Csongrád Megyei Hírlap, 1969. február (14. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-01 / 26. szám

Az Elnöki Tanács ülése A népköztársaság Elnö­ki Tanácsa pénteken ülést tartott. Megtárgyalta és mó­dosította a mezőgazdasági rendeltetésű földek védelmé­­■ ről szóló 1961. évi 6. törvény egyes rendelkezéseit; továb­bá: felhatalmazta a Miniszter­tanácsot a legelő és apaál­lat-gazdálkodás rendjének szabályozására; a Komárom megyei 9. szá­mú országgyűlési választóke­rületben elhalálozás miatt megüresedett képviselői hely betöltésére május 18-ra új választást tűzött ki; a belügyminiszter jelenté­se alapján megtárgyalta az elmúlt évben a honosítással, visszahonosítással és a ma­gyar állampolgársági köte­lékből való elbocsátással kapcsolatban végzett mun­kát. A beszámolót az Elnöki Tanács jóváhagyólag tu­domásul vette. Az Elnöki Tanács végül egyéb ügyeket tárgyalt (MTI) Az utolsó simítások Az utolsó simításokat vég­zik a Szegedi Paparikafel­­dolgozó vállalat új szociális épületén. A vállalat rekonst­rukciójának ez az első ered­ménye Szegeden. Ezzel egy időben kezdték építeni a szá­rítóberendezéseket Mórahal­­mon, Üllésen, Szőregen és Röszkén. E telephelyek gé­pei már részt vettek az el­múlt évi paprikatermés szá­rításában. A most következő két esztendőben a rekonst­rukció programjában új csi­­pedő termeket, szociális épü­leteket is kapnak a vidéki telephelyek. (Fotó: Liebmann Béla) Pártbizottsági ülések Csongrád Tegnap délelőtt megtartot­ta ez évi első ülését az MSZMP Csongrád városi bi­zottsága, amelyen részt vett dr. Komócsin Mihály elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának titkára is. Se­bestyén István elvtárs, a pártbizottság osztályvezető­je ismertette az MSZMP Központi Bizottsága decem­ber 4-i ülésén elhangzott tá­jékoztatót, amely a nemzet­közi helyzetről ad átfogó ké­pet. Ezután Gőg Mihály elv­társ, a városi pártbizottság titkára mondotta el a párt­végrehajtó bizottság értékelő beszámolóját az elmúlt gaz­dasági évben Csongrádon ér­vényesülő tendenciákról, és az idei év feladatairól. A város gazdasági életével részletesen foglalkozó be­számolót — amely az elért eredményeket, a meg nem ol­dott feladatokat sokoldalúan elemezte és megszabta a leg­fontosabb városfejlesztési feladatokat is a vi­ta követte. Több elvtárs mondotta el véleményét: Új­­szászi József, a Vörös Csil­lag Tsz párttitkára, dr. Var­ga József, a városi tanács vb elnöke, Demján Gyula, a TBV igazgatója, Jósa Jenő, a TBV mérnöke, Varga János, a Petőfi Tsz tagja, Balogh László, a FOTÖBER igazga­tója, Csongrád országgyűlé­si képviselője, Újszászi Jó­zsef, a TBV dolgozója, Nyi­­kos Mihály, a TBV csúcsve­zetőségi titkára. Kifejtette véleményét dr. Komócsin Mi­hály elvtárs is, aki többek között megállapította, hogy Csongrád dinamikusan fej­lődött az elmúlt évben, s azok az ellentmondások, problémák, amelyekről a be­számolóban és a vitában szó esett, lényegében az egészsé­ges fejlődés velejárói. A városi pártbizottság az előterjesztés és a vita alap­ján egyhangúlag megfelelő határozatokat hozott elnöke, Bónus Pál, a tsz-szö­vetség titkára, Balogh Imre a MESZÖV megyei instruk­tora, Rédai László, a járási tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője, Kis Ja­kab József, a járási tanács vb elnökhelyettese, Fári Im­re, a maroslelei Rákóczi Tsz párttitkára, Pólya Imre, a já­rási tanács vb elnökhelyet­tese. A vitában megnyilvá­nult a kommunisták teljes egysége. A járási pártbizottság, a járási párt-végrehajtó bizott­ság 1969. első félévi munka­tervét, valamint az éves munkaprogramot Szabó Já­­nosné elvtársnő, PTO-vezető ismertette, amit a pártbizott­ság egyhangúlag jóváhagyott. Személyi kérdésben is dön­tött a járási pártbizottság. A párt-végrehajtó bizottság ja­vaslata alapján a pártbizott­ság egyhangúlag megválasz­totta Szabó Jánosné elvtárs­nő, PTO-vezetőt a járási pártbizottság titkárának. Makó járás A Magyar Szocialista Mun­káspárt Makó járási bizott­sága