Csongrád Megyei Hírlap, 1968. november (13. évfolyam, 259-281. szám)

1968-11-24 / 276. szám

Tsz-elnökök­ a tsz-szövetségről Több mint egy esztendő telt el a tsz-ek területi szövetségeinek megalakulása óta. Ez az időszak egyrészt az útkeresés, más­részt a tevékenységi kör kialakításának az időszaka volt. Mivel a szövetségek a ter­melő gazdaságok érdekképviseleti testü­leteiként jöttek létre, munkájuk mérlege­lésére a tsz-ek vezetői a hivatottak. En­nek alapján kértünk fel néhány szövet­kezeti elnököt, hogy fejtse ki véleményét az illetékes területi szövetség eddigi tevé­kenységével kapcsolatban. Kovács József, apátfalvi Búzavirág Tsz-: Többet vártam . Azt kell mondanom, hogy a mi ter­melőszövetkezetünk eddig még nem sok hasznát látta a szövetség munkájának. S itt bizony nem valami mindentől függet­len tetszik-nem tetszik megítélésről van szó, hiszen a területen levő szövetkezetek jelentős anyagi hozzájárulásával műkö­dik ez a szerv. Magyarul: mi tartjuk fönt. Csak a mi termelőszövetkezetünk 38 ezer forintot ad évente, ami nem kis összeg. Azt hiszem, jogos kívánság, hogy ezért várunk is valamit. Ezzel szemben én nem tapasztalom azt a nagyfokú igye­kezetet, amelyre számítottam­. Fura do­log, de a múltkor megesett, hogy a szö­vetség egyik dotált munkatársa arra a kérdésemre, hogy mikor lesz egy bizo­nyos ülés, egyszerűen nem tudott vála­szolni. Pedig olyan összejövetelről volt szó, amelynek szervezése — többek kö­zött — az ő feladata is. Mit mondjon az ember? Az ilyesmin csak mérgelődik. Többet tehetne a szövetség a tsz-ek áruértékesítési gondjainak enyhítéséért is. Segíthetne a MÉK és más nagykeres­kedelmi vállalatok és a tsz-ek közötti viszony javításában. Igaz, tett lépéseket, de — véleményem szerint nem eléggé hathatósakat. Ugyanígy többet segíthetne a beszerzésekben is. Jó példa volt erre a különféle vetőmagok, különösen a hib­ridkukorica beszerzésének gondja. Bi­zony, ebben az esetben egyáltalán nem egyengette utunkat a szövetség. A szövetséget mi hoztuk létre, mi tart­juk fönt. Helyesnek tartom, hogy beszé­lünk a gondokról, problémákról. Mind­­annyiunk érdeke, hogy jobban, eredmé­nyesebben dolgozzék. Úgy működjön, hogy vegyük észre: nagy szükségünk van rá! bérletet a bőség kosarához. Minden baj, gond eltűnik egy szempillantás alatt. Va­lami csodálatos, soha nem látott-hallott mindenhatót vártak egyesek a szövetség­ben, s most persze csalódottnak érzik magukat. Tisztán kell azonban látni, hogy az alig egyéves területi szövetségek ma még az útkeresés időszakában van­nak. Feladatuk nem­ az, hogy az egyes gazdaságok belső gondját-baját elintéz­zék. Erre ott van a tsz-ek 18—20 tagú vezetősége. Nem is lenne helyes, ha a szövetség dolgozói, vezetői ilyesmibe be­leszólnának. Meggyőződéssel jelentem ki, hogy a mi szövetségünk megtette mindazt, amit le­hetőségei eddig megengedtek. Segített a szerződéskötésekben, az összefogások út­jának egyengetésében. Nem mondom, hogy minden varázslatosan szép és nincs javítani való. Tapasztalatok birtokában bizonyára még eredményesebben töltheti be a szövetség legfontosabb szerepét, a jobb, gazdaságosabb koordinálást. Az ed­digi igyekezetet látva bizakodással jelent­hetem ki, képes lesz erre. Forgó József, a csongrádi Vörös Csillag Ta. Rakity Áron, magyarcsanádi Úttörő Tsz: Eleget tesz a célkitűzéseknek . Nehéz helyzetben vagyok, amikor a szövetség munkájáról kell nyilatkoz­nom, hiszen magam is vezetőségi tag, pontosabban elnökhelyettes vagyok. Ha védem és dicsérem a tevékenységét, nem azért teszem, mert tisztségem ezt köve­teli, hanem a magam tapasztalatai és meggyőződésem alapján. Megértem azo­kat is, akik elégedetlenek, nem tartják eléggé intenzívnek