Csongrád Megyei Hírlap, 1966. június (11. évfolyam, 128-153. szám)

1966-06-01 / 128. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Arai 50 fillér €SONG!t£& Mi&Yi! 1966. JÚNIUS U I 0 MIGTER SZOCIALISTI MOXKASPIRT LIPII I SZERT­A _____________iga. noa. . Megkezdődött a Csehszlovák Kommunista Párt XIII. kongresszusa Antonín Novotny elvtárs ismertette a Központi Bizottság beszámolóját Leonyid Brezsnyev elvtársnak, az SZKP főtitkárának felszólalása Ny­aradi Koben, az Mti tu­dósítója jelenti:_ Kedden reggel Prágában a Julius Fucik parkban levő kongresszusi palotában meg­nyílt a CSKP XIII. kongresz­­szusa. A hatalmas előadóter­met már jóval kilenc óra előtt megtöltötték a küldöt­tek és az erkélyen helyet fog­­laló meghívott vendégek, a kül- és belföldi újságírók. A falat Lenin-kép, valamint vö­rös és nemzeti színű zászlók díszítik. Az ülésterem díszí­tése és berendezése is tük­rözi, hogy a XIII. kongresz­­szus látványosságok nélküli munkakongresszus lesz. Néhány perccel kilenc óra előtt viharos taps köszöntöt­te a terembe lépő csehszlo­vák vezetőket és a meghí­vott külföldi delegátusokat. A kongresszus Antonin No­votny bevezető szavaival kezdte meg tanácskozását. A CSKP KB első titkára kö­szöntötte a delegátusokat és vendégeket, majd üdvözölte a résztvevő mintegy 70 kommunista, munkás- és más haladó párt küldötteit. A delegátusok nagy tapssal köszöntötték a küldöttsége­ket és vezetőiket, köztük Leonyid Brezsnyevet, az SZKP KB főtitkárát, Walter Ulbrichtot az NSZKP KB első titkárát, Edward Ocha­­bot, a LEMP Politikai Bi­ Dezsőt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját és a többi küldöttet. Antonin Novotny megnyi­tó szavai után a kongresszus megválasztotta az elnökséget és a különböző bizottságokat, majd jóváhagyta a napiren­det. A napirend elfogadása után Antonin Novotny tar­totta meg a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának beszámolóját. Beszámolója elején Anto­nin Novotny rámutatott ar­ra, hogy a párt munkája eredményeként győzött és megszilárdult Csehszlovákiá­ban a szocialista rendszer, emelkedett a dolgozók élet­­színvonala. Közben bizonyos aránytalanságok következté­ben átmenetileg megállt a fejlődés, de a népünk nagy erőfeszítései és a Központi Bizottság által foganatosított intézkedések arra vezettek, hogy fokozatosan leküzdöt­tük az átmeneti stagnálást és 1964 második felétől kezd­ve a népgazdaságban újra megkezdődött a lassú fejlő­dés. Ezután hat pontban fog­lalta össze a párt­ politikájá­nak alapvető irányvonalát és feladatait a legközelebbi időszakra. Ez a hat pont a következő: " Tevékenységünk célja továbbra is a szocialista tár­sadalom erősítése és sokol­dalú fejlesztése. 2. A szocialista társada­lom további fejlődése szem­pontjából döntő jelentőségű az anyagi-technikai bázis, a szocialista termelőerők to­vábbi kibontakoztatása. 3. Társadalmunk vezető ereje továbbra is a munkás­­osztály, az állam politikai alapja pedig a munkásosz­tály szövetsége a termelő­szövetkezeti parasztsággal és a szocialista értelmiséggel. Az állam fejlesztésében és a szocialista demokrácia elmé­lyítésében a fő feladat, hogy megvalósítsuk azokat az in­tézkedéseket, amelyek a nemzeti bizottságok szerepé­nek és hatáskörének fokozásá­ra irányulnak. 