Csongrád Megyei Hírlap, 1968. november (13. évfolyam, 259-281. szám)
1968-11-09 / 263. szám
Üzem az óceánon Rendkívül jelentős a Szovjetunió tengerhalászata. Húszezer halfogó, feldolgozó, hűtő, tudományos kutató és felderítő hajó alkotja halászati flottáját. A szovjet halászhajók motorjainak összesített hajtóereje meghaladja a négymillió lóerőt. Az „Ieronim Uborevics” 15 300 tonna vízkiszorítású, két fő hajtóműve négyezer lóerős. A hajó 530 lakója három műszakban dolgozik. A gyors feldolgozás eredményeképpen a tengeri állatok értékes fehérje- és vitamintartalmának csökkenése minimális, így az óceánból nyert értelmes anyagok veszteség nélkül kerülnek a fogyasztóhoz. Az úszó üzemben minden lényeges folyamat gépesített és automatizált. Hatszáz különböző gép, mechanizmus, automata és emelőszerkezet alkotja azt a húsz szalagot, amelyekről 24 óra alatt közel háromszázezer különféle konzerv és húszezer ötkilogrammos hering-óriáskonzerv kerül a raktárba. A hajó napi termelése Moszkva bar- rokie öt szaküzletének egyheti halszükséglete fedezésére elegendő. Az „Ieronim Uborovics” nevű szovjet úszó halfeldolgozó üzem A nép művelés® közös akarattal Csongrádon a művelődés ház évek óta egyik leglényegesebb feladatának tekinti, hogy sokoldalúan foglalkozzék a termelőszövetkezeti parasztság általános és szakmai műveltségének növelésével, kulturált szórakoztatásával, ízlésének formálásával. E tevékenységről azért is időszerű szólni, mert az új termelőszövetkezeti törvény is — alapkoncepciójából fakadóan — a tsz kötelességévé teszi a tagság általános és szakmai műveltségének növelését. Ez nem áll ellentétben a termelési érdekekkel, sőt közvetett módon annak segítőjévé válhat. Az a kérdés: felismeri ezt minden tszvezető? Csupán gazdasági feladatokkal hajlandó-e foglalkozni, avagy társadalmi, politikai felelősségét érezve az emberfők művelését, a szellemi javak áldásos gyarapodását a rendelkezésére álló eszközökkel, vezetői tekintélyének felhasználásával Anélkül, hogy a csongrádi példát — a művelődési ház és a város tsz-einek eddigi gyümölcsöző kapcsolatát — idealizálnánk érdemes sorra venni azokat az akciókat, amelyek sikerét épp a jó szervezés, a közös cél, az együttes felelősség alapozta meg. Négy éve, hogy a művelődési ház a Vörös Csillag és a Petőfi Tsz-ben dolgozókat szervezett be tanulóknak a dolgozók általános iskolájába a Kossuth téri általános iskola nevelőivel karöltve. (Ma sem időszerűtlen feladat a műveltség alapjainak lerakásával törődni!) Immár hagyományossá válik a termelőszövetkezeti téli oktatás megszervezése is. Ennek személyi és tárgyi feltételei adottak. Az elmúlt években a szőlészeti, a gyümölcstermesztési, kertészeti és általános növénytermesztési tanfolyamok tematikáját úgy állították össze, hogy ne csak hasznos, hanem érdekes is legyen. A szervezésben a tszvezetők, párttitkárok személyes példamutatással is segítettek. Az előadók zömmel helyi szakemberek voltak, akik örömmel vállalkoztak az ismeretterjesztő előadások megtartására. A televíziót is felhasználták a téli oktatásban. A tanyaközpontokban megszervezték a televízió mezőgazdasági szakfilm-sorozatának kollektív megtekintését, amelyeken el is szolgálja? Valljuk be, kevés olyan tsz-vezető van még megyénkben, akit e téren „pozitív hős”-ként lehetne jellemezni. A