az eddigi munkát. Túl sokat vártak ettől a szervtől. Valahogy olyan dolog ez, mint a nagy tsz-szervezés idején az egyes tagok belépése és csaló­dása az első esztendő után. Sokan azt hitték akkor, hogy elég aláírni a belépési nyilatkozatot, s azonnal megkaptuk a Közelebb kerülnek egymáshoz a tsz-ek . Véleményem szerint a területi szö­vetség megalakulása már azért is hasz­nosnak bizonyult — eddigi tapasztalataim szerint —, mert a szövetségbe tömörült tsz-ek egymáshoz közelebb kerültek. Ez igen fontos tényező. Más tsz-ek helyzeté­ből, problémáiból és eredményeiből so­kat lehet tanulni. Ezért tartom értékes­nek azokat a tapasztalatcseréket, amelye­ken a területi szövetség segítségével az ország más részeivel is megismerkedhe­tünk. Abaligeten — Pécs mellett — pél­dául a legelőjavítást tanulmányozhat­tuk, amely bizony érdekel bennünket Iregszemesén takarmánytermesztési be­mutatón vettünk részt a közelmúltban, és hasznosítható ismeretekkel jöttünk ha­za. Martonvásáron a kukoricavetés új gyakorlatával barátkoztunk meg, ötletes és sikeres volt a szomszédban, Bokroson megrendezett szőlőtermesztési tapaszta­­­latcsere is. Reméljük, hogy ezeknek lesz folytatása is! Az elmúlt időszakban tájé­koztatást kaptunk értékesítési lehetősé­gekről is. Jó dolog az, hogy segítséget adnak terményeink értékesítéséhez. En­nek a jövőben nagyobb szerepe lesz — úgy gondolom —, mint eddig, a jövede­lem alakulása szempontjából. Mivel pénzügyi problémák is okozhatnak ne­hézséget a közeljövőben, ezért arra a tá­mogatásra, szaktanácsadásra, amit eddig kaptunk, számítunk. Ezt azért is kérjük, mert a Kossuth és a Vörös Csillag Tsz-ek egyesülése egy sor olyan gazdasági és pénzügyi problémával járhat, amelyet a szövetség nélkül csak sok utánajárással tudnánk megoldani. Mi bizalommal te­kintünk a szövetségre: értünk van, az érdekeinket képviseli és a felvetődő gaz­dasági nehézségeken átsegít bennünket. Is pozitív véleményhez hadd fűzzem még hozzá: azt hittük, hogy a szövetség nem­ kér annyi adatot tőlünk, mint más szer­veit! Nem azért említem, hogy ez kibír­hatatlan terhet jelent. Csak azért, mert szeretnénk a papírmunkát ésszerűen csök­kenteni. Tranzisztorgyár Gyöngyösön Nemcsak borairól híres város ma már Gyöngyös, hanem tranzisztorairól, híradás­­technikai alkatrész-gyártásáról is. Itt működik az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT tranzisztorgyártó üzeme, ahol túlnyomórészt női dolgozókkal évente 12 millió darab tranzisztort és 5 millió diódát állítanak elő. Az elkövetkezendő 2 éven belül a gyön­gyösi üzem létszáma és termelése — az igények növekedésével párhuzamosan — több mint a duplájára növekszik. Képünkön: Szatmári Lászlóné a hőkezelő szekrények előtt. (MTI fotó : Bakos Ágnes) — OKGT 15 hívja OKGT 25-öt... Vé­tel! — OKGT 25 je­lentkezik ... Vétel! Az URH adó-ve­vőn ellesett párbe­széd egyik részvevő­je az Alföldi Kőolaj­­fúrási Üzem oroshá­zi kirendeltségének üzemvezetője, a má­sik, az ötvenegy ki­lométerrel távolabb, a fúróberendezés ügyeletes mérnöke. — Jelentést kérek! Mélységet, ferdesé­­get, szögeltérést! — A kút mélysége 1850 méter, a ferde­­ség 22 fok harminc perc, a mágneses Északtól való eltérés 128 fok. Fúrás megy ... Vétel! — Rendben ... Kü­lönben az öreg Tisza hogy viselkedik? — Kitűnően. Nem tudja, hogy alatta va­gyunk ... Az olajért minden­hová el kell menni. „Az Algyő 253-as számú kút lemélyíté­séhez a berendezést a kitűzés elvi helyén terepnehézség miatt telepíteni nem lehet, így a lehetőségek fi­gyelembevételével célszerűen kiválasz­tott helyről a kutat irányított ferdefúrás­sal kell lemélyíteni.” Az idézet egy új fúrási pont műszaki leírásának része. A kitűzés „elvi helyén” a