4. Ideológiai téren fő fel­adatunk továbbra is, hogy a marxizmus—leninizmus, a szocialista hazafiság és a proletár nemzetköziség szel­lemében neveljük dolgozóink tömegeit, különösen a nö­vekvő nemzedéket. 5. Társadalmunk sikere" A kongresszus délutáni ta­­­­nácskozásán hangzott el a­­ szovjet pártküldöttség veze­­­­tőjének, Leonyid Brezsnyev­­nek, az SZKP KB főtitkárá-­­ nak felszólalása. Bevezetőben Brezsnyev tolmácsolta a szovjet kom­munisták, az egész szovjet nép forró, testvéri üdvözle­tét. A továbbiakban kijelen­tette:­­ önök a gazdasági irá­nyítás rendszerét a tervezés elveinek megszilárdításával és a dolgozók alkotó kezde­ményezésének minden olda­lú fejlesztésével igyekeznek tökéletesíteni. Ezt a kérdés­­csoportot tárgyalta az SZKP XXIII. Kongresszusa is. Az­­ egyezés nem véletlen, hanem pártjaink céljainak közössé­gét, az időszerű feladatok közös megközelítését jelenti. Örömmel látjuk, hogy az SZKP és a CSKP nézetei a szocializmus és a kommuniz­mus építéséről megegyeznek. Brezsnyev hangsúlyozta, hogy a szovjet kommunisták nagyra értékelik a csehszlo­vák kommunista párttal fennálló testvéri kapcsola­tokat. A Szovjetunió Kom­munista Pártja és az egész szovjet nép nevében bizto­sította a kongresszust, hogy továbbra is fáradhatatlanul erősíteni fogják az SZKP és a CSKP harcos szolidaritá­sát, a Szovjetunió és a szo­cialista Csehszlovákia meg­bonthatatlan barátságát. A továbbiakban méltatta az állandóan erősödő gazda­sági kapcsolatokat a két or­ ■­szág között. Rámutatott, hogy a két nép növekvő testvéri­­ kapcsolatainak ragyogó pél­dája a Szovjetunió és Cseh­szlovákia gazdasági együtt- ,­működése további bővítésé­ről szóló, nemrég létrejött­­ egyezmény.­­ Ezután így folytatta: 1 — A szocialista országok­­ népgazdaságának növekedése , arányában fokozódnak, s egyre virágzóbbá és inten­zívebbé válnak a szocialista­­ országok kapcsolatai. Maga az élet követeli a nemzetközi­­ szocialista munkamegosztás­­ sz­ervonalának­­ erörtését.­■ So--..! fejlődésének fő feltétele a párt vezető szerepének to­vábbi elmélyítése a társa­dalmi élet minden területén, a politikában, a közgazdaság­ban és az ideológiában. 6. Külpolitikai téren elő­térbe fiyomul a harc az im­perializmus agresszív akciói ellen, különösen az Egyesült Államok vietnami agresszió­jának beszüntetéséért Elő­térbe kerülnek az erőfeszí­tések a lenini békés együtt­élési politika megvalósítá­sáért, a béke megszilárdítá­sáért, a népek kölcsönös megértéséért. A továbbiakban kifejtet­te, hogy a párt gazdasági po­litikájának fő irányvonalai szempontjából az első sza­kasz, a legközelebbi időszak feladatait a negyedik ötéves terv foglalja magába. Majd arról beszélt, hogy az elmúlt év­ekben Csehszlo­vákia tovább fejlesztette vé­delmi kapcsolatait és testvé­ri együttműködését a Szov­jetunióval és a szocialista or­szágokkal. Hasonlóképpen ér­vényre juttatta nemzetközi szolidaritását a többi or­szág forradalmi erőivel. Novotny beszámolója befe­jező részében hangsúlyozta, hogy a Csehszlovák Kommu­nista Párt képes teljesíteni azt a szerepet, amely mint