intézkedést nem értenek meg rögtön, az első szóra, és hogy ellenvélemények is elhangzanak, túl azon, hogy most mindenki várja a részletes bér- és ármegállapításokat, amelyekből ki-ki megcsinálhatja a maga családi költségvetését, az is érthető, hogy egy ilyen nagy horderejű döntésről vitatkoznak. Tehát azért is beszélni kell, hogy elősegítsük a tisztázást. Mint mondottam, érthető és természetes, hogy a becsületes dolgozó embereknek is van számos kérdésük az intézkedésekkel kapcsolatban. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az összefüggésekből és az egyéb intézkedések közül kiragadott áremelések „magyarázatába” már bekapcsolódtak a dolgozók olyan „védelmezői” és olyan „okosok”, a nép olyan újkeletű ügyvédjei is, akik korábban már mint reakciósok, ellenforradalmi hőbörgők, vagy az ellenkező végleten, korlátolt szektásokként tettek egyet és mást, olyat, aminek helyrehozataláért népünknek évekig kellett dolgoznia és áldoznia. Nehogy bárki is azt higygye, hogy azért, mert erről is szólok, nálunk most valami új „kemény” vonal kezdődik. Nem. Csupán arról van szó, hogy mindenkinek tartania kell magát a régi, közmegegyezéssel kialakított illemszabályokhoz, és tudnia kell, hol a helye, mi a dolga. Ami pedig az osztályellenséget illeti: ne azok magyarázzák, hogyan kell építeni a szocializmust, akiknek semmi más nem fáj, csak az, hogy Magyarországon a szocializmus épül és munkáshatalom van. Visszatérek a tárgyra. A közzétett ár- és bérintézkedések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelenlegi szilárd — ugyanakkor nem problémamentes — gazdasági helyzetével, s változatlan politikánk, hogy a szocialista társadalom építésének együtt kell járnia a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelkedésével. Ezt bizonyítja, hogy az ár- és bérintézkedések, az ebből következő állami bevételek és kiadások kiegyenlítik egy■ mást. Ezen felül az 1966. évi népgazdasági terv reálbér■ növekedést irányoz elő. Ugyanezt tanúsítja, hogy az intézkedések hatására a munkások és az alkalmazottak által fogyasztott áruk árszínvonala 1966-ban a tervszámítások szerint 2,1 százalékkal, a bérek színvonala pedig átlagosan 3,3 százalékkal emelkedik. Mindjárt hozzáteszem, hogy az ár- és bérintézkedések csak a dolgozók összes VÁLASZ: Ha a parasztságról szólunk, az első, amire gondolnunk kell, az, hogy államunk legfőbb politikai alapja a munkásosztály vezette munkás-paraszt szerezása. A reform hatékonyabb eszközt ad ahhoz, hogy megoldassuk a soron levő feladatokat. De ne, feledjük, hogy a legfontosabb ezentúl is a gazdasági munka tartalmi részének javítása, a mennyiség hajszolása helyett a hatékonyság növelése. A jobb gazdaságvezetési módszerek abban is segítenek majd, hogy a gazdasági fejlődés ütemét meggyorsítsuk. Végére vonatkoztatva mutatják ki az előbbi arányokat, mert az egyes dolgozókat és családokat az intézkedések, a körülményektől függően különbözően, kedvezően, vagy kedvezőtlenül érintik, s a családok egy részének reáljövedelmét kisebb-nagyobb mértékben kétségtelenül csökkentik. Emelni kell a hús és más termények felvásárlási árát, mert az eddigi ár nem felezte az előállítási költséget, s a mezőgazdaságnál emiatt keletkezett hiányt az államnak más formában pótolnia kellett. Fel kell emelni a hús fogyasztói árát, mert eddig minden kiló megvásárolt és elfogyasztott marha- és sertéshússal együtt a fogyasztó forintokban kifejezhető állami hozzájárulást is kapott. Ugyanez indokolta a tüzelőanyag árának, a városi közlekedési