csongrádi példából sok tanulság levonható. Többek között azért is, mert a városi művelődési ház eddig sem kényszerítette rá a tszekre népművelési programját, hanem az érdekelt tszvezetőkkel megtárgyalták a soron következő feladatokat, megosztották a szervezés terheit és költségeit. Nem árt hangsúlyozni, hogy a kölcsönösség — az egyetértés — anyagi vonatkozásban is lényeges. Az elmúlt évek számottevő eredményei sem születhettek volna meg „kulturális könyöradományokból!” A céltalan és értelmetlen adakozás, amelyért ellenszolgáltatás nem jár, sem a tsz, sem a művelődési intézmény részére nem számíthat „jó pontnak”í tertként 50—60 tsz-tag vett részt és a műsor után vitavezető irányításával megbeszélték a látottakat. Eredményesen alkalmazták az ismeretterjesztésben a komplex módszereket, az úgynevezett szabadegyetemi formát, amely egymással öszszefüggő előadások sorozatából áll. Precíz agitációval sikerült hallgatóságot toborozni termelőszövetkezeti vezetőkből, elnökökből, mezőgazdászokból, brigádvezetőkből a 8 előadásból álló pszichológiai előadássorozatnak, amely a vezetés és az irányítás lélektanának néhány fontos kérdését ölelte fel. Az élénk érdeklődést kiváltó előadássorozat — amelyen mintegy 35 tsz-vezető vett részt — vezérfonala az volt, hogy a tsz-vezetőket megismertesse a meggyőzés, az emberekkel való bánásmód néhány alapvető követelményével. Hogy miért volt sikere a sorozatnak? A megfelelő érdekfelkeltésen kívül elősegítette a sikert a körültekintő, precíz szervezés, a közérthetőséget és tudományos megalapozottságot egyaránt figyelembe vevő témaösszeállítás, valamint az előadók lebilincselő, színes előadásmódja. És természetesen az is, hogy a hallgatóság, a tsz-vezetők felismerték az előadások hasznosságát. Nem sajnálták a 10 forintos bérletre a pénzt, lehet a tegnapi sikerekből megélni, a régi formákat változtatás nélkül az új követelmények szolgálatába állítani. A csongrádi városi tanács legutóbbi ülésén, (amelyen a népművelésről tanácskoztak) mind Nagyistók Józsefnek, a városi pártbizottság osztályvezetőjének, mind Pintér Istvánnak, a városi tanács végrehajtó bizottsága tagjának, a Tisza Tsz elnökének felszólalása jól bizonyítja, hogy a továbblépés igényét és szükségét mindkét részről érzik, tudják. Akik irányítják a népművelést, javasolják, hogy igen hasznos lenne, ha minden tsz-ben ügyködne népművelési ügyvezető (nem az elnevezés a fontos), aki szervezetten, folyamatosan intézné a művelődési ügyeket. S a tsz-ekben is tudják, hogy a tagok művelődésének tárgyi és személyi feltételeit sürgősen meg kell teremteni a várost gyűrűként körülvevő tanyavilágban. A földeken dolgozók, a tanyákon élők az anyagi gyarapodással párhuzamosan a szellemi javakból is mind többet kérnek. Különösen a fiatalok! S ez az, ami sok tsz-ben hiányzik még! BÁLINT GYULA Az alap Az eredmény Számos jele van annak, hogy a folyamatos, a jó koncepció szerint irányított népművelői tevékenység meghozza gyümölcseit. A hallgatóságot érdeklő aktuális politikai és szakmai előadásoknak — kiváltképp téli időszakban — mindig sikere és hatása van. A rádió, a televízió és az újság mellett az élő szóval közvetített ismereteknek hatásukat tekintve nem kell szerénykedniök. Annál is inkább, mert a helyi előadók helyi példákon bizonyítják be mondanivalójuk igazát. S