Csongrád Megyei Hírlap, 1968. november (13. évfolyam, 259-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
Tsz-elnökök a tsz-szövetségről Több mint egy esztendő telt el a tsz-ek területi szövetségeinek megalakulása óta. Ez az időszak egyrészt az útkeresés, másrészt a tevékenységi kör kialakításának az időszaka volt. Mivel a szövetségek a termelő gazdaságok érdekképviseleti testületeiként jöttek létre, munkájuk mérlegelésére a tsz-ek vezetői a hivatottak. Ennek alapján kértünk fel néhány szövetkezeti elnököt, hogy fejtse ki véleményét az illetékes területi szövetség eddigi tevékenységével kapcsolatban. Kovács József, apátfalvi Búzavirág Tsz-: Többet vártam . Azt kell mondanom, hogy a mi termelőszövetkezetünk eddig még nem sok hasznát látta a szövetség munkájának. S itt bizony nem valami mindentől független tetszik-nem tetszik megítélésről van szó, hiszen a területen levő szövetkezetek jelentős anyagi hozzájárulásával működik ez a szerv. Magyarul: mi tartjuk fönt. Csak a mi termelőszövetkezetünk 38 ezer forintot ad évente, ami nem kis összeg. Azt hiszem, jogos kívánság, hogy ezért várunk is valamit. Ezzel szemben én nem tapasztalom azt a nagyfokú igyekezetet, amelyre számítottam. Fura dolog, de a múltkor megesett, hogy a szövetség egyik dotált munkatársa arra a kérdésemre, hogy mikor lesz egy bizonyos ülés, egyszerűen nem tudott válaszolni. Pedig olyan összejövetelről volt szó, amelynek szervezése — többek között — az ő feladata is. Mit mondjon az ember? Az ilyesmin csak mérgelődik. Többet tehetne a szövetség a tsz-ek áruértékesítési gondjainak enyhítéséért is. Segíthetne a MÉK és más nagykereskedelmi vállalatok és a tsz-ek közötti viszony javításában. Igaz, tett lépéseket, de — véleményem szerint nem eléggé hathatósakat. Ugyanígy többet segíthetne a beszerzésekben is. Jó példa volt erre a különféle vetőmagok, különösen a hibridkukorica beszerzésének gondja. Bizony, ebben az esetben egyáltalán nem egyengette utunkat a szövetség. A szövetséget mi hoztuk létre, mi tartjuk fönt. Helyesnek tartom, hogy beszélünk a gondokról, problémákról. Mindannyiunk érdeke, hogy jobban, eredményesebben dolgozzék. Úgy működjön, hogy vegyük észre: nagy szükségünk van rá! bérletet a bőség kosarához. Minden baj, gond eltűnik egy szempillantás alatt. Valami csodálatos, soha nem látott-hallott mindenhatót vártak egyesek a szövetségben, s most persze csalódottnak érzik magukat. Tisztán kell azonban látni, hogy az alig egyéves területi szövetségek ma még az útkeresés időszakában vannak. Feladatuk nem az, hogy az egyes gazdaságok belső gondját-baját elintézzék. Erre ott van a tsz-ek 18—20 tagú vezetősége. Nem is lenne helyes, ha a szövetség dolgozói, vezetői ilyesmibe beleszólnának. Meggyőződéssel jelentem ki, hogy a mi szövetségünk megtette mindazt, amit lehetőségei eddig megengedtek. Segített a szerződéskötésekben, az összefogások útjának egyengetésében. Nem mondom, hogy minden varázslatosan szép és nincs javítani való. Tapasztalatok birtokában bizonyára még eredményesebben töltheti be a szövetség legfontosabb szerepét, a jobb, gazdaságosabb koordinálást. Az eddigi igyekezetet látva bizakodással jelenthetem ki, képes lesz erre. Forgó József, a csongrádi Vörös Csillag Ta. Rakity Áron, magyarcsanádi Úttörő Tsz: Eleget tesz a célkitűzéseknek . Nehéz helyzetben vagyok, amikor a szövetség munkájáról kell nyilatkoznom, hiszen magam is vezetőségi tag, pontosabban elnökhelyettes vagyok. Ha védem és dicsérem a tevékenységét, nem azért teszem, mert tisztségem ezt követeli, hanem a magam tapasztalatai és meggyőződésem alapján. Megértem azokat is, akik elégedetlenek, nem