Csongrád Megyei Hírlap, 1967. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-03 / 102. szám

Budapestre érkezett Klaus osztrák kancellár Fock Jenőnek, a Minisz­tertanács elnökének meghí­vására kedden hivatalos lá­togatásra Magyarországra érkezett dr. Josef Klaus osztrák szövetségi kancellár és felesége. A kancellárt magyaror­szági látogatására elkísérte dr. Lujo Toncic-Sorini kül­ügyminiszter, dr. Heinrich Haymerle nagykövet, a Kül­ügyminisztérium főosztály­­vezetője, dr. Franz Menzik, a kancellári hivatal sajtófő­nöke, dr. Franz Karasek követ, az Oktatásügyi Mi­nisztérium főosztály­vezető­je. A vonat néhány perccel háromnegyed három után érkezett a feldíszített Ke­leti-pályaudvarra. Az osztrák kancellár és felesége, valamint kísérete fogadására megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács el­nöke, Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se, Péter János külügymi­niszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Dimény Im­re mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, s a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több más vezető sze­mélyisége. Klaus kancellárt ■,és feleségét, valamint kí­­r keretének tagjait elsőként­­ Fock Jenő, majd Feh­ér La­jos és Péter János köszön­tötte. Fock Jenőné virág­csokorral kedveskedett Kla­us kancellár feleségének. Ezután a díszőrség pa­rancsnoka jelentést tett az osztrá­k kancellárnak. Fel­csent,­üli, a magyar és az osztrák himnusz. Dr. Josef Klaus Fock Jenő társaságá­ban elhaladt a díszőrség előtt és magyar nyelven „jó napot katonák” — köszön­téssel üdvözölte az egységet. „Erőt, egészséget!” — hang­zott a válasz. A fogadtatási ünnepség a díszőrség díszmenetével ért véget. Ezután Klaus kancel­lár, felesége és kíséretének tagjai a magyar államfér­fiak társaságában gépko­csikba ültek és rendőri dísz­motorosok kíséretében szál­lásukra hajtattak. Tiltakozó gyűlések, táviratok a görög követségre Megyénk lakossága csatlakozott a görög önkény ellen tiltakozók százezreihez. Egyre újabb és újabb intézmények­ből, szövetkezetekből, iskolákból érkezik a hír, hogy az ott dolgozók gyűléseken emelték fel szavukat a görög hazafiak .«»börtönzése, Manolisz Glezosz halálraítélése, a Görögor­szágban dúló terror ellen. „Tiltakozunk a Manolisz Glezosszal szemben tervezett halálos ítélet végrehajtása és a nagyszámú görög hazafi bebörtönzése ellen. Ez az eljárás durván sérti az emberi jogokat...” — írják táviratukban a Csanádpalota és Vi­déke Körzeti Földművesszövetkezet dolgozói. Eljuttatták tiltakozásukat a görög követségre a mind­szenti háziipari szövetkezet, a maroslelei községi tanács, az apátfalvi Petőfi Tsz, a nagymágocsi általános iskola, a csa­­nádalberti községi tanács, a maroslelei Rákóczi Tsz, a szeg­vári Gorkij, az apátfalvi Aranykalász, a kövegyi Béke Tsz dolgozói, tagjai is. Hallatta tiltakozó szavát a földeáki ál­talános iskola nevelőtestülete és 480 tanulója, a szegvári háziipari szövetkezet, a földeáki Kossuth Tsz, a derekegy­­házi állami gazdaság nagymágocsi kerülete, a Csongrád és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet, a fábiánsebestyéni általános iskola, a szegvári földművesszövetkezet 110 dol­gozója és 1700 tagja, a nagyéri Vörös Lobogó Tsz, a mind­szenti általános iskola és gimnázium. Tiltakozó gyűlésen fejezték ki felháborodásukat a mindszenti Tiszavirág Gyü­mölcs—Zöldség Termelőszövetkezet tagjai, a rostkikészítő vállalat szegvári kendergyárának dolgozói. Csatlakoztak a tiltakozáshoz a Szentesi járási Vegyesipari Ktsz mindszenti dolgozói, a szegvári községi tanács, a szegvári óvoda és nevelőotthon dolgozói, a Puskin Tsz tagjai, a kövegyi föld­művesszövetkezet dolgozói, a kövegyi általános iskola és a községi tanács dolgozói, valamint a Csanádpalota és Vi­déke Körzeti F­öldművesszövetkezet nagylaki szervezetének dolgozói, a csanádpalotai Haladás­ Tsz tagsága. Tiltakozó táviratot küldött a Görg Királyság budapesti nagykövetségére a szentesi I-es és II-es számú általános iskola nevelőtestülete és ifjúsága. Tömörkényen a Központi Általános