Csongrád Megyei Hírlap, 1968. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1968-01-03 / 1. szám
CSONGRÁD MEGYEI * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 1968. JANUÁR 3., SZERDA Ara: 70 fillér XXV. ÉVFOLYAM 1. SZÁM Három évre szóló a város- és községfejlesztési verseny zászló, tíz évenkénti első helyezett jutalma: aMehi A megyei tanács végrehajtó bizottsága kedden tartotta meg ez évi első rendes ülését Török Lászlónak, a megyei tanács vb elnökének elnökletével. Ez alkalommal a végrehajtó bizottság — miután meghallgatta a szóbeli jelentéseket arról, hogy az állami és a szövetkezeti kereskedelem hogyan készült fel a fogyasztói árreform végrehajtására, s így jelenleg rendben haladnak a boltokban a letározások, és ennek során az átárazások — több fontos kérdésben foglalt állást. A döntések közül ki kell emelnünk a három éves időtartamra szóló város- és községfejlesztési verseny meghirdetését. Ismeretes, hogy a korábbi években is volt már megyénkben társadalmi munkaverseny, illetve város- és községfejlesztési verseny. E versenyek eredményei: városaink és községeink gyorsabb ütemű fejlődése — éppen a lakosság közreműködése nyomán — elvitathatatlan. A mostani verseny feltételeinek ismertetése előtt mégis ki kell emelnünk a következőt: a versenyt ez alkalommal január első napjaiban hirdették meg, méghozzá együttesen a megyei tanács végrehajtó bizottsága, a Hazafias Népfront megyei elnöksége és a KISZ megyei végrehajtó bizottsága, több esztendőre, azaz az 1970. végéig terjedő évekre. — A versenyt arra alapozzuk — állapította meg az előterjesztés — hogy az abban való részvétel, a város- és községfejlesztési feladatok eredményes ellátása, a lakosság társadalmi munkájának megszervezése elsősorban a helyi társadalmi szerveknek és a helyi lakosságnak érdeke, mert az így megvalósított létesítmények hasznát maguk élvezik. Éppen ezért egyetlen szerv számára sem lehet közömbös, hogy a működési területükön milyen eredménnyel munkálkodnak a város- és községfejlesztési feladatok elvégzésén. A versenyt meghirdető szervek a járásokban és a városokban folyó községfejlesztési munka eredményeit a fejlesztési alappal való gazdálkodás elemzése alapján bírálják el, évenként, amikor az adatok — a fejlesztési alap felhasználásáról — már rendelkezésre állanak. Ennek során figyelembe veszik: az egy adózóra jutó lakossági községfejlesztési befizetést, az ezen felüli önkéntes hozzájárulást és a lakosság társadalmi munkáját. A helyezések sorrendjét az alábbiak szerint megszerezhető pontok mennyisége alapján állapítják meg: a város- és községfejlesztés, valamint a költségvetési beruházások és felújítások kivitelezését elősegítő társadalmi munka értékének egy lakosra jutó minden forintja után három pontot; a lakosság külön igényeinek kielégítésére, a megállapított községfejlesztési hozzájáruláson felül vállalt önkéntes befizetések évi összegéből egy lakosra jutó minden forintjára (beleértve a társulati formában kivitelezett, társadalmi vagyont gyarapító beruházásokra és felújításokra történő lakossági befizetéseket is) két pontot, és a községfejlesztési bevétel lakossági befizetéséből az egy adózóra jutó minden forintja után pedig egy pontot kap a város, vagy a járás. A versenyt meghirdető három szerv az első helyezést elért járásnak vagy városnak minden évben zászlót és oklevelet adományoz; 0 a második és a harmadik helyezést elért járásnak vagy városnak a helyezést elismerő oklevelet adományoz; % az elért helyezéseket — mint a gondos szervező munka eredményét — a járási és a városi tanácsok, a népfront-bizottságok és a KISZ-bizottságok tevékenységének általános értékelése alkalmával figyelembe veszik. Végül a hároméves versenyt meghirdető szervek javasolják, hogy a helyi szervek saját hatáskörükben szervezzék meg a községek, illetve a városi kerületek vagy körzetek versenyét. Mindenekelőtt a társadalmi munka mennyiségének növelésére dolgozzák ki saját versenyfelhívásukat és anyagi eszközeikhez mérten határozzák meg a verseny jutalmazásának módját, mértékét és