az ország vezető politikai erejére vár rá­­MTV hasem feledkezünk meg ar­ról, hogy az együttműködés fejlesztése a munkamegosz­tás alapján a szocialista or­szágok számára nemcsak gaz­daságilag előnyös; ez egyút­tal hatalmas, politikai jelen­tőségű kérdés is. A gazdasági kapcsolatok fejlődése előmoz­dítja minden egyes szocialis­ta ország felvirágzását, még közelebb hozza őket egym­ás­­hoz, erősíti népeink barát­ságát és a szocialista világ­­rendszert. Brezsnyev emlékeztetett arra: a Szovjetunió és a többi szocialista ország mindig ellenezte, hogy Eu­rópát és a világot egymás­sal szembenálló katonai tömbökre osszák. A védelmi jellegű Varsói Szerződés minden résztvevőjének ez az álláspontja. — Azt kívánjuk — tette hozzá —, hogy a katonai szövetségeket vált­sa fel az összes olyan ál­lamok békés együttműködé­se, amelyek hajlandók ezt az ügyet — mármint az együttműködés ügyeit — előmozdítani. — Mi azonban nem va­gyunk naiv emberek, lát­­juk a reális valóságot és őrködünk népeink érdekei fölött — folytatta Brezs­­nyev. — Amíg fennáll az amerikai imperializmus ál­tal agresszív célokra létre­hozott NATO katonai tömb, és ez a tömb a revansisták és a militaristák politikáját szolgálja, addig le kell von­nunk ebből a gyakorlati kö­vetkeztetéseket. Továbbra is a legnagyobb éberséget fog­juk tanúsítani és erősítjük szocialista államaink védel­mi képességét. Emellett új­ból kijelentjük: katonai erőnk nem azt a célt szol­gálja, hogy bárkit is meg­támadjunk, hanem azt, hogy megvédjük népeink békés munkáját — mondotta Brezsnyev. Brezsnyev végül felolvas­sa az SZKP Központi Bi­­métságának a CSKP YUTT Kongres­ncséhoz intézett idszeresét Megvédjük népeink békés munkáját A Az UNESCO hazánkban tartózkodó vezetni a Minisztertanács elnökénél J­anai Aryula, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke kedden a Parlamentben fogadta az UNESCO végrehajtó taná­csának budapesti ülésszaka alkalmából hazánkban tar­tózkodó világi szervezeti ve­zetőket. Mohammed el Fazi-t, a végrehajtó tanács elnökét, René Maheut, az UNESCO főigazgatóját, At­­hanase Jóját, Mary Guillan Smietont, Bedreddín Tun­­celt, a végrehajtó tanács al­­elnökeit, Prem Kirpalt, a programbizottság elnökét és Gian Franko Pompeit, az administratív bizottság el­nökét. Jelen volt Ilku Pál művelődésügyi miniszter, va­lamint a magyar UNESCO- bizottság több vezetője. A fogadáson élénk esz­mecserét folytattak a vi­lágszervezet tevékenységéről, a magyar UNESCO-bizottság­­ munkájáról, s kölcsönösen­­ kifejezésre juttatták azt a meggyőződést, hogy az UNESCO hatékonyan szol­gálhatja a népek közötti közeledést, a kulturális kap­csolatok bővítését, az egye­temes béke ügyét. A foga­dás szívélyes, baráti légkör­ Az Egyesült Nemzetek nevelésügyi, tudományos és kul­turális szervezetének, az UNESCO-nak végrehajtó taná­csa Budapesten tartja ülésezését. Képünkön: Ilku Pál üz­­­lésügyi miniszter, Mohammed el Fasi, az UNESCO ve­zi­tó tanácsának elnöke és M. Jimenez, a végre­­h­­anács titkára. A végrehajtó tanács kedden délután határozatot hozott, majd az elnöklő el Fasi bezárta az ülésszakot, és zárt ülés kezdődött. (MTI) ! Mindannyiunk javára A gondos, a