terepnehézség nem más, mint­­ a Tisza medrének közepe. Oda nem lehet olaj­kutat telepíteni. (Nem mintha ez technikailag megold­hatatlan lenne, de akadályozná a hajó­­forgalmat.) Nem ma­radt más hátra, mint­hogy kellő távolság­­ról a folyó alá fúr­nak. Méghozzá Ma­gyarországon rekord­­távolságról, 465 mé­terről. — Ez azt jelenti, — magyarázza Ligeti Attila, a fúrásnál le­vő ügyeletes mérnök­­csoport legfiatalabb tagja —, hogy a cél­réteg 1950 méteres mélységben, az emlí­tett távolságú víz­szintes lyuktalpi elté­rést kell elérni. — Kicsit közérthe­tőbben... — A töltés szélén van a berendezés. In­nen 465 méterrre, va­lahol a folyó közepe alatt 1950 méter mé­lyen van az a pont, ahová el kell jutni az olajért. — Mekkora az a pont? — Egy harminc méter sugarú körbe kell beletalálni. — Céllövészetnek sem rossz... — Különösen nem, ha „látatlanba” cél­zunk. A fúróberendezés sem első sem több­szöri látásra nem árul el különöset. Épp olyan „közönsé­ges”, mint bármely másik, ahol nem fer­de lyukat fúrnak. Ami tehát a látat­lanba célzást illeti, nincs benne túlzás. A két-háromezer mé­teres mélységet, az évezredekkel ezelőtti felszínt emberi szem nem láthatja. De va­kon mégsem lehet dolgozni, valahogy láthatóvá kell tenni a lenti világot. Az ember leküldi maga helyett közvetett hír­hozóit, s az egykori Pannon tenger vall. A ferdefúrás há­rom szakaszból áll. Az első és az utolsó 6—700 méter függő­leges, a közbeeső a tulajdonképpeni fer­de szakasz. — Természetesen a második a legizgal­masabb, itt a fúrás sem a hagyományos módon történik — veszi át a szót Ben­­cze Gyula, a techno­lógiai osztály mérnö­ke. — Ilyenkor ugyanis turbinával fúrunk, az ezerné­­hányszáz méteres Tu­dását nem forog, mi­vel a ferdítéskor „ki­könyökölne” és való­ságos öblöt képezne, így viszont a nagy nyomással bepréselt iszap csak a turbina­testben levő lapáto­kat hozza mozgásba, s ez hajtja a fúrót. — És mitől lesz ferde a lyuk? — A turbina fölé egy, másfél, vagy két fokos ferdítőát­menetet helyezünk. Ezáltal hajlik meg a rudazat. Általában ötven méteres fúrás után kiemeljük az egészet és ellenőriz­zük a ferdeséget. — Hogyan lehet ezt elenőrizni? — Fényképfelvételt készítünk a fúró­lyukban a fotoklino­­méter segítségével. Ez egy koncentrikus körökkel ellátott üveggömb, melyben kis golyó van. Attól függően­, hogy a lyuktalpon a fényké­pezés pillanatában a golyó melyik körön áll meg, a film előhí­vása után megálla­,­pítható a ferdeség. A fúrásnak ezt a módját hazánkban eddig csak elvétve alkalmazták. Ez a mostani, országosan is kiemelkedő vállal­kozás különös felké­szültséget igényel. Az állandó mérnöki és geofizikai felügyelet mellett is csak nagy gyakorlattal rendel­kező, a váratlan helyzetekben gyorsan cselekvő kollektíva képes a feladatra. SELESZT FERENC * Hadművelet a Tisza alatt is télies időben is épül a csongrádi A november 7-i határidőre, a biztató ígé­retek ellenére sem készült el a földgáz-főve­zeték, Csongrádon. Mi ennek az oka? — kér­deztük meg Tóth Tibortól, a DÉGÁZ Csong­rádi Kirendeltségének vezetőjétől. Elmondotta, hogy szeptember elején, amikor átvette a mun­kák vezetését, körülbelül 2—300 méteres sza­kaszon voltak még csak a csövek lefektetve. Most pedig a fővezeték a Szegedi és a Szentesi úton 2100 méter hosszúságban csaknem telje­sen kész. A vezetéképítés azért haladt lassan, mert­ kevés a gyakorlott szakmunkás ,és a gép (például: autódaru­). Az építés során több olyan műszaki problé­mát kellett megoldani, amellyel a tervező sem számolhatott. A FOTÖBER csongrádi gyáregy­ségének irodaépülete előtt például a földgázve­zeték útját keresztező savas szennyvizet elveze­tő csatorna húzódik. E keresztezés biztonságos