Csongrád Megyei Hírlap, 1967. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-11 / 161. szám
1967. JÚLIUS 11., KEDD Tapasztalatcsere és ivadékbemutató Szerdán szarvasmarha-tenyésztési tapasztalatcserét és ivadékbemutatót rendeznek Vásárhelyen a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban. Megnyitót mond Fekete Gyula, a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatója, az Agrártudományi Egyesület állattenyésztési szakosztályának elnöke, majd dr. Szabó János, a megyei tanács vb mezőgazdasági osztályvezető-helyettese tart előadást „Csongrád megye szarvasmarha-tenyésztésének helyzete és fejlődésének iránya” címmel. Utána dr. Magas László, az Országos Állattenyésztési Felügyelőség igazgatóhelyettese „A szarvasmarha-tenyésztésben a törzsállattenyésztés és az ivadékvizsgálat szerepe és jövője” címmel tartja meg előadását. Az előadások után a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság tenyészüsző csoportjainak, a Gorzsai Állami Gazdaság tehén-, üsző- és hízóbika-csoportjainak, a szikáncsi Vörös Csillag Tsz törzstehenészetének bemutatása következik. Délután a vitára kerül sor. Néhány nappal ezelőtt kezdte meg a próbaüzemelést a vásárhelyi állami gazdaság új korszerű létesítménye, az LKB üzem néven ismert forrólevegős szénaszárító (lásd képünket). Az üzemet — amely teljes felszereléssel együtt több mint 3 millió forintba került — a gazdaság saját erőforrásából építette. A hozzávaló gépi berendezést a mosonmagyaróvári gépgyártól vásárolta, amely eddig számos ilyen berendezést szállított már külföldi megrendelőknek. A lucernalisztet előállító üzemet a gazdaság a tankerület majorjában építette fel, a takarmánykeverő mellé. Kettős előnye van ennek. Egyrészt a lucernaliszt közvetlenül kerülhet felhasználásra, másrészt az új üzem révén kialakulhatott a húszezer holdas gazdaság területének központjában egy takarmány kombinát. A gazdaság vezetői elmondták, hogy ez év elején határozták el az üzem létrehozását. Februárban tárgyaltak a mosonmagyaróvári gépgyárral és márciusban már meg is kezdték az építését, amely ma már próbaüzemel. Az új üzem létesítése az új mechanizmus szellemében történt, hogy minél nagyobb eredményeket érhessenek el az állattenyésztésben. A gazdaságnak ugyanis évente mintegy800—850 vagon lucernaszénája termett, de nem volt elég biztonságos a kezelése. Az eddig alkalmazott, Vámosi féle hideglevegős szénaszárítás korszerű ugyan, de a nagymennyiségű széna kezeléséhez már nem volt kielégítő. Az időjárás erősen befolyásolta a széna minőségét. A forrólevegős szárítással viszont a legkisebb mennyiségi és minőségi veszteséggel tudják a szénát betakarítani. A próbaüzemelés befejezése után az új üzem két műszakban termel. Egy-egy műszak üzemben tartásához mindössze öt emberre: egy műszakvezetőre, egy gépészre, és három zsákolóra van szükség, a szénát beszállító gépi brigádon kívül. Az automatizált üzem óránként 12—15 mázsa lucernát szárít, illetve őröl lisztté. Hozzátartozik még egy elő-, illetve hűtőtároló, mert a szárító hengerben a széna 800 Celsius fokon szárad, s a kalapácsos darálóból kikerülő liszt is igen meleg állapotban jut a zsákokba, s védeni kell a begyulladástól. Ebben az évben mintegy 150 vagon lucernalisztet szeretne a gazdaság az új üzemben őrölni. Nagy szükség van erre a mennyiségre a gazdaság marha-, sertés-, és juhállományának jó minőségű abrakolásához. A gazdaság egyik szakembere úgy nyilatkozott, hogy a beruházás körülbelül 4—4 és fél év alatt megtérül az állati hozam növekedése révén. Egyelőre még nincs róla szó, de későbbi évekre tervezik, hogy a termelés növekedésével az itt készülő lucernalisztből bizonyos mennyiséget a piacra is adnak. A 3 milliós saját forrásból történt beruházás nem egyedülálló a vásárhelyi állami gazdaságban. Korábban — szintén saját forrásból — 4 millió forint ráfordítással bővítették a gazdaság gépműhelyét és gépudvarát. Több gépszínt, és két szerelőcsarnokot