beosztás­sal élő, a holnapra is gondoló ember sajátja nemcsak a forin­tok, hanem a fillérek meg­becsülése is. Manapság sok a takarékos ember Csongrád megyében. Jó­val több mint például évekkel ezelőtt. Ebben senki sem talál kivetni­valót. Sőt, nagyon is szá­­montartjuk mennyivel emelkedik hónapról hónap­ra a takarékbetétek össze­ge. Legutóbb közel egymil­­liárd forint megtakarított összegről írtunk. Megyénk lakói ennyit adtak át meg­őrzésre, kamatozásra az OTP-nek, vagy raktak be autónyeremény-betét­­könyvre. Az OTP- és a KST-ada­taink ma is egyértelmű­séggel bizonyítják: takaré­kos megye vagyunk. Mind több tartalékot gyűjtenek az emberek reális, józan előrelátással. Lakásra, bú­torra, gépkocsira, vagy nagy értékű háztartási ké­szülékekre stb. Mégis ál­landóan, mint valami dal refrain­jét újságok, gyári hirdetőtáblák, megafonok, a termelési tanácskozások beszámolói újra és újra arra szólítanak fel: meg­fontoltabban gazdálkod­junk, takarékoskodjunk. Voltak, vannak, s bizo­nyára lesznek a jövőben is emberek, akik könnyelmű­en bánnak a pénzzel, ahogy mondani szokás: ki­folyik kezük közül a pénz. Vajon ezek miatt kell ál­landóan „iskolázni” az em­bereket? A többség taka­rékos, még azok is, akik­nek nincs betétkönyvük. Hányan vannak, akik bol­tokban vitatkoznak az el­adóval, ha a kelleténél több papírt tesz a fölvá­gott alá, vagy ha nem igé­nyük szerint szolgálják ki őket. Zúgolódnak, rekla­málnak, panaszkodnak, mert különbel károsodná­nak. T­évedés ne essék: ott nem helytelenítjük azt, ha szót emel­nek. Sőt velük együtt emelünk szót mindazok el­len, akik a vásárlók, az utazók, vagy éppen a szó­rakozó emberek bőrén akarnak kereskedni, töb­bet gyűjteni, a maguk zse­bére „takarékoskodni”. E néhány sorral is szeret­nénk hozzájárulni ahhoz, hogy társadalmi méretek­ben erősödjön a türelmet­lenség, a másoknak kárt okozókkal szemben. Emel­jünk szót, ha azt látjuk, hogy másoknak kárt okoz­nak. S a „mások” alatt nemcsak az egyént, hanem a nagy közösséget is ért­jük. Mert ma a közösség­­nek ugyan szívügye, hogy ez egyént sehol senki meg ne károsítsa, de viszont közelről sem általános az, hogy az egyén mindenki­vel szemben takarékos le­gyen a közösség javára és fellépjen a közvagyon meg­károsítói ellen. Egyénileg takarékosak vagyunk, de együttesen, nagyobb kollektívákban, a vállalati életben még nem, vagy legalábbis nem elég­gé. Csak mondjuk, hogy a takarékosság nem kam­pány, s gyakran elfelejt­jük, hogy a takarékosság eredményeit nem csupán azzal mérjük, hogy csök­­kent-e a vállalati telefon­díj összege vagy sem. Az utóbbi időben ugyanis ép­pen a takarékosság jel­szavát hangoztatva néhány üzemben elfelejtik, hogy a telefon feltalálói annak idején a matrica meggyor­sítását , az emberiség ké­­nyelmét kívánták szolgál­­ni. Amikor a gazdaságosabb és a pazarlásokat minimá­lisra csökkentő gazdálko­dást szorgalmazzuk, nem gondolhatunk formális megoldásokra, látszatintéz­kedésekre, stréberkedő túl­­licitálásokra. De viszont gondolunk a sok felesleges­­ kiadások, a bürokratikus­­ papirosmunkák felszámoló-­í­rána­ a nyersanyaggal, a s­zekszámmal való gondosabb­­ gazdálkodásra. Azt, hogy sok helyen a