díjaknak felemelésére vonatkozó döntést. Az emberek általában azért értik meg nehezebben az elhatározott áremelések indokoltságát, mert eddig nem tudták, hogy az állam ezeknek a cikkeknek az árához központi eszközeiből jelentős mértékben hozzájárult, és hogy ezért volt alacsonyabb fogyasztói áruk, mint előállítási költségük. Helyes lett volna — ez ma már világos —, ha ezekről a körülményekről már korábban többet beszélünk. Miből támogatta az állam ezeket az árakat? Abból a jövedelemből, amelyet a dolgozók termeltek meg. Természetesen, azokkal a pénzösszegekkel, amelyeket az árak támogatására kellett fordítani, csökkent a dolgozók összbéralapja. Megismétlem: ha kevesebb lesz a dotáció, akkor a központi eszközökből több juthat majd bérre, fizetésre. Ezek az öszszegek tehát nem a fogyasztás, hanem a termelés mértéke szerint kerülnek elosztásra, ami nyilvánvalóan sokkal igazságosabb és sokkal inkább ösztönöz majd a jó munkára. Az ár- és bérintézkedések célja a többi között, bizonyos ismert aránytalanságok és feszültségek csökkentése, más részről — különösen a nagy családú és alacsony keresetű dolgozók esetében — a szükséges áremelkedésekből adódó terhek legalább részbeni ellensúlyozása. De van más, távlati cél is. Úgy véljük, ezekkel az intézkedésekkel jobb feltételeket teremthetünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozó előtt sokszor nem is ismert, ezért nehezen érzékelhető reáljövedelem helyett inkább az összegszerűen, minden dolgozónál kimutatható reálbér növekedjen. Mégpedig a szocialista bérezés elvei szerint, vagyis aki többet ad munkájával a társadalomnak, az annak arányában többet is kapjon a javakból. Bízunk abban, hogy dolgozó népünk megérti és helytállással, munkával támogatni fogja az 1966-os terv, s az azzal kapcsolatos minden intézkedés fontos és eredményes végrehajtását e még. Az utóbbi évek általános fejlődését, ezen belül azt, hogy a társadalmi forradalom olyan hatalmas feladatát, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezését, sikerrel tudtuk végrehajtani, döntően annak köszönhetjük, hogy bizonyos hibák kijavításával, helyes politikával, 1957-től kezdve jelentősen megerősítettük a munkás-paraszt szövetséget. Ezt,, a munkás-paraszt szövetséget szolgálják részben mostani intézkedéseink is és ez az egész nemzet érdeke. Nyíltan hirdetjük, hogy parasztságunk helyzetén javítani akarunk, mégpedig oly módon, hogy életszínvonalát a városi dolgozókéhoz közelítsük. A falusi dolgozók — általában — ma még nehezebb körülmények között élnek, s végzik munkájukat, mint a városiak. Ezt statisztikai adatokkal tudnám bizonyítani, de erre nincs szükség. Minden ember tudja, hogy a falu lakói, különösen a fiatalok, törekszenek a városba, az iparba és nem fordítva. Miért van ez így? Mert a jobb, biztosítottabb életkörülmények vonzzák őket. Ez így van, s ha így van, reálisan kell nézni töt a dolgot is. A munkásosztálynak alapvető érdeke, hogy a magyar falvak lakossága ne ritkuljon ezek az intézkedések egy átgondolt koncepció részei, amely — eddigi politikánkhoz híven — a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgálja és biztosítja, hogy az eljövendő esztendőkben gyorsabban és biztosabban haladjunk előre mind a szocialista építésben, mind az életszínvonal emelésében. Bátorítsa őket az a tudat, hogy a sokkal nehezebb évek már mögöttünk vannak, legyenek az elvekben szilárdak, politikánk hirdetésében, a dolgozók szervezésében fáradhatatlanok. Engedjék meg, hogy éljek az alkalommal