tartják eléggé intenzívnek az eddigi munkát. Túl sokat vártak ettől a szervtől. Valahogy olyan dolog ez, mint a nagy tsz-szervezés idején az egyes tagok belépése és csalódása az első esztendő után. Sokan azt hitték akkor, hogy elég aláírni a belépési nyilatkozatot, s azonnal megkaptuk a Közelebb kerülnek egymáshoz a tsz-ek . Véleményem szerint a területi szövetség megalakulása már azért is hasznosnak bizonyult — eddigi tapasztalataim szerint —, mert a szövetségbe tömörült tsz-ek egymáshoz közelebb kerültek. Ez igen fontos tényező. Más tsz-ek helyzetéből, problémáiból és eredményeiből sokat lehet tanulni. Ezért tartom értékesnek azokat a tapasztalatcseréket, amelyeken a területi szövetség segítségével az ország más részeivel is megismerkedhetünk. Abaligeten — Pécs mellett — például a legelőjavítást tanulmányozhattuk, amely bizony érdekel bennünket Iregszemesén takarmánytermesztési bemutatón vettünk részt a közelmúltban, és hasznosítható ismeretekkel jöttünk haza. Martonvásáron a kukoricavetés új gyakorlatával barátkoztunk meg, ötletes és sikeres volt a szomszédban, Bokroson megrendezett szőlőtermesztési tapasztalatcsere is. Reméljük, hogy ezeknek lesz folytatása is! Az elmúlt időszakban tájékoztatást kaptunk értékesítési lehetőségekről is. Jó dolog az, hogy segítséget adnak terményeink értékesítéséhez. Ennek a jövőben nagyobb szerepe lesz — úgy gondolom —, mint eddig, a jövedelem alakulása szempontjából. Mivel pénzügyi problémák is okozhatnak nehézséget a közeljövőben, ezért arra a támogatásra, szaktanácsadásra, amit eddig kaptunk, számítunk. Ezt azért is kérjük, mert a Kossuth és a Vörös Csillag Tsz-ek egyesülése egy sor olyan gazdasági és pénzügyi problémával járhat, amelyet a szövetség nélkül csak sok utánajárással tudnánk megoldani. Mi bizalommal tekintünk a szövetségre: értünk van, az érdekeinket képviseli és a felvetődő gazdasági nehézségeken átsegít bennünket. Is pozitív véleményhez hadd fűzzem még hozzá: azt hittük, hogy a szövetség nem kér annyi adatot tőlünk, mint más szerveit! Nem azért említem, hogy ez kibírhatatlan terhet jelent. Csak azért, mert szeretnénk a papírmunkát ésszerűen csökkenteni. Tranzisztorgyár Gyöngyösön Nemcsak borairól híres város ma már Gyöngyös, hanem tranzisztorairól, híradástechnikai alkatrész-gyártásáról is. Itt működik az Egyesült Izzólámpa és Villamossági RT tranzisztorgyártó üzeme, ahol túlnyomórészt női dolgozókkal évente 12 millió darab tranzisztort és 5 millió diódát állítanak elő. Az elkövetkezendő 2 éven belül a gyöngyösi üzem létszáma és termelése — az igények növekedésével párhuzamosan — több mint a duplájára növekszik. Képünkön: Szatmári Lászlóné a hőkezelő szekrények előtt. (MTI fotó : Bakos Ágnes) — OKGT 15 hívja OKGT 25-öt... Vétel! — OKGT 25 jelentkezik ... Vétel! Az URH adó-vevőn ellesett párbeszéd egyik részvevője az Alföldi Kőolajfúrási Üzem orosházi kirendeltségének üzemvezetője, a másik, az ötvenegy kilométerrel távolabb, a fúróberendezés ügyeletes mérnöke. — Jelentést kérek! Mélységet, ferdeséget, szögeltérést! — A kút mélysége 1850 méter, a ferdeség 22 fok harminc perc, a mágneses Északtól való eltérés 128 fok. Fúrás megy ... Vétel! — Rendben ... Különben az öreg Tisza hogy viselkedik? — Kitűnően. Nem tudja, hogy alatta vagyunk ... Az olajért mindenhová el kell menni. „Az Algyő 253-as számú kút lemélyítéséhez a berendezést a kitűzés elvi helyén terepnehézség miatt telepíteni nem lehet, így a lehetőségek figyelembevételével célszerűen kiválasztott helyről a kutat irányított ferdefúrással kell lemélyíteni.” Az idézet egy új fúrási pont műszaki leírásának része. A