nagyvonalú­ság ezreket, tízezreket vesz ki a közös kasszából, mert egyesek a közügyekben még mindig nem ismerik az otthon alkalmazott be­osztást, előrelátást, takaré­kosságot. Égető szükségünk van a helyes, valódi gazdaságos­ságra. De nincs szükség olyan hangzatos kijelenté­sekre, melyek nem páro­sulnak tettekkel, csak koptatják a takarékosság szó igazi fényét. Sajnos vannak nagy szavakkal do­­bálózók, akik a takarékos­ságért, az élet parancsa valóra váltásáért viszont semmit sem tesznek. Pe­dig e parancs a legtöbb­esetben nem kíván töb­bet, mint a kiadott munka tökéletes elvégzését, a ren­det, a hibátlanságot és előrelátást a tervezésben, a szervezésben és a megvaló­sításban. Mivel az élet pa­rancsa csak annyit kíván, amit mindenki könnyedén hozzátehet a maga munka­­területén: a takarékosság csak akkor hoz lényeges eredményt, ha a vállalati élet­ minden posztján taka­rékosan gazdálkodnak az emberek. C­songrád megye üze­meiben néhány he­te jóleső érzéssel részesültek emberek a gaz­daságosan végzett munka eredményéből. A Hódme­zővásárhelyi Fémipari Vál­lalatnál például az előző évben 12 napi, most vi­szont 24 napi keresetnek m­gfelelő összeget fizettek ki nyereségrészesedésként. A vásárhelyi szandálüzem­ben a minőség javításával növelték a vállalati ered­ményt és a jó munka ju­talmaként egyhavi kereset­nek megfelelő összeget kaptak. Ezért mondják itt és más üzemekben is a ta­karékos emberek: mi min­dennap teszünk forintokat a takarékba, amelyet az év végén nyereségrészesedés­ként kapunk vissza. A konzerv iparág leg­gazdaságosabban termelő üzeme a Szegedi Paprika­feldolgozó Vállalat. Tavaly 75,2 százalékos önköltség­gel termelt. Most a kong­resszusi versenyben, ha nem is többet, néhány ti­zed százalékot le akarnak faragni még ebből is. A Hódmezővásárhelyi Divat Kötöttárugyárban a kong­resszusi munkaversenyben elsőként tettek felajánlá­sokat a szocialista címért versenyző orsóüzemrész brigádjai. Azt vállalták a többi között, hogy 115 szá­zalékos átlagteljesítmény mellett lényegesen csök­kentik a nyersanyag-hulla­dékot. Szegeden a textil­­művekben a fonónők 646 ezer forint megtakarítását vállalják. A szövődében két százalékkal csökkentik a fonalfelhasználást és ez­zel 1,3 millió forint meg­takarítást érnek el. Ezekben az üzemekben az emberek nemcsak az eredményekben, hanem a felelősségben is osztoznak, mert a maguk egyéni bol­dogulását elválaszthatatla­nul összekötik a kollektí­va érdekével, legjobb tu­dásuk és képességeiket ki­fejtve dolgoznak a még jobb eredmények elérésé­ért. Örömmel üdvözöljük a kongresszusi munkaver­seny eredményeként tere­bélyesedő sokszínű takaré­kossági mozgalmat, a mind több és több sikert elérő szocialista brigádok kezde­ményezését. M­inden rendű és ran­gú vállalati vezető­nek, a párt- és tö­­megszervezeteknek ügyelni kell most arra, hogy a kezdeti lendület sehol se lanyhuljon el. Ne váljon kampány a takarékossági mozgalomból, hanem ál­landóan erősödjön. Legyen minél több gondos beosz­tással élő, a holnapra is gondoló, a forintok mel­­ett a filléreket is becsülő sniper üzemeinkben, hogy még eredményesebben gaz­­dálkodjtünk rrm­aetmrmóink lávára. Imer mo.

Next