eszközét. Mintegy két és fél évi előkészítő munka után, az ország párt- és gazdasági fórumain lezajlott sokoldalú véleménycsere alapján 1968. január 1-én életbe lépett az irányítási és gazdálkodási rendszer reformja. Hatályát vesztette egész sor elavult rendelkezés, megszűnt sok kötöttség, lényegesen megnőtt a vállalatok önállósága. Megteremtődtek a feltételek arra, hogy az új mechanizmus a következő három évben teljesen kibontakozzék, s fokozatosan, mind nagyobb mértékben éreztesse gazdasági hatását. □ AZ ELSŐ ÖNÁLLÓ TERVEK Január első munkanapján — ezúttal az első ízben — olyan tervek teljesítését kezdték el a vállalatok, amelyeket kötelező mutatók nélkül, önállóan dolgoztak ki. A Ganz-MÁVAG például nem a mennyiséget akarja az idén növelni, hanem a minőséget és a termelés gazdaságosságát javítja. Még az első negyedévben Zalaegerszegen megnyitja új üzemét, ahol saját járművei részére hűtőket gyárt, s így jelentős importtól mentesül. A TIZENNÉGY ÚJ EGYESÜLÉS KEZDTE MEG MŰKÖDÉSÉT Az új gazdálkodási rendszer feleslegessé tette a középirányító szerveket, azok december 31-én megszüntették működésüket Az eddig ott dolgozók többsége a vállalatoknál kapott munkát A vállalati szervezeteknek különböző új formái alakultak meg. Megkezdte működését például 14 egyesülés, amelyek a vállalatok megbízása alapján összehangolják azok tevékenységét, segítik őket a piacszerzésben, a műszaki fejlesztésben, ilyen egyesülés jött létre például a műszeriparban, a vaskohászatban, az építőanyagiparban stb. Tíz szénbányavállalat létrehozta a Bányászati Ellátó és Szolgáltató Kft-t, amely hazai és importált műszaki anyagokkal, gépekkel, alkatrészekkel látja el a megbízó vállalatokat □ 307 HELYETT 27 FÉLE ANYAGKONTINGENS Az anyagok nagy többségét mostantól szabadon megvásárolhatják a vállalatok. 1967-ben még 307 féle anyagra központilag szabták meg, hogy egy-egy iparág menynyit vehet belőle igénybe. Az idén már csak 27 féle anyagra tartják fenn a kontingensrendszert. Központi gazdálkodás alatt marad a takarmány és a hús. Szabadon vásárolhatnak a vállalatok olyan árucikkeket, mint például a textil- és a bőralapanyag, amelynek forgalmát tavaly még központilag szabályozták. A kiutalt anyagokat elosztó készletező vállalatok termelőeszköz-kereskedelmi vállalatokká alakultak át, s mostantól hatósági jogkör nélkül, csupán kereskedelmi eszközökkel dolgoznak. □ ÖTVEN VÁLLALAT EGYMILLIÁRD FORINTOS HITELIGÉNYE Ez évtől a vállalati beruházásokhoz — amelyeknek költségei most már a vállalatokat terhelik — az állam a hitelpolitikai elvek alapján hitelt nyújt. Ezzel a jelek szerint egész sor vállalat élni is kíván. Eddig 50 vállalat nyújtotta be igényét közép vagy hosszú lejáratú hitelre, s összesen körülbelül egymilliárd forintnyi összeget kértek. A Magyar Beruházási Bank mindenekelőtt az áthúzódó beruházások finanszírozási ügyeit intézi, hogy a megfelelő szerződéseket mielőbb aláírhassák, az új beruházásokra vonatkozó igényekkel előreláthatólag februárban tud csak foglalkozni. A bank vezetőinek becslése szerint az eddigi egymilliárd forintos igény tovább növekszik, esetleg többszörösére is emelkedik a következő hónapokban. □ 86 VÁLLALAT FOGLALKOZIK KÜLKERESKEDELEMMEL Január 1-től újabb 34 ipari és kereskedelmi vállalat, mezőgazdasági üzem kapott export-, illetve import jogot, hogy a termelővállalatok közelebb kerüljenek a külföldi piachoz, közvetlenül érezzék annak változásait, igényeit. Most már összesen 86 vállalat — az eddiginek több mint kétszerese — foglalkozik külkereskedelmi ügyletek lebonyolításával. Ebbe beletartozik az a tíz ügynöki vállalat is, amely január 1-én megkezdte működését. □ ÚJABB 120 000 EMBER DOLGOZIK CSÖKKENTETT MUNKAIDŐBEN A következő években az iparban általánosan bevezetik a 44 órás munkahetet. Kísérletképpen hetven vállalatnál már január 1-én életbe lépett a munkaidőcsökkentés. Mindenekelőtt ott, ahol erre kellőképpen felkészültek, s megteremtették a feltételét annak, hogy rövidebb idő alatt is legalább ugyanolyan eredményt érjenek el, mint eddig. Ez újabb 120 000 ember számára