építettek. A jövő évben viszont 250 vagonos magtárt akarnak építeni a szárítóüzem mellé, szintén saját erőforrásból. K. L Új üzem a vásárhelyi tangazdaságban Óránként 12—15 mázsa lucernát szárít és őröl Egy vetélkedő és három győztese Védőnő kerestetik A címet tulajdonképpen így kellene módosítanom: jó védőnő kerestetik. Mert a megyei tanács vb egészségügyi osztálya és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete azért rendezte meg a Csongrád megyei védőnők vetélkedőjét, hogy megkeresse közülük a legjobbakat. A verseny résztvevői tehát nem amatőrök voltak, hanem hivatásos, több éves gyakorlattal rendelkező védőnők, akik ez alkalommal a korszerű anya- és nővédelem tárgykörében tettek tanúbizonyságot magas színvonalú ismereteikről. Az ügyesen megrendezett vetélkedő, amelyen Sárfi Rózsa, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára és az Egészségügyi Minisztérium képviselője is megjelent, nemcsak azt mutatta meg, hogy kik a legjobbak, hanem azt is, hogy valamennyien értői szakmájuknak. A hattagú zsűrinek, amelynek vezetésére dr. Szontágh Ferencet, az Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának professzorát kérték fel, nem volt könnyű döntenie a rangsorolásban. IH- KÉRDÉSEK ÉS NYERTESEK Népes közönség előtt 12 védőnő vizsgázott. Hárman jöttek a szentesi, hárman a szegedi járásból, ketten Szentesről, ketten Hódmezővásárhelyről, a makói járást és Csongrádot egy-egy versenyző képviselte. A feltett kérdések az anya- és csecsemővédelem számos problémáját érintették. Foglalkoztak a korai gondozásba vétel fontosságával, a terhesség közben fellépő betegségekkel és az azokat megelőző intézkedésekkel. Választ vártak a koraszüléssel kapcsolatos védőnői tennivalókra, a terhes anya életrendjére vonatkozó problémákra. A védőnők néhány perces gondolkozás után a gyakorlott szakemberek biztonságával feleltek. Igazi melléfogás szinte elő se fordult. Végül is — mert győztesek nélkül nincs vetélkedő — hárman kerültek a lista élére. Az első díjat, 1000 forintot, Kálmán Judit szentesi, a második díjat, 600 forintot, Vernyik Istvánná hódmezővásárhelyi, a harmadik díjat, 400 forintot, Bóta Béláné sövényházi védőnő nyerte el. És A TANYÁK KÖZÖTT JÁRVA... Kálmán Judit pontos, szabatos, szakszerű válaszainak hallgatása közben — gondolom — többünkben felmerült a kérdés, hogy talán eredetileg nem is védőnőnek, hanem orvosnak készült. A zsűri elnöke szerint a vizsgázó orvostanhallgatóktól sem várhatnánk különb feleletet. Amikor a vetélkedő után beszélgetni kezdtem Kálmán Judittal, rögtön megkérdeztem: — Orvosnak készült? — Nem. Csak jó védőnőnek, öt évvel ezelőtt kezdte meg munkáját a hódmezővásárhelyi tanyavilágban, majd évekig a szentesi tanyákat járta. Mindössze fél éve mondhatja magát városi védőnőnek. Mi okozta eddig a legtöbb gondot? A rossz útviszonyok és a járműhiány. Amíg a tanyákon járt, kétszer annyi ruhája, cipője szakadt el, mint a városban. Valamennyi tanyai védőnő megnyugtatására hadd közöljük, hogy új rendelkezés intézkedik munkaruha-ellátásukról. Eszerint nem kell ragaszkodni az eddigi szabvány esőköpenyhez, amely mérete és anyaga miatt sem volt alkalmas a használatra, hanem — természetesen költségkiegészítéssel — ki-ki maga határozhatja meg, hogy milyen ruhát és kabátot tart alkalmasnak munkájához. » BIZALMATLAN SZÜLŐ, leleményes VÉDŐNŐ Vernyik Istvánná, a második díj nyertese, három évvel ezelőtt végezte el a védőnőképzőt, azóta Hódmezővásárhelyen dolgozik. Körzete a tanyavilágba nyúlik. Neki legtöbb gondot a meglehetősen rossz szociális körülmények között élő cigánycsaládok okoznak. Itt bizony nehéz rászoktatni az anyákat a helyes táplálkozás és életrend kialakítására. Már az is nagy eredménynek számít, hogy bizonyos alapvető higiéniai követelményeknek eleget tesznek. Az anyák bizalmatlanságára terelődik a szó. Őszinték-e a védőnőhöz? Eleinte sokan próbálják félrevezetni. De a terhesség 9 hónapja alatt olyan gyakran