tegnap tartotta ez évi első ülését. A járás 1­968. évi politikai gazdasági ered­ményeiről, valamint — a me­gyei pártbizottság állásfogla­lása alapján — az 1969. évi feladatokról Szőnyi Ferenc elvtárs, a járási pártbizott­ság első titkára terjesztett je­lentést a pártbizottság elé. A vitában felszólalt 12 elvtárs: Lévity Vilmos, a ferencszál­­lási községi alapszervezeti titkár, dr. Kovács József, a járási tanács vb elnöke Posz­tós István, a csanádpalotai Haladás Tsz elnöke, Engler Mihály, a kiszombori József Attila Tsz elnöke, Nagy Bé­la, a nagylaki résztelep veze­tője, Kardos Mihály, a kis­zombori ÁFÉSZ igazgatósági BIZALOM A fogyasztó, amikor a boltban, vagy a piacon vásá­rol, csak a napi árakban gondolkodik, nem tekinti át vá­sárlásai alkalmával az egész népgazdaság ármozgását. Ez természetes jelenség. Miközben vásárol, azt tapasztalja azonban, hogy ennek vagy annak a cikknek az ára emelkedett, másutt viszont észreveszi, hogy árleszállításo­kat hirdetnek. Ezért kételkedve olvassa a kormány jelen­tését — amit az országgyűlés decemberi ülésén közread­tak —, hogy az elmúlt évben a fogyasztói árszínvonal csupán fél százalékkal emelkedett és nem érte el a ter­vezettet sem. Mégis ezt a számot — és a népgazdaság egyéb mutatóit a lakosság végül is elfogadja, ugyanis utá­naszámolni nem tud, elhiszi annak a bizalomnak az alap­ján, mely a lakosság részéről politikánk iránt megnyilvá­nul. A tények ugyanis makacs dolgok, nehéz letagadni vagy meghamisítani őket. A tények viszont arról tanús­kodnak, hogy az utóbbi 10—12 évben egy-egy kicsit álta­lában jobbá, könnyebbé vált az élet. Ez nem azt jelenti, hogy mind a tízmillió honpolgárunknak egyforma mérték­ben javultak az életkörülményei, hiszen az átlagon belül ezt a mozgást sok minden befolyásolja, akadhatnak, akik tanúsítani tudják, hogy személy szerint nekik romlottak az életviszonyaik. Társadalmilag viszont teljesen igaz, amit állítunk! Ezt milliók, a lakosság többségének tapasztalatai is alátámasztják. Ezért könyvelték el az emberek a múlt évi eredmények alapján, hogy a IX. pártkongresszuson el­határozott gazdaságpolitikai elvek a gazdasági építőmun­­ka helyes vezérfonalának bizonyultak a gazdaságirányítás reformjának első esztendejében is, ami egyben a reform életképességét is igazolja. Ezért tapasztaljuk, hogy la­kosságunk közérzetét manapság reális optimizmus jellemzi. Noha a fogyasztó az említett árváltozásokkal találko­zik egyik vagy másik cikknél, mégis azt mondhatjuk, hogy a reform első évében az is bebizonyosodott: sokak aggodal­ma az árak emelkedésétől — nem volt indokolt. A jöve­delmek és a reálbérek a tervezettnek megfelelően növe­kedtek, a fogyasztói árszínvonal emelkedése viszont — mint említettük — valamivel alatta is maradt a terve­zettnek. összességében végülis: tovább növekedett a társa­dalom életszínvonala Persze nem látványosan, nem fe­lelőtlen módon, hanem gazdaságilag megalapozottan, biz­tosítva közben a forint stabilitását. Jó lett volna, ha már­is gyorsabb lenne ez az ütem, de gazdálkodásunk ered­ményei most még csak erre a szerény lépésre elegendőek. El­ég nagy eredmény azonban. Nézzünk csak körül a lágban. Miért reng a talaj, a társadalom Európa számos kapitalista országában? Miért az egymást követő sztráj­kok, a heves tüntetések? Alapvetően ennek az az oka, hogy szinte minden országban stagnál vagy visszaesett az életszínvonal annak következtében, hogy az árak emelé­sét nem követik a bérek. Indokolt lenne teh­át, ha a mi szerény eredményünkre jobban büszkék lennénk, mert az ország belső nyugodt légkörének többek között ez is az egyik alapja. A bizalomnak azonban édestestvére az őszinteség. Érett, nagykorúvá vált társadalmunk még a nehézségeket is jobban elviselné, mintha politikánkat nem ez az őszin­teség jellemezné. Mi várható ebben az évben? A terme­lés növekedésének valamivel gyorsuló üteme, s annak nyomán a lakosság életviszonyainak további javulása, olyan körülmények között, miközben