jelent csökkentett munkaidőt. Ez a kedvezmény most már 400 000 dolgozót érint. Ahol a feltételeket meg tudják teremteni, ott még az idén vagy jövőre bevezetik a csökkentett munkaidőt. (MTI) Életbe lépett az új gazdaságirányítás rendszere VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Munka, küzdelem, harc Tízmillió ember boldogabb jövendőjéért Kádár János beszélgetése a televízióban és a rádióban az új esztendő kilátásairól Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára beszélgetést folytatott Megyeri Károllyal és Szepesi Györggyel, s válaszolt a rádió és a televízió hallgatóinak, illetve nézőinek kérdéseire. A beszélgetés, amelyet a rádió és televízió az új év első napján közvetített, kitért több politikai kérdésre is. #» A NEMZETKÖZI HELYZETRŐL. A béke kilátásairól szólva Kádár elvtárs arra utalt, teljesen érthető, hogy ez a kérdés ma aggodalmas módon vetődik fel az emberekben. A mi újkori társadalmunk a teljes békát úgyszólván nem ismeri; a ma élő nemzedék két világháború súlyos megpróbáltatásain ment keresztül. Az aggodalmaskodást, nyugtalanságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nemzetközi helyzet — átmeneti, csekély enyhülés után — ismét bizonyos mértékben kiéleződött. Ez kifejezésre jut számtalan eseményben, különböző puccsok, úgynevezett helyi háborúk és különösképpen a vietnami háború révén. Az emberek látják és tudják, hogy az imperializmus nem nyugszik, annak vezető, fő ereje az Amerikai Egyesült Államok egy, szinte mindenki által elítélt, barbár, hódító háborúba fogott Vietnamban és térdre akarja kényszeríteni a vietnami népet. De sohasem fogja elérni célját. A vietnami népet, Indokína népét nem fogják tudni még egyszer visszakényszeríteni a gyarmati járomba ... A vietnami nép győzni fog a vietnami nép szabad lesz és a szocialista világrendszer országainak ereje, a világ minden haladó emberélteit törekése, a szépek ébersége meg tudja akadályozni egy új világháború kirobbanását is. Szólott arról is, vannak olyan törekvések, hogy a szocializmus országait, a hal 1 dás erőinek egységét megbontsák. Hallatnak olyan csábító, szirénhangokat is, hogy Magyarország miért nem „önállóbb” külpolitikájában. Ezek persze ki nem mondva azt jelentik, hogy miért nem távolodunk el a Szovjetuniótól, általában a szocialista országok közösségétől. Azért nem távolodunk el — hangsúlyozta Kádár János, — mert az elvhű politika nagy távlatban az igazán kifizetődő politika, és bel- és külpolitikai elveinkhez ragaszkodva tudjuk megőrizni, gyarapítani barátaink megbecsülését és bizonyos tekintetben ellenségeink tiszteletét is. A GAZDASÁGI REFORMRÓL. Az új mechanizmus létrejöttéről érdeklődő kérdésre válaszolva, Kádár elvtárs elmondotta, hogy bizonyos időben — körülbelül három esztendővel ezelőtt — tudva, hogy a gazdaságunk fejlődik és előrehalad, mégis észleltünk olyan jelenségeket, amelyek arra vallottak, hogy ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés ütemét a korábbi színvonalon biztosítani. Ezért a legkülönbözőbb területeken az emberek ezrei vizsgálni kezdték gazdálkodásunk és gazdaságirányításunk módszereit, hogy megkeressék azokat az elemeket, amelyek segítik a fejlődést és azokat az elemeket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon sok tapasztalat öszszegyűlt, ezt rendszerezték a párt Központi Bizottságában, a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatíven foglalkozó emberek, tudósok, közgazdászok, az illetékes pártszervek ezt ismételten megvitatták és megtárgyalták, s ennek folyamatában alakult ki az a meggyőződés, hogy gazdaságirányítási rendszerünket meg kell reformálnunk. A LAKÁSHELYZETRŐL. A továbbiakban szólott a gazdaságirányítási reform várható hatásáról, a lakáskérdés és más, szociális problémák megoldásában. Ami a lakásépítést illeti megemlítette, hogy most közvetlenül valami kis többletet remélünk attól, a torai, mi közösségek, üzemek a nyereségük, jövedelmük és építő kapacitásuk egy bizonyos részét közvetlenül saját dolgozóik lakásszükségletének megoldására fordíthatják. Ez a kérdést