találkoznak, hogy az ügyes védőnőnek rendszerint sikerül közel férkőznie az anyához. S ha egy-két alkalommal bebizonyítja, hogy nem könnyű „átrázni ”, az anya is tiszteli szaktudását, és elvárja jótanácsait. Előfordult például, hogy az anya mindenáron be akarta bizonyítani, csak anyatejjel táplálta a csecsemőt. Vernyiknének mindössze egy pillantást kellett vetnie a tűzhelyre tett lábosra, amiben még benne volt a tejbegrízmaradék, s mindjárt kiderült a „csalás”. Ilyen apróságokon múlik sokszor a védőnői tekintély megóvása . GYEREKTŐL GYEREKIG Róta Béláné 12 éve dolgozik Sövényházán. Már az iskolás korban megismerkedik a gyerekekkel. Erre jó alkalmat szolgáltatnak a Vöröskereszt rendezvényei, vagy például a lányok részére szervezett főzőtanfolyamok. A gyerekkorban megalapozott kapcsolat aztán elvezet az újabb generációig. Az általános iskolás kislány felnő, férjhez megy . Bótáné még a bútortervezésben is segít nekik, aztán gyereket szül, és megintcsak a védőnő segítségére szorul. A 12 év alatt olyan viszonyba került a családokkal, hogy azok minden ügyes-bajos dolgukkal megkeresik. Éppen ezért úgy véli, hogy a védőnőnek nem szabad gyakran változtatnia munkaterületét, gyökeret kell vernie egy helyen, hogy ott mindenki megismerje, rz mindenkinek támasza lehessen. Ez volt a véleménye a másik két győztesnek is. A velük való beszélgetés érdekes tanulsággal zárult. Ezek a védőnők nem elégednek meg a jól képzett egészségügyi dolgozók rangjával, többet akarnak ennél. Egy kis közösség tanácsadóivá, nevelőivé szeretnének válni. FENÁKEL JUDIT ____ HÍRLAP A hűsítő zápor ellenére is fülledt, meleg levegő üli meg Vásárhelyt. Ilyenkor mondják az újságírók, hogy uborkaszezon van. Ez a nyári eseménytelenség azonban látszólagos. Áldozzunk rá egy félnapot, s próbaképpen nézzünk be néhány munkahelyre ... * Sütőipari Vállalat Szeremle utcai üzeme: Kovács Lajos brigádvezető éppen a tésztát készíti elő, a többiek dagasztanak, vetnek. Egy másik kemencéből már szedik is kifelé a gyönyörű barnára sült vekniket. — Két hét óta új módon, „rávetéses” módszerrel dolgozunk — mondja Domokos György szakmunkás. — Ez megkönnyíti a munkát és javítja a minőséget is. A „vetőgödör” mellett Vajnai Imre verejtéktől fénylő izmai feszülnek a nehéz munkában. — A nyári kánikulában 48—50 fokos üt a hőség — jegyzi meg két mozdulat között —, de mi már megszoktuk. Az is enyhít a helyzetünkön, hogy a vállalat gondoskodik megfelelő hűsítő italról. Napi 42 mázsa kenyeret készít, illetve süt a két hete alakult Kovács brigád, egy műszakban. Mint mondják, a liszt jó minőségű. Viszont nem ártana, ha kapnának még egy dagasztó gépet. Nem működik az osztógép sem, állítólag alkatrész hiány miatt ... A „Divat Kötöttárugyár Makói úti központjában éppen önkéntes véradás van. Több mint 100 dolgozó jelentkezett és délelőtt fél 11-ig már mintegy 60-an estek át a véradó vizsgálaton. A vérvételi szobában fehérköpenyes asszisztensnők szorgoskodnak a kissé szorongó véradók körül. Kádár Sándorné, a Radnóti Miklós brigád ve- Vásárhelyi anzix tetője is köztük van. — A mi brigádunkból mindenki jelentkezett — közli. — Szívesen jöttünk, mert tudjuk, hogy ezzel súlyos betegeket menthetünk meg az életnek. Az uzsonnázó termben vidámabb a hangulat. Aki túlesett a véradáson, idejön be egy kis erőgyűjtésre, szendvics, sör és fekete várja. Itt van köztük Nagygyörgy Máténé, tizennyolcszoros véradó, dr. Juhász Istvánné a könyvelésből és Nővé Árpád gyári munkás és amatőr artista. A véradás nagy munkáját Dr. Kassai Miklós, a véradóállomás vezetője irányítja. Egy szigorló orvos és egy szakaszra való asszisztensnő serénykedik itt, hogy az üzem váratlanul szép számú, önzetlen véradójától hibamentesen levehessék a felajánlott vért. Gratulálunk a véradóknak és az állomás dolgozóinak is. * A Zsdanov téren foltozzák az úttestet. Czakó József kubikos brigádja kötőzúzalékkal kátyúzza a gépkocsik által felvert gödröket. — Ez a muna csak