kitűzés „elvi helyén” a terepnehézség nem más, mint a Tisza medrének közepe. Oda nem lehet olajkutat telepíteni. (Nem mintha ez technikailag megoldhatatlan lenne, de akadályozná a hajóforgalmat.) Nem maradt más hátra, minthogy kellő távolságról a folyó alá fúrnak. Méghozzá Magyarországon rekordtávolságról, 465 méterről. — Ez azt jelenti, — magyarázza Ligeti Attila, a fúrásnál levő ügyeletes mérnökcsoport legfiatalabb tagja —, hogy a célréteg 1950 méteres mélységben, az említett távolságú vízszintes lyuktalpi eltérést kell elérni. — Kicsit közérthetőbben... — A töltés szélén van a berendezés. Innen 465 méterrre, valahol a folyó közepe alatt 1950 méter mélyen van az a pont, ahová el kell jutni az olajért. — Mekkora az a pont? — Egy harminc méter sugarú körbe kell beletalálni. — Céllövészetnek sem rossz... — Különösen nem, ha „látatlanba” célzunk. A fúróberendezés sem első sem többszöri látásra nem árul el különöset. Épp olyan „közönséges”, mint bármely másik, ahol nem ferde lyukat fúrnak. Ami tehát a látatlanba célzást illeti, nincs benne túlzás. A két-háromezer méteres mélységet, az évezredekkel ezelőtti felszínt emberi szem nem láthatja. De vakon mégsem lehet dolgozni, valahogy láthatóvá kell tenni a lenti világot. Az ember leküldi maga helyett közvetett hírhozóit, s az egykori Pannon tenger vall. A ferdefúrás három szakaszból áll. Az első és az utolsó 6—700 méter függőleges, a közbeeső a tulajdonképpeni ferde szakasz. — Természetesen a második a legizgalmasabb, itt a fúrás sem a hagyományos módon történik — veszi át a szót Bencze Gyula, a technológiai osztály mérnöke. — Ilyenkor ugyanis turbinával fúrunk, az ezernéhányszáz méteres Tudását nem forog, mivel a ferdítéskor „kikönyökölne” és valóságos öblöt képezne, így viszont a nagy nyomással bepréselt iszap csak a turbinatestben levő lapátokat hozza mozgásba, s ez hajtja a fúrót. — És mitől lesz ferde a lyuk? — A turbina fölé egy, másfél, vagy két fokos ferdítőátmenetet helyezünk. Ezáltal hajlik meg a rudazat. Általában ötven méteres fúrás után kiemeljük az egészet és ellenőrizzük a ferdeséget. — Hogyan lehet ezt elenőrizni? — Fényképfelvételt készítünk a fúrólyukban a fotoklinométer segítségével. Ez egy koncentrikus körökkel ellátott üveggömb, melyben kis golyó van. Attól függően, hogy a lyuktalpon a fényképezés pillanatában a golyó melyik körön áll meg, a film előhívása után megálla,pítható a ferdeség. A fúrásnak ezt a módját hazánkban eddig csak elvétve alkalmazták. Ez a mostani, országosan is kiemelkedő vállalkozás különös felkészültséget igényel. Az állandó mérnöki és geofizikai felügyelet mellett is csak nagy gyakorlattal rendelkező, a váratlan helyzetekben gyorsan cselekvő kollektíva képes a feladatra. SELESZT FERENC * Hadművelet a Tisza alatt is télies időben is épül a csongrádi A november 7-i határidőre, a biztató ígéretek ellenére sem készült el a földgáz-fővezeték, Csongrádon. Mi ennek az oka? — kérdeztük meg Tóth Tibortól, a DÉGÁZ Csongrádi Kirendeltségének vezetőjétől. Elmondotta, hogy szeptember elején, amikor átvette a munkák vezetését, körülbelül 2—300 méteres szakaszon voltak még csak a csövek lefektetve. Most pedig a fővezeték a Szegedi és a Szentesi úton 2100 méter hosszúságban csaknem teljesen kész. A vezetéképítés azért haladt lassan, mert kevés a gyakorlott szakmunkás ,és a gép (például: autódaru). Az építés során több olyan műszaki problémát kellett megoldani, amellyel a tervező sem számolhatott. A FOTÖBER csongrádi gyáregységének irodaépülete előtt például a földgázvezeték útját keresztező savas szennyvizet elvezető csatorna húzódik. E keresztezés biztonságos