az árak le- és fel­felé való mozgása összességükben szintén nem haladhat­ják meg az 1—2 százalékot. Mert csak ebben az esetben lehet garantálni a további szerény életszínvonal-emelke­dést. Gazdaságpolitikai terveinket milliók ismerik. Előre be lehet látni azt az utat, amelyet az elkövetkező években 1969—70-ben az életszínvonal vonatkozásában meg aka­runk járni. Rajtunk, a mi munkánkon múlik e célok elérése. RÁCZ LAJOS VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD MEGYEI ★ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 26. ÉVFOLYAM, 26. SZÁM Ára: 80 fillér 1969. FEBRUÁR 1. SZOMBAT Mi történt a nagyvilágban ? Magyar—szovjet megállapodás ■ Brezsnyev üzenete Nasszerhoz ■ Koszigin szabadságon ■ Gáspár Sándor beszéde Kairóban ■ Egyiptomi vélemény Washington álláspontjáról ■ További kémperek Irakban Részletes hírszolgálatunk a 2. oldalon Eszmecsere A magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa Titkársá­gának küldöttsége január 29—30-án Szegeden találko­zott és megbeszéléseket foly­tatott. Az őszinte, nyílt esz­mecsere során a két kül­döttség dr. Beckl Sándor és Marjan Rozics titkárok ve­zetésével kölcsönösen tájé­koztatta egymást országaik szakszervezeti mozgalmának időszerű problémáiról és feladatairól. Megállapodtak a két ország szakszerveze­teinek 1969. évi együttmű­ködésében. A jugoszláv küldöttség elutazott hazánk­ból. (MTI) Dán ifjúkommunisták látogatása Szentesen Tegnap Szentesre látoga­tott a Dán Kommunista If­júsági Szövetség hazánkban tartózkodó küldöttsége Jöm Christen­sennek, a DKISZ KB titkárának vezetésével. A küldöttség tagjai: A. Suszkiewicz koppenhágai és A. Nielsen arhusi területi titkár. Útjukra elkísérte őket Szögi Béla, a KISZ megyei bizottságának első titkára. A KISZ Szentes városi bizottságán Szatmári Imre titkár üdvözölte a vendé­geket és rövid tájékoztató­ban foglalta össze az ifjú­sági mozgalom helyi ered­ményeit. A dán ifjúkommu­nisták többek között az iránt érdeklődtek, hogy Szentesen taglétszámban milyen arányt képviselnek a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok. A válaszból kide­rült: ezen a területen me­gyei szinten is akadnak tennivalók. Ezután a vendégek kísére­tükkel együtt a helyi Ter­mál Tsz központjába láto­gattak, ahol Nagy György párttitkár és Tekse Péter, KISZ alapszervezeti titkár fogadták a dán ifjúkom­munistákat a tsz tagsága és vezetősége nevében. Nagy figyelemmel hallgatták Nagy György­ párttitkár ismerte­tését a tsz működéséről, a különféle üzemi ágazatok hozamairól. A tsz-nek pél­dául több mint 600 tagja van — az alkalmazottakat nem számítva; 9 holdon termelnek virágot és a sike­rekhez a tsz fiataljai is je­lentősen hozzájárulnak. A beszélgetés során érdekes kérdés volt a vendégek ré­széről, hogy általában a tsz-ekben miként foglalkoz­nak az alkalmazottak ér­dekvédelmével. A tsz-központból való tá­vozás után a küldöttség fel­kereste a donáti termés­­kertészetet. Itt Berta Ferenc kertészmérnök kalauzolásá­val megtekintették az üveg­házak alatt bimbózó szeg­fűerdőt és elismerésüknek adtak kifejezést. A kerté­szettel való ismerkedés köz­ben beszéltünk Jörn Chris­­tensennel, a DKISZ KB tit­kárával arról, hogy milyen viszonyok között dolgozik Dániában a Kommunista Ifjúsági Szövetség. — Főleg az ipari munkás­­fiatalok erősítik sorainkat — mondotta. — Több ifjúsági szervezet működik Dániában sokféle politikai célkitűzés­sel és ez befolyásolja az ifjúkommunisták tevékeny­ségét. — Milyen benyomásokat szereztek eddig? — Először vagyunk Ma­gyarországon, s szinte min­den újdonságnak számít. Csak jót mondhatunk az ifjúsági mozgalommal kap­csolatban, s hasonló a véle­ményünk a szentesi Termál Tsz-ben látottakról is. A dán ifjúkommunisták­tól ünnepélyesen vettek bú­csút a Termál Tsz fiataljai és szegfűcsokrot nyújtottak át a vendégeknek, akik szí­vélyes köszönetet mondtak, majd a délutáni órákban el­utaztak megyénkből Buda­pestre. SZABÓ RÓBERT Nyilatkozat a HÍRLAP számára

Next