azonban nem oldja meg. Amit a reformtól várunk, az elsősorban az, hogy a termelésatékonyabb, jövedelmezőbb, nyereségesebb lesz, innen várjuk azt a többleterőt, amivel a lakásépítés megoldását is biztosítani tudjuk, emberileg belátható időn belül. Jelenleg végrehajtás alatt van a 15 éves lakásépítési terv, amelynek keretében egymillió lakást kell építeni. Az időarányos részét, ha nem is száz százalékig, de nagyjából eddig megépítettük, de még sok van belőle hátra, a Központi Bizottság jelenleg is foglalkozik a lakáskérdés egészével és vizsgálja annak minden szféráját, a lakásépítési részét is, de foglalkozunk a lakásigénylés és -elosztás kérdésével is. Mert ha bár az épülő lakások legnagyobb részét a valódi szükséglet szerint és az igazságnak megfelelően osztják el, még jobb áttekintést kell kapnunk és valami értelmes rendet kell kialakítanunk, ami megfelel az igazságérzetnek is. Kádár elvtárs szólt a dolgozó nők helyzetéről is. Kiemelte, hogy társadalmi szervezeteink és kormányzatunk mindenkor napirenden tartja és kellő figyelemmel kezeli a dolgozó nők szociális problémáit és most már a gyakorlatba ment át egész sor rendszabály, amelynek célja az, hogy a dolgozó nők, mindenekelőtt az anyák helyzetén könnyítsünk. • NYUGDÍJRENDSZERÜNKRŐL. Nyugdíjrendszerünk is szóba került a kérdések kapcsán. Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy az világviszonylatban is kiállja az összehasonlítást, bármely ország nyugdíjrendszerével. A reform eredményeinek arányában a nyugdíjas emberek helyzete is rendszeresen javulni fog a jövőben, mert a reform segítségével szilárdabb és szélesebb anyagi alapot tudunk teremteni a nyugdíjasokról való gondoskodásnak is. Reméljük, hogy nem sok esztendő múlva anyagilag is nagyobb alapokkal rendelkezünk, mint ma, és akkor még olyan kérdést is megvizsgálhatunk, amit már sok éve emleget a nyugdíjasok egyik kategóriája, az úgynevezett régi jogon nyugdíjazottak problémáját. • A MAI FIATALOKRÓL. Nem maradtak ki kérdéseikkel a fiatalok sem, akik azt szerették volna tudni, mi a véleménye Kádár Jánosnak a mai fiatalságról. A fiatalság, az életkor — hangzott a válasz — állapot, s éppen úgy nem bűn és nem erény fiatalnak lenni, mint ahogy öregnek lenni sem az. A fiatalok általában dolgoznak és tanulnak, de ezen belül nagyon különbözőek. Kétségtelen, hogy a fiatalság sok speciális problémával jár, például azzal, hogy még nagyobb élettapasztalat nélkül kell döntésre jutniuk olyan sorsfordító ügyekben, mint a szakma, az élethivatás megválasztásában vagy a párválasztásban. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a felelősséggel végzett munka és állásfoglalás után ne szórakozhatnának az ifjak a maguk fiatalos módján. • munkánk céljáról, a továbbiakban néhány szubjektív jellegű kérdésre is válaszolt Kádár elvtárs, majd befejezésül a következőket mondotta: „Ha az előttünk álló esztendőre és a mi népünkre gondolok, akkor úgy látom, hogy munka az lesz, nem kevesebb, mint az 1967-es esztendőben volt; küszködnünk és Harcolnunk is kell az előrehaladásért, idebent az országban a maradi nézetekkel, sokszor önmagunkkal is, nemzetközi síkon pedig azokkal az erőkkel, amelyekkel szembenállunk, amelyek törekvéseinket, a szocializmust és a békét veszélyeztethetik. Én azt gondolom, hogy népünk megalapozott bizakodással és reménységgel tekinthet az új esztendő elé, de ha tízmillió ember csinál magának gondot a tízmillió ember boldogabb jövendőjéből, s annak megfelelően dolgozik, gondolkozik és hat embertársaira, akkor úgy tekinthetnek a jövő elé hogy a békét megvédjük, szocialista építőmunkánkat folytatjuk, és munka lesz, de eredmények is lesznek! (MTI) Fock Jenő Berlinben * BERLIN — MTI Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke kedden feleségével együtt üdülésre a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett. Fogadására a berlini pályaudvaron megjelent Willi Stoph, az NDK Minisztertanácsának elnöke és Tömpe András, hazánk berlini nagykövete. Délben Willi Stoph miniszterelnök ebédet adott a magyar vendégek tiszteletére.