Iskola tanulói tiltakozó gyűlésen és táviratban fejezték ki együttérzésüket Manolisz Glezosz sorsával. „El­ítéljük a görög szabadságharcosok elleni intézkedéseket!” — hangoztatja a szegvári általános iskolák nevelőtestületé­nek és tanulóifjúságának távirata. Felemelték szavukat a szentesi üzemek dolgozói: a ba­romfifeldolgozóban 245 munkás sajátkezűleg írta alá a til­takozó levelet. A Ruhaüzemben 580 dolgozó követeli, hogy Görögországban haladéktalanul állítsák helyre a nép al­kotmányos és demokratikus jogait. „A Szentesi Gépjavító Állomás 650 fős kollektívája mélységes felháborodással vette tudomásul, hogy a Görögországban hatalomra került katonai kormány törvénytelenül bebörtönözte és bíróság elé akarja állítani a legjobb görög hazafiakat” — szól táviratuk. Tiltakozó táviratban adtak hangot érzésüknek a szen­tesi posta dolgozói, az MSZMP III. kerületi szervezetének tagjai. Pitvaroson is több röpgyűlést tartottak a görög haza­fiak bebörtönzésének hírére. A Vörös Csillag Tsz párt­­szervezete és igazgatósága, a községi tanács, az iskola tan­testülete és úttörő csapata, valamint a földművesszövetke­­zet tagsága táviratokban követeli Manolisz Glezosz és tár­sai szabadon bocsájtását. Felháborodottan ítélték el a Derekegyházi Állami Gaz­daság dolgozói is a görög szabadságharcosok elleni terror­intézkedéseket. Araz 50 fillér CSONCHÁD MEGYEI ★ 1967. MÁJUS 3. SZERDA fi MflGYER SZQCILIST!­ MUAPÁRT LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM 103. SZÁM Május 1, 1967 Tízezrek a szegedi ünnepségen Gyönyörű tavaszi napra ébredt Szeged dolgozó tár­sadalma május elsején. Ki­lenc óra körül megteltek a Széchenyi térre vezető napfényes utcák a felvo­nulók tízezreivel. A gyá­rak, a tsz-ek, a vállalatok, az intézmények dolgozói, az iskolák tanulói a mun­kásmozgalom klasszikusai­nak, Marxnak, Engelsnek, Lenvinnek arcképeit vitték. A konzervgyár transzpa­rense ezt követelte: „Sza­badságot a vietnamiaknak!”. A szalámigyár dolgozói az alábbi feliratú tábla alatt vonultak: „El a kezekkel Vietnamtól!” A ruhagyár dolgozóinak tábláján olvas­tuk: „Tiltakozunk a görög­­országi katonai puccs el­len!”. A Tömörkény gim­názium diákjainak transzpa­rensén ez állt: „Szabadság­­jogokat, demokráciát a gö­rög népnek!”. És ki tudná felsorolni a jelszavakat, amelyek a felvonulók hatal­mas tömegéből itt is, ott is kimagaslott! A rendező szervek jó munkáját dicséri, hogy a nagygyűlés pontban 10 óra­kor megkezdődött. Az emelvényen foglalta el he­lyét Apró Antal, a Politikai Bizottság tagja, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, a 1. szegedi országgyűlési vá­lasztókerület országgyűlési képviselője, Győri Imre, a Központi Bizottság tagja, a megyei pártbizottság első titkára, a 9. megyei ország­gyűlési választókerület or­szággyűlési képviselője, Per­jész László, a városi párt­­bizottság első titkára, dr. Biczó György, a városi párt-végrehajtó bizottság tagja, a városi tanács vb el­nöke, Kovács Imre, a me­gyei tanács vb elnökhelyet­tese, Katona Sándor, a Ha­zafias Népfront megyei tit­kára, valamint Szeged köz­életének számos képviselő­je. Részt vett a nagygyűlé­sen az ideiglenesen hazánk­ban tartózkodó szovjet csa­patok képviseletében A. T. Pomazan gárdaezredes és V. P. Timoscsenko őrnagy. A Himnusz elhangzása­ után Tombácz Imre a Szak­­szervezetek Megyei Tanácsa és a Hazafias Népfront vá­rosi bizottsága nevében üd­vözölte a nagygyűlésen meg­jelent mintegy 50 ezer dol­gozót és kérte fel Apró An­talt, a nagygyűlés előadóját beszédének megtartására. Apró Antal (jobbról), Győri Imre (balról), id. Komócsin Mihály (középen) VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK. Apró Antal elvtárs beszéde Apró elvtárs beszédének bevezetőjeként utalt arra, hogy a gyárak kapuin, a munkahelyeken Szegeden is jelszavak éltetik a munkás­­osztály május elsejei sereg­szemléjét, a Magyar Nép­­köztársaságot, az ötvenéves Szovjetuniót és követelnek szabadságot a vietnami népnek, a görög hazafiak­nak. — Az európai kommu­nista és munkáspártok egy héttel ezelőtt befejezett