és ezúton köszöntsem elvtársainkat, harcostársainkat, barátainkat és az új esztendő küszöbén sok sikert kívánjak nekik a párt és a nép ügyének állhatatos szolgálatában. A Központi Bizottság és a magam nevében jó egészséget, a munkában sok eredményt és boldog új esztendőt kívánok párttagságunknak, a hazafias népfrontba tömörült hű szövetségeseinknek, munkásosztályunknak, egész népünknek. (MTI) KÉRDÉS: Mindent egybevetve, hogyan ítéli meg ön nemzetközi helyzet általános kilátásait? KÉRDÉS: Belső fejlődésünkről is lenne néhány kérdésünk. Véleménye szerint általában mi határozta meg és mi jellemezte a múlt esztendőben a társadalom helyzetét hazánkban? KÉRDÉS: 1965 a második ötéves terv utolsó éve volt. Hol egym értékkelhetők eredményeink és melyek, 1966-ban főbb népgazdasági feladataink?. Jó, hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a honvédség korszerű fegyverzettel való ellátása. A termelés eközben jelentősen, az életszínvonal is számottevően emelkedett. S mindezt nehéz körülmények egymást követő elemi károk, természeti csapások leküzdése közepette valósították meg. A gazdasági munka javulását 1965-ben a Központi Bizottság 1964 decemberi határozata indította el. A jövő évi gazdasági munkában folytatnunk kell e határozat következetes végrehajtását. Az 1966. évi terv fő irányszámai — az ipari termelés 4—6 százalékos, a mezőgazdasági termelés 5 százalékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos növelése — s azt jelzik, hogy nem a puszta számszerű növekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak további javítására, a műszaki fejlesztésre, a munka termelékenységének növelésére, az önköltség csökkentésére és a következetesenérvényesített takarékosságra törekszünk. Az 1966-os terv célja más vonatkozásban, hogy az egy főre jutó reálbért 1,5 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelmet 3,5 százalékkal növelje. Befejezés előtt áll új ötéves tervünk kidolgozása. A harmadik ötéves terv időszakában tovább fejlődik népgazdaságunk, növekszik a termelés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás. KÉRDÉS: Népgazdaságunk fejlődésének üteme most lasabb, mint korábban volt és mint néhány más szocialista országé. Mi ennek az oka és várhatunk-e változást e tekintetben a gazdaságirányítási rendszer javasolt reformjától? VÁLASZ: Minden szocialista ország gazdasági fejlődésének megvannak a sajátosságai, eltérő adottságai. Ha az 1953 és 1957 nyara közötti fejlődési rendellenességre, megtorpanásra, sőt visszaesésre gondolunk, akkor mindenki megérti, hogy nálunk különleges hátrányt kellett behozni: már az is jelentékeny eredmény, hogy KÉRDÉS: Különböző szerkesztőségekhez több észrevétel érkezett az 1966-ban bevezetésre kerülő ár- és bérintézkedésekről. A többi között felvetik, hogy az intézkedések oka vajon gazdasági nehézségeinkben keresendő-e, vagy talán megváltozott volna az életszínvonallal kapcsolatos politikánk? KÉRDÉS: Voltak olyan észrevételek is, hogy ezek az intézkedések a fain javéra és a város kárára oldják meg a problémákat. Mi a véleménye ezekről a kérdésekről? és a falu átlagos életkora ne öregedjen tovább. Az olyan felszínes megállapítások, melyek szerint a város kárára oldjuk meg a problémákat, nagyon is szubjektívek, hangulati elemeket tartalmaznak. Még olyasmi is elhangzott, hogy a parasztok nem dolgoznak, spekulálnak. Én nem állítom, hogy az országban nincs ilyen spekuláns falusi ember. De ahogy nem lehet megítélni az egész munkásosztályt vagy az egész értelmiséget