ideiglenes — mondják a brigád tagjai. Ez évben megkezdik az egész út újraépítését. Nagy gonddal, akkurátusan csinálják, szakavatott mesterei ennek a munkának. Az igazgatóság időnként felmérhetné, kellőképpen honorálják-e munkájukat... ? A kutasi úton a záróréteget készítik. Bitument locsolnak az úttestre és úgy szórják le zúzalékkal. Jó időben, egy nap, 3 kilométeres szakasz is elkészül. Bakos János szakasztechnikus dicséri ezt az eljárást, mert — mint mondja — a meleg és a forgalom hatására a záróréteg elaszfaltosodik és tartósabbá válik a burkolat. Ezzel az eljárással javítják majd rövidesen a Kopáncstól az algyői Tisza-hídig terjedő útszakaszt is.* Hódmezővásárhelyen első ízben kerül sor középblokkos építkezésre. Az építkezés előkészületei már megkezdődtek. Az Oldalkosár utcában lebontott házak helyén most tervezik, hogy hol legyen a darupálya és a különböző felvonulási épület. Ha minden jól megy, ebben az évben megkezdik a vibrált téglablokkból készülő négyemeletes háztömbök építését. KOVÁCS IMRE 3 Kitüntetések 'Vállalati ünnepségről ’ kellett tudósítanom, ahol a jó munka elismeréseként kitüntetéseket, jutalmakat is adtak át. Még az ünnepség előtt megismerkedtem az egyik ünneplőbe öltözött kétkezi munkással, és meglepődve fedeztem fel két olyan kitüntetést a kabátján, amilyeneket már régen láttam, illetve már régen nem láttam. Élmunkás jelvény volt az egyik, sztahanovista kitüntetés a másik. Néztem a két kitüntetést és az jutott eszembe, hogy ezek tulajdonosai közül sokan elhallgatják, sőt szemérmesen eltitkolják, hogy élmunkások, sztahanovisták voltak egykor.• Az ünneplőbe öltözött munkásember észrevette érdeklődésemet és mintha gondolataimban olvasna, ezt mondta: — Én nem szégyellem ezt a két kitüntetést. Világéletemben a munkámból éltem meg, ezekért is keményen megdolgoztam. Ezt — mutatott az Élmunkás jelvényre — 1949-ben kaptam, az elsők között az üzemben. Emlékszem, nem volt könnyű dolgunk akkor sem. A sztahanovista kitüntetésért még többet kellett tenni. Tudom, mire gondol — nézett rám. — Azt gondolja, amit ilyenkor mondani szoktak. Hát nálam nem így volt! Nem készítette elő senki az anyagot, nem dolgozott egy ember, egy segéd, egy inas sem a kezem alá, a munkámért és nem spekuláció útján jutottam ehhez a kitüntetéshez. Azt mondják, most a Kiváló Dolgozó jelvényt fogom megkapni. Ide fogom tűzni, a másik kettő mellé. Ennek itt van a helye ... !Nem beszélgethettünk i tovább. Megkezdődött az ünnepség, közben arra gondoltam, amit mondott. Igaza van, amikor nem szégyelli az Élmunkás jelvényt és a sztahanovista kitüntetést. Igaza van, amikor úgy vélekedik, hogy a Kiváló Dolgozó kitüntetésnek ezek mellett van a helye. Hiszen szocialista fejlődésünk, a szocialista munkaverseny egy-egy szakaszában teljesített kiváló munka jutalmai ezek; az elismerés különböző formáiról van szó. Igaza van azért is, mert ha voltak is problémák, látszatra törekvés, kirakatpolitika a munkaverseny előbbi formáinál, mégis a dolgozók tízezrei adták kezük és eszük maximumát egy új rend építéséért. A szocialista minkaverseny hazánkban már közel két évtizedes múltra tekint vissza. Régen kinőttük gyermekbetegségeit, s ma már ott tartunk, hogy a szocialista brigádmozgalom — a jobb, a pontos munkára törkevés mellett — a szocialista embertípus formálásának fontos eszköze is. A szocialista brigádmozgalom az élmunkásmozgalomból, a sztahanovista mozgalomból nőtt ki, magasabb, nemesebb fokon egyesíti magában a korábbi versenyformák, mozgalmak pozitív vonásait. Az egykori élmunkások, sztahanovisták még nem mentek nyugdíjba, itt tevékenykednek közöttünk és közülük sokan napjainkban kapják meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést, vagy a szocialista brigádtagoknak járó jelvényt. Js igazuk van, ha az Élmunkás jelvény, a sztahanovista kitüntetés mellé tűzik a Kiváló Dolgozó kitüntetést, a szocialista brigád jelvényt, mert ezeknek valóban itt a helyük. ORAVEC JÁNOS