ha vita kerekedik — nem ritka eset! — a helyi ügyek kerülnek terítékre, amely mindenképp haszonnal jár. Nem lehet olyan receptet összeállítani, amely mindenhol alkalmazható a tsz-ek és a művelődési házak — vagy otthonok — ideális kapcsolatának, együtt dolgozásának legjobb kialakítására. A népművelésben egyébként sem HÍRLAP 2 SZOMBAT, 1968. NOVEMBER 9. Vendégmarasztaló Idén áprilisig jóformán csak eltévedt turisták vetődtek Makóra. Autós külföldiek, akiket nem tájékoztattak belépéskor a határnál és útközben sem, hogy a nemzetközi térképeken tévesen volt feltüntetve Nagylak átkelőhelyként Románia felé. Meg olyan honfitársaink jöttek, akik — akárcsak a külföldiek — itteni átkeléssel szerettek volna jónéhány kilométert megtakarítani romániai—balkáni útjukból. Bosszankodva fordultak vissza Biharkeresztesnek. E kellemetlenségnek nem a térkép korrigálásával, hanem a határátkelő ideiglenes megnyitásával vetettek véget. Április óta Makó és környéke — hazánk idegenforgalmi szempontból holt sarka, ahogyan egyik felszólaló nevezte az MSZMP járási és városi végrehajtó bizottságának együttes ülésén — némiképp bekapcsolódott az ország, kissé a nemzetközi vérkeringésbe is. Vékonyabb ezeken bár, mint Röszkénél, vagy pláne Hegyeshalomnál, de csordogálnak a turistaautók. Öt hónap alatt hatvan nemzetiségű vendég utazott át Makón. Nagylélk áprilisi forgalma augusztusra meghuszonnégyszereződött. A turisták háromnegyed része szocialista országokból való. (Számottevő ebben a magyarok aránya, különösen azoké, akik Makón időztek is: a félig kihasznált Korona szállót például 1740 honfitársunk és 337 külföldi vette igénybe július elejétől szeptember végéig.) A nyaralási szezon után megcsappant a vendégjárás, ám jövő tavasztól őszig az ideinél — feltehetően — tovább növekszik. Ez új lehetőségeket nyújt és egyben új feladatokat szab a vidék párt- és állami vezetői számára az utak korszerűsítésétől a Marosparti üdülőtelep kifejlesztésén át a szervezett propagandáig. A személyforgalom növelésének minimális ■programjaként jelölte meg a két vb idegenforgalmi intézőbizottság életrehívását, az átkelő működési feltételeinek javítását és autóscamping létrehozását, valamint Makó fürdővárossá fejlesztését. A tapasztalatokból és a kilátásokból elemzett következtetések egyértelműen indokolják a nagylaki Makón és környékén ezrekbe az irányt jelző táblák elhelyezése, amit hónapok óta halogatnak, vagy tájjellegű ételek, ajándéktárgyak, prospektusok forgalomba hozatala!) Mint említettük, nem csak külföldi, honi vendégek fogadására is gondosabban fel kell készülnie, elsősorban Makónak, hogy jobban lekösse a még tranzit-jellegű forgalmat, s egyben lakossága üdülésiszórakozási lehetőségeit is gazdagítsa. Az Alföld új gyöngyszeme lehet például a Maros itteni partja, ahol a Szegedi Szabadtéri Játékok vendégei épp olyan szívesen időznek, mint az átutazó turisták. Társadalmi bizottság szorgalmazza a 40 holdnyi ligetes part üdülőteleppé fejlesztését, kutat fúrtak, felépült 80 hétvégi ház és 10 vállalati üdülő a már kiosztott 174 telken, s remélhetően lebontják tavaszra a düledező kabinsort... A kellemes — nemzetközi csereüdültetésre is alkalmas —úttörőtábor szomszédságában vadászházat emelnek. (Külföldi vadászok is bizonyosan nagyobb számban jönnek ide, mint eddig, mert a