megépítése — amely számol az esetleges csatornarepedéssel is — késedelmet okozott. A DÉGÁZ-nak alvállalkozóként segít a vezetéképítésben a szegedi járási TÓVÁL és a csongrádi tanács városfejlesztési üzeme, öszszesen 30-an dolgoznak azon, hogy az átadó állomástól (amely a csongrádi Vörös Csillag Tsz földjén, a Szegedi úton készül), a sportpálya mellett levő nyomáscsökkentő állomásig, elkészüljön a középnyomású vezeték és onnan pedig — a Hunyadi és Dózsa György téren át, a Felszabadulás út egy részén az Iskola utcáig — lefektessék az 1500 méter hosszú kis- nyomású vezetéket. Az elmúlt napokban az földgázvezeték Újabb ígéret: még novemberben lesz gáz! — Csak a gázpártiakra érdemes hallgatni — Megéri az anyagi áldozat esőben is szünet nélkül dolgoztak a 67 lakásos új bérház és a Kossuth Művelődési Ház előtti szakaszon a gázcsövet fektető munkások. Tóth Tibor bízik abban, hogy a kedvezőtlen időjárás és más akadályozó tényezők ellenére még ebben a hónapban gázszállításra alkalmas állapotba kerülnek a földbe helyezett csövek. Gondoljuk, ez azt is jelenti, hogy a 67 lakásos ház új lakói beköltözéskor — egy-két hónapon belül — földgázzal főzhetnek és melegíthetnek. (Az igazsághoz tartozik: nem lesz könnyű megcsinálni ezt!) A csongrádi kirendeltséget — a Bajcsy-Zsilinszky utcai irodában — sokan keresik fel, tájékoztatást kérve. Gyakran el kell mondaniuk, hogy a DÉGÁZ tervező részlege pillanatnyilag nem tud tervezői munkát vállalni, mert minden energiájukat leköti annak teljesítése, amit eddig magukra vállaltak. A csongrádi igényeket viszont be lehet nyújtani a szegedi járási TÓVÁL-hoz, ahol tervezői részleget szerveznek és a DÉGÁZ-nak a bekötésekben is segítenek . Két héten belül megkezdi a DÉGÁZ Csongrádi Kirendeltsége a belső szerelési munkákat. Először a Dózsa György tér 2. és a Felszabadulás út 5—7. számú házak lakásaiba szerelik be a gázkészülékeket. Ezeknek tervei már készen vannak. Még mindig akadnak rémhírterjesztők, akik a földgáz ellen agitálnak, mondván: méregdrága a beszerelés és sokba kerül a fogyasztás is! A kirendeltség vezetője néhány kétkedőt tud csak meggyőzni naponta, hisz nem ez a legfőbb tennivalója. Talán segítségére lehetünk, ha közlése alapján egy-két példát közzéteszünk. Három tagú család havi gázszámlája, ha egy tűzhelyük van: 25—30 forint, ha vízmelegítőt is használnak, akkor már 70—80 forint. Nagy hidegben 23 fokos szobahőmérséklet eléréséhez szükséges gázmennyiséget számolva 2 szoba fűtése egész (6 hónapos) fűtési idényben körülbelül 650—850 forintba kerül. Könnyen meg lehet győződni arról, hogy érdemes áldozni a földgáz bevezetésére. Nem drágább a hagyományos (szén) tüzelés összes költségénél, de tisztább és kényelmesebb! Néhány hét múlva már élvezhetik a földgáz áldását otthonukban azok a csongrádi családok, ahova elsőként szerelik be a gázrezsókat és gázkonvektorokat. BÁLINT GYULA Korszerűsítés Az utóidény befejeztével fokozott ütemben folytatják a balatoni utak, köztük a 7-es számú országos főközlekedési út építését, korszerűsítését. Az északi parton, Balatonfüred és Alsóörs közelében kezdődtek nagyarányú földmunkák. A tervek szerint az északi part legforgalmasabb idegenforgalmi központjáig, Tihanyig vezető útszakaszt építik át gyors ütemben. Alsóörsnél felüljáróval ívelik át a vasutat. Jövőre nagyrészt már modern útvonalon közelíthetik meg a Balatont a nyugatról érkező turisták is. A Soprontól a Balaton és Pécs érintésével Jugoszláviába vezető nemzetközi útvonal építése túljutott a Veszprém megyei Sümegen a nagyszabású munka ezzel gyakorlatilag elérte a Balaton partját. MÍRLAP VASÁRNAP, 1868. NOVEMBER 24.?