egy-egy helytelenül viselkedő munkás- vagy értelmiségi ember magatartása szerint, úgy nem lehet a mezőgazdaságban dolgozókról, a termelőszövetkezeti parasztokról egy-egy, a nagyvárosok körül üzérkedő falusi ember alapján véleményt alkotni. A falusi emberek, az állami gazdaságok dolgozóinak, a termelőszövetkezetek tagságának túlnyomó többsége becsülettel él, és sokszor idős kora ellenére is tiszteletre méltó szorgalommal dolgozik. Jtssz* Kádár elvtárs . KÉRDÉS: Miben foglalná össze Kádár elvtárs azon a feladatokat, amelyek most a kommunisták előtt állnak és amelyeket együtt kell megvalósítaniuk a párton kívüli tömegekkel? VÁLASZ: Az elmondotta, hát csak néhány mondattal szeretném kiegészíteni. A párt társadalmunk vezető ereje. Mint látjuk, az 1966-os év nem kevés munkával köszönt ránk és ebből oroszlánrész jut pártszervezeteinknek, amelyeknek az élen kell járniuk párttagságunknak, amelynek példát kell mutatnia. Pártszervezeteinknek, a kommunistáknak mindenekelőtt mint politikai vezetőknek kell helytállniuk. Hirdessék a szocializmus igazságait, a marxista-leninista eszméket; szervezzék és tömörítsék szövetségeseinket, a párton kívüli tömegeket pártunk politikájának szellemében, a nép előtt álló feladatok megoldására. A soron levő gyakorlati feladat most az, hogy alaposan ismerjék meg az 1966-os tervet és készüljenek fel végrehajtására. Ennek része az ár- és bérintézkedések okainak és céljainak helyes magyarázata. Párttagságunknak mindenekelőtt meg kell értenie — a megértetésnek is ez a döntő feltételem, hogy minden alapvető kérdést megoldottunk, és ismét fel tudtunk zárkózni a gazdasági fejlődés tekintetében is a többi szocialista országhoz. A valamivel lassúbb fejlődési ütemben — amely ütemért a világ sok országa még így is irigykedhetne — kifejeződik más is. Nevezetesen az, hogy elértünk egy bizonyos fejlettségi szintet. hírlap 1966. JANUAR 1., SZOMBAT Évszázadunkban még háromszor lehet felhasználni az 1966-os naptárt A most beköszöntött 1966-os év asztali-, fali-, előjegyzési- és zsebnaptárainak milliói már hetek óta közkézen forognak. Kíváncsian lapozgatva keressük a névnapokat és ünnepeket. Sokan talán nem is gondolnak arra, hogy ennek az évnek a napbeosztását nemcsak az 1966-os, hanem több korábbi naptárból is pontosan megtudhatjuk. Évszázadunkban eddig hatszor, 1910, 1921, 1927, 1938, 1949 és 1955-ben ugyanolyan naptárak voltak érvényben, mint az 1966-os. Azokban az években is szombattal kezdődött és szombattal végződött az esztendő. Mind a hatszor vasárnap ünnepelték névnapjukat a Györgyök, szombaton az Erzsébetek, a Katalinok és a Klárák, vasárnapra és hétfőre esett a karácsony két napja. Ugyanez a naptár évszázadunkban még háromszor, 1977-ben, 1983-ban és 1994-ben ismétlődik. Naptárainkat azonban nem érdemes megőrizni, mert ha a napok nem is, a naptárba felvett nevek egyre gyorsuló ütemben változnak. Az 1966-os naptárban már csak 172 névnap azonos az 1910- essel, az év 193 napját időközben új nevek, ünnepek foglalták el. Április 10-én például a Misericek helyett a Zsoltok, június 1-én a Pamfilok helyett a Tündék, július 6-án az Izaiások és Agrippinák helyett a Csabák, július 24-én a Krisztik helyett a Kingák ünnepelnek. A legelterjedtebb nevek viselői azonban, mint például a Jánosok, a Júliák, a Ferencek, az Ágnesek, Piroskák, Róbertek, azóta is őrzik névnapjukat, december 24-én ünnepel Ádám és Éva, Sándor, József és Benedek pedig azóta is változatlanul március 18-án, 19-én és 21-én hozza a meleget.