ta­nácskozása óta — mondotta — új jelszavakat, új köve­teléseket írnak zászlaikra a május elsejei tüntetők Rámutatott a továbbiak­ban arra, hogy 77 évvel ez­előtt — 1890 május 1-én — a munkásnemzetköziségben rejlő erő tudata, felismeré­se vezette a proletárokat az utcára. Május elseje ma már sokkal több, mint egy tün­tetés, megemlékezés, mert az egész világon mélyreható változások, nagy társadal­mi átalakulások mentek egész Európában. Az euró­pai béke és biztonság ér­dekében valamennyi euró­pai állam kössön egyez­ményt, hogy a jövőben minden felmerülő vitás kérdést békés eszközökkel oldjanak meg! Az európai szocialista és kapitalista ál­lamok kormányai kössenek gazdasági, termelési, tudo­mányos együttműködési egyezményeket! Európa biz­tonsága érdekében hívják össze a valamennyi európai államot magában foglaló kö­zös tanácskozást! Teremtsük meg a katonai tömböktől mentes Európát! végbe. Az elmúlt évtizedek alatt megváltoztak a világ­ban az államok és a rend­szerek közötti erőviszonyok. A munkásosztály híres jel­szava: „Világ proletárjai, egyesüljetek!” ma már túl­nőtt a munkásság osztály­érdekein. Ez a jelszó egyre inkább átfogja a haladó em­beriséget a felszabadításért folytatott harcban.­­ A május elsejék törté­nete tulajdonképpen az osz­tályharc, a szocialista esz­me fejlődésének története és győzelme is — mondotta Apró elvtárs és aláhúzta: — Míg mi szocialista forra­dalmunk eredményeit ünne­peljük, addig a tőkés orszá­gokban a megemlékezés vé­res összeütközések, utcai harcok közepette zajlik le ezekben az órákban is; az elnyomott országok munkás­­osztályai harcban állnak a burzsoáziával, a kizsákmá­­nyolókkal, a betolakodó im­perialista rablókkal, harcol­nak a saját és más népek jogaiért. Utalt arra, hogy például Vietnamban, ahol az amerikai agresszorok bombázása, rablótámadása folyik, a frontokon, a lövész­árkokban, de a munkahe­lyeken is fegyverrel és szer­számmal a kezükben ezer­nyi nehézség és szenvedés közepette gondolnak május elsejére. — Innen, a dolgozó sze­gedi nép ünnepi gyűléséről is harcos üdvözletünket és szolidaritásunkat küldjük a szabadságukért küzdő né­peknek, a hős vietnami és a görög népnek! Kívánjuk, hogy győzedelmeskedjék az elnyomók ellen folytatott hősies harcuk — mondotta Apró elvtárs a gyűlésen résztvevők nagy tapsa kö­zepette. Beszéde további részében az elmúlt közel nyolc évti­zed folymán végbement tör­ténelmi változásokat ele­mezte, rámutatva arra is, hogy milyen átalakulások következtek be a nemzetkö­zi erőviszonyokban. Ezek az átalakulások megváltoztat­ták az egész emberiség éle­tét. Szólt ezután a társa­dalmi haladás élen járó osz­tályáról, a munkásosztályról, amely megteremtője, szer­vezője, legbátrabb harcosa a proletár nemzetköziség gon­dolatának. Kiemelte: ez az osztály hozta a legtöbb ál­dozatot a történelem során a szabadságért, a szocializ­mus eszméjéért és győzel­méért.­­ A munkásosztály a társadalom forradalmi át­alakulásáért folyó harcban az az erő, amely képes ösz­­szefogni a társadalom vala­mennyi haladó rétegét a ki­zsákmányoltak és elnyomot­tak felszabadításáért. A munkásosztály forradalmi pártja, a kommunista párt az az erő, amely győzelem­re tudja vinni a szocializ­mus ügyét és fel tudja épí­teni az emberiség vágyát a béke, a jólét, a szocializmus társadalmát — jelentette ki Apró elvtárs. — Május elsejei megem­lékezésünk azonban nem lenne teljes — folytatta be­szédét a szónok —, ha nem gondolnánk a szocialista ha­zánk előtt álló feladatok megoldására. A közelmúlt­ban lezajlott választás ered­ménye meggyőző bizonyíté­ka a magyar nép erősödő szocialista, nemzeti egységé­nek. Majd rámutatott: a szocializmus építésében ed­dig követett politikánk nem változik, a jövőben is ugyan­azok a célok állnak előt­tünk, amelyeket pártunk IX. kongresszusa hosszú időre megjelölt, ötéves tervünk (Folytatás a 2. oldalon) A munkásosztály a proletár nemzetköziség legbátrabb harcosa (Liebmann B. felvételei! Képünkön (balról jobbra): Apró Antal, Győri Imre, dr. Biczó György, id. Ko-­­mócsin Mihály és Tombácz Imre.

Next