Maros-mente az ország egyik leggazdagabb apróvad-telepe.) Úszóház telepítésétől sétalovaglás és más sportok megszervezésén át alkotóház létrehozásáig megannyi remek módja kínálkozik itt a pihenésnek, szórakozásnak, sőt a gyógyulásnak is. (A folyó — reumás betegségekre — kiváló gyógyhatású iszapot rak partra, ami akár a gyógyvizű városi termálfürdőben is hasznosítható.) Célszerűnek látszik a tavaly decemberi József Attila hetek továbbfejlesztése Makó rendkívül értékes irodalmi emlékeinek ápolása érdekében. Időszerű meggyorsítani a múzeum helytörténeti kiállításának előkészítését is. Az első felszabadult magyar város becses munkásmozgalmi emlékeinek sorában külön érdeklődésre tartana igényt a népi írók Makóról is erőteljesen támogatott mozgalma, dokumentumainak összegyűjtése itt. Továbbá a városnak világhírnevet jelentő hagymatermesztési eszközeinek és felhasználási módjának bemutatási is élményt jelentene az idegeneknek. Figyelemre érdemes javaslat a Nagylak melletti Bökénynél, a Dózsa-csata színhelyén emlékmű felállítása. És sorolhatnánk tovább. A kezdeményezések elemzése bőséges munkát ad a megalakuló átkelő állandósítását és a kishatár-forgalom megindítását, népgazdasági és helyi szempontból egyaránt. Örvendetesen változtatta meg az eddigi vendégjárás is az útmenti községek és a város lakosságának szemléletét, noha néhány nem kívánatos jelenséget is tapasztalni. Csinosítják az utcákat és házakat, szívesen kalauzolják az idegeneket stb., szóval: a turistafogadás szubjektív feltételei kedvezőek és folyton javulnak. Az objektív feltételek megteremtése , a vámház teljes felszerelése épp úgy, mint autószerviz, benzinkút, parkírozóhelyek létesítése, a falusi kocsmák helyett modern úticsárdák kialakítása — jórészt anyagiakon múlik. (Nem kerül azonban idegenforgalmi bizottságnak, amely Makó és környéke vendégmarasztaló gondjai mielőbbi megoldásáért, a sokáig „holt vidék” eleven idegenforgalma megteremtéséért fáradoznak majd. A két párt vb határozott törekvése előmozdítani ezt. RAFFAI ISTVÁN A hiba az ön készülékében! Egy tv-szerelő naplójából • Más az élet, más a film Kissé elfogódottan indultam. Mázfy Emőd lakására, hiszen Mázfy honunk nagy színészegyénisége, a fehér leányszobák és fülledt asszonyi budoárok álma. Az ötvenes években általában ő volt az ellenség: amerikai kémeket, levitézlett arisztokratákat, dúsgazdag földesurakat, csahos reakciósokat alakított. Mázsy elegáns, megnyerő, kulturált jelenség és mint ilyen, manapság kizárólag elidegenedő értelmiségieket személyesít meg. Ez alkalommal legjobb ruhámat vettem fel, frissen borotválkoztam. Első osztályú megjelenésem volt. — Jöjjön kedvesem — invitált befelé Mázsy rádióból közismert hangján. Csodálkozva bámultam rá. Ez nem igaz! Kopott melegítő lötyögött aszott testén. Borotválatlan volt és — hölgyeim, kapaszkodjanak meg! — teljesen kopasz. Csak a tarkóján árválkodott néhány szál seszínű hajmaradvány. Szeme alatt táskákat, lábán ormótlan mamuszt viselt. Lúdtalpai majd elgágogták magukat. A szobája egy múzeumhoz hasonlított. Mindenütt képek, plakátok, poros babérkoszorúk és egyéb relikviák. Három különböző Mázsy mellszobor és egy határnagyságú zongora egészítette ki a szoba berendezését. — Nem zavarja, ha figyelem? — kérdezte a mester, amikor dolgozni kezdtem. — Tessék