megépítése — amely számol az esetleges csa­tornarepedéssel is — késedelmet okozott. A DÉGÁZ-nak alvállalkozóként segít a ve­zetéképítésben a szegedi járási TÓVÁL és a csongrádi tanács városfejlesztési üzeme, ösz­­szesen 30-an dolgoznak azon, hogy az átadó ál­lomástól (amely a csongrádi Vörös Csillag Tsz földjén, a Szegedi úton készül), a sportpálya mellett levő nyomáscsökkentő állomásig, el­készüljön a középnyomású vezeték és onnan pedig — a Hunyadi és Dózsa György téren át, a Felszabadulás út egy részén az Iskola utcá­ig — lefektessék az 1500 méter hosszú kis-­ nyomású vezetéket. Az elmúlt napokban az földgázvezeték Újabb ígéret: még novemberben lesz gáz! — Csak a gázpártiakra érdemes hallgatni — Megéri az anyagi áldozat esőben is szünet nélkül dolgoztak a 67 lakásos új bérház és a Kossuth Művelődési Ház előtti szakaszon a gázcsövet fektető munkások. Tóth Tibor bízik abban, hogy a kedvezőtlen időjárás és más akadályozó tényezők ellenére még eb­ben a hónapban gázszállításra alkalmas álla­potba kerülnek a földbe helyezett csövek. Gondoljuk, ez azt is jelenti, hogy a 67 lakásos ház új lakói beköltözéskor — egy-két hónapon belül — földgázzal főzhetnek és melegíthetnek. (Az igazsághoz tartozik: nem lesz könnyű meg­csinálni ezt!) A csongrádi kirendeltséget — a Bajcsy-Zsi­­linszky utcai irodában — sokan keresik fel, tájékoztatást kérve. Gyakran el kell monda­niuk, hogy a DÉGÁZ tervező részlege pillanat­nyilag nem tud tervezői munkát vállalni, mert minden energiájukat leköti annak teljesítése, amit eddig magukra vállaltak. A csongrádi igényeket viszont be lehet nyújtani a szegedi járási TÓVÁL-hoz, ahol tervezői részleget szer­veznek és a DÉGÁZ-nak a bekötésekben is se­gítenek . Két héten belül megkezdi a DÉGÁZ Csong­rádi Kirendeltsége a belső szerelési munkákat. Először a Dózsa György tér 2. és a Felszabadu­lás út 5—7. számú házak lakásaiba szerelik be a gázkészülékeket. Ezeknek tervei már ké­szen vannak. Még mindig akadnak rémhírterjesztők, akik a földgáz ellen agitálnak, mondván: méregdrá­ga a beszerelés és sokba kerül a fogyasztás is! A kirendeltség vezetője néhány kétkedőt tud csak meggyőzni naponta, hisz nem ez a leg­főbb tennivalója. Talán segítségére lehetünk, ha közlése alapján egy-két példát közzéte­­szünk. Három tagú család havi gázszámlája, ha egy tűzhelyük van: 25—30 forint, ha vízme­legítőt is használnak, akkor már 70—80 fo­rint. Nagy hidegben 23 fokos szobahőmérsék­let eléréséhez szükséges gázmennyiséget szá­molva 2 szoba fűtése egész (6 hónapos) fűtési idényben körülbelül 650—850 forintba kerül. Könnyen meg lehet győződni arról, hogy ér­demes áldozni a földgáz bevezetésére. Nem drágább a hagyományos (szén) tüzelés összes költségénél, de tisztább és kényelmesebb! Néhány hét múlva már élvezhetik a földgáz áldását otthonukban azok a csongrádi csalá­dok, ahova elsőként szerelik be­ a gázrezsókat és gázkonvektorokat. BÁLINT GYULA Korszerűsítés Az utóidény befejeztével fokozott ütemben folytatják­ a balatoni utak, köztük a 7-es számú országos főköz­lekedési út építését, korsze­rűsítését. Az északi parton, Balatonfüred és Alsóörs kö­zelében kezdődtek nagyará­nyú földmunkák. A tervek szerint az északi part legfor­galmasabb idegenforgalmi központjáig, Tihanyig vezető útszakaszt építik át gyors ütemben. Alsóörsnél felüljár­­óval ívelik át a vasutat. Jövőre nagyrészt már mo­dern útvonalon közelíthetik meg a Balatont a nyugatról érkező turisták is. A Sop­rontól a Balaton és Pécs érintésével Jugoszláviába vezető nemzetközi útvonal építése túljutott a Veszprém megyei Sümegen a na­gysza­bású munka ezzel gyakorla­tilag elérte a Balaton part­ját. M­ÍRLAP VASÁRNAP, 1868. NOVEMBER 24.?

Next