nyugodtan, mindenki ezt teszi. Az emberek azt hiszik, hogy ilyenkor a tévészerelők kicserélik az alkatrészeket ... — Félreért... Én magát akarom figyelni. A mozdulatait, a gesztusait, az arcjátékát... Kissé kellemetlenül éreztem magam. Mázsy ült a fotelben és úgy bámult, mint Maris a moziban. — Én harcolni akarok a beskatulyázás ellen. Unom, hogy mindig orvosprofesszorokat, atomfizikusokat kell játszanom. Szeretnék végre egyszer igazi munkást alakítani. Egyszerű embert... Olyat, mint maga ... — Miért vagyok én egyszerű ember? — Ezt csak úgy mondjuk... Ez egy kategória, melybe mindenki beletartozik, akinek nincs diplomája, vagy nem élsportoló ... Kérem, viselkedjék természetes egyszerűséggel, mintha itt sem lennék. Ha akar, nyugodtan köpködhet, káromkodhat... — Köpködni nem szoktam, a káromkodás, az megy ... — Ugye maguk sokat káromkodnak? — Különösen a főmérnökünk ... — Az olyan... izé... munkáskáder? — Az apja valaha az Orion főrészvényese volt, úgy tudom, két nevelőt tartottak mellette... Láttam, hogy nem felelek meg Mársy várakozásának. Egyszer, amikor a csavarhúzóm megcsúszott és összetört egy csövet, kipréseltem egy vérszegény káromkodást, de éreztem, hogy nem volt jó a figurám. Ez a szerencsétlen azt várta, hogy miután neki nincs ideje kimenni az életbe, velem az élet... pardon ÉLET látogat el hozzá. — Mondja, mi volt maga azelőtt? — kérdezte gyanakodna. — Mielőtt? — Mielőtt tévészerelő lett. — Segédmunkás egy építkezésen, de rüheltem a maltert ... — Látja, én ezt nem értem. A múltkor járt itt egy villanyszerelő. Úgy nézett ki, mint egy őrgróf. Volt két segítsége, velük szerelte a bojlert, de a falvésést nem vállalták. Elküldtem a házmestert egy kőművesért, aki viszszaüzent, hogy nem ér rá, mert vendégeket vár... Maga érti ezt? — Értem ... Tessék mondani, ha meg nem sértem, ha már ennyire érdekli a munkás figurája, miért nem megy el egy gyárba? — Voltam. Rendeztek a tiszteletemre egy munkás-művész találkozót. Volt virág, irodalmi műsor, dalárda. A munkások sötét ruhákban ültek a sorokban és úgy ócsárolták a magyar film- és színházművészetet, mint egy kritikusi tanácskozás résztvevői. Egy overallos, olajos figurát láttam csak a teremben, örömmel indultam felé. Kiderült, hogy ő a gyár főkonstruktőre, akivel egyszerre kaptunk Kossuth-díjat. Közben elkészültem a masinával... — Na, erre igyunk — ajánlotta a művész úr és kinyitotta a bárszekrényét Volt abban mindenféle márkás ital, a Gordon gintől a White Horse whiskyig. — Magának külön hozattam egy kis... hogy is hívják... törkölyt. — Ha tehet, akkor inkább Vat, 69-et kérek. — Maga honnan ismeri ezt az italt... — Ez a kedvencem ... Kitűnő ... — Töltsön magának — mondta teljesen kiábrándultan és lerogyott a fotelbe. — Ön nem iszik? — Nekem nem szabad ... Tudja... a májam ... — Pedig a filmjeiben milyen gusztusosan szokott inni... — Ja, fiam, más az élet és más a film ... Megsajnáltam szegényt. Szívesen játszottam volna neki egy „igazi melóst”, de hát nincs színészi képességem és a dologból nyilván egy félresikerült urbánus Göre Gábor sikeredett volna. A munkadíjon felül egy ötvenes borravalót adott és ezen úgy meghatódtam, hogy megígértem: — Ha legközelebb jövök, hozok magammal egy „igazi melós” figurát... Még „smici” sapkája is lesz... ŐSZ FERENC Következik: A NAVY IN HOXIEXOR